12
Hová lettek a férfiak?
  • piros mogyi
    #12
    jó vitainditó cikket választottál, ide teszem linkbe.

    A cikkben leírt veszélyforrás viszont érvényes lehet a nőkre is: Szájber tér minket is beszippant, ugyanúgy ahogy a férfiakat, persze nem ugyanazokkal a tartalmakkal, de a veszély fennáll. Ami ezen átsegíthet, ha megtanuljuk ezeket a tartalmakat mértékletesen fogyasztani. Nem hiszek az absztinenciában, és abban hogy az ilyen irányú tartalmakat be kéne tiltani.
    Ami segíthet az elidegenedés leküzdésésben, az a kisközösségek szerveződése. Erre viszont nem sok példát látunk.
  • boleron1
    #11
    A trendi dolgok általánosan hatnak a társadalomra, hiszen olyan területek ezek melyek az emberek hátrányaira, sérelmeire hatnak, mintegy pótszert kínálva nekik. Akiknek van kialakult személyisége, azok ezt ki tudják kerülni, a többség azonban nem ilyen és hajlamos a trendeket követni. Így van ez a divat, kultúra, emberi kapcsolatok tekintetében is. A trendi dolgok elsősorban anyagi jellegűek, melyekkel pótolni igyekszenek mindenféle külső-belső elégedetlenséget, és ezt a trendet épp az üzletpolitika, a tőkepolitika táplálja vagyis azon elemek, melyek a fogyasztást szeretnék és akarják növelni. Az általad említett tűz, kerék mind tárgyi anyagi előnyök, de nem csak attól marad meg egy közösség, hogy milyen tárgyi, anyagi előnyökkel bír, ahogy az sem igaz, hogy ahol nem ismerték a tüzet, kereket, eltűntek. Egy frászt. Korán, már az ősidőkben létezett kereskedelem, és ezzel elterjedt a tűz, a kerék is és sok minden más találmány, a kereskedelemmel meg a kultúra egy része is terjedt.
  • piros mogyi
    #10
    De a trendi dolgok, miért lennének egyenlőek azokkal, amiket én kívánok? Egy életkor után megtanulja ezt a kettőt elkülöníteni az ember.

    Viszont ha megnézzük, a konformizmusnak igen is volt evuluciós jelentősége. Azok az ősemberek, akik nem tanultak meg olyan trendi dolgokat használni, mint a tűz és a kerék, komoly hátrányba kerültek és eltüntek a süllyesztőben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden trendi dolog jót tesz nekünk, de megkaptuk a jó és rossz megkülönböztetésének képességét.


    Utoljára szerkesztette: piros mogyi, 2021.01.12. 16:13:33
  • boleron1
    #9
    Szia!
    Társadalmi elvárás a felelősség és kötelesség is az ókortól kezdve léteztek ilyenek, csak ezek úgynevezett íratlan szabályok voltak, de végigmentek az emberiség történetén, és sok minden megmaradt a modern korban is.Ezek olyan általános szabályok, elvárások, kötelességek, kötelezettségek melyek a társadalom érintkezési kultúráját szabályozták, és ma is fontosak (lennének). Sosem volt gond abból, hogy ezt be kell tartani, a megfelelően szocializálódott embereknek ezek nem voltak gátak, természetesek voltak, s természetesen mindig voltak akik ezeket nehezen viselték. Sosem volt elvárás a mindenkinek és mindennek való megfelelés mindenkinek saját döntése, hogy minek, kinek akar megfelelni. A jelen társadalmát viszont már a fogyasztás jellemzi, olyannyira, hogy az élet minden területét befolyásolja és meghatározza, trendi lett és divat lett mindaz, amit a reklámok, a média termékként nyom, mert ez az üzleti érdek. A fiatal generáció ezeket követi, ezeknek akar megfelelni, ezek viszont sok bevált és fontos társadalmi együttműködési szabályt felrúgnak. Ezek már terhet jelentenek ennek a generációnak, s nem is akarnak megfelelni nekik. A trendi ma az hogy valósítsd meg önmagad, nem vagy úgy jó, ahogy vagy, csak akkor leszel jó, ha a trendi dolgokat követed.
  • piros mogyi
    #8
    Ez teljesen jogos meglátás, mármint, hogy a kötelesség és felelősség teljesen kikopott az életünkből.

    Mik lennének ezek a kötelességek? Ki mondja meg, hogy mik ezek a kötelességek? Nem lehet, hogy az a gond, hogy nem egy lineáris világban élünk, hanem egy labirintusban, ahol mindenkinek meg kéne felelni?
    Utoljára szerkesztette: piros mogyi, 2021.01.10. 21:02:12
  • boleron1
    #7
    jav. : nőies férf helyett nőies nő.
  • boleron1
    #6
    Nem a fenét, te is feminista vagy. Az egykori klasszikus feminista mozgalom elérte azt, amit akart, s ma már annyira természetes, hogy senki nem ellenzi az eredményeit. Más tészta viszont a mára kialakult radikális, szélsőséges feminizmus, akiknek képvislői olyanok, mint John Osborne regényében, a dühöngő ifjúságban a főszereplője Jimmy, aki valójában a világgal és saját helyzetével elégedetlen, de semmi affinitása abból kikerülni, ezért hullára szekálja a környezetét. Viszont fogalma sincs, hogy amivel elégedetlen, ahelyett mit és hogyan kellene átalakítani, a lényeg, hogy ami van, azt le kell rombolni, s mindent a szemétdombra hajítani.

