186
Hová lettek a férfiak?
-
#186
![]()
-
100pole #185 akkor jöhetnek random idióta képek? :D -
Kancsalborz #184 Jobb is -
boleron1 #183 Egyébként is úgy döntöttem, hogy feladom. Az alább tőled idézett mondat miatt meg pláne. Ez a mondat így szól:
"Mióta a fogamzásgátlás fejlett, a szex következményei semmivel nem terhelik jobban a nőt, mint a férfit."
Ezen túl egyedül Wolwerine értette meg a topik nyitó felvetését, és annak megfelelően reagált rá, de ritkán jelenik meg sajnos. Te rendre félreviszed a topikot, így értelmes párbeszéd köztünk nem lehet. Szóval feladom, és kilpétem. -
kakukk2 #182 Hogy egy házasságban élő nő nehezen szánja rá magát, hogy megcsalja a párját, ezzel szemben pedig a házasságban élő férfiak könnyen – hát ezt felejtsük el. Ki ilyen, ki olyan. Mindkét fél esetében az a kérdés, hogy mennyire félti a meglévő kapcsolatát, netán családja összeomlását. Hogy a középkorú férfiak legszívesebben 20 éves lányokkal szeretnének kezdeni, az igaz, de azt sem tudom elképzelni, hogy a középkorú nők ne 20 éves daliákkal szeretnének kezdeni. Ami távolról sem jelenti azt, hogy ez sikerül is nekik. Marad aki marad, tehát azok, akik könnyen csalják meg a párjukat, ezt többnyire saját korosztályukból való partnerrel teszik.
A „szexről a nő dönt” kitétel mindig az első esetre vonatkozik, itt is azzal a megszorítással, hogy kivéve, ha a nő kezdeményez. Általában azonban még mindig a férfiak kezdeményeznek, legalábbis direkt módon. Amely kezdeményezés persze lehet válasz a nő indirekt jelzéseire, amiket félre is lehet érteni. Egy párkapcsolatban ez másképp van, a nő akkor is enged a partnere közeledésének, ha igazából akkor nincs kedve hozzá, mint ahogy a férfi is összeszedi magát, ha hulla fáradt is, amikor úgy érzi, hogy egyébként a párja elhanyagoltnak érezné magát. De hát ez már az együtt élésből, az egymáshoz való alkalmazkodásból fakad.
Vannak férfiak, akik ha „olyanjuk van” tényleg a legyet is röptében, és pláne vannak férfiak, akik meg nem.
Mióta a fogamzásgátlás fejlett, a szex következményei semmivel nem terhelik jobban a nőt, mint a férfit. Visszautasítani valaki közeledését – persze nem házasságban - pedig mindig is joga volt a nőnek is, meg a férfinek is. Még akkor is, ha a hagyományos iskola szerint ilyenkor a férfi rém kellemetlenül érzi magát, pláne, ha a nő még sírva is fakad. Na, az szörnyű.
Én szívesen kihagyom a munka világát a zaklatás témájából, de akkor a hatalommal való visszaélést is ki kell hagynom. Ebben az esetben pedig, feltéve, hogy a bűnözőket figyelmen kívül hagyom, egy olyan témával állunk szemben, ami évezredek óta örök, és gyakorlatilag változatlan. Itt a tolakodó, bunkó módon közeledő, „tapizós”, stb. férfiakra gondolok. Akik idegen nők fenekét fogdozzák a villamoson, egyértelmű, gyakran obszcén ajánlatot tesznek nőknek, amire semmilyen alapjuk nincs, és így tovább. Az ilyen fajta tolakodást az elmúlt évezredek során a nők megtanulták kezelni, sokszor persze a környezetükben lévő férfiak segítségével. Az emancipáció miatt a többi férfi védelmére egyre kevésbé számíthatnak, szinte semennyire. De általában a nő maga is meg tudja oldani az ilyen problémát. Erre a jelenségre céloztál ? Mert elkezdhetjük mi ezt a magatartást üldözni, a legkevésbé sem lenne új. Talán már említettem, hogy IV. Béla királyunk az ilyen férfiakat kézlevágással fenyegette. Kíváncsi lennék rá, hogy a gyakorlatban hány kéz került levágásra azért, mert mondjuk a kocsmárosnét taperolta. Aki meg olyan hülye volt, hogy a megyés ispán feleségét zaklatta, hát az mindenképpen nagyon ráfaragott, ha volt rá törvény, ha nem. Na jó. szóval kriminalizálhatjuk ezt a viselkedést, sőt Nyugaton ennél sokkal tovább is mentek már. Csakhogy éppen a nyugati példák mutatják, hogy kétélű fegyver ez. Olyan fegyvert ad a nők kezébe, amellyel bármelyik férfi tönkretehető, akinek nem tetszik a pofája.
Természetesen beszélhetünk a valódi nemi erőszakról is. Azért írom, hogy „valódi” mert több nyugati országban már a büntető törvénykönyvekben is átfogalmazták a nemi erőszak kategóriáját, és olyan cselekményeket is ide sorolnak, amik nem azok.
-
boleron1 #181 Igen, ahogy kakukk írta, eléggé sematikus, az pedig nem igaz, hogy a szexről nő dönt, mert mindig attól függ, viszont a házasságról valóban a férfiak döntenek. -
boleron1 #180 Azért említettem a férfiakat is, mert olyan is van, mikor a nőt egy másik férfival csalják meg, de leírtam, hogy ez marginális-bár manapság ki tudja? Szóval ki a fenével csalná meg egy férfi a nőt, ha nem egy másik nővel, Az meg mindig úgy volt, hogy mindenhez két fél kell. Csakhogy házasságban a nők nehezen, és végső esetben szánják rá magukat, sok házas férfi nem férjes nővel csalja meg a feleségét- ez ismét marginális. A férfiak és nők, amíg nem elkötelezettek másik nem felé, azzal fekszik le, akivel akar, az nem megcsalás. Nős férfiak viszont többnyire hajadonokkal és fiatalokkal lépnek félre, nem ritkán akkor is, amikor a házasságban már unalmas a szex, vagy egyéb okok miatt eltávolodnak egymástól, de nem ritka az sem, hogy pusztán az újdonság varázsa viszi őket félre. A százalékos arányok vitájába nem is megyek bele, mert értelmetlen és felesleges. Az sem igaz, hogy a szexről a nő dönt, ez is egy rossz sztereotípia. Akinek megtetszik egy nő és kezdeményez, a nő visszautasíthatja, ha neki nem tetszik a fickó. Ez ugyanúgy kölcsönös, ha egy nő nem tetszik a fickónak, visszautasítja-bár míg a nőknél ez fennáll,a fickók az egyszemfogúdarálósrózsit is megdugják, ha olyanja van. Viszont egy szexuális kapcsolat felelőssége, terhe és következménye elsősorban a nőké, nem a férfiaké, így teljesen jogos, ha a nők adott esetben visszautasítanak egy férfit. Ha egy nő kezdeményez, ős is kaphat és kap visszautasítást.
Szexuális zaklatásról, erőszakról beszélünk, s nem egyéb esetekről, melyek a férfiakat érik. S megintcsak leragadsz a munkahelynél, holott itt nem csak munkahelyi zaklatásról ebszélünk a nők esetében. Nem tudsz elszakadni a munka világától. Persze, férfiak is ki vannak téve zaklatásnak, sőt nem ritka, hogy férfit férfi erőszakol meg szexuálisan. A patriarchális masculin világban bizony a férfiak részéről elfogadott volt a férfiak zaklatása, ugyanúgy megalázó lett volna erről beszélniük, mint manapság, mert ma még mindig a hagyományos gyakorlat létezik, és bizony kicsúfolják, nevetség tárgyává teszik azokat a férfiakat, akik panaszkodnának. Sosem volt téma, éppen a férfifelfogásnak köszönhetően. Ugyanakkor az élet minden területén a nők voltak hátrányban, nem a férfiak. A szexuális szabadság meg nem jelenti azt, hogy a nőket meg lehet erőszakolni, vagy kényszeríteni lehessen, pláne nem zsarolni.
Könyörgöm, ne foglalkozz már a munka és üzlet világával! A hétköznapi emberek társadalma a lényeg, a családok helyzete. Nem a munka világából, az üzlet világából tűntek el a férfiak basszus, hanem a hétköznapi életben a párkeresésben és találásban, a családi életből. -
kakukk2 #179 Vannak igazságok abban, amit a csávó mond, de az Index kommentárja is igaz, hogy sematikus. Szóval minden pontot árnyalni kéne. És hát a férfiak sem angyalok, ami ennél a pasinál kimarad. -
kakukk2 #178 Eszembe sem jutott arról beszélni, hogy a férfiak férfiakkal csalnák meg a párjukat. Éppen ellenkezőleg. 99, vagy akár annál is több százalékban bizony nőkkel csalják meg a női partnerüket. Én arra akartam utalni, méghozzá hangsúlyosan, hogy egy ilyen kalandhoz is két fél kell. És a két fél közül az egyik nő. Ne mutogassunk kizárólag a férfiakra, amikor az igen gyakori félrelépésekről beszélünk ! A férfi maximum 50%-ban hibáztatható. Azért maximum 50, mert mindenki, legalábbis minden férfi tudja, hogy a szexről a nő dönt. Leszámítva azokat az eseteket, amikor a nő a kezdeményező.
