Hawking szerint nem létezik eseményhorizont

Én olyat nem mondok, hogy nem érthetjük meg a gravitációt. Csak kételkedek benne, hogy volna közvetítõ részecskéje. Nekem személy szerint szimpatikusabb az anyag hatásaként leírva a téridõ görbületére, bárminemû közvetítõ részecske vagy erõ nélkül. És nem azért gondolom, hogy nem találjuk meg, mert képtelenek lennénk rá, hanem azért, mert nincs ilyen. Legalábbis szerintem :)

Így görbületként amúgy is jobban egybevág a megfigyelésekkel. Semmiféle "mellékterméke" nem látszik a gravitációnak, ellentétben egy elektromágneses térrel, amit hozzá tudunk kapcsolni kiváltó fizikai folyamathoz.

Szerintem a világunk sokkal furcsább és sokszínûbb, mint gondoljuk és nem minden úgy mûködik benne, mint ahogy a józan, hétköznapi ész elvárná.

Egyetértek amúgy, kutatni kell, de nyitottnak is maradni, nem kizárni olyan lehetõséget, hogy a gravitáció teljesen másként mûködik, mindenféle közvetítõ részecske vagy konkrét erõ nélkül.

Annó Einstein is elküldte Heisenberget a fenébe (képletesen szólva), aztán mára már részecskefizikával nem is tud foglalkozni komolyan senki, ha a határozatlansági elvet nem veszi figyelembe. 100 éve még röhejesnek tûnt, hogy fizikai leírásokba valószínûséget vegyenek be. Ma meg már elfogadott. Érdekes, hogy ezt elfogadja a "közönség" a hasonló korú térgörbület elméletet pedig mind a mai napig vitatják, pedig mindkettõt rengeteg megfigyelés alátámasztotta már és mindkettõnek vannak a hétköznapokban megtalálható felhasználási területei.

Hát igen, a graviton megtalálása eléggé kérdéses, de én hiszek a tudósokban. Sok kijelentés elcsattant már régebbi dolgok felett is, de olyat kimondani, hogy "nem találjuk meg a gravitont" eléggé meredek.
Az egész abból a sztereotípíából ered, hogy "úgysem tudjuk felfogni a Világmindenséget!". Én nem értek egyet ezzel. Pontosabban talán csak vallási vakhitként mûködik ez nálam, de szerintem fel tudjuk fogni, csupán idõ kérdése. Egyébként Hawking szerint is. Meg aztán muszáj is felfognunk, mert mindenképp hasznos. Szóval én amondó vagyok, hogy TELJES GÕZZEL ELÕRE!

Azt nem vitattam amit írtál, csak én meg felhívtam a figyelmet egy lényegi különbözõségre :)

Én arról beszéltem, hogy a távolság négyzetével fordítottan arányosan csökken az egységre esõ gravitációs erõ. Az elektromágneses energia terjedését erre hoztam föl példának, egyéb dologban nem hasonlítottam hozzá. Mindössze egy következtetést vontam le, hogy akkor ez is egy gömbszimmetrikusan terjedõ hatás.

Csak egyvalamiben nagyon küönbözik az elektromágnesességtõl. A gravitáció a jelenlegi tudásunk szerint egyetemes, mindenre hat. Az elektromágnesesség viszont nem. (egyébként épp ezért írható fel a gravitáció geometriálisan.) Gravitont szerintem sem fognak találni. Én nem is is tudok olyan elfogadott elméletrõl ami egyátalán megjósolná a létezését. Bár lehet van olyan, csak az ismereteim hiányosak.

Nem hiszem, hogy részecskérõl lenne szó. Szerintem gravitont nem fognak találni.
Abban pedig azért vagyok biztos, hogy erõrõl van szó, mert a távolság négyzetével arányosan csökken, vagyis éppen úgy, ahogyan egy ponttól távolodva csökken az egységnyi gömbfelületre esõ energia pl. az elektromágneses energia terjedése esetén.

Lassan már azt is, habár ez már kívül esik a mi univerzumunkon. Legalábbis a számomra oly szimpatikus M-elmélet szerint. De ha találunk valami kapaszkodót, vagy elméleti mennyiséget, netán magát a gravitont, akkor már kezünkben a kulcs. S te jó ég, még annál is több!

Gravitacios erot merhetsz, gravitaciot nem.