    A szélsőséges feministák épp azzal elégedetlenek, hogy nők, a gyengébbik nemhez tartoznak, és ezért erősek akarnak lenni, akár a férfiakkal vetekedve is. A közéletben a média, a filmipar, a különféle divatcégek és reklámok is ezt nyomják a fiatalok fejébe, nem trendi a férfias férfi, a nőies férfi, mert ez különben is fölé-alárendeltséget jelent. Holott a klasszikus feminizmusnak nem volt célja lerombolni a kialakult férfi és női szerepeket, csak egymás mellé szerette volna rendelni őket, azaz elismerni, hogy a nőknek is van értelmi és szellemi képességük, nem kell otthon ülniük, hanem aktív, hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak. De vallották, hogy adjuk meg a férfiaknak, ami őket megilleti, s adjuk meg a nőknek is, ami őket megilleti. Mind a férfi, mind a női társadalom ismerte azt, hogy a jogokon kívül mindenkinek van kötelessége és felelőssége is, és ez igaz a párkapcsolatra is. Ma csak jogok vanna, kötelesség, felelősség semmi.
  • csintalanul
    #5
    Most megnyugodtam, mert akkor én biztos nem vagyok feminista, mert szűkségem van férfiakra, mint ahogy a férfiaknak is nőkre.


    A gyengeségünket belátni, pedig nem a nemisélggel kapcsolatos probléma, hanem önértékelésbeli. Onnantól, hogy be merem magamnak vallani, hol miben vagyok gyenge - vagy szorulok segítségre - tudok tovább lépni, hogy mások előtt - pl.: a kedvesem előtt is felvállaljam, mire is lenne szűkségem.
  • boleron1
    #4
    Csak folytatom, mert természetesen semmi gond a kétkeresős családmodellel, vagy párkapcsolattal. Ez az 1. vh. után alakult ki odaát nyugaton is. Ez az emancipáció egyik következménye is volt, és az emancipációval sincs semmi gond. Mégis, miért hat ki mindez olyan mértékben főleg a nyugati társadalmakban, hogy a férfiak háttrébe szorulva érzik magukat, és a szélsőséges, ostoba feminizmus nem pusztán jogi egyenlőtlenségre törekszik, hanem minden téren több akar lenni egy férfinál, ami nonszensz. Az egyenjogúság nem jelent egyenlőséget, a nők ma is védelemre szorulnak, főleg fizikailag, mégis alig van férfi, aki fel mer lépni egy nő védelmében, ha bántalmazzák. A nagy félresikerült feministák azt gondolják, hogy férfiak nélkül is megvannak, mégsem tudják megvédeni magukat, ha kell. Nagy büszkén állnak be a hadseregbe katonának, de a polgári életben mégis gyengék. Erősek, annak akarnak látszani, de valóban azok?
  • boleron1
    #3
    Vsz. igen, Sienkiewicz regénye jut eszébe a többségnek, de hát a szókapcsolatnak jelentősége is van, méghozzá az, hogy merre is tart v.ki. Vagyis lefordítva az elmúlt 40-50 év nyugati társadalmi problémájára, mikor nem csak a szerepek változtak meg, vagy cserélődtek fel, hanem mindez kihat a két nem közötti kapcsolatra, nem csak a párkapcsolatra. Tehát nem is a családmodell a lényeg itt, hanem a két nem közti társadalmi viszonyulás. A betett link cikke épp erre mutat rá. Nem sok köze van ennek a családmodellhez, mert a család nyugaton is azt jelenti, hogy van egy férfi és női pár, vagy két egynemű, és van gyerek. A család a gyerek meglétére vonatkozik, régen a gyerek jelentette család szó tartalmát. Gyerek nélkül egy pár nem család. Puzsér videójának elején van egy mondat: a nőkből férfiak lettek, a férfiakból meg gyerekek.....s ez nem családi viszonylatban lehet csak érteni, hanem a társadalmi érintkezés minden tekintetében. A nők többsége még ma is a férfias férfiakat keresi, ezekből meg egyre kevesebb van. A férfiak nem mernek már udvarolni, nem mernek egy nőt a munkahelyen megérinteni...stb., mert zaklatás vádjának teszi ki magát.
  • csintalanul
    #2
    A topik cím után a többségnek az irodalmi élményei ugranak be.
    Utópiának tartom a klasszikus családmodelt, már Nyugat-Európában sem működik az egykeresős családmodell. Ebből meg adódik a szerepek megosztása. Ez nem új jelenség.

    Javasolnám Puzsér véleményét is átgondolásra.


    Utoljára szerkesztette: csintalanul, 2021.01.07. 14:10:48
  • boleron1
    #1
    Quo Vadis? Kérdezhetném a nőktől, férfiaktól, fiúktól, lányoktól?

    Manapság rengeteg írást, cikket, tanulmányt lehet olvasni arról a valós társadalmi problémáról, ami elsősorban Ny-Európára és USA-ra jellemző még egyelőre, miszerint a hagyományos nemi szerepek lassan eltűnnek, a nők elférfiasodnak a férfiaktól átvett szerepektől, a férfiak elnőiesednek, a rájuk erőltetett női szerepektől. Ez valós probléma, amivel mindenki szembesül közvetve vagy közvetlenül. Sokan a női emancipációt teszik ezért felelőssé, de szerintem nem ez az alapvető gond. Ki hogy látja ezt a problémát, hogy éli meg?
    A témában megjelent Philip Zimbardó könyve is, Hová lettek a férfiak címmel. Érdemes elolvasni. Most csak egy interjú részletét teszem ide be.

    http://www.atv.hu/kulfold/20160707-hova-lettek-a-ferfiak