Nagy divat manapság arról értekezni, hogy egyes férfi főnökök szexuálisan is visszaélnek női beosztottjaik kiszolgáltatott helyzetével. Valóban van ilyen. Én azért kíváncsi lennék egy valamennyire is megbízható statisztikára, hogy ez mennyire gyakori a valóságban, de ilyen statisztikát soha nem fogok látni. Arról az évezredes hagyományról viszont, hogy a férfi alárendelteket NEM szexuális szempontból nap mint nap kihasználják, megalázzák, földbe döngölik, és hogy ennek a női alárendeltek a felét sem kapják meg, a kutya sem beszél, senkit nem érdekel. Pedig én még olyan embert is ismertem, aki ebbe belehalt. És ez az, ami egyáltalán nem kötődik az egzisztenciális kiszolgáltatottság mértékéhez. De hagyjuk a férfiakat, azok nem számítanak.
Az viszont nagyon is számít, hogy van-e enni a családnak, vagy nincs. Ne hasonlítsuk össze a valóban nélkülöző emberek kiszolgáltatottságát a showbusiness ambiciózus szereplőinek helyzetével. Amit a VALÓBAN kiszolgáltatott nők kárára csinálnak, azt zsarolásnak hívják. Amit a showbusiness üdvöskéinek kárára, az meg tisztességtelen ajánlat. A „szexuális zaklatás” kifejezés az egy PC találmány. A tisztességtelen ajánlatot pedig el is lehetett fogadni, meg vissza is lehetett utasítani, mióta világ a világ. Mind a kettő erkölcstelen a főnök részéről, de a zsaroló bűne messze nagyobb, mivel azt csak nagyon súlyos következményekkel lehet visszautasítani. Színházi színésznőnek viszont el lehet menni, de el ám ! Úgyhogy ott bizony a nő dönt : megéri-e neki az árat, amit X producertől vagy más főcsővezetőtől várhat, vagy nem éri meg. Ne hasonlítsuk össze a kettőt !
-
Wolwerine #177 cikk
Szerintem èrdemes elolvasni a cikket, nagyon elgondolkoztatò dolgok vannak benne. -
boleron1 #176 Igen, biztos van olyan nő, akit MÉG nem csaltak meg, nagy valószínűséggel meg fogják csalni, mert ok bőven adódik rá sok évi házasság után,de van olyan ritkább eset, amikor egy másik férfival.... és ennek sok oka van. Sosem csak az egyik fél az oka. Az viszont biztos, hogy 90%-ban nővel csalják meg a férjek a feleségüket vagy barátnőjűket, ritka esetben egy másik férfivel, mert ilyen is van, de nem általános.
Az európai civilizációban is van egy nem kis réteg, amelyik bizony nagyon szűkösen él, és ne hidd, hogy az a sokat emlegetett segély elég egy normális életre, és azt se hidd, hogy ebbe a rétegbe csak kisebbségi etnikumok tartoznak. Lényegtelen kakukk, hogy volt-e ennivalója annak a családnak, melynek nőtagját kirúgták azért, mert nem engedett a főnöke szexuális igényének. Munkahelyet nem könnyű találni, és teljesen érthető, hogy egy képzett, tanult ember nem segédmunkából akar élni, s ha már alkalmas volt arra, amire felvették, azért kirúgni, mert nem engedett a főnökének, elfogadhatatlan. Nem a jövedelem nagysága volt a tét ezeknél a nőknél, semmilyen jövedelmű munkakörben nem elfogadható a kényszerítés és zsarolás. Nem csak Ailes és Weinstein területén fordulnak elő ilyenek nem kis számban.
Sosem elég egy üzleti út során szervezett buli ahhoz, hogy beleláss a társadalmi helyzetbe, a valóságba, és sose fognak neked őszintén beszélni és megnyílni üzleti kollégáid, még ha te azt is gondolod. Attól még lehet jó informális kapcsolat, csak sose tudhatod, mi igaz abból, amit mesél.
Nem csak valamilyen pozícióra alkalmatlanok sérülnek, s nem csak munkahelyi sérelemről van szó. Te valóban nem tudsz szélesebb perspektívában gondolkodni? -
kakukk2 #175 Hát…
Én biztos vagyok benne, hogy van olyan nő, akit még sosem csaltak meg. Sőt, még férfi is van olyan.
Újra elismételném, hogy amikor egy férfi megcsalja a párját, azt egy nővel teszi. Mégpedig nagy valószínűséggel egy olyan nővel, aki az ismeretségi körében volt már előtte is, és amely nő tisztában van azzal, hogy a férfi párkapcsolatban él. Sőt, nagy valószínűséggel a nő is párkapcsolatban él. Ez egy társas játék, és ezt kéretik figyelembe venni. Ha a feleknek nincs különösebb oka megcsalni a párjukat, akkor többnyire a dolog hirtelen felindulásból történik, a nemi ösztöntől vezérelve, és persze egybe kell esnie a megfelelő alkalommal is. Ilyenkor mindkét felet a nemi ösztön vezérli, ezt is szeretném hangsúlyozni.
Ha világszerte nézzük a prostitúciót, azt hiszem, a kényszerprostitúció a leggyakoribb, és tényleg az az oka, hogy valamiből meg kell élni. Ha viszont az európai civilizációra szűkítjük a terepet, akkor azért mindig felmerül a kérdés, hogy mekkora is az a kényszer. Mert a modern Európában, vagy É-Amerikában már nem szokás éhen halni, de még szó szerint éhezni sem.
Korábban, nem ezen a fórumon, egy bizonyos szituációra vonatkoztatva tényleg állítottam, olyat, hogy azok a bizonyos szélsőséges helyzetben lévő nők, akikről beszéltünk, valóban prostituálják magukat, amikor lefekszenek a főnökükkel. Ez ugye Roger Ailes és Harvey Weinstein révén került szóba. Csak éppen ott a tét nem az volt, hogy van-e enni a családnak, vagy nincs, hanem az, hogy magyar pénzben havi egymillió forintot keres-e a nő, vagy havi 10 milliót. Vagy még annál is többet. Ez volt a tét, és az ilyen eseteket soha a büdös életben nem fogod nekem kimagyarázni.
Ahol viszont tényleg nagy a kényszer, nagy a kiszolgáltatottság, ott bizony a főnök a felelős, nem akarom én azt tagadni. Ilyen helyzetek léteznek, még ha én nem is találkoztam vele.
Hímsoviniszták vannak, itthon is, meg külföldön is. Én ugyan soha nem tudtam eldönteni, hogy társaságban egy-egy hímsoviniszta duma vajon igazi-e, vagy csak a pofája nagy az illetőnek, mert azt hiszi, hogy akkor jópofa. Az is tény, hogy a ny-európaiak között több ilyen szöveggel találkoztam, mint az itthoniak között. Mert hát tudod, ha az ember már elbumlizik Amszterdamba, Milánóba, vagy mittudomén, hát nem csak üzletről fog szó esni, főleg nem az „üzleti” vacsorán. Mert azt ugyan a cég fizeti, de bevallva – bevallatlanul a célja az, hogy felek között jó informális kapcsolat alakuljon ki.
Azokról a férfiakról, akik gyöngék, nem bírják állni a versenyt, stb. és ezért szeretnék a nőket visszalökni a … és így tovább, ahogy írtad. Ezzel én úgy vagyok, hogy mindenki jól teszi, ha legalább nagyjából helyesen becsüli fel a saját képességeit, ill. korlátait. Ha ez nem sikerül, ha alulbecsüli magát, ha felül, akkor irgalmatlanul sokat fog szenvedni. Egyébként meglepően sok olyat ismertem, akik jól becsülték fel magukat. Magamat is ide sorolom, tisztában voltam vele, hogy nem léphetek olyan pozícióba, ahol már több a diplomácia meg a politika, mint a szakma. Vissza is utasítottam, pontosan erre hivatkozva. Aki viszont saját magát felülbecsüli, ott két lehetőség van. Az egyik, hogy tényleg elnyeri azt a magasabb pozíciót, és akkor saját alkalmatlansága miatt addig fog szenvedni, amíg tönkre nem teszi magát és/vagy kirúgják. A másik lehetőség, hogy a megmondó emberek felismerik az illető alkalmatlanságát, és nem emelik fel az áhított pozícióba. Ilyen esetben az illető meg lesz róla győződve, hogy aki betölti azt a pozíciót, az csak azért van ott, mert (ha férfi) akkor egy seggnyaló, X-nek és Z-nek a csókosa, és egy született barom. Ha ez a valaki nő, akkor természetesen egy büdös qrva, X-nek és Z-nek a szeretője, és természetesen egy született barom. Ez van.
