12
  • felemelő
    #12
    "Kb. 300 éven belül viszont le fognak potyogni!"

    Na ez az amitől nem tartok.
    Akkorra vagy a Kis Pista és Tsa Bt fogja összeszedni a műholdakat és a marsi újrahasznosító-bontó telepre szállítani vagy kőkorszaki embereknek érdektelen lesz mi történik.
  • Munkas
    #11
    Kis tömegű és nagy teljesítményű atomreaktort össze lehetne hozni. Már annyit fejlődött az anyagtudomány és reaktortechnika, hogy az ilyen fejlesztéseknek csak a pénz és a szándék a korlátja.
    Az atomreaktorok tömege most azért nagy, mert a jobb hatásfok érdekében minél melegebben és nagyobb nyomáson kell működniük (Carnot-, Rankine-ciklus), ahhoz meg kellenek falvastagságok. A másik ok meg a sugárvédelem, amihez árnyékolás kell, amit sok ezer tonna nehézbetonnal érnek el költséghatékonyan.
    Az űrben mind a kettőre van más megoldás. A hőkörfolyamat hatékonysága nem elsődleges, mint az energetikában, de itt is kell egy meleg hűtartály (atomreaktor) és egy hideg, ami célszerűen valamilyen nagy felületű radiátor lesz, ami kisugározhatja a hőt az űrbe. (Hogy cikkhez is kapcsolódjon a hozzászólás: Nyilván a holdon is ez lesz, hiszen nem lehet folyó mellé telepíteni és a hűtőtornyokban sincs mit elpárologtatni :).)
    A sugárvédelmet meg nem csak árnyékolással, hanem távolság-védelemmel is el lehet érni. A földön ez nyilván nem játszik, de az űrben súlytalanul könnyű nagy méretű szerkezeteket építeni. Semmi akadálya, hogy az atomreaktor az űrhajó egyik végén legyen, minimális árnyékolással, a lakótér meg a mási oldalon, viszont e kettő több km-re van egymástól. Az összekötő szerkezetre meg amúgy is szükség lesz, mivel a hőkisugárzó radiátorokat mindenképp tartania kell valami nagy méretű struktúrának.
    Az atomreaktorba bepakolt üzemanyag addig nem sugároz (számottevően), amig el nem indul a láncreakció. Az atomhulladék sugárveszélyességét is a maghasadás során képződő izotópok adják, meg azok, amik a reaktort körülvevő anyagokban keletkeznek a neutronsugárzás hatására. Szóval azt meg lehet építeni a földön és az űrben felszerelni a hajóra aztán ott indítani, ha indítás előtt esik vissza, nem okoz bajt.
    A hajtómű még problémás. A rakétát a hajtóanyag lendülete löki előre. Az ion-, plazma- hajtóműveknél a sebesség nagy, ezért lehet kicsi a hajtóanyag tömege, de ez mindenképp összevethető lesz az egész űrhajó tömegével (ld. Ciolkovszkij képlet).
    Ezen még ott lehet spórolni, ha az energiából csinálunk tömeget. Pl. fénysebességhez közeli sebességgel lőjük ki a hajtóanyagot az űrhajóból, akkor a részecskék mozgási energiája már olyan nagy, hogy az számottevően megnöveli a tömegüket is (m=E/c2). Ehhez már nagy energiájú részecskegyorsító kell. Abban meg nehéz nagy ionáramot elérni (kb. mint az ion- és plazma- hajtóművek vs. kémiai rakéták).
    Szóval az 1g-s gyorsulás elérése még elméletben sem egyszerű, de két nagyságrenddel kisebb már műszakilag is megvalósítható a mai technikai szinten. Az ilyen űrhajók célszerűen nem is állnának bolygó körüli pályára csak hurcolnák az önállóan pályára állni képes kémiai rakétával felszerelt egységeket a Föld és a Mars között, vagy még messzebb.
