[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#38651
Train Man (http://www.imdb.com/title/tt0456121/)
Japán romantikus vígjáték, bár ez utóbbi kevéssé van erőltetve, de azért itt-ott lehet nevetni rajta.
A főszereplő "a" tipikus huszonéves számítógép- és anime-geek, aki egy este a vasúton egy váratlan bátorságrohamban "megment" (nem kell valami nagy hősiességre gondolni :) ) egy lányt egy kötekedő részeg fickótól. A lány hálából egy teakészletet küld neki, amit egy vacsora követ és így tovább, miközben a teljesen tapasztalatlan srácot egyetlen baráti társasága, egy soha nem látott tagokból álló online chat-közösség próbálja ellátni néha egymásnak is ellentmondó tanácsokkal. Egyáltalán nem spoiler, hogy a vége persze happy end, boldogság, és még a chat-haverok is megváltoznak. :)
Az egész film ilyen japán stílusban előadott "go, get a life!"-felkiáltás, hömpölygő nyál és szirup nélkül (kivétel vége felé, ahol a srác sírós jelenete azért már elég fárasztó). Meg lehet nézni, de nem biztos, hogy barátnős, mert európai felfogással néhol kicsit idegesítő és nem szándékoltan nevetséges lehet. Akiben viszont csörög egy kis geek-vér, meg fogja érteni. :)
Legyen mondjuk egy 7/10.
Numb (http://www.imdb.com/title/tt0795439/)
Matthew Perry is bepróbálkozott egy szomorúpofa lelki szegény Will Ferrell rip-off-fal, de ez a film azért kevésbé marad meg az emlékezetünkben.
Egy krónikus depressziós, annak is egy különösen ritka fajtájában szenvedő forgatókönyv-írót alakít, aki csak sodródik az életben, képtelen bármiféle érzelmi reakcióra (pl. csak azért lop a boltokban, hogy legyen valami adrenalinlökete, de ez sem igazán működik). Egy megbeszélésen viszont találkozik álmai nőjével, és az ő hatására kétségbeesett hadjáratba kezd pszichológusokon át szanatóriumokig, hogy kilábaljon az állapotából.
Nem mondhatni, hogy az alapötlet valami egetrengető lenne, sajnos a film is eléggé lehangolt és üres, egyedül talán a pörgő (és egyébként csini és vadítóan vörös) Lynn Collins próbál valami színt vinni az egészbe, ami feltehetően rendezői koncepció, hiszen próbálja kirángatni Perry-t a melankólikus állapotából, és ezek a jelenetek inkább élettelibbek. Ettől (és a viszonylag jó bőr mature-vonalat erősítő Mary Steenburgen kisebb fellángolásaitól) eltekintve viszont elég unalmas egy film. 5/10