-
boleron1 #174 Igen, sok mindent érintettem, ami nem tartozik a topik témájához, de te azok felé vitted el a topikot. Jeleztem, hogy nem téma a házasság, nem téma a vidék, amiben a véleményekre lettem volna kíváncsi, az nem a házasság, és nem a vidék, mert a párkapcsolat efemer élete, a házasság és elkötelezettség kerülése, a singli életmód és a szexuális szabad(os)ság kifejezetten a városi és nagyvárosi életmódra jellemző. Ebből a szempontból még Kelet-Közép-Európa térségei is kerülendők. Ide csak odaátról szivárgott mindez be az Eu-hoz való csatlakozásunk óta, de itt is elsősorban a városokban érhetőek tetten, a tanult, értelmiségi és elsősorban jó vagy jobbmódú emberek körében. Ez az egész szélsőfeminista mozgalom tőlük ered, ők éltetik, ők voltak a generálói és szószólói a 68-as eseményeknek is, nem az egyszerű, hétköznapi emberek, s főleg nem a vidékiek. Ahogy az sem volt elfogadható, amikor azt fogalmaztad meg, a nők nem dolgoztak. Így általánosságban. Ez így nem igaz, éppen a vidéki nők azok, akik mindig is dolgoztak, a polgárosodott, értelmiségi, tehetős, arisztokrata réteg nőtagjai nem dolgoztak csak. Ha valamiről általánosságban beszélek, te maginális eseteket hozol el ellenpéldaként, ha konkrét dologorl beszélek, te általánosságban beszélsz. Így azután abszolút félremegy a topik.
Ami a férfiak és nők libidóját illeti, természetesen férfiak között is van eltérés, és nők között is, de nem erről beszéltem! Az pedig, hogy egy férfi/férj akkor csalná meg a párját, ha puskával kergetnék, nem igaz. Nincs olyan szép, külsőleg vonzó és még szexuálisan is megfelelő nő, akit ne csaltak volna meg.
A pusztán örömszerzést szolgáló szexuális kapcsolat nem tartozik a fajfenntartási ösztönhöz, a pénz meg bizony a fennmaradás eszköze. A prostik többsége nem pénzéhség miatt lett prosti. A szex az ember alapvető igénye, de nem alanyi jogon jár senkinek. S természetesen az sem igaz, amit te állítottál korábban, hogy az a nő, aki munkahelyén a főnökével lefekszik, az prostituált lenne. A munka a fennmaradás lehetősége, ha ezt elveszti valaki, akkor meg van lőve. S itt nem azokról a nőkről van szó, akik felajánlják a főnöknek magukat előbbrejutásért, hanem azokról, akiket kényszerítenek szexre, mert ellenkező esetben kirúgják. Az, hogy te itthon életed során ilyenről nem is hallottál, annak meg okát leírtam. Nem vagy túlzottan járatos a nyugati világ társadalmi és munkahelyi életében, csak arról tudsz, amiről a média értesít, a média meg a hétköznapi, nem nagy durranást jelentő és nem közéleti szereplők eseteiről nem ad hírt. A több évtizedes hivatali gyakorlatod zöme is hazai pályán zajlott, egy-egy üzleti tárgyalás során rövid idő alatt nem is juthattál korrekt infóhoz mindarról, ami külföldön zajlott, zajlik.
Igen, az emancipáció szükségszerű, jogos és törvényszerű volt. A radikális csoportok meg természetesen mindig, minden területen megjelennek, ahogy itt is. De önmagukban nem jelentenének semmilyen veszélyt, ha nem kapnának erős politikai-gazdasági támogatást, és erős támogatást azon férficsoportoktól, akik kilógtak a patriarchális maskulin berendezkedésből, akik sértettek voltak, akiknek mindez jól jött. S természetesen ugyanez a helyzet a mindenféle nemi identitás-zavarral küszködő nők és férfiak esetében is. Ne hidd, hogy nincs meg az ellenpontja a radikális feminstáknak a férfiak körében. Dehogy nincs, ezeket csoportokat azok a a férfiak alkotják, akik képtelenek elfogadni a nők alapvető egyenjogúságát is, akik szeretnék visszalökni őket évezredes társadalmi helyzetükbe. Azok a férfiak, akik gyengék, és így vesztesei lettek a folyamatnak. Ezek a férficsoportok uszítanak a nők ellen, s ezek párjai a férfigyűlölő nőknek, mert nőgyűlölők. Kiterjedt hálózatuk van, de szerintem te erről sem sokat tudsz, s külföldi rövid üzleti útjaidon sem beszéltek erről üzletfeleid, teljesen érthetően.
Nekem sosem voltak gondjaim a férfiakkal, sem erősekkel, sem gyengékkel. A hímsovinsisztákkal igen. -
kakukk2 #173 Sok mindent érintettél. Kezdjük a hagyományos világgal. Hogy a házasságok ritkán születtek szerelemből. Nos, a probléma az, hogy mi csak a nagy emberek, uralkodók, stb. házasságait ismerjük, mert róluk emlékezett meg a történetírás. Itt tényleg az volt a szokás, hogy a szülők, sőt gyakran diplomaták eldöntötték a házasságot, a fiatalok meg az esküvő előtt 2 nappal találkoztak először. Csakhogy ez baromira nem vonatkozik a néptömegekre, akikről a történetírás nem emlékezik meg, és ahol a falubeli lányok és fiúk nagyon is ismerték egymást. Ott is előfordult persze, hogy a szülők döntöttek, „főd a főddel házasodott”, de ha mégsem, hát abból sem volt éppen tragédia. Szóval én úgy gondolom, hogy szerelmi házasság nem csak néhány száz éve, de sok ezer éve létezik.
Nem annyira a férfiak és a nők libidója különbözik, szerintem inkább a férfiak libidója között is nagy a különbség, meg a nők libidója között is nagy. És – tágabb családom egyik ágából kiindulva – az erős vagy gyenge libidó még örökölhető is, és nem csak apáról fiúra, de apáról, vagy anyáról lányára is.
Menjünk tovább, írod, hogy a nőknek akkor is le kellett feküdni a férjükkel, ha nem akartak. Tény, hogy ez volt az elmélet, a házastársi kötelességeket néha még törvény is előírta – egyébként mindkét fél számára. De hát ez az elmélet volt. Hogy a gyakorlat mi volt, azt meg nem tudjuk. Na de tegyük fel, hogy egyszeri parasztasszony bármilyen okból szexmegvonással bünteti/zsarolja a férjét. Azokban az időkben tényleg senki sem szólt érte, ha a férj megverte, megerőszakolta a feleségét. Valószínűleg még gyakoribb volt, hogy az asszony, az erőszakos fellépést elkerülendő, eltűrte a szexet,csak éppen éreztette, hogy eltűri, mert muszáj, de abban aztán neki semmi öröme nincs. Na, az ilyen helyzetektől hány férfi lesz boldog ? Biztos van aki igen, de szerintem a többség nem. Írod, hogy ha az asszony ilyet csinált, hát saját magával cseszett ki, mert a férje megcsalta. Na ja, de kivel ? Egy zárt faluközösségben kivel ? Hát, ha egyáltalán valakivel, akkor nyilván egy másik parasztasszonnyal. Rengetegszer hallottam nőktől ezt a „minden férfi disznó” elméletet. Én ilyenkor mindig azt mondtam, hogy ne felejtsük, a férfiak a párjukat mindig nőkkel csalják meg. Akiket erre nem puskával kell kényszeríteni.
Én semmiképpen nem tennék egyenlőséget aközött, hogy valaki valakivel az élvezet kedvéért fekszik le, vagy a pénz kedvéért. A fajfenntartási ösztön az egy nagyon erős ösztön, a pénzéhség az meg nem ösztön. Arról meg aztán már tizenévesen letettem, hogy megértsem, ki kinek miért tetszik. Persze, számítanak a külsőségek is, de még ezen belül is óriási a szóródás. Én még sok ünnepelt hollywoodi „szépségről” sem tudom eldönteni, hogy miért tetszenek sokaknak. De hát így csinálta jól a természet, ha már egyszer mi emberek különbözőek vagyunk, hát legyen az ízlésünk is különböző.
