Megvan az eddigi legidősebb csillag 

A látható vagy barionos anyag nagy része, kb. 98%(!) molekuláris hidrogénfelhők anyagában van, nem barna törpékben. Ez ma már kimért dolog.

"Ahhoz hogy első generációs csillagot találjunk, az kéne hogy olyan izolált helyen leljünk csillagot, amit nem szennyeztek be az elmúlt 13 milliárd év szupernovái. Ez szerintem ritkaság. A be nem gyulladt csillagkezdeményeket pedig felfedezni nehézkes, hiszen se látható fényt se egyebet nem nagyon bocsátanak ki. "

Vagy elég messzire kell nézni (-múltba), amikor csak az első csillagok égtek; már tervben vannak azok a űrtávcsövek amik képesek lesznek az első csillagokat vizsgálni. Illetve még néhány fehér,-barna,- és bizonyos vörös törpéknek még itt kell lenniük.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.02.20. 12:53:51

"mi Tejútrendszerünkben" Latom, mar azt is kisajatitottuk magunknak. Mikor indulnak a conquistadorok ? 😊

A hiányzó anyagmennyiség már vagy húsz éve meglett, a sötét anyag egyszerűen molekuláris hidrogén. Nagy égés, nem is verik nagydobra, inkább maradjanak a wimpek meg az axionok. Az ESA mutatta ki a H2-t amikor egy IR spektroszkópot telepített az űrbe, a H2 mennyisége 5-10 szerese az atomos hidrogénnek (amivel feltérképezték az Univerzum hidrogéntartalmát, mert a földfelszínről csak az atomos hidrogén látszik, 21 cm-en. A H2 IR vonalait ugyanis a légkör elnyeli.

Az Univerzum nem tágul gyorsulva, ez mérési hiba. Csak egyetlenegy SN vizsgálatából következtettek a gyorsulva tágulásra, de ez a mérés óriási hibával és bizonytalansággal terhelt, a Nobel tévedés volt.

A spektroszkópia igencsak fejlett tudományág és eléggé precíziós mérésekre épül, úgyhogy ja 😊 Megmondták egy 2x2mm-es pöttybõl. 😊

áhh, ezt megmondták egy 2x2 miliméteres pöttybõl?

Nem is elnyelõdik, hanem inkább szóródik.

"Tudtommal a csillag belsõ részeibõl a látható fény tartományában semmiféle fény nem jön ki, nem látható így nem is analizálható."

Egy foton centiméteres nagyságrendû utat tud megtenni a magban. Egyszerûen megsemmisül, pontosabban elnyelõdik. Ugye az elsõ foton a pozitron-elektron emisszióban keletkezik, és miután elnyeletõdik már mint termikus sugárzás termelõdik újra egy millió éves elnyelés, kibocsátás ciklusban, míg kijut a felszínre.

"Tudtommal a csillag magjában zajló fúzióban keltõdõ fotonok nagyonsok idõ (éves nagysángrend), mire elérik a felszínt és kisugárzódnak."

Egymillió év.

Tudtommal a csillag belsõ részeibõl a látható fény tartományában semmiféle fény nem jön ki, nem látható így nem is analizálható. Egész egyszerûen azért, mert a hidrogén-hélium plazma a látható fény tartományában nem átlátszó. Amelyik foton ott benn keltõdik, az nagyonsokszor elnyelõdik és kisugárzódik És mi valójában csak a felszíni sugárzást látjuk. Utána persze már a csillag légköre és a körülötte lévõ porok gázok szûrhetik, torzíthatják. De a kiinduló sugárzás a színképe a csillag felszíni színképével egyezik meg. Mivel egy fotont egy gerjesztett atommag csak diszkrét energiaszinteken tud kibocsátani, mégpedig a rá jellemzõ frekvenciákon. A felszíni anyagok a rájuk jellemzõ frekvencián bocsátják ki a fotonokat, amik a csillag belsejébõl érkezve elnyelõdtek bennük. Így közvetlen tudomásunk a csillag belsõ anyagáról és az ott zajló folyamatokról nincs. Egyrészt ezért is találgattak olysokáig, hogy mi a fenéért világíthat a csillag. A csillag magjából neutrínókat tudunk csak fogni. Legalábbis én így tudom. De persze csak érdeklõdõ vagyok a témnában nem szakértõ.

Elnézést kérek!