Igen, mérhetõ, kimutatható. A Newtoni modell tök jó leírja általános esetben. De vannak oylan esetek, ahol nem írja le jól, vagy sehogy sem írja le. Mint pl. nyugalmi tömeggel nem rendelkezõ részecskék esetén. Ilyen esetben a relativisztikus modell ad csak jó eredményt. Mindenesetre mindkét modell csak leíró modell. Leírja a mûködését. Nem ad semmiféle magyarázatot a belsõ mûködési mechanizmusára vagy okára. A két modell közül az einsteini a pontosabb - szélesebbkörû, ennyi. De a gravitációs modellek ugyanúgy csak leíró modellek, mint a téridõé. Nem a "miértre", hanem a "hogyanra" adnak választ. Aztán hogy ebbe valaki erõt gondol bele, vagy épp görbületet az teljesen mindegy. Lényegében mindkét modell eredménye az, hogy leírja, hogyan viselkedik 2 anyagdarab egymás hatására. Nekem nem okoz gondot megbékélni a térgörbülettel leíró modellel sem, de ha mondjuk holnap mégis felfedezik a "gravitont" és meglesz a kölcsönhatásért felelõs részecske és kiderül, hogy erõrõl van szó, akkor sem dõlök a kardomba. :)

Na de ez a hatás mérhetõ, méghozzá kimutatható, hogy ez a hatás erõ.
Vagy rosszul tudom?

Hogyan? A testre gyakorolt hatást látod, nem a gravitációt. A hatásán keresztül vizsgáljuk és írjuk le. Ugyanúgy mint ahogy a téridõt. Ez közvetett mérés ugyanúgy, mivel nem tudjuk mi is okozza a gravitációt két test között. Pl. az elektromos árammal más a helyzet. Ott ha nagyon akarnánk megszámolhatnánk hány db elektron vántorolt egyik helyrõl a másikra. Értjük mitõl taszít vagy vonz elektromosan két test. Hozzá tudunk rendelni kiváltó fizikai folyamatot. A gravitáció esetében ilyen nincs. Csak a hatása mérhetõ.

Na ne viccölj. A gravitációs erõt mérni lehet.

Gravitációt sem tudsz mégni, csak súlyt és tömeget.

Nem tudsz téridõt mérni, csak idõt és távolságot.

A téridõ különbözõségei is kimérhetõek ugyanûgy, ahogy a gravitációs mezõ, illetõleg a térgörbület különbözõségei. Ha nem így lenne, nem korrigálnák gps mûholdak óráit és ha nem tudnánk pontosan leírni a téridõ különbözõségeit, nem tudnánk pontosan mennyivel is kell korrigálni. Ez a hatás ugyanúgy mérhetõ és számolható, mint a gravitáció. Jelenleg is alkalmazzák, ahol szükség van rá.

Nem. A gravitációt mérni lehet. A téridõt nem.
A teret, idõt igen.

oké :) nekem nincs vele gondom.

Egyébként maga a gravitáció is képzett fogalom. Nem tudja megfogni senki, nem láttunk soha közvetítõ részecskéjét. Csak a hatásait látjuk, ezt próbáljuk leírni. Egyre pontosabban megy, de attól még nem tudja senki sem elképzelni mi is az a gravitáció, csak a hatását érzi. :)

Mégegyszer:

Én csak egy videót ajánlottam megnézésre srácok! <#vigyor>

A "téridõ" megint egy olyan képzett fogalom, amely egy matematikai modellhez tartozik.
A Valós anyagi Világban mozgás van és kiterjedés.
Egyik sincs a másik, illetve az anyag nélkül -lévén mindkettõ az anyagtól elvehetetlen tulajdonság, bármilyen mértékig lebontjuk az anyagi rendszert, e két tulajdonsága megmarad.

Az idõrõl is szó volt. A téridõ és a gravitáció kapcsolata pedig eléggé kézenfekvõ. :)
De egyébként sem a vitátokhoz akartam hozzászólni, csupán ajánlottam egy (szvsz) frankó kis filmecskét.