Nem vagyok benne biztos, hogy semmit se számítana az én több évtizedes hivatali gyakorlatom. Persze jó kérdés, hogy mi számít szexuális zaklatásnak. Mert olyannal bőven találkoztam, hogy egy férfi egy nőt „véletlenül” fogdozott, olyannal is, hogy szóban, bunkó, tolakodó módon próbált közeledni. Csak olyanról nem hallottam soha, hogy a főnök azt mondta volna a beosztottjának, hogy ha nem fekszik le velem, akkor kirúgom. Azt mondod, Nyugaton ez másképp van, vagy volt. Ezt nem nagyon hiszem. Én úgy gondolom, hogy az ilyesmit a beosztottak kiszolgáltatottsága szüli. Ha az elbocsátás egzisztenciális tragédiát jelent, mert nincs hol állást találni, akkor az ilyen zsarolás a főnökök részéről eredményes lehet. Csakhogy a nyugatiak mindig gazdagabbak voltak mint mi, a kiszolgáltatottság éppen ezért mindig kisebb. Ennek ellenére valamit mégis számít az, hogy én hol, milyen környezetben töltöttem aktív évtizedeimet. Mert az olyan munkahelyeken, ahol képzetlen női munkaerőt alkalmaznak, és ahol egy megüresedett álláshelyre azonnal van tíz jelentkező, ott az ilyesmi nagyon is lehetséges. A statisztika pedig arra tanít bennünket, hogy ami lehetséges, az létezik is. Amerikában is, Magyarországon is, meg Koreában is. Van egy amerikai sorozat, Szégyentelenek a címe, talán ismered. Ebben nagyon plasztikusan bemutatnak egy ilyen helyzetet, és ami egy amerikai filmnél szinte hihetetlen, ezt nem egyoldalú nézőpontból teszik. Az a nő, amelyik megunja, hogy időről időre kedvére kell tenni a főnöknek, az kilép. Jön helyette másik. De akik belül vannak, azoknak nem érdeke felborítani a rendszert, sőt, szükség esetén meg is védik azt. Első látásra ez a fordulat teljesen abszurd, és az abszurditás amúgy is benne van ebben a sorozatban. De jobban belegondolva egyáltalán nem abszurd, és ez teszi a dolgot igazán tragikussá.
Az emancipáció törvényszerű is volt, és szükségszerű is volt. A radikális feminizmus viszont a kezdet kezdetétől jelen volt. Merle már a hetvenes években megírta a Védett férfiakat, a lengyelek a 80-as évek elején megcsinálták a Szexmisszió c. filmet, sőt hasonló témájú magyar TV filmet is láttam a 80-as években. Voltak férfiak, akik megérezték, hogy ebből baj lehet, hogy a nők – a kisebbség hangosan, a többség kevésbé hangosan – ki fogják nyilvánítani, hogy nincs szükségük férfiakra. És hát a radikális feministák kapták és kapják a tőke támogatását, mert annak a pillanatnyi (vélt) érdeke ez.
-
boleron1 #172 Folytatás...
Írod, hogy a férfinek fáj, ha a nő pofánveri sodrófával, s nem hiheti nő, hogy nem fáj. Nem hiszi, s nem veri pofán sodrófával, legfeljebb a primitív, szocializáció nélkül felnőtt nő, aki gmegtalálta a foltját. A nők verbilásan általában nem erőszakosak, nem verekednek, s ne kivételes eseteket hozz fel.
"Nem annyira a férfiak tűntek el a világból, hanem a nagy marha emancipáció miatt a nők veszítették el a férfiakat."-írod. Megint egy alaptalan általánosítás. A korai emancipáció nem azonos azzal, amit ma a női egyenjogokért ordibáló harcos női civilszervezetek képviselnek. Az emancipáció törvényszerű és szükségszerű volt, nem a férfiak kiszorítására törekedtek. Természetes, hogy ők is akartak tanulni, képességüknek megfelelően azokkal élni, és sikereket elérni, munkát végezni. Nem is volt ezzel semmi baj, amíg sok önmagával is elégedetlen ostoba nő nem szervezkedett és használta fel ehhez a politikai hatalom képviselőit, akik között bizony sok olyan férfi van, aki valójában nem tudott megfelelni a hagyományos társadalmi férfiképnek, s kényszerként élte meg. Az, ami ma zajlik, az nem tartozik az eredeti emancipációhoz. Ez egy tudatosan generált, politikailag és gazdaságilag támogatott folyamat. Bizony nem tűntek el a férfiak, és nem a nők ebrudalták ki őket, hanem bizonyos női csoportok. Ma az erős férfiak kisebbségben vannak, mert elnyomják őket ezen őrült női csoportosulások, és a gyenge félfiak, akik gyengeségük miatt beálltak közéjük. Egy férfi nem attól erős, hogy dagadnak az izmai, és egy nő sem attól erős, hogy kigyúrta magát a feetness klubban. -
boleron1 #171 Párkapcsolatról beszélünk, nem házasságról, vagy arról, amikor már gyerek van. A női szexualitást meg már az ókor előtt értékké tették a férfiak, nyilván az utódok miatt, de ne feledd, hogy a házasságok nem, vagy ritkán születtek szerelemből, vagyis a nőknek akkor is oda kellett adnia magát, ha éppen nem kívánta a szexet, vagy nem akart több gyereket. S nem csak házasságon kívüli szexről volt szó.Évezredekig így volt ez. Más a libidója a nőnek és a férfinak is. Ez természetes. Anno a férfiak, ha nem kívánták a feleségüket, megcsalták, senki nem vetette szemükre. A nőket ezzel szemben elítélték, s nagy titokban tudtak szeretőket tartani, mert ne hidd, hogy a férfiak mindig alkalmasak voltak a feleségük kielégítésére. Pár száz éve már létezik a szerelmi házasság, szerelmi partneri kapcsolat, ahol a szexuális kötődést ez határozza meg. Ha pusztán élvezetből, minden érzelmi kötődés nélkül adják magukat a lányok a fiúknak, az nem más, mint amit a qrva csinál, csak a qrva pénzért teszi, nem élvezkedni akar. Párkapcsolatban jogos elvárás a hűség, ami persze nagyon nehéz, ha már elmúlik a szerelem, s nem lép helyébe szeretet, tisztelet. A lányok már tizennégy-tizenöt évesen átesnek testi kapcsolatok sorozatán, és sok sérelmet is szereznek, amit azután cipelnek magukkal. Vagyis ma elsődleges a szex, és nem a párkeresés.
Az, hogy te milyen esetekkel találkoztál életedben, nem mérvadó. Te ugyanis egy más világban és rendszerben éltél. Többször hangsúlyoztam, hogy válasszuk szét térségünk és Nyugat-Európa társadalmi berendezkedését. Ami manapság ide is begyűrűzött, az itt nem volt elfogadott, nyugaton már javában dívott a szabad(os) szexuális élet, és a munkahelyi zaklatások is, ami nálunk nem csak tilos volt, hanem következménye is volt. Ami ingyen van, könnyen megszerezhető, az olcsó, nincs különösebb értéke, a szex ugyanúgy árú lett, mint a qrváknál. Mennyire kölcsönös a kielégülés a két félnél, nem kétséges. A fiúknak előnyösebb, mint a lányoknak. A fiúk nem tanulják meg, hogyan kezeljék a partnerüket, nem véletlen, hogy a mai napig sok nő kielégítetlen marad. A szexuális kultúra, intelligencia a béka feneke alatt van.
Lefeküdhet mindenki azzal, aki tetszik neki. De általában nem egy nő vagy férfi tetszik valakinek, sok ilyennel találkozik az ember. Nem azzal van a gond, hogy lefekszik valaki valakivel, hanem azzal, hogy a házasságok kerülésének éppen ez az egyik oka. Minek házasságot kötni, és lekötni magam egyvalakihez, ha holnap megtetszik valaki más? A házassággal éppen ezeknek a kalandoknak van vége. A szexuális élvezet minél előbb és minél többszöri megszerzése fontosabb, mint lemondani róla.
Házasságon belüli mosolyszünet sem egyértelműen a fegyvere a nőknek, a mosolyszünetnek azért van oka is, nem az a gyakori, hogy a nő bosszúból tartja távol magát a férjétől, hiszen magával cseszik ki, mert a férj megcsalja. Egyik ok a sok közül az is, hogy a férj nem megfelelő partner, és több férj nem tud megfelelni, mint amennyi nő a férjnek, hisze a férjnek nem kell sok ahhoz, hogy kielégüljön. sokat beszélgettem én férfiakkal, nőkkel minderről, nagy a tudatlanság ezen a területen. Mióta könnyebb lett a válás, sok nő inkább elválik még gyerekkel is, mint testileg érintkezzen azzal a férjjel, akit nem kíván különböző okokból. Ne hidd, hogy a házasság alatt csak a nők hagyják el magukat....