"minden színt csillapítás átenged magán" helyett
"minden színt csillapítás nélkül átenged magán" értendõ 😊

Igen, én is úgy tudom, hogy nagyon sok idõ, mire a primer fúzió sugárzása eljut egy csillag méretû és - a magjában nagyon sûrû - objektum belsejébõl a felszínére. A tetejében ez a kezdeti nagy energiájú kemény sugárzás "puhul", a spektrumának domináns összetevõi alacsonyabb frekvenciák felé tolódnak. A csillag környezetében levõ gázok és porok egészen biztosan befolyásolják a sugárzási spektrum alakulását. Úgy gondolom, hogy a csillag felszínén levõ szennyezõ anyag - mint egy vékonyka réteg - is hatást gyakorol a kilépõ sugárzás frekvencia összetevõire. Másfelõl a csillagból kilépõ sugárzási spektrumra ettõl sokkal-sokkal nagyobb szûrõ, spektrum módosító befolyása van a csillag körül levõ - gyakran több csillagászati egység vagy akár fényév vastagságú - általad is említett szennyezõ köd, por vagy gáz. Azonban ismerve a csillagot körülvevõ gázok összetevõit - ezt a "kromatikus abberációt" - számításokkal és/vagy szûrõkkel kompenzálni lehet. Ez kicsit olyan, mint például egy piros színû napszemüveg színmódosító hatását olyan járulékos szûrõ beiktatásával ellensúlyozzuk, mely minden színt csillapítás átenged magán, kivéve piros színû fény egy részét csökkenti. Ez a "spektrummódosító, szûrõ hatás" jelen van nem csak az elõbb említett elsõ vagy második generációs csillag spektrumában, hanem a lokális környezet minden sugárzó objektumának spektrumában. Ezáltal egymáshoz hasonlóan torzítja azok fényét. Elvégezve a frekvencia kompenzációt a spektrumukban, megkaphatjuk az eredeti összetevõket, ergo a kezdeti összetevõiket, természetesen - mind a csillagra, mind a környezeti gáz összetevõkre vonatkozó - mérési hiba határon belül.

Hozzászólásod második felével ismét egyetértek. A fõ kérdés valóban az, hogy a be nem gyulladt pici objektumok össztömege a hiányzó 95%-hoz képest nagyságrendileg mekkora. Ha jelentõs, akkor ezek a primordiális objektumok felelhetnek az általunk keresett, hiányzó anyagmennyiségért. Én - csak megérzés alapján - nem gondolnám, hogy ez igaz lenne. Ha kicsi ezen kezdeti objektumok összanyagmennyisége, akkor nem adja meg a hiányzó anyag kérdésére a választ. De kicsi, 1-2% járulékos anyagmennyiség is befolyásolhatja a hosszútávú és kozmológiai méretû tágulás kérdését, hiszen - jelenlegi feltételezéseink szerint - nem zárt, hanem sík vagy inkább nyitott, táguló világegyetemben élünk.

Elnézést kérve, hogy kicsit "offtopic" leszek, de - õszintén megvallva - én viszont inkább abban reménykedek, hogy az univerzumunk gyorsuló tágulása valamilyen újszerû, eddig nem ismert anyagi-energia-tér kölcsönhatásnak köszönhetõ. Rövid idõvel ezelõtt a kölcsönhatások többségét még nem ismertük. Ezek a kölcsönhatások néha elég furák. Pl. a gravitációs kölcsönhatás csak pozitív lehet vagy az erõs kölcsönhatás annál nagyobb, minél távolabb vannak azok az objektumok egymástól, amik között hatnak. Nem tartom kizártnak, hogy az univerzum gyorsuló tágulásáért egy olyan valami, anyag vagy erõtér felel, melyet most még nem is érzékelünk, vagy nem is tudunk a létezésérõl.

Türelmetlenül és alig várom, hogy a közeljövõben valami alapvetõ felfedezés, tudományos áttörés legyen 😊)

Tudtommal a csillag magjában zajló fúzióban keltõdõ fotonok nagyonsok idõ (éves nagysángrend), mire elérik a felszínt és kisugárzódnak. Mivel kifelé jövet folyamatosan elnyelõdnek és újra kibocsátódnak. Amit mi látunk, az a felszínrõl érkezõ sugárzás. Ennek a színképét tudjuk analizálni. Így a külsõ felszíni szennyezés nagyon torzítja a mérési eredményeket. De javíts ki ha tévedek. Emiatt kell az izolált környezet.

A be nem gyulladt csillagoknak a hányadára nem tudom van e közelítõ modell, de nem gondolnám, hogy a hatalmas csillagok és központi fekete lyukak mellett az anyag 95%-a ilyen be nem gyulladt csillagokban lenne. De persze ez csak a saját véleményem.

