Kik vagyunk?

Ebben a cikkben van egy válasz egyébként:

"Valójában vevõkészülékek vagyunk a frakvenciák tengerében, és amit kiszûrünk ebbõl a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak."

A megfigyelõ hat a kisérlet kimenetelére

Bokafixnek linkeltem 😉

már olvastam

Úgy látszik nem olvastál utána az emlegetett témáknak.

Kezdtetnek próbáld meg ezt értelmezni.

Ezek nem jósnõk meg sarlatánok kitalációi, hanem Einstein kaliberû tudósok felfedezései.

Ebben hittem én is régebben.
De tudományos kisérletekkel bebizonyították, hogy a tudatunk, a megfigyelés által hat a valóságra.
Vagyishogy mi nem egy rádió vagyunk, ami csak felfogja a jeleket. Hanem inkább egy számítógép vagyunk, ami a saját maga által generált szimulációban éli az életét.

El kell hogy keserítselek. Az egyszerû igazság az hogy a tudatod nem generál az ég világon semmit... nem hoz létre semmit és nem teremt valóságot sem. A tudatod csupán észleli azt, ami körülötted van, amiben létezel... csupán felfogja és érzékeli azt, nem pedig teremti vagy függésben tartja veled.
A villámhárító sem generálja vagy létrehozza villámot csak felfogja és elvezeti... a televízió és a rádió sem hozza létre az elektromos jeleket amik az adóból jönnek, csak észleli és feldolgozza.
Itt te sem vagy más csak vevõ... és ahelyett hogy orbitális marhaságokat találnátok ki valóságteremtõ tudatról, meg isteni természetrõl, egyszerûen csak nézzetek a tükörbe és fogadjátok el az igazságot: egy biológiai szervezet vagytok amiben tudatos élet van... ennyi.

A téma nyitónak van pár nagyon egyszerû válaszom.

Az élet értelme maga a feltétel nélküli szeretet, annak kimutatása és, hogy a lelkünket minél magasabb és minél több területen lehetõleg a maximumra fejlesszük. Tudom ez maga a végtelen út, de hát errõl szól "normális" esetben a Létezés. Mi is önmagunknak halhatatlan lelkek vagyunk, akik ide leszületnek és minden lehetséges formációban élnek. Legalábbis az alap koncepció így szól(na). Magunk Istennek (Univerzumnak) egy kicsike porszemnyi darabja vagyunk a sok-sok számtalan milliárd közül az Univerzumban.

Az én szemszögembõl embernek lenni annyit jelent, hogy te magad tudod, hogy te is az vagy. Más szóval szeretet teljes vagy mindenkivel és mindennel magad körül még a legnagyobb nehézségek közepette is. Tudom nem egyszerû a mostani külvilág szerint, de szerintem nem a külvilággal, hanem a belvilággal kell foglalkoznunk, ha rendbe akarjuk magunkat hozni. Magam ebben érzem és látom a megoldást. Ezért is élem az életem, de mellette mindennaposan próbálok változtatni a régi rossz szokásaimon és berögzültségeimen. Természetesen új dolgokat is tanulok mellette.

A szeretet fogalma. Ezt szerintem nem megfogalmazni, hanem pusztán megélni önmagunkban és megosztani a körülöttünk lévõkkel. Nem kell ehhez vallásosnak lenni, hanem pusztán csak élni az életet ezzel a tudattal mindennaposan.

A halálon túl is van élet. Ahány dimenzió van, annyiféle létezési forma is. Már alapjában az is egy helytelen kifejezés, hogy csak ilyen van és ilyen vagy olyan nincs. Miért ne volna? Az univerzum önmagában egy végtelenség, mert tágul. És mivel tágíthatjuk az Univerzumot? A tudatunkkal.

Magunkban Egyek vagyunk, de együtt meg Egységet alkotunk. Csak ezt az illúziók, amiket az valamilyen izmusok illetve valamilyen isták generálnak aztán táplálnak okozza az elkülönülést. Maguk a gondjainkért is csak mi magunk vagyunk a felelõsek. Maguk a véletlenek nem léteznek. Maga az Univerzum(Isten/Forrás/Teremtõ Atya/Anya...Tök mindegy egyrõl beszélünk.) tart össze minket. Hiszen belõle eredünk és oda-vissza alapon a részei vagyunk.

