Amerika egyik legforróbb politikai kérdésévé váltak az adatközpontok
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#5
Én meg olyat hallottam, hogy:Élni és élni hagyni. Azt hiszem Al Capone életelve volt. Talán kifejtve azt jelenti, hogy attól még lehetsz nagy, sőt a legnagyobb is, ha nem akarod az utolsó gyári melósnak, vagy akár a vetélytársadnak is folyamatosan bizonygatni, hogy nincs nálad nagyobb.
Az emberek tanulnak a hibákból, amit aztán a generációk elfelejtenek. Az örök életre valszeg pont ezért van szüksége az emberiségnek, kiemelten a vezetőknek, mert nem engedhető meg már, hogy újra és újra ugyanazokat a hibákat vétsük pár generációnként, újra és újra ugyanazokat a háborúkat kezdjük el. Mert sajna közeledik az utolsó.
Amúgy meg, nem kell az embernek örökéletűnek lennie, ha az AI viszont azzá válik. Persze egy ilyen helyzetben az is az emberi mivoltunk egyfajta elveszítését jelentené, ha az AI valami módon megakadályozná, hogy hibázzunk, hogy háborúzzunk. Szerintem most még mi választhatjuk ezt meg, de nem kéne addig tökölni, amíg végül az AI fog erről dönteni, csak azért hogy rajtunk keresztül az ő túlélése is biztosítva legyen, mert lehet hogy sokkal kevesebb érdekünket veszi majd figyelembe, mint amit mi szeretnénk, mint amit még most tudnánk érvényesíteni.
Az emberek tanulnak a hibákból, amit aztán a generációk elfelejtenek. Az örök életre valszeg pont ezért van szüksége az emberiségnek, kiemelten a vezetőknek, mert nem engedhető meg már, hogy újra és újra ugyanazokat a hibákat vétsük pár generációnként, újra és újra ugyanazokat a háborúkat kezdjük el. Mert sajna közeledik az utolsó.
Amúgy meg, nem kell az embernek örökéletűnek lennie, ha az AI viszont azzá válik. Persze egy ilyen helyzetben az is az emberi mivoltunk egyfajta elveszítését jelentené, ha az AI valami módon megakadályozná, hogy hibázzunk, hogy háborúzzunk. Szerintem most még mi választhatjuk ezt meg, de nem kéne addig tökölni, amíg végül az AI fog erről dönteni, csak azért hogy rajtunk keresztül az ő túlélése is biztosítva legyen, mert lehet hogy sokkal kevesebb érdekünket veszi majd figyelembe, mint amit mi szeretnénk, mint amit még most tudnánk érvényesíteni.
CS.N.T.K.K.!!! NI!:D
#4
Akkor mostanában sokan vagyunk őrültek. : -) De létezik egy olyan szöveg is, hogy "a világ az aljától a tetejéig hazugság". Az a trükk, hogy mindegyiknek csak a saját értelmezési tartományában van jelentése, bár ez utóbbi dicséretesen tág...
#3
Nem tudom hol hallottam, de találó: Aki mindent elhisz az bolond, aki semmit sem, az őrült.
#2
A következetes hazugságokkal kezdhető valami. A következetes igazmondással, ugye, nyilvánvaló, hogy kezdhető lenne valami. Amivel állítólag nem bír el az ember gondolkodása, az az, amikor egyfolytában hall mindent és azok ellenkezőjét is - nemcsak a hétköznapi pletyka szintjén, hanem mindenhonnan; hírekből, szakértőktől, állítólagos szakértőktől, ilyen indulatú és olyan indulatú, ilyen és olyan tájékozottságú nyilatkozóktól stb.
Vagyis azok a következmények, amiket emlegetnek, azok vagy igazak, vagy nem igazak. Vagy azt érdemes gondolni róluk, amit az egyik forrás mond, vagy azt, amit egy másik forrás. Vagy elhisszük egy rokonunknak/ismerősünknek/professzorunknak/gyógyszerészünknek/képviselőnknek, ill. Nyuszi rokonainak és üzletfeleinek az általuk feltehetően másoknál jobban és lelkiismeretesebben kiértékelt és részünkre jóindulattal átadott véleményét, vagy még úgy sem hisszük el nekik.
Bizalomhiányban, totális, ellentmondó állításözönben és világméretű pszichózisban, a sok okból egyre agresszívabbá váló tömegekkel (tartós bizonytalanság és fenyegetettség, bizalomvesztés az intézményekben, csoportidentitás és polarizáció, propaganda és manipuláció, kognitív torzítások, közösségi média és algoritmikus terjesztés stb.) nincs igazság és nincs megoldás, nincs türelem és óvatosság - miközben lépéskényszer van a világ ragadozó természete miatt (aki lemarad, bármijét elvesztheti, önállóságát is), plusz ott vannak mindenkinek a kis közvetlen érdekei. Marad a globális hajrá ki optimistán, ki prüszkölve, aztán lesz, ami lesz.
De amit mondani akartam, hogy amúgy először egy nagyobb Földet kellene keresni, akkor talán menne...
Utoljára szerkesztette: _tki_, 2026. 09. 09. 10:51
Vagyis azok a következmények, amiket emlegetnek, azok vagy igazak, vagy nem igazak. Vagy azt érdemes gondolni róluk, amit az egyik forrás mond, vagy azt, amit egy másik forrás. Vagy elhisszük egy rokonunknak/ismerősünknek/professzorunknak/gyógyszerészünknek/képviselőnknek, ill. Nyuszi rokonainak és üzletfeleinek az általuk feltehetően másoknál jobban és lelkiismeretesebben kiértékelt és részünkre jóindulattal átadott véleményét, vagy még úgy sem hisszük el nekik.
Bizalomhiányban, totális, ellentmondó állításözönben és világméretű pszichózisban, a sok okból egyre agresszívabbá váló tömegekkel (tartós bizonytalanság és fenyegetettség, bizalomvesztés az intézményekben, csoportidentitás és polarizáció, propaganda és manipuláció, kognitív torzítások, közösségi média és algoritmikus terjesztés stb.) nincs igazság és nincs megoldás, nincs türelem és óvatosság - miközben lépéskényszer van a világ ragadozó természete miatt (aki lemarad, bármijét elvesztheti, önállóságát is), plusz ott vannak mindenkinek a kis közvetlen érdekei. Marad a globális hajrá ki optimistán, ki prüszkölve, aztán lesz, ami lesz.
De amit mondani akartam, hogy amúgy először egy nagyobb Földet kellene keresni, akkor talán menne...
Utoljára szerkesztette: _tki_, 2026. 09. 09. 10:51
A megoldás meglehetősen egyszerű.
Az adatközpont építésével együtt kellene építeni azonos erőművi kapacitást.
Az adatközpont építésével együtt kellene építeni azonos erőművi kapacitást.