    A holdra mászkáláshoz meg a klasszikus atomrakéta lenne ideális (ami felmelegíti pár ezer fokra a hidrogént és azt fújja ki). Ezt minden út után, a föld körül fel kell tankolni hidrogénnel, amiből kevesebb kell, mintha kémiai rakétában égetnék el. Persze itt megvan a probléma, hogy egy bazi nagy működő atomreaktor kering a föld körül. De ennek már nem gond a gyorsulás sem, akár a földről is indulhatna, csak már nem a hidegháborúban élünk, amikor a népek még tolerálták, hogy százasával robbantgatják az atombombákat a légkörben.
  • t_robert
    #10
    Nem csak az energia a gond..... nem létezik olyan hajtóművünk, amivel képesek volnánk tartósan napokon át 1 G gyorsulást elérni. Legfeljebb valami féle ion hajtó mű volna képes napokon át működni viszont azok tolóereje pár N, amivel legfeljebb centiméter/sec gyorsulás érhető el. Azzal a gyorsulással nagyjából óránként 120 km/h-val lehetne gyorsítani egy eszközt. Egy marsra menő embert szállító ürhajó 100-200 tonna volna magában a felszerelésekkel, készletekkel hajtóanyaggal stb. Nem is egy űrhajó menne, mert az embert szállító űrhajót kísérné 2-3 automata teher űrhajó, ami vinné a szállítmányok nagy részét. Lehet pár teher űrhajót még utánuk is kéne küldeni készletekkel és felszereléssel az ott tartózkodás közben. Egy 100 tonnás űrhajót folyamatosan kéne gyorsítani 1 millió N erővel. 1 G-vel gyorsulva egy 100 tonnás tömeghez 1 órán át 180 MW/h energia kell. Van olyan reaktorunk, amit be lehetne építeni egy 100 tonnás eszközbe és képes egy paksi reaktor teljesítményének 40%-t produkálni????? És hatásfokokkal nem is számoltam. Ráadásul minden hajtóművünk ami létezik a hatás-ellenhatás elvén működik. Valamilyen anyag MENNYISÉGET TOLNI KELL KIFELE VALAMIFÉLE SEBESSÉGGEL. Hogy azzal megegyező ellentétes energia mozgassa a gyorsítani kívánt tárgyat. Tehát vagy sok anyag kis sebességgel vagy kevesebb anyag, de nagyobb sebességgel kell kilövelni az űrhajóból. Se a szükséges energia mennyiség se a megfelelő anyag mennyiség nem áll fent egy hosszabb idejű 1 G gyorsításhoz.
  • t_robert
    #9
    Valójában a műholdakon használt eszközök nem reaktorok. Hanem úgy nevezett RTG generátorok. Valamilyen rádióaktív anyag van bennük például plutónium, ami a bomlás közben sugárzást bocsát ki, ami melegíti a környezetét. Ezt a hőt fogja fel és alakítja át elektromosságá egy termoelektromos rész. Vagyis ami a hőből elektromos áramot termel közvetlenül. Nem túl jók a hatékonyságuk viszont képesek több évtizeden át áramot termelni. A távoli űrbe kilőtt szondákat is többnyire ilyenek látnak el energiával, mivel a napelem nagyjából a kisbolygó övig vagy a jupiter pályáig adnak valamennyi használható energiát. Utána már a NAP csak egy fényes pontszerű égitest, ami nem ad elég energiát egy napelemhez. Némelyik szonda meg akár 10-15 évet is repül mire elér mondjuk a Plutó távolságába. ott már egy napelem egy szondán már csak disz lenne leginkább. Kínos az a dologban a földkörüli pályán, hogy egy visszazuhanó és szétégő műholdban található egy adag sugárzó, anyag ami szétszóródik a lezuhanási területen szennyezést okozva. Illetve léteznek pár tonnás műholdak is, amik már egyfajta reaktorral is rendelkeznek. Hasonlókkal amit pár száz kg-os tömegben létre lehet hozni. De az űrkutatásban használ energia telepek döntő része az RTG generátor.
  • kvp
    #8
    Melyik egyezmény tiltja a földkörüli alkalmazást?