Magam ezeket a dolgokat élettapasztalatok alapján rakom össze. Így jönnek ki a válaszok pár darab kérdésre. Természetesen nekem is még sok-sok megválaszolatlan kérdésem van, de úgy érzem az Univerzum a válaszokat a maga idejében és összefüggéseiben megfogja nekem adni.

Nem véletlen, hogy tele vagyunk kérdésekkel. Az egyik legjobb mondat, amit a spirituális irodalomban olvastam, az ez:

Az élet nem felfedezés, hanem emlékezés.

egy klasszikus öngyilkosság elõtt utoljára nyitott topikcím <#unalmas>

Úgy, hogy az összes tudattal rendelkezõ valamit is a te tudatod hozza létre. Pontosabban az enyém hoz létre titeket. Még pontosabban ti csak az én tudatomban léteztek. És akkor a 40millió forintos kérdés: mi vagyok én?

Amúgy meg az élet értelme, hogy értelmet adj az életnek.

Az az emberi élet értelme, hogy véget érjen.

Én még arra is kíváncsi lennék, hogy mekkora az univerzum és hogyan keletkezett.

double slits experiment
erre keress rá..
ha jól tudom ilyen óriás molekulákkal bécsben végeztek kísérleteket, bizonyítandó a kvantummechanika makroszkópikus szinten is megállja a helyét..

Tehát a gyakorlatban, ha mondjuk egy kiló almát 100% os hatásfokkal izolálni tudnánk a világunktól.. teljesen lehûteni 0 fokra, kiiktatni a tömege által keltett gravitációs kölcsönhatásokat, blokkolni minden belõle érkezõ bomlási és sugárzási anyagot, akkor gyakorlatilag megszûnne létezni ebben a világban, addig a pontig amíg újra kölcsönhatásba nem lépnénk vele egy tudatos megfigyelõ által.. és abban a pillanatban "dõlne el" válna a valóság részévé az is, hogy amíg meg nem figyeltük az almákat, mi történt velük. Tehát a múlt is abban a pillanatban jönne létre a tudatos megfigyelõ által...

De tök mindegy..
Úgy tûnik hihetetlen nagy isteni erõ bírtokában vagyunk mindannyian, hogy mi generáljuk az egész világot.
és még csak nem is tudunk róla..
viszont ha mi ilyen képesség birtokában vagyunk, akkor mi elvileg valami szuperlények vagyunk.. de még mindig nem tudom hogy kik is vagyunk..honnan jöttünk, és miért vagyunk itt ahol..
vagyis pontosabban, miért hozzuk létre magunk körül ezt a világot ami körül vesz minket?

"Eddig komplex molekulákat, és kezdetleges életformákat, vírusokat sikerült már teljesen leválasztani a valóságról, annyira, hogy eltûnjenek a világból és valószínûségi hullámmá leépüljön."

Errõl tudsz valamit linkelni, vagy megmondani hogy kik végezték ezeket a kísértleteket hogy rá tudjak gúglizni? Érdekel ez a téma.

Bocs, lehet félreérthetõ volt a kicsit szarkasztikus megfogalmazásom és egyszerû példám, nem vitatkozni akartam, csak meg akartam érteni mirõl van szó. Elolvastam a linket és ezt egy nagyon érdekes teóriának gondolom. Viszont a kérdésedre a választ "tulajdonképpen kik is vagyunk?" még ennek az elméletnek a kegismerése elõtt, és most se tudom 😊

volt idõ mikor úgy gondoltam, hogy az életem értelme az epres milka csoki evés.. úgy éreztem, ez az egy feladatom van az életben..elpusztítani az összeset, egy gép vagyok, ami epres milkacsokit eszik..de aztán rájöttem hogy ez hülyeség..

A barátom meg cigiszívó gépnek képzelte magát.. addig amíg meg nem mutattam neki ezt a kis videót:

Emberek vagyunk. A kutyák kutyák, a növények meg növények.

"mi a becsület szépsége? mi a szeretet sarka? miért nincs az ölemben egy borz?"

Besenyõ Pista bácsi: elmondom, hogy mi hülyeség, meg mi nem az...

Nem arról van szó, hogy ki mit hisz..hanem az információról.
Ha a szék akár milyen módon kapcsolatban van a tudattal..
Akár csak a több milliárd ember közül egy is látta azt a széket, akkor az létezni fog a többi ember számára is.
A másik meg, hogy ha csak akár egy kevés mennyiségû foton, vagy kirepülõ, lebomló részecske is kölcsönhatásba kerül a tudatos megfigyelõvel, akkor is létezni fog a szék, akkor is ha nem tudunk róla közvetlenül.

