A lényeg, ahogy a Ponyvaregényben is ki lett mondva, a 'kis különbségek". A Basterds-ben QT megváltoztatta a történelmet, de mindezt elegánsan tette, és nekem bas.zottul jó érzés volt Hitler szétlőtt fejét látni:))) Akárhogy is nézzük, sok millió ember halálát okozta (és igen, tudom, a második világháború az első világháborút lezáró békeszerződés miatt elkerülhetetlen volt, meg az oroszok is végeztek népírtást rendesen, de ez most tökmindegy). Node, nekem az egészben a szarkasztikus humor tetszett, a kifordított tulajdonságok, az, hogy az egyetlen tiszta, pozitív főszereplő karakter Shosanna (meg max a néger segítője), mindenki másból kihozta az ördögöt a háború. A basterdek durván általánosítanak (akin náci egyenruha van, az náci..napersze), de nem minden német náci (kocsmai jelenet, kisgyermekes katona:De neki is meg kell halnia, mert elköpte volna Hammersmarkot). A filmben remek a kameramunka is (amikor a Basterdek beszélgetnek a Bear Jew feltűnése előtt a térképről:ahogy a kamera sorba végigfut a beszélgetőkön többször is, király megoldás, poénos), az egész kifordított világnézet, és hála a fejezetekre való tagolásnak, valamint a történetkihagyós módszernek még egy kis agymunkára is okot ad a film. Erre jönnek még az apró utalások más filmekre, színészekre, QT saját műveire, a remek hangulat, valamint a fokozódó feszültség: sok a párbeszéd, de ha valaki figyel, akkor egyáltalán nem unalmasak (illetve ha valakinek csak az akció vagy a pofájába tolt humor izgalmas, akkor nincs esély). Szóval csak azt akarom kihozni az egészből, hogy a Basterds furcsa film még tarantinoi mértékkel is, és persze hogy megosztja az embereket: ettől még szerintem zseniális, és ez független QT személyétől. Egyébként a zenét Morricone írta volna a filmhez, de végül nem vállalta a melót:ezután jöttek a más filmekből átvett, illetve egyéb helyekről hozott zenék, amik mellesleg remekek voltak. Oh, és még mielőtt elfelejteném:Színészi játék, Európából válogatott stáb, többnyelvűség, rohadtul jót tettek a filmnek.