[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#35256
Az elmúlt napokban tartottam egy kis nosztalgia-mozit, bár az igazat megvallva annyira élvezem, hogy folytatni fogom. 
Tudom, hogy a nosztalgia megsokszorozza az élményt és elfogult lesz tőle az ember, de az alábbi alkotásokat filmes szemmel is igen kiválónak tartom. Pontozni viszont nem pontozom őket, túlságosan nagy tiszteletben tartom ezeket a filmeket.
First Blood (1982)
Nagyon régen láttam utoljára és hatalmas élmény volt! Végig nagyon feszült voltam, totál végigizgultam az egészet. Ez a legdrámaibb, legreálisabb és legtöbb tartalommal bíró Rambo rész. Kíváncsi vagyok az újra.
The Running Man (1987)
Ez is igazi klasszikus, bár ezt nem láttam olyan régen, mint a másik két filmet. Persze azért nem tegnap. Tele van rengeteg vicces jelenettel, amiknek a humora eléggé emlékeztet engem a South Parkra. Természetesen emellett egy jó kis akciófilm és erőteljes média-kritika, ami akkoriban azért nem volt túl hétköznapi.
Total Recall (1990)
Verhoeven nagy klasszikusa, azt hiszem mindenki ismeri. Szintén nagyon-nagyon régen láttam utoljára, csak egy-két kép maradt meg és a hangulatból valami. Ez a film volt most a legnagyobb hatással rám, de olyan fokon, hogy teljesen megdöbbentem. Mai szemmel nézve igencsak primitív kellékekkel dolgoztak, néha már-már "aranyosnak" találtam (pl. a járműveket), de az illúzió egy percre nem törik meg. Olyan hihetetlen hangulata, világa és története van a filmnek, hogy engem teljesen beszippantott. A 80-as 90-es évek akciófilmjeiben megszokott volt, hogy halomra ölik az embereket, és emlékszem akkoriban nem is nagyon foglalkozott ezzel az ember. Viszont most, szinte sokkolt, ahogy halomra lövik a szerencsétlen járókelőket. Persze Verhoeven mindig is elég naturalista volt és ért az erőszak ilyesztő ábrázolásához (Emlékezzünk csak vissza a Robotzsarura, amikor megkínozzák a főhőst, az engem totál padlóra küldött kiskoromban. Ráadásul 3 évesen láttam a moziban, mert a lökött bátyám ilyen filmekre vitt el engem
). Tényleg elég ilyesztő világa van a filmnek, tökéletesen visszaadja Philip K. Dick cyberpunk hangulatát.
Még annyit hozzáfűznék, hogy a filmeknek igazán remek zenéjük van, persze a korhoz illő. Főleg ez adja a nosztalgia érzést, mivel a filmek túl jók, hogy nosztalgiázzon az ember. Azt hiszem begyűjtöm a régi nagy kedvenceket, mert hatalmas értékük van.