Németországban egyre nagyobb vita övezi a szólásszabadság korlátozását

Kotomicuki írta (#1):
Az első probléma, hogy nem a saját uraik és azoknak nagyon ellenséges a hozzáállása a németekhez (is).
A második, hogy túl komolyan veszik a megfelelnivágyást és ezért a valóságtól, meg az érdekeiktől is egyre csak távolodnak a rájuk erőltetett, de amúgy jóvanezígy kényszerbuborékjukban.
A harmadik, hogy a PC&tsai is csak egy magából kifordított eszköz a hatalmat bitorlók kezében, amivel ha kell, ha nem lesújtanak a számukra ellenséges egyénekre, alulról szerveződés kezdeményekre.

Gyökeres változásokra van szükség és nem biztos, hogy a tünettel, a szólásszabadság visszaállításának vágyával kellene kezdeni azt...

Nagyszerű összeesküvéselmélet, én is szeretem a meséket, a gyerekemnek szoktam is felolvasni esténként!

Hogy hogynem Németország ellen eddig nem indított az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást a szólásszabadság megsértése miatt. No comment.

Az is probléma, hogy a nagy hadakozásban a szélsőségesek ellen elveszik a lényeg!
Nem a szélsőséges beszéd, mint retorikai elem, az üldözendő, hanem ha ezzel a tömegek manipulálása konkrétan a közrend, állam elleni fellázítása, vagy szélesebb rétegekben direkt félelem keltés a cél.

A politikai humor alapesetben marhára nem ilyen eleve kiesik ebből a mezőből, a németeknek mégis sikerült ebbe bevonzani. Azonban van a politikai humornak is legalább három kategóriája:
1. Irónia. Adott személyt, szervezetet hasonlítom valamihez, bizonyos jellemzőit felnagyítom a szervezet, az alany belső ellentmondásaira történő utalással, amelyek ezáltal nyilvánvalóak lesznek. Pl mit mondott adott politikus korábban, mit mond most és ezt egy humoros keretbe rakom.
2. Szatíra. A keret bonyolultabb és nem csupán általában jelzem pl az ellentmondást, hanem egyfajta politikai, rendszerszintű kritikát is megfogalmazok. Pl XY vezetőt úgy említ valaki mint egy szocialista/önkényuralmi magasztaló szózatban.
3. Szarkazmus. Ez a támadó humor, itt nem cél az un. építő jellegű kritika, nem tartalmaz explicite sem ellentmondásra utalást, sem a pozitív és negatív tulajdonságok szembeállítását. Egész egyszerűen egy negatív jelzővel illet valakit, akár kifigurázva, gyak álcázott humorral. Pl.XY testalkatára tesz dehonesztáló megjegyzést és mondjuk állatokhoz hasonlítja. Gyak emberi mivoltában direkt sérti meg az illetőt.
Amíg az első 2 kategória szerintem megengedett, ugyanakkor a 3. az ami üldözendő. Ilyen megkülönbözetést, kategorizálást azonban sehol nem tartalmaznak a vonatkozó jogi rendelkezések, így a rendőrség, vagy bíróság sötétben tapogatózik, intézkedik esetenként eltérően, akár szélsőséges módon.
De szerintem ugyan így, visszautalva a korábbira, amíg a humor, vagy megjegyzés önmagában nem alkalamas lázításara, vagy félelemkeltésre addig nem üldözendő.

És még egy dolog, a felháborodás, vélt sértetség sem számít lázításnak, vagy félelem keltésnek!
Az, hogy adott ember kijelentésein, amelyek ír, én felháborodok, hát az az én magánügyem. És itt lehetne a píszízésnek is gátat szabni. Ha hülye vagyok és a finomabb humort támadásnak, lázításnak ítélem, akkor mehetek a bíróságra és a hülyeségemről kérhetek bírói végzést.

Az első probléma, hogy nem a saját uraik és azoknak nagyon ellenséges a hozzáállása a németekhez (is).
A második, hogy túl komolyan veszik a megfelelnivágyást és ezért a valóságtól, meg az érdekeiktől is egyre csak távolodnak a rájuk erőltetett, de amúgy jóvanezígy kényszerbuborékjukban.
A harmadik, hogy a PC&tsai is csak egy magából kifordított eszköz a hatalmat bitorlók kezében, amivel ha kell, ha nem lesújtanak a számukra ellenséges egyénekre, alulról szerveződés kezdeményekre.

Gyökeres változásokra van szükség és nem biztos, hogy a tünettel, a szólásszabadság visszaállításának vágyával kellene kezdeni azt...