20
  • gaszton421
    #20
    Az űrbeli energiatermelő reaktorra olyan nagy szűkség lenne mint egy falat kenyérre, az oroszok tényleg többet fejlesztettek a 70-es években , de a legnagyobb reaktoruknak sem volt nagyobb teljesítménye mint 100kwe, sajnos ezt a mondatot hogy "közeljövőben tervezik" bemutatni az 1MW reaktorukat már 20 éve hallom de még némi grafikán kívül még nem láttam semmit ezzel kapcsolatban. Szóval repesve várom.

    Amúgy meg tényleg az a probléma hogy 1MW reaktor ionhajtóművel kombinálva egy emberes expedíció méretű terhet lassabban tudna eljuttatni a Marsra mint egy klasszikus kémiai rakéta, 5-10MW már kb ugyanannyi vagy kicsive rövidebb idő alatt, A VASIMR esetében kb 600 tonnás űrhajó földkörüli pályáról indulva 200MW reaktorteljesítménnyel 39 napos odautat tudna biztosítani úgy hogy a leszállóegység 60 tonna körüli tömeggel jutnabe a Mars légkörébe, persze a Vasimr hordozó megmaradna a további utakhoz.

    Amúgy az eddigi legkisebb Marsi tervezet amit láttam (a 80-as évek végén közölték a Zemlja a Vselennaja-ban) 2 darab 5MW reaktorral számolt,de az út hossza kb ugyanannyi volt mint kémiai rakétával.
  • NEXUS6
    #19
    Az oroszok viszonylag jól állnak űr-nukleáris technológiában. A 70-es évek végén már volt űrben haszálható atomreaktrorjuk. Ennek köszönhetően mondjuk vagy 32 reaktormag várja, hogy a fejünkre essen olyan 300 éven belül. :(

    A közeljövőben tervezik az 1 MW teljestményű űrben használható reaktoruk bemutatását, ami már olyan teljesítmény, hogy el lehet gondolkodni a technológia továbbfejlesztésével komolyabb emberes űrutazásra való felhasználásán. Azonban pl. a Mars út VASIMR hajtómű fejlesztői által meghírdetett 1,5 hónaposra csökkenttéséhez már több száz MW kéne. Na az úgy tűnik még további néhány évtizedet jelent.
  • gaszton421
    #18
    Igen, valami más, csakhogy az a helyzet hogy még brutálisan hatékony atomtreaktorral sem tudnának a kémiai reakciókhoz mérhető gyorsulást elérni, súlyos fizikai alptörvények akadályozzák a dolog megoldhatóságát, a helyzet az hogy a kémiai rakéták rövid ideig irtóztató energiák ráadására képesek ezért rövidebb utakra , (és a Hold távolsága annak számít), A mars utazás az legrövidebb ahol van értelme róla beszélni, de ahhoz bitang nagy 10MW (ez a mostani legjobb napelemekkel 30000 m2), nagyságrendű tartósan rendelkezésére álló energiaforrás kell, a Saturn hordozórakéta első fokozata viszont kb. 100GW teljesítményt adott le másodpercig, (kb. 140 millió lóerőt, bár a rakétahajtóműveknél nem szoktunk lóerőben számolni), Szóval az energiamegmaradás törvényét nehéz lesz áthidalni, vagy rövid ideig bitang nagy teljesítmény, vagy nagyon hosszú ideig kis teljesítmény , ezek közül lehet választani, rövid távra az első előnyösebb, hosszabb utakon már előjön a második verzió hatékonysága. A fúzióból elvben kihozható egyszerre nagy teljesítmény és hosszabb ideig is, de ha el is készül, az elsö példányok óriásiak lesznek, több ezer tonnányi anyag a reaktorban és Gigawattos méretekben.. ez még egy darabig nem lesz röpképes.
  • overseer-7
    #17
    aah.. igazat adok..
    sok energia kellene.. vagy egy rakat, és nagytömegű nappanel ..de még az sem lenne elég..
    vagy pedig egy súlyos nukleáris nagy teljesítményű RTG cella.. nagy teljesítmény, nagy hatásfok, és kompakt méret és tömeg.. olyan meg ma még nem létezik.

