Az emberi érdekek áldozata a konzerváció

Meg a többit.

Szerintem ne csak a harcjármûvek üzemanyagcseréjérõl olvass, hanem jó lesz elkezdened a klasszikus szépirodalmat. ;-)

Ez a természettel harmónia a legnagyobb bullshit, amit valaha kitalált valami hippioköbalfasz. A természet harmóniája az, hogy az erõsebb gyilkolja és elejti a gyengébbet. Kíméletlenül.

:-) Sõt! Állatok is ölnek más állatokat de sokszor növényeket is. Gyakran pedig baktériumok és vírusok is ölnek. :-)
Ez a természet rendje. ;-)

Igaz. Sõt a növények egymással is versenyeznek, és egymást árnyékolva "megfojtják" a másikat.

A növények között is akad olyan, ami elpusztít más növényeket... Vagy épp állatokat.

Amiket itt leírtál mind benne vannak az én leírásomban. Ha én humánusan megszabadulok a feleslegtõl, lehetõvé teszem, hogy a maradéknak amit meghagyok normális életet biztosítsak. Gyakorta bizony születnek állatok súlyos születési rendellenességekkel, mégis mit lehet ilyenkor tenni? Próbáljam életben tartani, miközben még a saját társai sem fogadják el?
A puszta létezésünkhöz is mindennap állatok és növények pusztulnak el. Sõt szinte minden élõlény másokat pusztít el hogy éljen a növényeket és a dögevõket kivéve. Ez a világegyetem egy eléggé kegyetlen hely, ahol egymás anyagait használják fel az élõlények.
A természeti népek tudták ezt és elfogadták. A városiasodott ember pedig valahogy másnak gondolja magát, mintha nem is lenne része a természetnek.

Néhány közhely, amirõl még nem hallottál:
1. Az embernek harmóniában kellene élni környezetével, a természettel.
2. Az ember felelõs azért amit megszelídített, amit õ nevel a természet "helyett".
3. A haszonállattal is lehet jól bánni és szeretni õket ill. amellett lehet jó kapcsolata az embernek a természettel.
4. Egy folyamat zajlik, miszerint általában az ember egyre inkább eltávolodik a természettõl, a Tradíciótól és a primordiális harmóniától.

Mert az állatot pontosan azért tartjuk, hogy hasznunkra legyen. Akár táplálékként, akár más hasznos célból, akár érzelmi célból.
Azért léteznek, mert adunk nekik enni. Azt hittem vagytok ennyire felnõttek, hogy ezt tudjátok.
Viszont sokszor nem lehet mindent etetni, és nem is találunk mást aki átvenné akár ingyen is. Azt hiszitek olyan könnyû elpasszolni egy kis állatot, akár ingyen? Hát nem az. Elsõ évben még simán elvisznek mondjuk 8 kiscicát. Talán a következõben is és még két három évig nincs gond. Aztán egyszer csak senkinek nem kell, és nevelheted, amíg már tizenöt van, annak meg a szaporulata is vagy huszonöt darab évente.
És akkor zavarhatod el õket a francba és minden tele van kóbor állatokkal.
Ezt nevezitek ti felelõsségvállalásnak? Ez egy felnõtt ember hozzáállása?

Az egyik trollal volt teli a tökünk...

Már egyszer volt olyan pedig! :-D Talán a cikket fikáztuk mindketten.

Huha, kezdek zavarba jönni, hogy valamiben egyetértünk. :-)

Pontosan.

Az a suttyóság, hogy beleszarni, hogy teherbe eshet az a dög, legfeljebb majd könnyezõ szemekkel agyonbaszom kapával. Tök kama duma, amikor egy ilyen paraszt azt mondja, hogy szereti az állatokat. Szereti a faszt. Egyszerû terméknek, eszköznek nézi, amivel kereskedhet vagy hasznosíthatja.

Miért lenne suttyóság? Nem etetni a felesleget, meg utcára tenni, hadd dögöljön éhen, az a suttyóság.

A helyzet az, hogy a természet körforgásainak szerves része a születés és a halál, de nem teljesen véletlenszerû eygik sem. Pl. a természetes szelekció egyik eszközeként a ragadozó nagy valószínûséggel a gyengébb, beteg prédát kapja el a csordából esetleg egy túl bátrat vagy csak nagyon kis valószínûséggel egy ezen szempontok alapján "normálisat".
Nagyon leegyszerüsítve így van ez az immunredszerrel és betegséggekkel is vagy olyan komplex amit nem érthetünk.
Míg az ember válogatása abszolút esetleges ill. önkényes, a segítséget és a halálosztást illetõen is. Így az állatkerteket nem nevezhetjük konzerválásnak vagy a természet mankójának, pl. genetikai szempontból kifejezetten káros az említett okok miatt.

Nincs különbség. Ha az ember kutyát tart, gondoskodjon arról, hogy ne szülessen felesleg. Eleve, ha egy kutyád van, ez nem történhet meg, ha odafigyelsz. Ez a könnyekkel küszködve agyonverés a kapával a legnagyobb suttyóság. Persze akkoriban elfogadott volt...

elvitték volna õket

M2: Csak itt nem ez a helyet. Akkor lenne helyes a hasonlat, ha nagyapád úgy csapdosta volna le a kötyköket, ha közben mások elvitték meg volna õket, lett volna helyük. De õ akkor sem adja.

Ezeket az eseteket egyesével kellene megnézni és egyesével elítélni vagy adni meg a jogosságot. Ez így nem tûnik másnak mint egy hiperzöldállatvédõaceventura vergõdése.

Nagyapám is sírt miközben ásóval csapdosta agyon a feleslegesen született kiskutyákat, de nem volt jobb megoldás. Ha nem végzi el az ember, akkor elvégzi a természet, de az sokkal fájdalmasabb lesz.

"egy medveboccsal végzett attól való félelmében, hogy az apaállat teszi meg ugyanezt." <#ijedt>

És ezzel ugye megoldva a probléma.
„A mûtét sikerült, de a páciens nem élte túl.”

Nemelyik allatkert nem normalis.... nem is ertem, hogy mukodhetnek még es miert is hivjak allatkertnek...
bar sok ember sem az....