A belső korlát nem az, hogy kell-e a pacák vagy nem, hanem az, hogy a pacáknál ne csak a külsőségek számítsanak.... -
kakukk2 #170 Hogy ki tette értékké a női szexualitást, annak két oldala van. Igaz, amit írsz arra az esetre, hogy a férfiak tették azzá, mert baromira szeretik, ha tudják, hogy kié a gyerek, akit felnevelnek. Nem tudom, hogy ezért mennyire vethetők meg, de itt egyértelműen a házasságon kívüli szexről volt szó.
A házasságon, párkapcsolaton belüli „mosolyszünet” egyértelműen a nők fegyvere volt mindig, és az ma is. Csak éppen manapság sok férfi már nem hagyja magát zsarolni, és simán lelép. Ugyanúgy a rendszeres verbális agresszió miatt is.
Nem annyira a férfiak tűntek el a világból, hanem a nagy marha emancipáció miatt a nők veszítették el a férfiakat.
Írod, hogy ha a nők visszaélnek a saját szexualitásukkal, az ugyanolyan, mint amikor a férfi főnök zsarolással viszi ágyba női beosztottját. Ezzel csak egy baj van. Hogy az elsővel sokat találkoztam az életben, mert a férfiak azért néha megnyílnak férfitársaik előtt, és panaszkodnak. De a másodikkal én az életben soha nem találkoztam. Évtizedeket húztam le hivatali környezetben, ahol gyakran férfi volt a főnök, és nők a beosztottak. De soha ilyet nem hallottam. Tolakodó férfiakról hallottam, tolakodó főnökökről is, de zsaroló főnökökről nem. Mármint az életben. Mert amúgy olvastam ilyet, láttam filmen, tévében rogyásig. Még a Kommunista Kiáltványban is van ilyesmi. De az élet az valahogy engem kihagyott ebből. Ettől függetlenül nem állítom, nem is állíthatom, hogy nincs ilyen. Ahol nagy a kiszolgáltatottság, ott biztos, hogy van. Csak közel sem olyan gyakori, mint amit a nők csinálnak a párjukkal.
A belső korlátokkal kapcsolatos kérdésfeltevésem elméleti – de csak az én koromban. A kérdés az, ahogy már korábban leírtam, hogy a mai megváltozott körülmények között egy nő miért ne feküdhetne le egy olyan férfival, aki tetszik neki, vagy miért is ne kezdeményezhetne egy olyan férfinél, aki tetszik neki. A mai világban tulajdonképpen miért kéne olyan belső korlátot állítani, hogy „nem fekszem le Zolival, mert a múlt héten lefeküdtem Gergővel. Mert mit fognak szólni az emberek ?” Ja, és hát a kedvenc szlogenem, amit már több nőtől is hallottam : „Nem fekszem le X-szel, mert nem érdemli meg !”. Mintha az valami díj lenne, amit ki kell érdemelni.
A modern világban egy egyedülálló nőnél a belső korlátnak szerintem az kéne, hogy legyen, hogy kell a pacák, vagy nem. Bonyolultabb a helyzet, ha a nő kapcsolatban él. Szóval a helyzet ugyanaz, mint a férfiaknál.
-
kakukk2 #169 A gyerekbántalmazás persze lehet ilyen is, meg olyan is. A gyereknevelés nehéz dolog, az ember soha nem tudhatja, hogy mikor tesz jót, vagy rosszat. Mostanában, hogy nem divat elfenekelni, megpofozni a gyereket, nagyon gyakran a szülők a szeretetmegvonást alkalmazzák büntetésül. Lehet, hogy ez a rosszabb, ez okozza a nagyobb kárt. Engem hajdan még meg-megvertek néha a szüleim, de soha, egy pillanatra sem éreztem úgy, hogy nem szeretnek. De az iskolában is csattantak el pofonok, és a legtöbb esetben alighanem tényleg ez volt a leginkább célravezető megoldás.
A párkapcsolaton belüli erőszak esetében általában nagyon bonyolult a helyzet, nagyon sokáig ez volt az oka annak, hogy a hatóságok nem szívesen avatkoztak közbe. Voltak és vannak persze rabiátus férfiak, akik – pláne ha isznak is – hát per hecc törnek-zúznak, és ütik-rúgják az asszonyt. Ezekkel a férfiakkal szemben teljesen jogos a fellépés, és a kezdeti szakaszban a feministák nagyon helyesen ezt a magatartást támadták. Csakhogy a családon belüli erőszak általában nem ilyen. Az egyik gyakori variáció az, amikor az asszony verbálisan addig zaklatja a férfit, amíg annál leszáll a vörös köd, és üt. Ugyanis a verbális erőszakban általában a nők a jobbak. A másik tipikus eset, amikor igazából nem verés van, hanem verekedés. Amiben persze elvileg a férfi az erősebb, csak hát sokakat gátolnak a hagyományok meg a többi, és nem teljes erővel lépnek fel. A nő pedig nem hiheti komolyan, hogy a férfinek nem fáj, ha pofán veri a sodrófával. Azért csinálja, hogy fájjon. Mint ahogy a verbális erőszakot is azért csinálja, hogy fájjon. Fáj is. És ha a férfi már kapott egy nagyot, hát dühében és fájdalmában már nem fogja nézni, hogy mekkorát üt, és hova üt. Az orvoshoz pedig, ahogy írtad is, a nő fog elmenni, hogy ellássák, és főleg látleletet vegyenek fel, amit aztán a férfi ellen felhasználhat. A férfi meg nem megy, mert szégyelli.
-
boleron1 #168 A nyitott házasság olyan, hogy ha egyébként minden más területen a két fél megérti egymást, és elég intelligensek, akkor működik. Ha egyébként más területen sem értenek egyet, akkor maga a kapcsolat sem működik, és így nyitott házasságnak sincs értelme. Ugyanis házasságban, vagy komolynak vett kapcsolatban nem a szex a legfontosabb, bár sok kapcsolat emiatt bukik meg, holott nyitott formában elkerülhető lenne a szakítás. Vagyis mindig azon múlik egy kapcsolat tartóssága, hogy az életközösség számos fontos területén mennyire passzol egymáshoz a két fél. Ha kevésbé, akkor is szét fognak menni, ha a szexuális életük megfelelő.
Mindig voltak erős nők és gyenge férfiak. A kérdés és a dolog rákfenéje az, hogy hogyan értelmezzük az "erős" jelzőt. Erős férfi nem riad vissza az erős nőktől.
-
boleron1 #167 A női szexualitást nem a nők tették értékké, hanem a férfiak elvárása volt. Az, hogy ezzel visszaéltek a nők adott esetben olyan, mint amikor a férfiak élnek vissza erő-és pozíciófölényükkel-pl.munkahelyen, ha nem lesz a felettesé, ki van rúgva- vagy pusztán éltek azzal az évezredes pirivilégiumukkal, hogy a nőnek engedelmesnek kell lennie. De nagyon sok esetben a nő nem visszaélési szándékkal utasítja el a férfit, számos sajátos oka van a női nemnek, amikor nem tud mindig rendelkezésre állni.
De megint félremagyarázod azt, amit írtam a laza, határok nélküli szexualitásról. Rengeteg hátránya van annak, amikor nincsenek belső korlátok....... -
boleron1 #166 Az én véleményem és tapasztalatom az, hogy a két nem közel azonos arányban bántalmazza egymást, a nők gyakrabban verbálisan, a férfiak fizikailag is. Melyik kerül nyilvánosságra leginkább? Természetesen a nők elleni erőszak, köszönhetően a feminista mozgalmaknak, hiszen a nőket valóban évezredeken keresztül bántalmazták, elnyomták. Így az 1960-as évek radikális feminista mozgalmainak hatására a gyengébbik nem, valamint a gyermekek bántalmazása a figyelem középpontjába került. 1975-ben olyan esetek kerültek napvilágra, amelyekben a már hosszú ideje bántalmazott nők megölték férjeiket. A feminista mozgalom hatására önvédelemre, valamint
mentális állapotukra hivatkozva nem ítélték el őket. Az 1980-as években a politikára és a jogra nézve is óriási hatással voltak a feminista mozgalmak. Letartóztatások, eljárások megindításának azonnali elrendelése, távoltartási rendelkezések, illetve feleségbántalmazással kapcsolatos törvényi szabályozások jelentek meg a mozgalom hatására . Majd 1980-as évek elején a férfiak nők általi bántalmazásával kapcsolatos kutatások is megjelentek. A feminista mozgalom képviselőiből ez olyasfajta ellenállást váltott ki, hogy a témában kutató személyeket gyermekeik fenyegetésével, bombatámadásokkal, házuk ablakának betörésével és lőfegyverrel fenyegették. Azok a kutatók, akik bár feminista szemléletűek voltak, de kutatásaikban szót ejtettek a férfiak ellen történő női bántalmazásokról, nagyméretű médiabeli, és politikai támadás áldozatai lettek.
