3
-
grobs #3 "Amíg az embernek nincs saját családja (élettársa, gyereke), addig szinte akadályok nélkül válthat munkát ha van rá lehetősége"
Ez talán a legfontosabb. Azt szokták mondani a magyarok nem mobilisak. Ha valaki "megállapodott" akkor már nagyon nehéz bármerre lépni. Ezért akinek még nincs családja az igenis keresse a jó munkahelyet ameddig teheti ... akár külföldön is. Ha valahol belekényszerítik a sok túlórába, és/vagy sok a feszültség, akkor lépni kell. Ez nem a "ha valami elromlik, dobd el és cseréld újabbra, jobbra" szemlélet. Egyszerűen egy kilátástalan munkahelyen dögleni nem éri meg. Az időt senki nem adja vissza. A próbaidő nem csak annyit jelent, hogy addig el lehet küldeni a melóst. Ha nem tetszik a hely addig illik kilépni. Az ilyet a CV-ben sem kell feltüntetni. Aki ezt később zokon veszi azzal nem érdemes foglalkozni.
A cikk vége szintén tanulságos és nem meglepő. A magyar kkv-kat rossz munkahelynek tartják a fiatalok ... és nem alaptalanul. Tisztelet a kevés kivételnek 99.9%-uk 1-2 év alatt képes kiégetni a legkreatívabb embert is. Nyugaton a multikra mondják ezt, de a magyar kkv-nál a multi is jobb.
-
orosznyet #2 Az első hozzászólással teljesen egyet tudok érteni. Nem is olyan rég olvastam egy felmérést a magyar ifjúságról (Magyar Ifjúság 2012 tanulmánykötet), valahol kétharmad körül volt azoknak az aránya azoknak, akik 29 éves korukig nem igazán tudtak elköltözni otthonról. Ami gondolom sokszor anyagi okok miatt késik, így érthető az opportunista hozzáállás terjedése. Amíg az embernek nincs saját családja (élettársa, gyereke), addig szinte akadályok nélkül válthat munkát ha van rá lehetősége, és ezt a szabadságot én sem szeretném addig feladni, amíg nincs megalapozva a jövőm anyagi része. (Mondom én ezt a 22. életévemben.) Lehet hitelt felvenni, de köszönöm szépen, inkább nem fizetnék vissza egy banknak 20 millió forintot 20 év alatt 10 millió forint hitelre. -
slickboy #1 Azért a HR-es meg egyéb szakértők értékrendjét se lehet megfejteni. Most azt sugallják, hogy a fogyasztói társadalom "használd és dobd el" attitűdje köszön vissza, hogy könnyen váltanak munkahelyet a fiatalok. Előtte mintha lett volna olyan sírás, hogy az emberek nem elég mobilisak. Akkor most mi lenne a kívánatos? Amúgy meg miért kéne egy fiatalnak vergődnie egy szar munkahelyen, ha van lehetősége váltani? Ha nem tud javítani rajta, miért kéne feláldoznia fiatalságát? Nem tartom önzésnek, ha jól akarják érezni magukat a munkahelyükön, életünk nagy részét töltjük ott, miért jó az, ha fogcsikorgatva, gyomorgörccsel tesszük azt, csak azért, hogy elmondhassuk, mennyi áldozatot vállaltunk és a munka hősei vagyunk? Ha meg akad jobb fizetésért állás nyilván azt választja egy fiatal, mert szeretné megalapozni az életét. Elvárni, hogy kevés pénzért pusztán a munka szeretetéből ne váltson valaki munkahelyet, eléggé álszent nem? Szóval nagy a fluktuáció, mindenki hajtja a boldogulását, ki így, ki úgy, de a legutolsó szempont legyen ebben a kérdésben az, hogy ki mit szól hozzá. :)