Az utolsó mondatoddal teljesen egyetértek. Ebbõl adódik egy érdekes kérdés, hogy az õsrobbanást követõen elsõként megszületõ csillagok tömegeloszlása milyen arányban tartalmazott óriás, normál és milyen arányban - begyulladásra nem alkalmas - "mini" objektumokat. Ha ez az eloszlás említésre méltó arányban tartalmazza a be nem gyulladt csillagkezdeményeket, akkor ezek napjainkig itt vannak körülöttünk, jobbára passzív állapotban. A gravitációs hatásukon kívül más befolyásuk nem nagyon lehet az univerzumra.

A ténylegesen fontos kérdés ezek után az, hogy ezeknek a passzív, csillagszerûen nem funkcionáló objektumoknak az össztömege(ergo gravitációs tere) milyen arányú, összevethetõ-e az univerzumban nem látható, mintegy 95%-os arányban hiányzó anyagmennyiséghez képest.

"Ahhoz hogy elsõ generációs csillagot találjunk, az kéne hogy olyan izolált helyen leljünk csillagot, amit nem szennyeztek be az elmúlt 13 milliárd év szupernovái."
Véleményem szerint ahhoz, hogy elsõ generációs csillagot találjunk, nem feltétel olyan izolált hely megléte, amit nem szennyeztek be szupernovák. Legfeljebb "szennyezett" lesz ez az elsõ generációs csillag. Ennek a szennyezésnek a mértéke viszont elenyészõ, még egy második generációs csillaghoz viszonyítva is, tekintettel arra, hogy az elsõ generációs csillag pont azért elsõ generációs, mert teste korábban jött létre, mint a néhány száz millió évvel késõbb felrobbanó elsõ szupernovák.

Egyébként a - cikkeben említett - második generációs csillagok anyaga is ugyanúgy szennyezett a születésük után, késõbb felrobbanó második-harmadik generációs szupernovák anyagával, mégis fontos és érdekes következtetések levonására alkalmasak.

Amikor az elsõ generációs csillag már testének felépülését, kialakulását követõen, normál csillagszerû mûködése közben érintkezik a hozzá eljutó késõbbi szupernova maradványokkal, akkor ez az "utólagos szennyezés" tömegét és összetevõinek arányát tekintve nagyságrendileg lényegesen kisebb. A szennyezõ nehezebb elemek aránya össze sem hasonlítható azzal, mint amikor egy születõ második-harmadik generációs csillag eleve abból az anyagból jön létre teljes egészében, mely szûk környezetében jelen van és ott a csillagközi tér már tartalmazza a szupernovákból kirobbanó nehezebb elemeket is.

Nem ezt mondtam csókolom? Há de.

Ahol a helyi erõk dominálnak ott nincs tágulás. Ez olyan mintha egy atom esetében két elektron közötti gravitációs vonzást figyelembe vennénk. Persze elviekben így van, de fizikálisan nem befolyásol valójában semmit, mert az elektromos töltés erõhatásánál 40 nagyságrenddel kisebb a gravitáció hatás. Nem befolyásoló tényezõ. Mint ahogy az univerzum tágulása sem befolyásoló a helyi objektumokra.

"Nekem sincs lovam, de akkor az összeütközõ galaxisok megint csak kilógnak sorból, vagy esetleg helyi szinten a gravitáció legyõzi a tágulást? Akkor ez bizony felvett néhány problémát a táguló univerzum elméletében."

Miért vetne fel problémát?

Az univerzum egy nyúló szõnyeg. Mindenki egyre messzebb kerül egymástól, de nincsenek odaszögelve a szõnyeghez. Senki nem tiltja, hogy arrébb cammogjon. És ha gyorsabban cammog a másik felé, mint amennyire tágul egy másiktól, akkor bizony találkozni fognak. Mintha mozgólépcsõn fizikailag lehetetlen lenne futni olyan a felvetésed. Miért ne lehetne?

"Hát pedig nem tágulnak 😊 Ahogy a naprendszer sem és az atomok közötti távolság sem nõ attól, hogy tágul az univerzum."

Szerinte ezt a jelenséget te félre érted. Te is tágulsz, de csak olyan mértékben, amekkora vagy két galaxis távolságához képest. csak a kémiai kötéseidnek van egy adott távolságtartománya, és ez azonnal korrigálja a tágulásod. AZ univerzum minden pontja tágul mindegyikhez képest, és a tágulás nagysága arányos a két pont közötti távolsággal. Gondolom a felfújt lufi analógiáját ismered.

