Japán háborús bűnösök vallomásai kerülnek az internetre

Japánban japán vezetés van -ellentétben hazánkkal. Kb. ennyi.
A történelem, a történések végtelen mélységûek. Az, hogy ki mit emel ki belõle (pláne, ha a közelmúltról van szó) mindig csak és kizárólag az aktuálpolitikáról szól. Arról, hogy kinél legyen a hatalom és a véleményhatalom. Arról, hogy mindebbõl az "emlékezésbõl" ki húz a jelenben hasznot.
Ezért van nálunk minden évben holokauszt emlékév, mindegyikben 365 holoemléknappal és azokban 24 holo emlékórával.
Próbálna csak meg egy japán Japánban olyan törvényt elfogadtatni, ami pl. a nankingi mészárlást tagadókat szabadságvesztéssel bünteti. Ez elképzelhetetlen, hiszen ott nem az idegenek elõtt csúszó-mászó vezetés van. Nem engedik meg, hogy több ezer kilométerekrõl mondja meg nekik valaki, hogy a múltról hogyan kell gondolkodniuk, hogyan kell érezniük.
Kétségkívül követtek el borzalmas dolgokat, volna miért "kollektív bûntudatot" érezniük, még sem éreznek -nagyon helyesen. Mi, magyarok viszont kötelesek vagyunk minden nap "emlékezni" olyan "gaztettekre", amiket el sem követtünk.
Hogy is van ez?
Az pedig, hogy ki a háborús bûnös és ki az, aki patyolattiszta lélekkel ítélkezik fölötte, az csak egy valamitõl függ: melyik oldal nyert a háborúban. A gyõztesnek ugyanis automatikusan "igaza lesz" és õ lesz a "jó", míg az ellenség lesz a "gonosz", akit meg kell büntetni.
Sokan hisznek ebben, mert ez kényelmes.