Ez film elsõsorban a speciális relativitásról szól. Ami nem tartalmazza a gravitációt. Értekes téma, de nem pont a vitához illik :)

Ajánlott videó:

A kozmoszon túl - Az idõ illúziója

Ez temészetes, de nem is kell ilyen messzire mennünk. Ha pl Nagy Britannia kerületét akarnánk megmérni és használnánk mondjuk hozzá egy 1km-es mérõrudat, kijönne X eredmény. Ha 1m-es mérõrudat használnánk hozzá, akkor X-nél jóval nagyobb szám jönne ki, hiszen a méteres rúddal a kanyarulatok jobban követhetõek, mint a km-essel. Minél rövidebb mérõrudat ahsználunk a partvonal hossza annál nagyobbnak adódik. Ha a matematikával extrapolálunk és végtelenül rövid méterrudat veszünk a partvonal hossza végtelennek adódik, ami nyilvánvaló hülyeség, viszot kiderül belõle az, hogy matematikailag lehetséges egy olyan objektum, aminek területe véges, kerülete végtelen. Ez egy matematikai érdekesség. (Legalábbis számomra az volt, amikor elõször hallottam errõl, mert addig bele sem gondoltam). Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy nem lehet a mérõrudat a végtelenségig kicsinyíteni, hiszen a fizika közbeszól oylan egyszerû esetben is, hogy mondjuk egy homokszemet már eldönteni se lehet, hogy az a tengerhez vagy a parthoz tartozik e. A fizikai mérési pontatlanság gátat vet annak, hogy a mérõrudat tovább kicsinyítsük.

A matekkal a fizikai modelleken kívülre is lehet extrapolálni. Aztán vagy bejön vagy nem. Általában nem szokott. :)

Én mindössze arról beszéltem, hogy a matematikai modelljeink szélsõértékeit nem fogalmazhatjuk meg úgy, hogy azoknak a valós Világban létezniük kell. Ha ezt tesszük, mítoszt gyártunk.
Tehát egyáltalán nem biztos, hogy egy matematikai modell következményeit fizikailag jól fogalmazunk meg.
Ilyenekre gondolok mint az idõ lassulása-gyorsulása, megállása, téridõ, térgörbület, háromnál több térdimenzió, stb.

Azt, hogy mit tehet az anyag és mit nem azt nemhinném, hogy bárki meg tudná ítélni olyan esetekben, ahol nem lehet vagy eddig nem tudtunk megfigyeléseket vagy legalább közvetett méréseket végezni. Se te sem én sem Hawking nem tudhatja, hogy lehet e az anyag végtelen sûrûségû. A leíró modelleknek mindig van egy érvényességi körük az azon túl való extrapolálás nagyonritkán vezet jó útra. Ez igaz rád is, ha olyat állítasz, hogy márpedig valami "nem lehet" és persze igaz lehet Hawkingra is.

A modellek fejlõdnek. De egy modell csak akkor lehet jó, ha az õt megelõzõ megfigyeléseket is magában foglalja.

A görögök úgy gondolták, hogy a testek természetes állapota a nyugalom. Ha a klasszikus mechanika kijelenti, hogy márpedig a testek természetes állapota az egyenes vonalú egyenletes mozgás, de közben nem magyarázza meg, miért áll meg mégis az elgurított labda, akkor az egy rossz modell lett volna. A klasszikus mechanika leírja, hogy miért halad egy magára hagyott test egyenletesen és azt is, miért áll meg a labda. Ugyanígy az einsteini elméletnek is tartalmaznia kell és tartalmazza is, amit newtoni modell mond, de magyarázatot ad extrém esetekre is, ahol a klasszikus modell nem ad jó eredményt. Egy mûködõ új modellnek mindig az az ismérve, hogy megmagyarázza a régit is és ad hozzá valami újat. Az nem modell, hogy a "világ anyag" vagy leírunk pontosan valamilyen jelenséget vagy különben csak fantáziálunk. Nekem a relativisztikusnál jobb modellem nincs a makrovilágra és a kvantummodellnél nincs jobb a mikrovilágra. Neked van? :)

Van egyszer a Világ ugye, ami anyag.

Vagyunk mi, egyfajta rendszerei az anyagnak, akik kifejlesztettünk egy eszközt, -a matematikát, amellyel nagy vonalakban le tudjuk írni az anyagi rendszerek bizonyos dolgait, az anyagi rendszerek közötti bizonyos összefüggéseket.
Az eddig leírt összefüggések alapján próbálunk következtetni arra, miként viselkedik az anyag olyan helyzetekben és környezetben amelyeket még nem ismerünk. Ez be is jöhet, meg nem is. Az anyag viszont nem mindig azt teszi amit kiszámolunk. Például soha nem fogja fölvenni a végtelen sûrû állapotot és nem lesz végtelenül kicsi a kiterjedése, hanem már korábban valami mást fog tenni. Éppen úgy, ahogyan extrapolálható, hogy az anyag mozgása megáll, a valóságban azonban ezt soha nem teszi. Az anyagtól elvehetetlen tulajdonság a mozgás, éppen úgy, mint a kiterjedés.

