A szépirodalmi művek segítenek az érzelmek megértésében

dehát ez a következtetés hibás...
itt nem azt vizsgálták, hogy a szépirodalmat rendszeresen olvasó emberek érzelmi intelligenciája magasabb-e, egyszerûen csak elolvastattak az egyik csoporttal egy szépirodalmi szövegrészletet.
ami, lévén "fantasy", a jobb agyféltekés készségeket ugyanúgy felpörgeti, mintha ceruzát adtak volna a kezükbe, hogy rajzoljanak le egy csendéletet. így átmeneti képességjavulásról van szó, ahogyan azt õk is megemlítették. ez ugyan olyan, mint hogy festõ/grafikusok alkotás elõtt egyszerû kis rajzgyakorlatokkal kezdenek, hogy a jobb agyféltekés készségeik (térlátás, részletek megfigyelése, vizuális intelligencia) felpörögjenek.
így ebbõl a kísérletbõl értelmetlen azt a következtetést levonni, hogy az érzelmek megértésének készségét tartósan fejleszti.

Te ilyen sznob köcsög vagy nem ?

Látom, itt egyesek olvasni sem tudnak...

Pedig van ehhez hasonló. Egy vámpír regény sorozat még a '90-es évekbõl, ami egy történetet mesél el úgy, hogy vannak átfedések, ugyanazon események több klán szemszögébõl is be van mutatva. Sajnos anno csak 6-ot olvastam el, aztán vissza kellett adnom. Asszem 12 kötetbõl állt.

LOL Valójában a ponyva az igazi érték, csak a sok sznob nem meri bevallani! 😄
Tudod, az a jó, hogy azt olvasol, amit akarsz, viszont idovel meglátszik rajtad. 😉

Azt olvasol, amit akarsz. Miért mondasz ilyen butaságot? Ez egy kutatás, eredménnyel. A szépirodalom pedig egy stílus-definícó, mint pl. goa trance vagy film noir. A határok nem merevek, de mégis jelol valamit, hogy lehessen konkrétabban is beszélni róla.
Ha nem értesz egyet a meghatározással, akkor nevezd másnak, a lényeg, hogy bizonyos regények segítik az érzelmek felismerését, míg mások nem; és éppen azok segítik, amit sokan szépirodalomnak hívnak, míg te nem.

Neked az, másnak nem.

Én nem mondom meg és nem üti egymást a két mondat. Én azt mondtam, hogy az állítólagos szépirodalom 90%-ban ipari hulladék és nem több.

Attól, hogy valaki megérti mások érzéseit, még nem biztos, hogy ki tudja/akarja mutatni a sajátját.

Egyébként meg bármilyen könyv alkalmas (lehet) erre, amiben szerepelnek emberek... Szerintem.

Egyik mondatoddal ütöd a másikat. Akkor te se mondd meg másoknak, mi jó, és mi nem. Az én véleményem szerint meg az oktatási rendszerben felkínált könyvek 90%-a érdekes és jó volt. Na bumm.

Mindig nevetnem kell az ilyen dolgoktól amikor valakik eldöntik mi a szépirodalom és mi az alapmûveltség.. Elmondanám, hogy az egész oktatási rendszerben az egyetlen valóban érdekes és jó könyv az ember tragédiája volt a többi mind ipari hulladék.

Nem igazán értek egyet a cikk megállapításaival. Ismerek nem egy olyan személyt, aki a cikkben megemlített "szépirodalmi" mûveket és hasonlókat olvas(néz), egyebet nem, de attól egy undok, ellenszenves, rosszindulatú alak. Milyen lenne, ha mondjuk csak krimit, meg sikerkönyveket olvasna.

Én meg úgy vagyok vele, hogy nem az a szépirodalom ami másoknak tetszik... Ne vaskalapos emberek döntsék el mi tartalmaz maradandót, vagy újítást. Mert tudnék írni olyan 13 részes könyvsorozatot ami külön külön is értelmes, de összefüggõen olvasva az igazi, ÉS! ugyanazt az egy sztorit meséli el 13 (többé kevésbé 13) nézõpontból. Mindezt több író tollából. Más példát ezidáig nem láttam rá.. ha ez nem újító akkor vajh mi lehet az?

Jelentkezem élõ cáfolatként: mindig is egy hülye bunkó voltam. (Ezen az állapoton soha semmi sem fog változtatni; a kutatások is azt bizonyítják, hogy a 6. életévre kialakult személyiség max. egy picit változik a 10. életévig, akkor pedig már örökre rögzül.) Így aztán mindig is egy hülye bunkó leszek. Evvan.

Pride and Prejudice: imádom, évente elolvasom
Преступлéние и наказáние: az elejét valahogy nem szeretem (hasonlóan az Emma kezdõ fejezeteihez), hiába, a tetsvérek mindent visznek.