    Ez lenne a feltétele annak ,hogy kellően nagy teljesítményű ion hajtóművet építsenek.

    vagy valami más.. ami kis helyen nagy elektromos teljesítményt tárol.. többet mint a kémiai kötések..
  • NEXUS6
    #16
    Ha jól tudom volt ilyen japán, vagy Eu Hold-szonda és kb. 1 év alatt ért a Holdra. :D
    De mindjárt megnézem.
  • gaszton421
    #15
    Attól tartok nem vagy tisztában az ion hajtóművek energiaigényével, ahhoz hogy egy több tucat tonnás állomás modul eljusson a Holdig és visza két dologból kellene rhadt sok: időből és energiából. Minél több energia áll rendelkezésre annál hamarabb lehetne elérni a megfelelű gyorsulást, minél kevesebb annál több. Nincs és valószínűleg nem is lesz olyan ionhajtómű amivel a Holdat értelmes idő alatt lehetne elérni, kb 1 hónap út odafelé, és 1 hónap visszafelé, ami azt is jelenti hogy sugárzásból is vagy 10x annyit kapnak mint ha 6 nap alatt lezavarták volna az egészet. Ráadásul még ehhez is óriási napelemparkot kéne magával cipelnie, legalább 10x akkorát mint amekkorát az ISS most használ. Az ionhajtómű előnye hosszabb utakon jön elő, a Föld-Hold távolság nem ilyen,. a Marsra, vagy a kisbolygókhoz már jóval rövidebb vele az út , minél nagyobb távolság annál előnyösebb. Az ionhajtómünek nagyon rossz a tolóerő/tömeg aránya, viszont a kis tolóerőt nagyon hosszú ideig kis reakciótömeggel képes fenntartani. Szóval a plusz napelemparkkal együtt mára tömege is akkora vagy nagyobb lenne mint a mostani kis kabiné és az ennek felgyorsítására való üzemanyagé. nem hiszem hogy 2 hónapos utakra könnyen lehetne űrturistákat szerezni ha ebből kb 1 nap a hold körül az igazi attrakció.
  • overseer-7
    #14
    én beleszólnék ebbe az egészbe..
    ha nekem kellene kitalálni, hogy legyen, én így állítanám össze a menetrendet.

    Először is, kell egy lufi túrista űrállomás, ami permanensen fent marad, felszerelve minden hasznos cuccal, és egy nagyobb teljesítményű ion, vagy plazma hajtóművel.

    Nem azokkal a kicsikkel amikkel ma játszanak.
    Elméletileg nincs semmi akadálya egy normális teljesítményű megépítésének.
    Hiszen az usában is már régóta meg van építve a világ legnagyobb linear acceleratora.. vannak már tapasztalatok és gyakorlati projectek .. számtalan a témában.

    Na szóval egy ilyet fel kell szállítani a túristáknak leo pályára az állandó űrszállásra.. dobozba.

    és úgy menne a dolog, hogy túristákat felküldeni akár egy falcon 9 el.. kis tömeggel.
    Majd átszállnak az űrállomásra.. és az állomás elindul a hold felé..
    Szépen növelném fokozatosan az állomás apogeumát ..több hét alatt el is érné a holdat.. és szépen elhaladna mellette.
    Majd ugyan ezzel a módszerrel csökkenteném a pálya magasságot, és visszahoznám az állomást leo pályára.. majd vissza szállnának az ott hagyott (tömeg csökkentés miatt) orbiterbe és hazajönnének.