A családon belüli konfliktusok kezdeményezői ugyanolyan arányban, ha nem nagyobb számban a nők, de a két nem kölcsönösen részt vesz a bántalmazásban. A különbség a bántalmazás elszenvedésében van: a férfiak könnyebb sérüléseket, míg a nők súlyosabbakat szenvednek el. A férfiak bántalmazottsága mondható rejtettnek. USA-ban kimutatták, hogy az évek során a női áldozatok száma folyamatosan csökken, míg ez a férfiaknál, bár van némi csökkenés, de százalékos arányú különbség szempontjából, emelkedő tendenciát mutat. Férfiak bántalmazásának rejtettsége, és a nők bántalmazásának nyilvánosságra kerülésének oka a már felbomlott patriarchátus szemléletből következik.
A bántalmazó férfiak sok esetben olyan viszonyok között nőttek fel, ahol nem tanulta meg, milyen a kölcsönösségen alapuló kapcsolat. A gyermekkorában történt eseményeket nem dolgozta fel, ez okozza a mások feletti irányítási vágyát. Nincs tisztában azzal, milyen biztonságban, önmagunkat elfogadva élni, emiatt tehetetlennek érzi magát, melyen csak a mások feletti uralkodás javíthat. Partnere
kedvességét, közelségét, támogatását képtelen elfogadni, ugyanis ezek szorongást váltanak ki belőle. Saját világában ezek a tulajdonságok egyenlők a sérülékenységgel. Nem törődik azzal, ha partnerét megbántja, hogy ezzel fájdalmat okoz neki. Általában manipulációval vagy egy határozott leszólással uralomra tör, háttérbe szorítva ezzel partnerét, akinek ez a folyamat fel sem tűnik. A szóbeli bántalmazó ingerlékeny, kiismerhetetlen, dühös, hirtelen haragú, mogorva, ellenséges és gyakran féltékeny. Jellemzően mindenért a párját okolja, versenyez azzal, amit párja elért, ha kritika éri azonnali visszaszólással reagál, de mindezek ellenére másokkal kedvesen viselkedik.
A női elkövetők – elmondásuk alapján – nem gondolták, hogy partnerüknek fájdalmat okoznak azzal, amit tettek. A társadalmi elvárás egy férfival szemben, hogy erősnek, sérthetetlennek, mindent elviselőnek kell lennie. Fájdalmat kimutatnia szigorúan tilos, mert az megkérdőjelezné férfiasságát. Ebből indulhat ki a bántalmazó nők gondolatmenete, miszerint amit tesznek párjukkal, az nem okozhat fájdalmat, hiszen a bántalmazott egy férfi.
A legtöbb bántalmazott férfit úgy nevelték, hogy egy nőt megütni szégyen. Ilyen nevelési háttér azt vonhatja maga után, hogy a nő agresszív viselkedését követően sem üt vissza a férfi áldozat. Amennyiben kénytelen orvoshoz fordulni az elszenvedett sérülés miatt, abban az esetben is a végsőkig tagadja, mi történt vele; gyakran elesésre vagy véletlen balesetre fogja a sértés nyomait. A lányok felé irányuló nevelési elvek között a ne verekedj tétel figyelhető meg gyakrabban. Ha ennek ellenére néha-néha egy tapintatlan, akaratos fiút megüt, azt helyeslően vehetik tudomásul a szülők, hisz a fiú biztosan bántotta, a leány pedig csak védekezett. A férfi és a női agresszivitás közti egyedüli különbség a szocializáció során szerzett tapasztalatokon múlik. A férfi agresszivitás általában intraszexuális, miszerint saját neme ellen irányuló, míg a nő agresszivitása interszexuális, mindkét nem ellen irányul.
Tehát ne mentegessük se a nőket, se a férfiakat. -
kakukk2 #165 Eltelt néhány évezred úgy, hogy a nőknek összesen két fegyvere volt a férjükkel szemben : a szexmegvonás, és a házsártosság. Mert igaz ugyan, hogy a férjnek ha joga nem is volt hozzá, de nem is büntették, ha megverte, vagy/és megerőszakolta a feleségét, csak hát kérdés, hogy hány férfit tett ez boldoggá. Szerintem nagyon keveset. Szóval ezek hatékony eszközök voltak, plusz a nők az idők során a verbális erőszakot tökélyre fejlesztették.
A mai megváltozott viszonyok között viszont nem vagyok biztos benne, hogy ezek beválnak. Ugyanis gyerek nincs, házasság sincs, szóval a pacák egyszerűen lelép, a nő meg ott marad hoppon. Tudom, hogy a mai napig sok nő csinálja ezeket, a kérdés az, hogy mikor ébrednek rá, hogy az ősi technikák már nem úgy működnek, mint régen.
-
Wolwerine #164 Szerintem a szexualitást évezredek óta használják egyes nők fegyverként, ami véleményem szerint anno erkölcsileg elfogadható volt, mint eszköz a férfiak "megzabolázására", irányítására, mivel a férfi dominancia nagymértékben korlátozta a nők érvényesülését. A dominancia megszűnésével morálisan védhetetlen a felhasználásuk, azonban a nők jó része továbbra is alkalmazza őket az érvényesülésben, mert érdemes. Ez is a dominancia átbillenését mutatja. -
Wolwerine #163 Nekem volt nyitott kapcsolatom több is, összesen négy, de egyik sem működött hosszú távon, különböző okok miatt. Még úgy sem, hogy -ami valószínűleg jópár férfi álma- mindegyikben csak nekem lett volna "jogom" félrelépni. Az ismerőseim között többeknél volt olyan, akinél ez hosszú ideig működött, náluk azonban erősen eltolódott a kapcsolat valamelyik fél javára (vagy a nő, vagy a férfi javára, mindkét verziót láttam), így az egyik fél kvázi kényszerűségből ment bele a dologba és alárendelte magát a másiknak. -
kakukk2 #162 Lehet, hogy túlságosan terjengősen, vagy félreérthetően fogalmaztam, de igazából arról akartam beszélni, hogy a férfiak nem azon az alapon tisztelnek, vagy nem tisztelnek egy nőt, hogy az enged-e pillanatnyi szexuális vágyainak, vagy nem. Ez nem szempont, isten bizony nem. Más kérdés – legyen szó akár férfiről, akár nőről – hogy ha már családja, kicsi gyerekei vannak, és mégis olyan kapcsolatokba megy bele, amivel kockáztatja, sőt szét is robbantja a családját. Ez a gyerek, a gyerekek számára tragédia. És emiatt az ilyeneket tényleg nem tisztelik.
Említetted azt a statisztikát, hogy komoly tartalom nélkül a fiúk hány százaléka, ill. a lányok hány százaléka ment bele szexuális kalandba. Nos, én – bár bizonyítani nem tudom – kételkedem az arányokban. Inkább úgy gondolom, hogy a nőket jobban kötik a hagyományok, a társadalmi elvárások, és emiatt még név nélkül is nehezen vallanak be ilyesmit. De valamennyire a férfiakat is kötik, szóval a fiúk 55%-os értékét kevesellem, a lányok 25%-os értékét meg nagyon-nagyon kevesellem. Véleményem szerint az ilyenfajta „könnyű” kalandok többnyire nem előre megfontolt szándékkal, hanem hirtelen felindulásból történnek. Aztán utána meg lehet bánni persze, de attól még fél év múlva újra megtörténhet.
Én inkább arra szeretnék visszakanyarodni, vajon nőként egyetértesz-e azzal, hogy amikor a nők egyfajta értékké, keggyé tették a férfiakkkal szemben saját szexualitásukat, az egyfajta fegyver volt a nők kezében a férfiuralommal szemben ? És ha igen, akkor a férfiuralom megszűntével érdemes-e, időszerű-e a mai napig fenntartani ?