    U.N. General Assembly the Principles Relevant to the Use of Nuclear Power Sources in Outer Space (1992)

    "Az oroszoknak vagy 30 nukleáris reaktormagjuk kering már most a Föld körül."

    Ebbol egy mar visszajott es Kanadara esett. Ezert nem szeretne senki ha ez gyakoriva valna. Es ez szerencsere csak egy relativ kis meretu generator volt, nem egy (esetleg tobb) megawattos atomeromu. https://en.wikipedia.org/wiki/Kosmos_954

    Roviden szolva a melyurben szinte senkit nem erdekel mit szennyeznek el, de a Foldre visszaeso reaktorok miatt mindenki aggodik es az oroszok ujabban nem rendelkeznek tul jo biztonsagi mutatokkal. (a legutobbi nuklearis ramjet prototipusuk is felrobbant az inditoallason)
  • morguldae
    #7
    Ez egy baromság úgy ahogy van.
  • ShuckFishTit
    #6
    Te ilyen orosz internetes troll vagy? Komolyabban tolod mint az amcsifanok :) Ne feledd a király kérését: Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat ;) és ez vonatkozik az orosz befolyásolására irányuló magatartásra is ;) És nem, nem kérek plutóniumos teát! :D
  • NEXUS6
    #5
    Melyik egyezmény tiltja a földkörüli alkalmazást?
    A világúr egyezmény IV. cikke a nukleáris/tömegpusztító fegyverek űrbe telepítését és nem a nukleáris technológia földközeli alkalmazását tiltja.
    https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=96700041.tvr
    Az oroszoknak vagy 30 nukleáris reaktormagjuk kering már most a Föld körül. Ezek fejlett termoelektromos generátorok magjai, amelyek felderítő műholdakat szolgáltak ki a 70-es/80-as években. Kb. 300 éven belül viszont le fognak potyogni!

    Mellesleg a Holdra vonatkozó Hold egyezményt meg az amcsik nem ratifikálták, bár a fenti egyezmény nagyvonalakban így is kitér a Holdra és más égitestre is.
  • kvp
    #4
    Az amerikai es az orosz fejlesztesek kozott az a kulonbseg, hogy a Hold vagy a Mars felszinen szabad nuklearis reaktorokat hasznalni, mint ahogy melyuri kuldetesekhez is. Viszont az orosz rendszer foldkoruli palyan szeretne nuklearis reaktorokat uzemeltetni, amit tobb egyezmeny tilt. Ezert nem lehet bekapcsolt nuklearis reaktorral inditani semmit es csak a foldkoruli palyat elhagyva lenne bekapcsolhato a reaktor. (ami az elozetes tesztelhetoseget es az utolagos javitasokat kizarja, igy nem is alkalmazzak)

    A rele muholdak meg ket dolog miatt is fontosak. Egyreszt ra lehet latni veluk a Hold egyenlitojetol messzebb levo regiokra is, masreszt mar annyi szemet van foldkoruli palyan, hogy egy kozvetlenul videojelet sugarzo iranyitott antennas rendszert siman learnyekolhat a sugarba belepo alacsony magassagu urszemet vagy muhold (vagy a 40 ezer starlink egyike, lassan tobb lesz beloluk mint urszemetbol). Az a par szaz bit / masodperces sebesseg, ami meg tobbszoros visszaverodesen at is veheto pedig keves videojel tovabbitasahoz.

    ps: A nuklearis reaktorok hasznalata egyebkent megerne, a holdra par ora, a Marsra pedig kb. ket nap lenne az ut ha folyamatosan 1g-vel gyorsulna majd lassulna a jarmu. Raadasul meg a mesterseges 1g-s gravitacio is megoldott lenne majdnem a teljes ut alatt. (feluton az atfordulasnal lenne 0g, par percig) Ha boven van folos energia, akkor egy forro plazma alapu VASIMR hajtomu kepes lenne egesz jo reakciogaz hatekonysag (es gyenge energiahatekonysag) mellett 1g-s gyorsulast produkalni. Viszont ha ilyen kb. megawatt koruli reaktor a felszallas vagy a bolygokoruli palya elhagyasa kozben visszaesik, akkor az egesz bolygo legkoret elszennyezi.
  • Montar
    #3
    Ez a hír így nagyon féloldalas, gondolom, az SG.hu-ra mindig is jellemző orosz ellenes érzületek miatt.
    Az alábbi hírrel lett volna teljes, én most pótolom.
    https://www.napi.hu/nemzetkozi-vallalatok/oroszorszag-atomeromuvet-letesit-a-vilagurben.737429.html



  • Kryon
    #2
    Az előző holdraszállásoknál olyan helyeken szálltak le, amikre rá lehet látni a Földről, nincs rádióárnyékban. Most főleg a sarki krátereket céloznák, mert ott van a vízjég. Ott pedig már takarásban lennének, azért kell ez a cucc.
  • zola2000
    #1
    "nemrég fellőtt műhold segítségével biztosítanák a folyamatos kommunikációt"

    Az előző holdraszállást fejletlenebb technológiával is megoldották, a közvetítést is, ma meg itt bénázunk...