IL-2 Sturmovik: Battle of StalingradTeam Fusion FB oldalIL-2 1946 MOD telepítésLőszer leírás Vogeltől!Kép feltöltése
IL-2 BoS: Aircraft Familiarisation IL-2 BoS Tutorials CloD: New Pilots
Nem jogtiszta játék letöltésében, telepítésében és használatában nem tudunk és nem is akarunk segíteni.
Az ilyen jellegű hozzászólások válaszolatlanul lesznek, vagy minden további értesítés nélkül törlésre kerülnek.
-
artivizsla #63475 Találtam egy katonai témával foglalkozó blogot, linkelek be róla pár idézetet egy kis feszültségoldásnak, ha már úgy is szóba került a katonaság a napokban.
"...Az öreg D-944 típusú „Páncélozott Szállító Harcjárművek” igazi öreg csótányok módjára viselkedtek; nem szívesen mozdultak, akkor is inkább olyan lassan és betegesen, hogy még a magamfajta táposnak is megesett rajtuk a szíve. Volt olyan hákáesz, amikor a telephelytől a kapuig máris 25 százalékos veszteséget szenvedett a csapatfelderítő század, mert a FUG-ok és PSZH-k negyede vagy be sem indult, vagy néhány méter után lerohadt. Valahogy nem nagyon tudtuk elképzelni azt sem, hogy a magyar hadiipar remekein hasítunk át az Alpokon a Pó-síkság irányába.
Ráadásul a gázolaj a jellegzetes hangú Csepel-motorokhoz már akkor is drágának számított, ezért a hatékony, egyszersmind gazdaságos kiképzés kedvéért úgynevezett "gyalogkezelői köteléket" alkottunk. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy – akárcsak a rezi síelésen, ahol a lécet kellett a lábunkra, a havat pedig a léc alá képzelni, – egy PSZH-t kellett magunk köré vizionálni.
Harcászati gyakorlaton tehát összeálltunk egy kupacba, valahogy így: vezető, járműpk., toronylövész, két terepkutató, és vagy egy RPG-s vagy egy Dragunovos mesterlövész. Szabályosan meneteltünk a győrszentiváni földúton, a sofőr hangosan berregett, hogy életszerűbb legyen a jelenet. A toronylövész azt nem szerette, hogy ha ő volt a fcs. hátsó (virtuális) járművében (elől PSZH, aztán egy FUG, végül még egy PSZH), akkor ugyanis a hátrafordított géppuskatoronyban kellett volna ülnie, onnan fedezve a csoport haladását. "Gyalkesz" kötelékben ezért nagy távokat gyalogolt hátrafelé a valósághűség kedvéért.
Ez ismerős!
Ilyet mi is csináltunk, “komplett” (vagyis hát nem komplett) lövészraj BMP-t imitálva szaladozott össze-vissza.
A birkák oktatására is alkalmas volt, ha kézbe fogott egy lövedéket és a röppályát imitálva kifutott a céltábláig.:))
Tüzérek, harckocsizók hátrányban:))
Riadó esetén le kellett rohanni a körletből a virtuális teherautókhoz, felmálházni és felugrani rá. A virtuális teherautó a bejárat előtt az aszfaltra festett 6 x 2,4 m-es négyszög volt. Az egész Ügyal felfért rá.
A másik: az utánfutóra szerelt generátor nem indult be, a Tőrm. kitalálta, hogy toljuk be. 4-5 kört futottunk vele a telephelyen, mire rájött, hogy a kerekeknek nincs semmi köze a fölé szerelt motorhoz.
Nálunk nem volt drága a gázolaj és a benzin. A tisztek hordószámra hordták el, olyan olcsó volt. Vagy rosszul tudok valamit?
A világ végére elgyalogoltam egy piros zászlóval és adott jelre meg kellett lengetnem..a század pedig hasra vágta magát és kúszni kezdett, mert én voltam “az ellencsapást végző ellenség”…
Nos, azóta sem lett kisebb Isten állatkertje..
Amúgy én egy HKSz-en vettem csak részt. Le kellett menni a járműhöz, és járó motorral kellett várni a parancsot. Tél volt. Üvöltés reggel 5-kor, hogy HKSZ, (persze mindenki felöltözve várta), lementem a benzines Zil-hez. Beindítottam, és elaludtam benne. De 10-kor ébresztettek, hogy akkor most vége a HKSz-nek. Addig a Zil megevett 120 liter benzint. És ez csak egy volt, a többi jármű is végig járt. Biztos jó volt valamire.
Kurva jókat röhögög gyerekek! Én a főállású díszelgőknél szolgáltam, a helyzet ott is hasonló volt. A szürke hétköznapjaink koszorúzással, temetésekkel teltek, de ezekre is fel kellett készülni. Minden fontos emlékműnek – Szabadság tér, Hősök tere, állami zászló, stb. – meg volt építve a pontos, méretarányos mása. Gyakorló koszorúra azonban nem tellett, ezt egy szálszakadásos Csepel-gumi helyettesítette. Beszarás volt látni, amikor a srácok “gyászvigyázzban” – ez egy lelassított, sajátos vigyázzmenetnek a szakzsargonja – cipelték a gumit. A temetés imitálása sem volt sokkal különb. Mivel hullára nem futotta, az életszerűség kedvéért az egyik társunkat (Kempesz honvéd, 120 kg.) ráültették lovaglóülésben a koporsó tetejére – hogy legyen súly -, a négy koporsóvivő meg a század maradék tagjainak harsány röhögésétől kisérve gyászvigyázzban hordozta körbe az alakulótéren. A Kossuth téri állami zászlónak is rendelkezésre állt a mérethű mása. Erre fura módon 8 hónapos rendszerességgel felkúszott egy-egy leszerelő-zászló. “F”, az ezredpéká ilyenkor napokig őrjöngött…
Nálunk nem volt biznyára ilyen drága a gázolaj. Az kihelyezett őrség (61km-re!) őrházában 1 azaz egy db olajkályha duruzsolt. Ehhez a javadalmazást hordónként szállították ki. Gondolom nehogy sefteljünk a többivel. Minden alkalommal egy dízel Ural hozta le az egy darab hordót. Gazdaságosan, mert az úton oda-vissza nagyjából megette mégegyszer azt a mennyiséget. Egyébként ha mást hoztak, ahhoz volt Gaz-66, Zil, stb.
Az olajkályhában mi is sok mindennel tüzeltünk, ugyanis az egyhavi gázolaj mennyiséget eltüzeltük egy két nap alatt. Ha nem tudtunk lopni gázolajat a BMP-ből (amikor a mienink adták a tároló ügyeletet), akkor eltüzeltük az olajkályhában a cipőkrémet (jól égett), meg szereztünk vegyvédelmi köpenyt elégetés céljából. Jó büdös lett, de meleget adott.
Az olajkályha néha vöröslött és komolyan féltem, hogy elolvad..."