Ez az elméleti modelljének szemléltetése. Ráadásul nem árt tudni hozzá, hogy a könyvei írása közben sokat egyeztetett a kiadóval is a megfogalmazásokról, hogy az olvasó jobban tudja emészteni. Ha a könyv tele van talánnal, meg lehettel kevesebb fogy belõle és az eladások száma is szempont volt. Az a könyv nem más, mint egy elmélet leírása ismeretterjesztõ formában. Nem valamiféle üdvözítõ út, hogy mégpedig csak ilyen lehet a világ. De csak ismételni tudom magam, errõl mi értelme vitázni? Nincs igazolható, mérhetõ, kísérletileg ellenõrízhetõ modell a szinguláris helyekre. Az idõ rövid története egy nagyon érdekes könyv és sok ismeretet lehet belõle szerezni az elméleti fizika gondolkodásmódjáról fejlõdési útjairól. Ennyi. Se több se kevesebb.

#55: Azért különleges, mert a Newtoni modell, amelyben a gravitáció, mint erõ jelenik meg, nem tudja leírni. A relativisztikus meg le tudja. Sõt. A képletekbõl kipottyanó eredmény az elhajlásra pontosan annyi, mint a kimért hatás. Ha jobb modelled van rá, persze el lehet terjeszteni a megfelelõ tudományos körökben, de ahhoz az is kell, hogy a jelenlegi mérésekkel párhuzamban legyen.

Itt a pontos szöveg "Az idõ rövid története" címû ismeretterjesztõ könyvecskéjébõl:

"Kezdetben úgy véltem, a rendezetlenség csökkenésével együtt járna a világegyetem összeomlása. Úgy gondoltam, hogy amikor ismét kicsivé válik, vissza kell térnie sima és rendezett állapotába. Olyan lenne emiatt az összehúzódási szakasz, mintha visszafordítanánk a tágulási szakasz idejét. Az emberek visszafelé élnék le életüket: születésük elõtt meghalnának, és a világegyetem összeomlásával párhuzamosan fiatalodnának. Ezt az elképzelést a tágulási és összehúzódási szakasz között mutatkozó csinos szimmetria teszi rokonszenvessé. Önmagában, a világegyetemrõl alkotott többi elmélet figyelembevétele nélkül azonban nem alkalmazhatjuk. A döntõ kérdés így hangzik: tartalmazza-e a határtalansági feltétel ezt a lehetõséget, vagy összeférhetetlen vele?
Mint írtam, elõször úgy véltem, a határtalansági feltétel csakugyan magában foglalja, hogy az összehúzódási szakasz során csökken a rendezetlenség. Részben talán a Föld felszínével kapcsolatos analógia is befolyásolt. Ha a világegyetem kezdetének az Északi Sarkot választjuk, akkor a végének ugyanúgy hasonlítani a kell az elejéhez, mint a Déli Sark az Északira. A két sark és az idõ két végpontja közötti megfeleltetés azonban csak a képzetes idõben igaz. A valós idõ kezdete és vége nagy mértékben különbözhet. Ugyancsak félrevezetett az a munkám is, amit a világegyetem egy egyszerûsített modelljén végeztem; ebben az összeomlás szakasza a tágulás megfordításaként mutatkozott. Egyik kollégám azonban, Don Page a Pennsylvania Állami Egyetemrõl, rámutatott, hogy a határtalansági feltétel nem kívánja meg szükségszerûen, hogy az összehúzódás szakasza a tágulás idõbeli fordítottja legyen. Sõt mi több, egyik tanítványom, Raymond Laflamme felismerte, hogy egy kismértékben bonyolultabb modellben a tágulás nagyon is különbözik az összehúzódástól. Fel kellett ismernem, hogy hibáztam: a határtalansági feltétel valójában azt tartalmazza, hogy a rendezetlenség az összehúzódás során is nõ. Sem a világegyetem összehúzódásának kezdetén, sem a fekete lyukakban nem fordul meg a termodinamika és a pszichológia által meghatározott idõirány."

