[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#21498
Rainy Dog (1997, http://imdb.com/title/tt0142316)
Takashi Miike-t remélem nem kell bemutatni senkinek, a japán rendező-zseni (mások szerint elmebeteg :) ) munkái szinte kivétel nélkül nagy népszerűségnek örvendenek a rajongók körében - pozitív és negatív értelemben egyaránt. A Rainy Dog egy korábbi munkája, abból az időszakból, amikor még tudott úgynevezett normális filmeket csinálni. ;)
Yuji Tajvanon él, a fővárosban. Középkorú férfi, aki alantas munkákból tartja el magát, és egy lakásnak aligha nevezhető egyszobás koszfészekben húzza meg magát. Csendes, nemtörődöm alak - valamint az alvilág egyik megbízható végrehajtója, egy Japánból szökött jakuza, aki kérdés nélkül megöl bárkit, akire a főnöke rámutat. De a dolgok kezdenek összekuszálódni körülötte... Először is elkezd zuhogni az eső, és ő utálja ezt. Aztán megjelenik egy nő, akinek még a nevére sem emlékszik, és ráhagyja egy egyéjszakás kalandja emlékét, egy hatévesforma fiút (csúcs jelenet! :) "Ő az apád, ő majd gondoskodik rólad. Eddig én vigyáztam rá, most te jössz. Ennyi, viszlát... Ja, és nem tud beszélni. Szomorú, nem?" :D ). Feltűnik egy japán fickó is, aki három éve vadászik rá, és addig nem térhet haza, míg meg nem öli Yujit. Aki ráadásul elkövet két hibát is a legutolsó megbízatása során: elemeli a legutolsó áldozata aktatáskáját, tele pénzzel, valamint az áldozat testvére látja, hogy ki ölte meg a bátyját. A testvér bosszút forral, és ennek érdekében Yuji főnökével is hajlandó együttműködni...
Yuji eleinte nem törődik a fiúval (aki a kukákban turkál, és kóbor kutyákkal alszik, de állandóan követi a férfit), de amikor menekülnie kell, magával viszi őt is, és egy prosti nőismerősét is. Már-már kialakul közöttük valami családféle közösség, amikor az üldözők végre szagot fognak... És közben csak esik és csak esik az eső...
A film a Triad Society trilógia középső tagja, bár az előzmények (Shinjuku Triad Society) és a lezárás (Ley Lines) nálam még kimaradt, önállóan is tökéletesen élvezhető (a visszautalások olyan halványak, hogy elhanyagolhatók). A helyszín Taipei, Tajvan fővárosa, annak is valami eldugott, nevenincs külvárosa, ahol helyi bandácskák főnökei játsszák az eszüket. Minden csupa mocsok, és kosz (jellemző, hogy a szikrázóan kék tengerpart melletti jeleneteket olyan partszakaszon vették fel, amit elborít a szemét és a mocsok), az emberek arctalanok (a szereplőkön kívül mások arcát alig látni), és senkit nem érdekel, ha valaki fényes nappal bemegy egy étkezőbe és agyonlő valakit a családja szeme láttára. A film végig ezt a lehangolt, nyomott, noir-os stílust követi, a végefelé kis halvány reménysugárral, ami a lezáráskor szomorkássá és letörtté válik. Alig pár karakter van csak, és a történet is olyan egyszerű, mint a facsipesz, mégis, a zseniális rendezés baromira élvezhetővé teszi a filmet. Miike keveset beszélteti a színészeit, de nagyon ügyesen operál a képi jelzésekkel, és mindig felhívja arra a figyelmet, amit fontosnak tart kiemelni (egy piros esernyő, egy sárga esőkabát, zöld cipő, fehér kabát, ázott arc, stb.). A zene pedig hol szomorkás távol-keleti, hol vidám, country-ra emlékeztető vadnyugati muzsika, ami pontosan passzol a jelenetekhez.
Értékelés: 8/10 (mestermunka).