Nagyon nehéz valamit kikapcsolni a világunkból, de nem lehetetlen.
Eddig komplex molekulákat, és kezdetleges életformákat, vírusokat sikerült már teljesen leválasztani a valóságról, annyira, hogy eltûnjenek a világból és valószínûségi hullámmá leépüljön.

De ne ezen vitatkozzunk, hanem inkább fogadjuk el ezt a "lehetetlen" állítást, és beszéljünk arról, hogy ha ez így van.. akkor mi tulajdon képen kik is vagyunk?

A helyzet az, hogy a késleltetett választásos kvantum állapot törlés és az Intergalaktikus késleltetett-választásos kvantumradír kísérlet óta úgy néz ki, hogy a kvantumfizika elvei makroszkópikus körülmények közt is mûködnek.. és nem csak térben makroszkópikus ..hanem idõben is visszafeléható..vagyis idõben korlátlanul ható..

A tudatunk hatására jön létre minden..a tér az idõ, és az anyag is.
Nem csak kvantumos szinten..

Na ez az! 😄

És ha a szomszéd Józsi nagyon erõsen nem hiszi el hogy ott az a szék a sötétben, akkor nem is lesz ott neki? És õ nem fog átesni rajta? 😄

Tehát a szék nincs ott a sötétben, amíg keresztül nem esel rajta?

Ez nem hülyeség, csak hülyeségnek hangzik.

Hogy megértse valaki, egy kicsit utána kell járni az interneten ennek.

Az Aspect-kísérlet

késleltetett kvantum radír

azért van ez így, mert amirõl a topiknyitó beszél,az csak mikroméretekben igaz, a részecskefizikában olyan folyamatok zajlanak le, amik a józan észnek ellentmondanak, ugyanakkor a makroszkopikus világra továbbra is érvényes a newtoni fizika. nem tudni, hogy miért van ez így.

Ez jó nagy hülyeségnek hangzik.

"Ha a tudatunk hozza létre a világot" akkor hogy lehet, hogy az összes tudattal létezõ egyénre azonos "szabályok" vonatkoznak? Pl a melletted lévõ emberre ugyanaz a gravitációs erõ hat mint rád, ha leugrik 2-3m magasságból pontosan ugyan az fog vele történni mint ami veled ha leugrasz. Persze a valóság mindenkinek másképp képzõdhet le a tudatában, de ha nem lenne egy "közös valós világ" amiben élünk, akkor a másik egyén akár lebeghetne amíg te leesnél arról a 3M-rõl. A gyakorlatban ilyeneket nem nagyon látni :-))

Egyébként jó a téma, néha én is szeretek filozofálgatni haverokkal. Az ember jelenleg nagyon sokat tud a világról amiben él, de nagyon sokat még mindig nem ért. Megfigyelni megfigyeltünk már sok mindent az elmúlt 3-4000 évben, sok mindenrõl tudjuk hogy mûködik, meg hogy van, de azt nem értjük hogy miért. Pl tudjuk, tudományosan kimutattuk hogy az univerzum nagy részét egy ún. sötét anyag teszi ki. Tudjuk hogy egy bolygón élünk, ami egy naprendszerben van, ami egy galaxisban, ami csomó más galaxisnak a szomszédja. De hogy ezek pontosan mik, miért alakultak ki, hogyan jöttek létre és miért, arról halvány lila gõzünk sincs. Szerintem az alapvetõ állati ösztönök mellett - szaporodás, személyes fejldõdés mellett mindig ezeknek a dolgoknak a megértése és felfedezése motiválta az embert és vitte elõre. Sokkal többet tudunk és értünk mint pár ezer éve, de rengeteg minden vár még megválaszolásra.

épp ez az, hogy nem..
nézz utána az alain aspect experiment nek
Gyakorlatilag a megfigyelés hatására jön létre minden, a tér, az idõ, az anyag, minden

a múlt eseményei is a megfigyelés hatására realizálódnak
az egész világegyetem úgy mûködik mint scrhödinger macskája..
(a macska egészen addig nem halott vagy élõ, amíg ki nem nyitjuk a dobozt és meg nem figyeljük) A múlt is akkor válik megtörténtté, amikor a jelenbe meg nem figyeli valaki elõször a múlt eseményeinek a hatásait.