Oké, elolvasom még egyszer. Lehet, hogy úgy írta, neki ez jött ki.
Arra emlékeztem, hogy ezt mint tényt állította.

Nem is modta Hawking sosem, hoy márpedig tuti, hogy így van. Neki ez jött ki a számolásokból. De most nem értem, ez a "visszafelé múló idõ" csak teoretikus volt, mint ahogyan a jelenlegi modellek is. Ezen nem sok értelmét látom vitázni.

Az, hogy az elektromágneses energia terjedése torzul a nagy tömeget körülvevõ anyagban miért olyan különleges? Hiszen az energia is anyagi.
És miért akarod az árapály jelenséget is ezzel magyarázni?

"Matematikailag lehetséges."

-Ja, értem. Matematikailag.

Csakhogy ez egy fizikai Világ, amelynek lényege az anyag.

Ok, akkor bizonyára ki tudod mérni a nyugalmi tömeggel nem rendelkezõ részecskére való hatását a gravitációs erõnek.

Azért, mert hülyeség.
Az idõ nem telhet visszafelé.
Az okozat nem elõzheti meg az okot.

Ne viccelj már velem!
A dagályhullám nem azért van mert két különbözõ térgörbület találkozik!
A gravitáció kimérhetõ erõ.

Egyébként pedig, hogy valaki oylat mondott, hogy az õsobbanás elõt visszafelé múlik az idõ, miért lenne hülyeség. Van 2 modellünk a relativisztikus fizika és a quantumelmélet. Egyik sem mond semmit a szinguláris esetekben. Mindkettõbõl lehet extrapolálni, bár egyik sem feltétlenül fog helyes eredményt adni. Többfelé lehet a modelleket kiterjeszteni, de egylõre a fekete lyukakra és az õsrobbanás kezdeti pillanataira sincs leíró modell, csak próbálkozások. A visszafelé múló idõ az egyik ilyen volt. Matematikailag lehetséges. Ennyi. Se több se kevesebb.

Hogyafenébe ne tudná? Csak épp a tengerek mozgására a relativisztikus számítások olyannyira bonyolultak, hogy nincs az a szuperszámítógép, ami le tudná modellezni. A Newtonit egyszerûebb elképzelni, egyszerûbb benne számolni és értelme sincs a földi árapályt térgörbületekkel számolni, mert ilyen kis léptékben pont azt az eredményt adja mint a Newtoni. Nem igazán értelek. A relativisztikus fizika 100 éve sziklaszilárd, most te komolyan ezt vitatod?

Dávid Gyula sem tudja elmagyarázni térgörbülettel a földi tengerek árapálymozgását, épp úgy, ahogy te sem tudtad.

A 45 hozzászólásomnak pedig semmi köze a lehülyézéshez.
Az, hogy valaki nem ért valamit nem jelenti azt, hogy hülye.
Ezt a dolgot a fizikusok jó része sem érti.
Volt olyan is amikor Hawking olyan butaságot mondott, hogy a Világegyetem összeomlásakor majd visszafelé fog telni az idõ.
Mulatságos volt már akkor is, persze késõbb módosított ezen.

Egyébként a fényelhajlást - a nagytömegõ testnek a nyugalmi tömeggel nem rendelkezõ fény pályájára gyakorolt hatását - a newtoni modell nem tudja leírni pontosan. Einsteiné pedig pontosan leírja. Ezt is kimérték majd 100 éve.

A newtoni modell szerint a tömegvonzás okozza. A relativisztukus modell szerint a térgörbület. Mindkettõ ugyanazt az eredméynt hozza a föl-hold relációjában, mert ilyen léptékeknél a két modell eredményeinek különbségei mérhetetlenül kicsik. A Merkúr-Nap viszonylatában viszont már kimérhetõ és ki is mérték. Az árapály uyganúgy magyarázható térgörbülettel is, hiszen az anyagtól távolabb a térgörbület kisebb, mint hozzá közelebb. Kölönbözõen görbülõ térrészeken áthaladó anyag torzul. Ne kérd, hogy képletekkel leírjam, mert mint mondam nem vagyok fizikus. Ha pontosabb magyarázat kell Dávid Gyula elõadássorozatait tudom ajánlani. Youtubon fenn van nagyonsok. Érhetõõbben magyarázza el, mint ahgy az én szerény képességeimtõl telik. A 45-ös hozzászólásod lényegében lehülyézés, arra nem reagálnék, ha nem baj.