    Ez így szerintem ki*aszottul olcsó lenne.
    Gazdaságos megoldás lehetne..
  • gaszton421
    #13
    A leszállás energetikailag nagyobb probléma elsősorban, erre sem a falcon Heavy, sem pedig az SLS sem alkalmas a mostani formályában, Falcon heavybol legalább 3 start kellene, SLS-ből talán elég lenne kettő. Az Apollo/Saturn V rendszer talán a legkisebb rendszer amivel ki lehetett az egészet vitelezni, illetve nagyon erős egyszerűsítésekkel az oroszok N1 tervezete, ott viszontcsk két űrhajós ment volna és egy nagyobb szekrény méretű holdkompon csak az egyikuk szálhatott volna le.
    Szóval a leszllás sokkal bonyolultabb lenne, egy halom dolgot ki kéfejleszteni hozzá, egy nagyobb hordózóeszközt és egy holdkompot, vagy csak holdkompot és egy külön gyorsítófokozatot üzemanyaggal külön-külön Falcon Heavy-vel fellőve (összesen 3 start). Ne felejtsük el, hogy a Falcon Heavy-nél megadott hasznos teher az újrahasznosítás, vagyis a fokozatok visszatérése nélkül van megadva, anélkül kb 40-45 tonna hasznos teher lehet LEO-ra, viszont a rendszer hatékonyabb valamivel ha nem állnak LEO pályára hanem rögtön elindulnak a Hold felé, kb 30-35 tonna üzemanyaguk lehet a Hold irányába gyorsításra és pályamódostásokra, ez pedig bőven elég.
  • kvp
    #12
    Ehhez kepest azert jopar urhajos fentmaradt volna ha nem kapnak kezi vezerlesi lehetoseget. Mind az elso Mercury kuldetesek alatt (Mercury-Atlas 9), mind kesobb a holdprogramnal (Apollo 11 es Apollo 13) jol jott hogy a tonkrement automatika helyett volt egy urhajos is.

    Azota azert sokat fejlodott a vilag. Ma mar peldaul elfogadjuk, hogy szamitogepes vezerles nelkul szinte biztosan le fog esni egy nagyobb repulogep vagy nekimegy az elso fanak azt atlagos modern auto, ezert az urhajozasban is elfogadottabb lenne, hogy automatika nelkul akarki is van a fedelzeten nem eli tul.

    A Hold megkerulese azert konnyebb feladat, mint ugy eltalalni, hogy le is tudjanak szallni ra. Ugyanis valamivel szelesebb toleranciakkal lehet szamolni akkor ha eleg eljutni oda, a gravitacios vonzas miatt megfordulni, majd visszallni foldkoruli palyara. A leszallas elott pedig korrigalni azt ha nem volt eleg pontos.
  • gaszton421
    #11
    Pontosan, de az első gépeken részben azért volt távirányítás mert nem voltak biztos benne hogy az űrhajós minden képességének birtokában lesz, a Mercury későbbi útjain már nemcsak kikönyörögték de már lázadoztak is miatta, az első űrhajókra még nem is terveztek ablakot, de ez már a sokat próbált, parancsokra ugró katonai pilótáknak is sok volt, egy húsdarab , egy konzervdobozban, tényleg lehettek volna majmok is.
  • Sequoyah
    #10
    Penz es akarat kerdese, a hatarido egyebkent technikaliag tarthato. A 60-as evekben volt penz es akarat is, akkor nem volt gond ilyen hataridokkel dolgozni.
  • fonak
    #9
    Mondjuk az irányításról annyit, hogy repülhettek volna majmok is, a Mercury Seven úgy könyörögte ki, hogy valami irányítási lehetőséget kapjanak. :)
  • gaszton421
    #8
    A kezdetek kezdetén még amerikaianál is félig meddig katonai programra épült az egész, kipróbálatlan technikákkal kellett repülni, ez addig leginkább a légierő berepülő pilótáinak volt a felségterülete. Másrésztnnem tudták pontosan hogyan hat a súlytalanság a pilóták egészségére, és ami talán még fontosabb a döntési és irányítási képességeire. Az első utaknál előfordult 10 g körüli gyorsulás, főleg leszálláskor, amire a szigorú teszteken átesett pilóták eleve alkalmasabbak voltak.
    Később főleg a Shuttle érában amikor 2G körüli gyorsulásra korlátozták az utakat, ezt már szinte bármelyik utas kibírta, valamint kiderült hogy az űrbetegség ami hosszabb -rövidebb időre a résztvevők felét kiüti nem kíméli a légierő szupermenjeit sem, kb. ugyanolyan valószínűséggel betegszenek le mint az egyetemi oktatók vagy a mérnökök
  • gaszton421
    #7
    Szerintem is késni fog de nem 5 évet, ha ebben az évben ki tudják próbálni a Dragon 2-est ember nélkül és a Falcon Heavy-t , akkor az ütemterv tartható, maximum egy éves késést tételezek fel. viszont az utazáshoz engedélyt kelll adnia légügyi hivatalnak is, ez viszont nincs felkészülve ilyen kérések elbírálására, még soha egyetlen magáncég sem kért ilyenre engedélyt. Az űrállomásokra tervezett személyszállító utaknak van tradíciójuk, a NASA kidolgozott feltételrendszerrel rendelkezik azok elbírálására, viszont ha nannak megfelelnek akkor már csak a Falcon Heavy-t kell elfogadtatni mint megfelelű embert szállító hordozóeszközt. Eddig az volt az alapelv, hogy 3 kűlönböző bonyolultságú tesztrepülést kell lebonyolítani hogy a rendszer működőképességét bizonyítsák. a Falcon Heavy-re a nyári tesztrepülésen kívül a jövő év végéig még 2 további fizető megrendelő hasznos terhe vár, ha azokat sikeresen teljesítik, nem nagyon lesz ok ami miatt letiltsák.
  • molnibalage83
    #6
    Ez azért volt, mert limitálni akarták a jelentkezők számát, hogy ne minden szenátor "hülye kisfia" jelentkezzen".