-
boleron1 #161 De az ilyen nyitott kapcsolat, melyben mind a két fél megállapodik abban, hogy életközösséget alkotnak, de mellette ki-ki tart szeretőt, marginális, ritka. Ha 100 férfit, nőt megkérdezel, hogy párkapcsolatukban elfogadja -e, hogy szeretőket tartanak, 99 azt fogja válaszolni, hogy nem. Ez a jellemző, ez a társadalmilag elfogadott még ma is. -
boleron1 #160 Félreviszed a topikot. Itt párkapcsolatról van szó,s nem szabadúszókról. Amíg valaki szabadúszó, azzal, ott, és akkor fekszik le valaki, amikor, ahol és akivel akar. Nekem ezzel semmi gondom, sőt én a qvákat sem nézem le egyáltalán. Ám, ha valaki már jár valakivel, ami már egyfokú elkötelezettség, akkor egymás felé, amíg az a kapcsolat tart, nem keveredek másvalakivel semmilyen közelebbi kapcsolatba. Szorosabb, azaz élettársi kapcsolatban sem, házasságban meg pláne nem. Ugyanakkor létezik nyitott kapcsolat, amilyet a te példádban említett pár is képviselt, de ehhez két intelligens ember kell. Nekem a nyitott kapcsolatokkal, nyitott házassággal sincs gondom. -
kakukk2 #159 Azt hiszem, jobb, ha a saját hajdani tapasztalataimra hagyatkozom, amikor egyetemistaként én magam éltem olyan környezetben, ahol sok fiatal volt együtt, és nagyjából minden lányról (és fiúról) lehetett tudni, hogy kivel, kikkel, mennyire könnyen vagy nehezen bonyolódott viszonyba. Ez ugyanis abban a korban még nem volt titok. Később, amikor már dolgoztam, a nők szinte kivétel nélkül férjnél voltak, így aztán ha viszonyuk volt, azt igyekeztek titkolni. De egyetemistaként még mindenki a párkeresési fázisban járt.
Persze azóta sok idő eltelt, a társadalom is változott, meg én magam is. És hát vissza kell idéznem hajdani gondolkodásomat, ami nyilván sokat változott. Szóval emlékeim szerint sem én, sem a környezetem nem vetette meg azokat a lányokat, akik gyakran cseréltek párt. A tisztelet nem ezen múlott, hanem a lány jellemének sok más elemén. Tulajdonképpen az is mindegy volt, hogy a lány direkt, vagy indirekt módon „jelentkezik be” egy fiúnál. Ugyanis 20 évesen már a hagyományos indirekt jelentkezést a fiúk ugyanúgy észreveszik, mint kezdeményező, direkt jelentkezést. (17 évesen én még sok indirekt közeledést nem vettem észre, de húsz évesen azért már igen. )És – amennyire én emlékszem – nagyjából ugyanúgy is kezelik. Ilyen esetei szerintem gyakorlatilag minden fiúnak voltak, nekem is, noha távolról sem hasonlítottam az Alain Delonhoz soha. A direkt jelentkezések sokszor nagyon faramuciak tudtak lenni, csak a saját életemből sokat tudnék erről sztorizni, de nem fogok. A lényeg az, hogy többnyire nem azok a lányok jelentkeznek, akik tetszenének az embernek. Legfeljebb egy kicsit. Akárhogyan is közeledik a nő, a férfiak alapvetően kétféle mintát követnek. Az egyik a racionális típus, a másik a lelkizős típus. A racionális típus egy pillanat alatt eldönti, hogy kell neki a nő, vagy sem, és azonnal ennek megfelelően reagál. És ha igen, akkor hazaviszi, megdugja, és másnap, vagy a jövő héten, vagy valamikor kirúgja, vagy ügyesen kirúgatja magát. Ha viszont nem kell, akkor azt azonnal jelzi. A lelkizős típus viszont fél, hogy megsérti a lány érzelmeit, noha nem kell neki, továbbra is barátságos, amit a lány persze félreért, és egyre tovább hajt előre. Aztán elérkezik a pillanat, amikor mese nincs, mégiscsak megkapja a kosarat. Hát, talán mondanom sem kell, hogy én a „lelkizős” fajtához tartoztam. Ami érettebb fejjel nézve egy jó nagy baromság volt. Ugyanis éppen habozásom miatt, attól való félelmemben, hogy a lány lelkébe taposok, sokkal jobban beletapostam végül, mint azok, akik vagy azonnal elutasították, vagy azonnal lefektették a leányzót, meg azonnal ki is rúgták. Nehéz ügy ez. Én akkoriban úgy gondoltam persze, hogy nekem van igazam. Valószínűleg nem volt igazam. Annak a lánynak, akit még aznap este megdugtak és utána ki is rúgtak, nyilván csorbult az önbecsülése. De szerintem közel sem annyira, mint akit egy hozzám hasonló mamlasszal hozott össze a sors, aki nem meri jelezni az első pillanattól a visszautasítást, hamis reményeket ébreszt benne, aztán pofára ejti. Amihez pluszban még az is jön, hogy „még arra sem vagyok jó neki !”. Mert azt aztán egyetlen férfi sem tudja, hogy a nő csak dugni akar egy jót, vagy mindjárt karikagyűrűt, gyerekeket és lakáshitelt vizionál.
Ami a tiszteletet illeti, tapasztalataim szerint egy 20 körüli fiú már tisztában van azzal, hogy ha neki és minden férfinek szüksége van a szexre, akkor nyilván a nőknek is szüksége van rá, hogy ha egy-egy férfinek egyszerre 6-8 nő is tetszik, plusz akiket meglát az utcán, akkor ezzel a nők is így vannak, és ha a férfiak ezekkel a nőkkel minddel szeretnének lefeküdni ha tehetnék, akkor a nők miért lennének máshogy. Ha tehát magamat és a haverjaimat ennek ellenére tudom tisztelni, akkor a nőket ugyanezért miért ne tudnám tisztelni ?
Volt a társaságunkban egy lány, aki gyakorlatilag hivatásos volt. 19 éves volt, amikor megismertük, az egyik haverunk tartotta ki, akit otthonról jól elláttak pénzzel. Ez a lány 16 éves kora óta úgy élt, hogy csak akkor dolgozott, ha nem volt pasija. Keresett egy pasast, aki kitartotta, ha az a kapcsolat megszakadt, akkor keresett egy másikat. Saját bevallása szerint azért, mert sokkal jobban szeretett kefélni, mint dolgozni. Nos, őt valóban nem tiszteltük, és csak a haverunk kedvéért fogadtuk el úgy-ahogy. Későbbi sorsa azonban egészen más megvilágításba helyezi személyiségét, de olyan extrém, hogy itt nem is írom le, mert a végén még valaki ráismer.
-
boleron1 #158 Nem arról van itt szó, hogy te vagy én hogyan ítéljük meg korunk társadalmi viszonyait, hanem arról, hogy a közvélemény hogyan ítéli meg, illetve a férfiak hogyan viszonyulnak a nők által értelmezett nagy szabadsághoz. Az emberek az általános iránynak megfelelően mondanak véleményt valamiről, ha az a közéletben történik, és másként viszonyulnak mindenhez akkor, ha az a saját privát környezetükben történik. Ha egy közéleti személyről kiderül, hogy fűvel-fával lefekszik, akkor az qrva, de ha valakinek saját lánya teszi ezt, ha meg is szidja érte, elfogadja. Mitől rosszabb egy qrva, aki pénzért, megélhetés miatt fekszik le mindenkivel,mint az a lány, aki mindenféle belső tartalom nélkül, pusztán a szex miatt teszi ugyanazt, majd utána eldobja a srácot, és holnap annak barátjával fekszik le? Neked is van gyereked, nekem is van kettő. Éppen abban a határesetben voltak fiatalok, amikor már javában dúlt a kulturális forradalom odaát, hozzánk meg épp csak beszivárgott. Lányaim egyetemista korából vannak bőven ismereteim a két nem viszonyáról, s neked is kell legyenek ismereteid. A fiúk egy cseppet sem tisztelték azokat a lányokat, akik simán, első szóra lefeküdtek velük, netán-tán épp ők voltak a kezdeményezők. Egy kapcsolat persze nem csak erről szól, de jól mutatja, hogy a másik nem messze nem adott fel egy sor olyan privilégiumot, ami korábban nekik természetes módon járt. Volt egy felmérés egy angliai egyetemi városban, amiből kiderült, hogy a hallgató lányok 25%-a élt már komolyabb kapcsolat nélkül szexuális életet, míg a fiúk 55%-a. Mi is jön le ebből? Hogy egy fiúra két lány jutott, vagyis ugyanaz a lány két fiúval is lefeküdt. Van egy anekdota: Egy milliárdos
felkeresi a házasságközvetítőt, és kéri, hogy ajánljon neki meg felelő menyasszonyt. A
házasságközvetítő dicshimnuszokat zeng egy valóban szép lányról, aki háromszor egymás után
elnyerte a Miss. Amerika címet, de a milliárdos leinti: "Szépnek magam is elég szép vagyok!" A
házasságközvetítő azonnal kapcsol, és dicsérni kezd egy másik menyasszonyjelöltet, akinek a
hozománya több milliárd dollárra rúg, de a milliárdos leinti: "Minek az nekem, elég gazdag
vagyok én is." Ezután olyan lányt ajánl, aki már 21 évesen a matematika docense, 24 évesen pedig
az információelmélet rendes tanára lett. "Okos nem kell- mondja a milliárdos elutasítóan -, elég
okos vagyok én is!" A házasságközvetítő kétségbeesetten kiált fel: "Az isten szerelmére, akkor hát
milyen legyen?" "Tisztességes", feleli a milliárdos.
