[SPOILER használata kötelező]!
CAM verziós filmrol ne irj. Ne pontozz. Ne véleményezz!
Posztereket ne linkelj olyan filmről amit megnéztél. Új film, bemutató/poszter az rendben van.
Film címeket erdeti nyelven is / vagy angolul írjátok ki (zárójelben magyarul is akár)
IMDB linkért extra piros pont jár.
-
#102601
Kicsit sűrű volt a hétvége
Light from Light
Fényből fénybe
Kellemes kis filmecske a magányról, az elengedésről és kicsit sutácskán a kapcsolat keresésről. Remek színészi játék, szép képek, jó kamerakezelés. De nagyjátékfilmnek.. nagyon kevés. Egy hosszúra nyújtott fejezet, érzelmekkel feltölt, de semmi többet nem nyújt.
Beats (2019, UK)
Lüktetés
Metál zene rajongóként igencsak távol áll tőlem a Rave és úgy kb majd minden elektronikus zenei irányzat, mégis, ez a film elérte hogy együtt pörögjek a szereplőkkel, ott akarjak lenni azon a bizonyos bulin, ami amúgy a 90-es évek elején, tiltva volt a britteknél. Remek lázadó film, ahol a két barát nem csak az állam szigora, jóval inkább az őket elválasztani akaró két külön világ ellen harcol. Őszinte, tragikumában vicces életigenlő film, néhol meglepően remek képi világgal.
The Lighthouse
A világítótorony
Határozottan és magabiztosan ki merem jelenteni, hogy egy kicsit sem értettem azt, amit láttam. Meg azt is, hogy nagyon tetszett. Willem Dafoe és Robert Pattinson teljes átlényegülése, mélyen megmártózva az őrület bugyraiban, megrázó és lélegzet elállító. Csak a színészi játék elvinné a filmet, de emellett kapunk egy olyan művészi alkotást, mely őszintén zavarba hozza a nézőt. Az arcok megvilágosítása, a színészek monológjai, a sötét mocsokban való megmártózás, a 4:3as bezártság, a nyomasztó és őrületbe kergető hangzás világ.. mind befolyásolják és alakítják a néző gondolatait, érzéseit. Súlyos darab. És nyers.
Chris the Swiss
Chris, a svájci
A délszáv háborúba ment és végül ott elhunyt háborús újságíró története az unokatestvérének szemében. A remélt dokumentarista és oknyomozós megvalósítás mellett, igazából a valóságtól enyhén elrugaszkodó de azon elemek köré megvalósított depresszív köntösbe bújtatott rajzfilmes stílus az uralkodó. Látszik rajta, milyen sokat jelentett ez a rendező számára még kislány korában.
De nem mondhatjuk azt, hogy egyoldalú filmet kapunk. A rendező élesen szembe állítja a benne élő kislány képzelgését a valósággal. A romantiizált rajzolt jeleneteket rendre megtörik a tényleges dokumentum filmes betétek, az interjúk a valós szereplőkkel, melyek olyan képet festenek le, ami sokkal inkább visszataszító és kegyetlenül emberi. Inkább kérdéseket vet fel, és olyan borzalmakra mutat rá, amit lehet én soha nem is akartam tudni vagy látni. Nagyon, nagyon, nagyon nem ajánlott másnak, csak aki tudja mire vállalkozik. Más horrort nézni, és más azt valós fényképeken és videókon viszont látni.
Prospect
A lelőhely
Alacsony (!!) költségvetésű űr western egy olyan világban, ahol az élet semmit sem számít, csak a pénz és meggazdagodás. És egy ponton túl, a túlélés bármi áron. A költségvetés ad egyfajta bájt az egésznek, és a közepétől cseppet sem számít, ott már a scifiből bőven a western stílusba lovaglunk át. De a színészi játék, vagy a rendezés bizonyos döntései, nagyon kirántanak a filmből. Azt még értem, hogy az élet itt kevesebbet ér, mint a szűrű a lélegző maszkon, de egy közeli hozzátartozó halálát ennyire érzelem mentesen előadni.. mintha egy robotot néztünk volna. Lehet arra akart a rendező utalni, hogy ez a személy már rég halott a másik szemében.. de itt a néző közönség javát elvesztette a film. Pedro Pascalra ez mondjuk pont nem igaz, ő a film elejétől a végéig remekel, alig várom már a Mandalorian szerepében.
Egy kisfilmnek elmenne, ilyen hosszúságban viszont kétségkívül kevés.
Répertoire des villes disparues
Szellemvárosi antológia
Nem.. Nem. Az író használati útmutatója nélkül, éfjéli vetítésen, ezt nem.
Monos
Ez Az a film, amiért ezt a hétvégét bevállaltam. A közelmúltban járunk valahol a dél-amerikai dzsungelben, egy csapat gyerek katona között, akik ölésre és fegyelemre vannak kiképezve, hátrahagyva a hegyekben, csak magukra számítva. A felnőtté válás küszöbén, szeretetéhség és elismerésre vágyás között vergődve, szexuális érés, az érzelmek és szenvedélyek nehézségeivel szembe nézve formálódnak, miközben a frontvonal közeledése és a csapat hierarchikus felépítését megbontó tragédia, szépen lassan feloldja a neveltetés és kiképzés során beléjük vert gátlásokat, szabadjára engedve állatias ösztöneiket. A rendező bátran merít a Legyek urából (a disznófejjel felvállalva eme nyilvánvaló hasonlóságot), de bőven megidéződik az Apokalipszis most és egyéb háborús drámák is. A zene horrorisztikus, vad és nyugtalanító, remek módon követi le a történéseket. A vége pedig gyomron vágó, kiszól a nézőhöz, számon kéri őt.