    Ezen felül azt is elfelejted, hogy a mostani hajón is lenne egy profi pilóta és max 2. db utas. A Mercury hajókon meg volt 1 pilóta...

    Bár az űrhajót teljesen máshogy kell vezetni, de volt példa arra, hogy manuálisan be kellett avatkozni és akkor azért elég szép terhelést kapott a pilóta.

    A mostani űrhajósok között is vann katonai vagy ex. katonai pilóták.
    Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2017.03.02. 10:37:05
  • asgh
    #5
    A polgári repülés ugyanezt az utat járta be:
    1. fejlesztők
    2. állam (katonaság és tudomány)
    3. gazdag aranyifjak
    4. ipar és kereskedelem
    5. polgári személyszállítás
  • Cat #4
    Mert rájöttek, hogy marhára nincs szükség jó fizikai adottságokra. Nem értem miért keseregsz ezen, inkább örülj ennek.
  • Ender Wiggin
    #3
    Az azért röhej, hogy régen a legkiválóbb fizikai adottságú és technikai tudású pilóták jöhettek csak szóba, manapság meg mindenféle jött-ment van a hivatalos úrprogramokban is, a turistákról meg ne is beszéljünk. Akinek van pénze és kész. Degradálták az űrrel kapcsolatos minden kifejezés jelentését...

    Egyébként Nexushoz hasonlóan én sem hiszem, hogy szakmailag fel lennének készülve a komplikációkra...
  • TokraFan
    #2
    Na végre, ismét komoly fejlesztések az űrkutatásban! Jó tett az ágazatnak magántőke...

    NEXUS
    Az űrkutatás (ezen belül az űrhajózás), mai napig pioneer terület...Az űrhajósok tisztában vannak ezzel és a kockázatokkal is. Sajnos sok szomorú baleset kíséri ezt az útkeresést, de a fejlődés szinte mindig együtt jár a tragédiákkal is.
    Ezzel együtt, a mai tech lényegesen fejlettebb mint a 20-40évvel ezelőtti és remélem, ez a biztonságra értendően is igaz.
    Utoljára szerkesztette: TokraFan, 2017.03.01. 11:35:57
  • NEXUS6
    #1
    Hát erre kíváncsi leszek. Szvsz 5 évet fognak csúszni végül, de ne legyen igazam.

    Két turista mellett azért remélem lesz legalább egy pilóta is. Mellesleg az Apollo program során jó pár évnyi földi-űr teszt során próbálták végig a teljes rendszert, itt nem úgy tűnik, hogy ez meglenne.

    Az Apollo-13 esete pedig rávilágít, hogy egy olyan meghibásodás, ami a Föld körül gyakorlatilag simán megoldható, a személyzet mnthető, a Hold felé, vagy vissza gyakorlatilag végzetes kimenetelű. Olyan eljárásokkal mentették meg a 3 űrhajóst, ami a NASA-nál felhalmozott szakemberek által képviselt tudásnak volt köszönhető, és a szerencsés kimenetelhez az űrhajósok helytállására is szükség volt.

    Remélem a SpaceX is rendelkezik ilyen képességekkel, de persze sose legyen rá szüksége!