1578692191.jpg
[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!


Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
  • IMYke2.0.0.0
    #81344
    [2013] - "Tőkyő kazoku" (Tokyo Family) (Tókiói család) - 8/10

    Majdnem biztosra veszem, hogy egyedül csak én láttam, és talán senki sem fogja megnézni az ajánlóm hatására, de hátha...

    Japán film. 146 perces. Nem akció film.

    Egy szétszakadt nagy család életébe akkor csöppenünk, amikor az idős, a fővároshoz képest vidéken élő szülők meglátogatni érkeznek felnőtt, önálló életet élő gyermekeiket - az apa által szinte alig megszólított, már idősebb korban született fiút (akit életre képtelennek, önállótlannak, gyengének hitt mindig), az apai büszkeségre okot adó idősebb fiút, aki kerületének híres és kedvelt családorvosa lett, és az örök kedvenc középső lányt, aki bár csak egy fodrászatot vezet, az apa szemében "sosem hibázhatott".

    A történet lassan halad. Érezni, hogy valami úgyis történni fog, de meglepő módon semmi csinnadratta, semmi "epikus" zene, felvezetéssel, megtörténik a baj.
    Az addig kedvesen bár, de lerázni kívánt szülők - akik érdekes, lassú, hajlott koruk ellenére még élvezik is ezt a kiruccanást az ismeretlenbe - hirtelen otthontalanokként a nagy városba kényszerülnek, egymástól szétválva, és ezzel külön helyszíneken jobban meg is ismerjük őket. Együtt ugyanis alig beszélnek.

    Nagyon szép íve van a történetnek. Zene nélkül építik fel az emberben az érzelemhullámokat, és végül (amikor kell) lecsap egy-egy kellemes hang cunami (a 2012-esről meg is emlékeznek a filmben, de szerencsére kevésbé patriótikusan, mint tennék egy amcsi filmben)... és azon kapod magad, hogy alig látod a képernyőt.

    Semmiképp sem ajánlom a pörgős, akciófilmre vágyóknak, és a hollywoodi csecsbimbókon szocializálódottaknak, ha nem elég nyitottak Japánra (olyan képeket kapunk Tokióról, hm fincsi), az ottani kisemberekre (még ha csak egy kis kaleidoszkópon keresztül is láthatjuk az egészet) és alapvetően a japánokra.

    Mindenképp nézze meg az, akit nem zavar a hossza, valami bájosra és érzelmeket kiváltóra vágyik, de nem fontos a számára, hogy mindig legyen valami tanulság egy filmben, hanem elég az a lélek-visszhang, amit kivált benne.

    S akkor pár kép: