[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#22755
Okés, akkor pár dolog:
Az inkriminált mondatban a "minimum" szócska tényleg erős, ebben igazat adok. Kérem figyelmen kívül hagyni, és "körülbelül"-t olvasni helyette. A többi marad.
A "jó alapanyag"-on nem csak a könyvet, hanem magát a világot értem, azt a töménytelen mennyiségű infót, ami mögötte van. Ennek azért még pl. a lovecrafti háttér is csak töredéke (ha már Boll volt felhozva), közel sem akkora részletességben kidolgozva. Ha a LotR-nál megteszik, hogy alapvetően hozzányúlnak bizonyos dolgokhoz, és megváltoztaják azokat, akkor abból fejletépés és világbukta lett volna (a többnyire ostobán szidott USA-(értelmi)-szinten is; Tolkien arrafelé is nagyon népszerű volt). Boll viszont nem nyúlt hozzá semmihez: fogta a felszínt, a mázt, és köré pakolt valami ócska akció-horror történetet. Ha nem AitD-ként akarta volna eladni, max. annyi tűnt volna fel, hogy "jé, ez ismerős, kicsit lovecraftos a dolog". Ilyen filmet meg már láttunk is, nem is egyet (oké, egyik sem volt az a májer :) ).
Tolkien nem alapozta meg a fantasy fogalmát, ez egy tévhit. A fantasy - amelynek a fogalma sincs igazán tisztázva (te hogyan definiálnád?) - akkor már rég fel volt "találva". Voltak már előte is számosan, akik a kelta, germán, és egyéb európai mondakörre alapozva tündéres, törpés, és hasonló meséket írtak (pl. Lewis, vagy LeGuin). Tolkien jelentősége annyi, hogy ő a meséinek egy teljesen új fantáziavilágot alkotott, a legapróbb részletességig, és ez az összeszedettség alapozta meg a modern fantasy-vel szemben támasztott alapvető igényeket (önálló háttér, részletek), valamint a szerepjáték kialakulásában is jelentős szerepet játszott (a legelső szerepjátékban a játékosok emberekkel, tündékkel, törpékkel, hobbitokkal játszhattak, akik csapdákkal és szörnyekkel teletűzdelt barlangokban (vö. Mória) kincseket kerestek; a fajok leírása, történelme szinte a LotR egyenesági másolata volt). Bár nem ez volt a célja. "Csak" meséket írt a fiának, ő valójában nyelvészként képzelte el az életét (a fanatikus tolkienisták sokszor nem is tudják, milyen eredményei voltak pl. óangol és kelta szövegek fordításában, modern nyelve átültetésében). Amit írt, kiadói sürgetésre tette, nem hitte, hogy ennyire népszerű és sikeres lesz. Aztán az lett belőle, amit ma a Frodós pólón, meg a fröccsöntött Szauronon látsz (mellékes: van plüss Cthulhu is a piacon ;) ).
Az "unalmasság" teljesen szubjektív a részemről. Terjengős, vontatott, néhol rettentő szirupos, és elvész a részletekben. A LotR valahol átmenet az olvashatatlanul száraz Silmarils, és a rövid, pofás, igazi mesére hajazó Giles, vagy a Hobbit között. Ha már fantasy, akkor részemről inkább elsősorban Leigh Brackett, David Gemmell, Robert E. Howard, Terry Pratchett, Poul Anderson jutnak az eszembe. De mint mondtam, ez ízlés dolga. Tolien munkássága, mint tömeg ("mass" :) ) tiszteletet érdemlő, de számomra unalmas. Pont.
A beledumálós-kisöcsis részre nem reagálok, nem érzem, hogy rólam szólna (a többség egyébként is csókolommal kellene, hogy köszönjön nekem ;) ). Majd aki úgy érzi, az ő inge, keresztre feszít miatta.
Ennyi. Könyörgöm, szálljunk már le Tolkienről, és a hype-járól...
Sephi:
A partvonalról beordibálni mekkora bátorság. Le a kalappal! Te egy igazi jellem vagy. Csak a te kedvedért nem vittem flame-be a Lammer-nek adott válaszomat. Pedig, gondolom, alig vártad...