(Más kérdés, hogy ezek szerint a milliárdos szép volt, okos volt, gazdag volt, de tisztességes nem.....)
Anno egy nő nem kezdeményezett, nem hívott meg egy italra, kávéra egy férfit. Ez a férfi dolga volt, s meg kellett küzdenie azért, hogy egy nő elfogadja, s természetesen a férfi fizetett, nem csak azért, mert a nők akkor még nem kerestek, hanem azért, mert a férfi hívta meg. Ma már viszont egy nő is kezdeményez, meghívhat egy srácot italra, ebédre. A gond nem itt van, hanem ott, hogy ugyanakkor elvárja, hogy a férfi fizessen. De mire fel? Ugyanis annak kell fizetni, aki valakit meghív, s nem a meghívottnak. Ha ma már ugyanaz a jog áll fenn a nőkre, mint a férfiakra, akkor a nőkre is igaz, hogy ő fizeti a számlát, ha ő hívott meg valakit. Akkor is igaz ez, ha meghívattatja magát. A tapasztalatom az, hogy a férfiak belemennek ugyan az ilyen ingyen kalandokba, miért ne tennék, de tiszteletet nem fognak tanúsítani a másik nem iránt. -
kakukk2 #157 Hogy a fiataloknál, huszonéveseknél vagy még fiatalabbaknál hogyan megy mostanában a párkeresés, azt én nem tudom. Korom miatt nem is tudhatom. Hallottam persze ezt-azt beszélni, de ki tudja, hogy az mennyire igaz, vagy mennyire általános. Ezért csak megérzéses alapon mondhatom, hogy azok a fiúk, akik udvarolnak, valószínűleg sikeresebbek a lányoknál, mint azok, akik nem udvarolnak. Más kérdés, hogy mennyi ideig kell átlagosan udvarolni egy lánynak, mire lefekszik a fiúval. Könnyen el tudom képzelni, hogy ha ez a hetvenes években mondjuk átlagosan a harmadik randevún történt meg, a nyolcvanas években meg a másodikon, az most valószínűleg többnyire az elsőn. Harminc felett viszont már a hetvenes években sem vacakoltak sokat a felek, nyilván most sem.
A hagyományos felfogás szerint a nő szexualitása az érték, néha pénzben is mérhető érték (prostitúció) , a férfi szexualitása meg nem az. Hogy ez miért van így azt nem tudom, de így van. Tény viszont, hogy kamasz gyerek voltam, ami ugye már régen volt, amikor apám figyelmeztetett rá, hogy ez azért nem teljesen így van, a kérdés inkább filozófiai, semmint gyakorlati jellegű, és az élet sem igazolja. Én úgy gondolom, hogy ez a felfogás a férfiuralom egyik szüleménye, egyfajta eszköz volt a nők kezében több más eszköz mellett, amivel saját fontosságukat, befolyásukat a férfiak felé növelni tudták. Szóval egy önvédelmi eszköz. Ha viszont a férfiuralom megszűnt, márpedig megszűnt, akkor nincs rá szükség. A nők is megkívánnak férfiakat, ugyanúgy, ahogy férfiak is nőket,. Már 16 évesen is, sőt, még annál fiatalabb korban is. Na most ha erre a fegyverre a nőknek már nincs szüksége, akkor miért ne kezdeményezhetnének ők is direkt módon, és nem azzal a szempilla-rezegtetős indirekt pávatánccal, amivel hagyományosan szoktak ? A kérdés persze az én számomra elméleti, mert én egy másik világban szocializálódtam. De a mai fiatalok számára egyáltalán nem elméleti.
-
boleron1 #156 Épp az a lényeg, hogy valódi egyenjogúság meg sem született, a férfi uralom megszűnt, de a két társadalmi szerep nem egyenlítődött ki. Legalább annyian megmaradtak a régi társalmi szerepeknél a családban, otthon, mint amennyien eltértek tőle mind a nők, mind a férfiak tekintetében. Nagyobb visszhangja ennek az egésznek a közéletben van inkább, ahol a nők egy szűk csoportja átesett a ló másik oldalára, és nem kiegyenlítődésre törekszik a férfiakkal, hanem uralkodni akar a férfiakon. De ez egy szűk kisebbség, és valójában a férfiak többsége sem ért egyet ezzel a női uralkodása való törekvéssel, de a kulturális elit, melyet a ballib gondolkodás ural, s melyet a politikai és gazdasági hatalom is támogat karöltve a média minden szegmensével, a közéletben a hangadó és uralkodni akaró nők elvárásai érvényesülnek. A közéletben a férfiak engednek, valahol nagyjából a munka világában megvalósult az egyenjogúság, még ha a bérek tekintetében ez nincs is így egészen. A magánéletben viszont sokkal nagyobb a zavar emiatt, hiszen mikor párkapcsolatot keres valaki, nem tudja a másikról, hogy ő hová is tartozik. Ez probléma az elvált és újra párt kereső közép-és idősebb férfiaknál és nőknél is, de leginkább a fiataloknál van ebből zavar, mert ők már átvették a felülről nyomott trendeket, és például a szexuális szabadság leple alatt a lányok szinte egyetlen szó nélkül odaadják magukat a fiúknak, sőt kezdeményeznek. Udvarlás mint olyan, már szóba sem jön, azt sem nagyon tudják a fiatal srácok, hogyan lehet, kell udvarolni, s miért is tennék, ha simán ölébe hullanak a lányok. A lényeg, hogy mindent az élvezeteknek, mindent, minél többet minél előbb megszerezni, nem kell küzdeni, harcolni, erőt feszíteni semmiért, senkiért. Főleg ott igaz ez, ahol az anyagi lét az átlagnál jobb. De hangsúlyozom, az erős nők többsége nem azonosul a nagyhangú, uralkodni akaró erős nőkkel, és őket ugyanúgy zavarja ez az egész katyvasz, amit azok teremtenek. -
boleron1 #155 Bíztam benne, és köszönöm. -
kakukk2 #154 A társadalmi berendezkedés valóban a férfiuralmat favorizálta, aztán a franc se tudta, hogy mi történik otthon a négy fal között. Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy el kellett törölni azt a jogi diszkriminációt, ami országonként különböző mértékben ugyan, de mindenhol létezett.
Mindegy, az egyenjogúság már megvan. Engem nem az zavar, hogy a nők az egyenjogúság mellé régi kiváltságaikat is megtartják, mert ezek azért többnyire inkább gesztusok. Sokkal inkább zavar, hogy a „pozitív diszkrimináció” uralkodik, magyarul nagyon sok nő egy olyan nőuralmi társadalmat akar, amilyen hajdan a férfiuralmi társadalom volt, csak szerepcserével. Ez az, ami nagyon nem tetszik. Régen túlhaladtuk már a valódi egyenjogúságot.
-
HerrWolf #153 Jól van akkor nem trollkodok többet -
boleron1 #152 Nos, örülök, ha neked rendben van a párkapcsolatod, de sokak nem olyan szerencsések mint te, és jobban éri őket az a társadalmi probléma, ami kialakult az utóbbi pár évtizedben. Itt erről a problémáról beszélgetünk, s ha te nem vagy érintett, és nincs véleményed a problémáról, akkor hagyd lécci, hogy azok, akiknek van, megbeszéljék a problémát, mert a probléma nem csak a férfiakat érinti, hanem a nőket is, sőt én mást sem olvasok egyes blogokon, hogy a nők sírnak, mert nem találnak "normális" férfit. -
HerrWolf #151 Nőt ütni szégyen! De rúgni dicsőség! 
-
boleron1 #150 Neked van csajod? Szoktad verni, vagy az erős nők közé tartozik s nem mered megverni?:)) -
HerrWolf #149 Persze az a gonosz tervem hogy ezen a szutyok fórumon terjesztem a nácizmus igéjét ahová ti azért jártok hogy kisírjátok magatokat mert nincsen és nem is lesz csajotok -
boleron1 #148 Ha jól értem, te nem tiszteled a hagyományos, önállótlan, védtelen nőt, viszont tiszteled az erős nőket, csak az erős nőkkel meg sehogy sem tudsz kijönni.... vagy ők nem jönnek ki veled. -
boleron1 #147 Mitől férfi az, aki hideg fröccs(ök) után a kocsmából hazatérve megveri az asszonyt? Esetleg még a fröccs előtt is megveri az asszonyt...))