Ezek ma már tényszerû megállapítások.
Tehát ha ez így, van, hogy mi a tudatos megfigyelõk hozzuk létre ezt az egész kócerájt ami körül vesz minket.. akkor mégis, kik vagyunk mik?
Egy hatalmas szimulációban létezünk?

Attól még valami ott van, hogy nem tudnak róla. Nem létrehozzuk, csak tudomást szerzünk róla.

és mi van az új tudományos eredményekkel, mint a biocentrizmus, a holografikus világegyetem, és az alain aspect kísérlettel mi van?
A tudomány állása szerint a világegyetemet, a valóságot a tudattal rendelkezõ megfigyelõ hozza létre.

Egészen addig nem létezik valóságosan semmi ebbõl a világból, amíg közülünk valaki meg nem figyeli.
Az nem elég, ha egy berendezés, detektor figyeli, méri a valóságot, muszáj hogy tudattal rendelkezõ megfigyelõ legyen.

Ez felborít mindent elvileg nem?
Ezek szerint nem a világ hozott létre minket embereket..
Hanem mi..a tudatunk hozta létre a világot, valami képen.

Egyszerû a válasz. Viszont, ha csak emberben gondolkodunk, akkor nem tudjuk megmondani, mert annyira komplexek lettünk már, s nem látunk át rajta. Nézzünk egy egyszerûbb élõlényt. Mit csinál? Van, táplálkozik és szaporodik. És miért van és táplálkozik? Hogy szaporodjon. Végy egy növényt, ezt csinálja. Végy egy moszatot, ezt csinálja. Végy valami egyszerû emlõst. Ezt csinálja + területet véd. Végy egy bonyolultabb emlõst. Ezt csinálja + területet véd + játszik / szórakozik. Na és itt az ember, aki ezt csinálja + még egy csomó mindent, mert az agyi és testi kapacitásából többre is futja, mint lenni, táplálkozni és szaporodni. Hát nem? Hát de. Topic close.

én akartam....😞(

Húha, itt valaki öntudatra ébredt <#hehe>

42

pedig biztosan ott van valahol a válasz, elzárva valakinek az elméjében, vagy belerejtve a természet valamely elemének valamelyik részébe
és hogy ha elég sokáig keresed, akkor megtalálhatod, csak NAGYON sokáig kell keresni
néhányan furcsa illúziókat táplálnak

tudok még a "mi az élet értelme" kérdéshez hasonlókat, ezekre is lehet keresni a választ:
mi a becsület szépsége? mi a szeretet sarka? miért nincs az ölemben egy borz?

évezredek óta minden filozófus és a mûvészek közül is sokan ezt kérdezik, nemhiszem hogy az sg fórumon fogod meglelni a választ.

végülis a kérdéseket felteheted ott is, szorosan kapcsolódnak😊

az most mellékes hogy milyen a stílusom

láttam azt a topikot, de az csak az élet értelmével foglalkozik..de ott se sikerült kitalálni végülis.. sokan sok féle dolgot mondtak..amúgy szerintem az az élet értelme, hogy szeressünk meg szeretve legyünk..enélkül eleve nem érezhetjük jól magunkat, sem boldogok nem lehetünk.

De egy csomó minden más kérdést is feltettem az élet értelmén kívül. Ezekkel is érdemes lenne foglalkozni nem?

erre itt a topik 😊

Nem tudok értelmesen hozzászólni a témához ezért megkérdezem: emos vagy?

Mi az élet értelme? Kik vagyunk? Miért vagyunk itt?
Mit jelent az hogy embernek lenni..
Mit jelent a szeretet fogalma..
Mi van a halálon túl?
Egyedül vagyunk egymástól elszigetelve, vagy összeköt minket valami?

Végsõ soron kik is vagyunk?
Nem tudok erre tárgyilagos, tényszerû választ adni saját magamnak.
Talán spirituális szellemi lények vagyunk, akik ideutaztak ebbe a világba, de a körülményekrõl még mindig nem tudunk semmit..

Vagy csak véletlenül, a hosszú idõ alatt létrejött, kifejlõdött biológiai robotok vagyunk, akik azt képzelik néha magukról, hogy lelkük van?

Írjátok le a véleményeteket, ha van, és ha értelmesen tudtok hozzászólni ehhez a furcsa témához.