kvp#3
Inkabb az lehetett a gond, hogy az algoritmusok ugyan reagaltak volna, de a hosszu elore lekotott beszerzesi lancokat nem tudtak hirtelen atallitani mas vasarlasi szokasokra. Igy bizonyos korabban jol fogyo termekek halmokban alltak, mig masokbol hiany lett. Ez nem a beszerzesi MI hibaja, egyszeruen ugy lettek megirva, hogy csak lassu piaci folyamatokkal tudnak szamolni. De ami kepes volt azonnal kovetni a valtozast, az sem tudott uj szerzodeseket kotni automatikusan, mert azt meg egyreszt nem hagyjak nekik, masreszt hiany eseten egyszeruen nincs kitol vasarolni.
Sima human reklam szakemberekkel, keszletezesi felolosokkel es raktarosokkal is ugyanez lett volna. Az emberi beavatkozasok pedig csak akkor segitettek, ha a hianyok es a megkotott szerzodesek lehetove tettek a beszerzesek megvaltoztatasat.
sepsi0514#2
Azért valljuk be, egy sötét lezárt szobában ülő embert is összezavarna, ha egyszer csak a beérkező adatok mintája megváltozna. Szerencsére nem ilyen emberek dolgoznak ilyen pozícióban, mert rátudnak keresni, hogy mi állhat a hátérben. Egy MI erre szerintem képtelen. Ez talán jó tanulság arra, hogy milyen irányban is kéne tovább haladni ezen a téren.