Ha felrobbantasz egy repeszgránátot elmondható, hoyg a repeszek távolodnak egymástól. Mindenesetre helyi esetlegességek miatt elõfordulhat, hogy 2 repeszdarab összeütközik. Mégis elmodható, hogy általánosságban a repeszdarabok távolodnak egymástól. Nincs elllentmondás. Az hogy néhány galaxis közeledik egymáshoz a többmilliárdól, amelyek egyébként általánosságban távolodnak, nem kérdõjelez meg semmit. Vannak a tágulásba beleszóló esetleges, helyi folyamatok, ez igaz. De ez nem okoz ellentmondást.

Nekem sincs lovam, de akkor az összeütközõ galaxisok megint csak kilógnak sorból, vagy esetleg helyi szinten a gravitáció legyõzi a tágulást? Akkor ez bizony felvett néhány problémát a táguló univerzum elméletében.

Hát pedig nem tágulnak 😊 Ahogy a naprendszer sem és az atomok közötti távolság sem nõ attól, hogy tágul az univerzum.

Na ez igy szerintem nem helytallo, hogy a galaxisok nem tagulnak, csak mivel a kozepukon nagy fekete lyukak vannak, az o vonzasuknak a hatasa sokkal nagyobb, mint a tagulas altal keltett kicsi valtozas.
De a tagulas nem olyan hatas, ami csak galaxisokon kivul hat.

Miért kéne távol lennie ttól hogy régi. Ha a mi galaxisunkban született miért menne bárhová? A galaxisok nem tágulnak. A galaxisoknak az egymástól való távolságuk nõ. Ezt a jelenséget nevezik tágulásnak.

a cikkben nincs benne, de ez a csillag csupán 6000fényévre van tõlünk. Az õs robbanás kb. 14milliárd éve keletkezett. Ez a csillag "pár millió" évvel utánna. Ha mûködik a gyorsúlva táguló univerzum elmélete, akkor ez mit keres ilyen közel hozzánk?
Nem értek a lovakhoz. Valaki elmagyarázná?

http://index.hu/tudomany/2014/02/10/a_legosibb_csillag_itt_van_egy_kopesre/

"A SMSS J031300.36-670839.3 jelû csillag a Tejútrendszeren belül van, alig 6000 fényévnyire a Földtõl, ami csillagászati mértékkel mérve nem is olyan hatalmas távolság. "

Ahhoz hogy elsõ generációs csillagot találjunk, az kéne hogy olyan izolált helyen leljünk csillagot, amit nem szennyeztek be az elmúlt 13 milliárd év szupernovái. Ez szerintem ritkaság. A be nem gyulladt csillagkezdeményeket pedig felfedezni nehézkes, hiszen se látható fényt se egyebet nem nagyon bocsátanak ki.

Ilyen nagyon öreg, második generációs csillagból csak a mi Tejútrendszerünkben több mint kétezernek kell léteznie, legalábbis ha Gyurkity Péter SG.hu-s cikkében leírt elõfordulási valószínûséget tekintjük. A megfigyelhetõ világegyetemben pedig ennek a számnak is 100 milliárd szorosa fordulhat elõ, ha figyelembe vesszük a becsült galaxisok számát, mely a pesszimista feltételezések szerit is több, mint 100 milliárd.

Számomra még érdekesebb kérdés az, hogy az õsrobbanást követõen létrejött - döntõen óriási méretû és nagyon rövid ideig létezõ - elsõ generációs csillagok között akadtak-e olyan nagyon pici méretûek, melyek a mai napig mûködõ csillagként léteznek. Végülis az elsõ és a második generáció között "mindössze 600-800 millió év korkülönbség lehet, mely a 13 milliárd éve létezõ második generációs életkorhoz képest nem mérvadó.Ha kellõen pici volt az elsõ generációs csillag, ugyanakkor a magja elérte a csillagszerû mûködéshez szükséges begyulladási hõmérsékletet, akkor a mai napig mûködõ csillagról beszélhetünk. Ha találnánk ilyen elsõ generációs mûködõ csillagot, számos hasznos információt kaphatnánk a korai univerzum anyagi összetételét illetõen.

Plusz egy kérdés is felmerült bennem: mi történt azokkal a - csillagszerû mûködéshez nem elegendõ tömeggel rendelkezõ - bolygó vagy óriásbolygó méretû pici objektumokkal, melyek létrejöttek ugyan, de nem fogyasztották el fúziós anyagukat azóta sem.

Harmadik.

És akkor most a mi napunk hanyadik generációs? Azt már miért nem írták oda? 😞