"...csak úgy a semmin keresztül."

-Nincs olyan, hogy semmi, ezt felejtsd el. Mindenütt anyag van.
A Világ Anyag. Errõl szól az egész. Aki ezt nem érti magyarázhat amit akar, mindössze ákombákom, nem érti az egész lényegét.

Tehát az, hogy a tengerek árapály jelenséget produkálva mozognak azt nem a Hold tömegvonzása okozza?

Akkor magyarázd már el légyszíves, hogy a térgörbület ezt miként teszi, ne csak ilyen sommásan, az okozza és kész!
Amit én írtam az az erõ kimérhetõ, hiszen erõ.

Nem erõrõl van szó. Az árapály a görbület változása. Ugyanis az einsteini elmélet szerint 10 vagy 16 dologtól függ a gravitáció, illetõleg a térgörbület. Tömeg, energiasûrûség, energia áramlás sûrûség, mindenféle feszültségek stb. Nem vagyok fizikus, így nem tudom felírni a képletet, de gyanítom amúgy sem férne ide :) A gravitációs hullámok, amiket jelenleg próbálnak kimérni, pont ennek lenne egy újabb bizonyítéka.

Ostoros: A relativisztikus fizikában az anyag görbíti a téridõt és a téridõben mozognak az anyagok. Oda vissza hat egyik a másikra. Részben ezért is a képletek iszonyatosak, de mûködnek és jó eredményt adnak. Legalábbis a mérési határokon belül. Senki sem mérte meg még mondjuk 2 elektron gravitációs erejét 1 km-rõl és nem mérték meg két 1tonnás test gravitációját 1mikron-ról. (tömegközéppontok távolságát értem 1 mikronon) De amit meg lehetett mérni, az pont úgy viselkedik, ahogy a relativisztikus fizika írja. :)

Amúgy jelenleg úgy vannak vele az emberek, mint te is. Nem tudják úgy elképzelni a gravitációt, hogy az nem erõ. Newton idejében meg az a gondolat volt újszerû és fura, hogy kölcsönhatás, mindenféle közvetítõ dolog nélkül, csak úgy a semmin keresztül. :)

Nemzsidó: "...legalábbis a mi három dimenziós terünkben" -Csakis az létezik, másnak nincs értelme. Három téradat ugyanis szükséges és elégséges az anyagban való tájékozódáshoz minden esetben. Nem lehetséges a térugrást végrehajtani, és a jövõben sem lesz az.

gforce9: Ha nem erõrõl van szó, akkor mivel magyarázod az árapályt?

Teljes tévedésben vagy, Nemzsidó! Az idõt és a teret nem lehet függetleníteni. Mindkettõ az anyag tulajdonsága. Nem az anyag van a térben (vagy "téridõben" ha úgy tetszik), hanem az anyag az ami létezik és az határoz meg mindent.

Az a véleményem, hogy akkor is lennie kell valaminek ami közvetíti a hatást. Ez a valami pedig terjedés közben talán maga is eltérülhet a görbült téridõ miatt.
Más szóval nagyon erõs gravitációnál elõfordulhat az, hogy egy nagy gravitációjú test, mondjuk egy fekete lyuk a mögötte lévõ testek gravitációját is eltérítheti, összezavarhatja.

Félreértesz, az én verzióm szerint a testek tömege, vagyis a gravitáció mint hatás, nem roppantja össze az anyagot, nem csavarja, tekeri egyiket a másik köré. Az idõ lehet független a tértõl, ennek ellentettje nem valószínû. Ahogyan a fény terjedését sem lehet könnyen magyarázni fõleg vákuumban ha gömbhullámként terjed, úgy az idõt -ha függetlenítjük a tértõl- egyéb "képességekkel" is "felruházhatjuk", mint a ma általánosan elfogadott.
(Milyen más gondolatok ugranak be, ha ebbõl a kontextusból vizsgáljuk a "fényév" értelmét.)
Tehát a térben lévõ anyagnak nem kell torzulnia egy instabil idõben ahhoz, hogy számunkra "megmagyarázhatatlan " anomáliák jöjjenek létre.

Nyugi nyugi te kis szcientológus. Tudsz valami eredetit xenuról?

Ma este index is lehozta.

http://index.hu/tudomany/2014/01/27/stephen_hawking_szerint_nincsenek_fekete_lyukak/