10
-
jaho #10 machete meg a kémkölykök baromság helyett végre jön a sin city -
#9
A megfogalmazás talán nem a legszerencsésebb, tényleg nem lehet egy stílusba sorolni a Ponyvaregényt és a Terrorbolygót, de ha nem látod, mire gondolt NEXUS6, és mi volt Tarantino és Rodriguez célja a filmekkel, az régen rossz. Nyilván könnyebben megértenéd, ha a Grindhouse-ban a Halálbiztos mellett valami exploitation film szerepelne (mint pl. Fekete Cézár, Foxy Brown!!), jobban megértenéd.
Tarantino zseniális. Nem csak mert önmagában is élvezetes filmjei vannak, hanem azért is, mert képes lenyomni az álszent szupermozi rajongók torkán mindazt a mocskot, amit a 60-as, 70-es években éjszakai vetítésekre száműztek a grindhouse mozikba.
A Kutyaszorítóban mondhatni már-már valóban exploitation, durva karakterekkel, erőszakkal, vérrel, trágár szöveggel, szereplői mind alvilági söpredékek, a történet pedig egy 70-es évek közepi fos krimiben is elfért volna, amiben olyan sztárok ölik egymást, mint Fred Williamson, Bo Svenson és Richard Roundtree. Viszont hatalmas dumákkal és piszok erős karakterekkel szórta tele a filmet, ezt valósította meg a Ponyvaregényben is, miközben feltámasztotta halottaiból John Travoltát, az aktuális akciósztár Bruce Willis-t pedig mellékszerepbe száműzte. A Jackie Brown is erre az alapra épült, Pam Grier pedig parádésan visszatért (ő volt Foxy Brown). A Kill Bill-el a kultikus Shaw Brothers filmek előtt tiszteleg, tipikus szamuráj/kungfu film a 2000-es évekbe átültetve, nem véletlen David Carradine szerepeltetése sem.
És eljött a Grindhouse: a lényeg itt is a B film importálása a multiplexekbe, csak itt ez a cél egészen direkt, bevallottan a szar filmek exhumálása, rehabilitálása volt Tarantino és Rodriguez szándéka. Megjegyzem, ez parádésan sikerült, más kérdés, hogy ami a Ponyvaregény és Kill Bill nézőinek még nem esett le, miszerint végülis egy nagyköltségvetésű B filmet néznek, az a Grindhouse-ra jegyet váltóknak átjött, és sokan közölük nem barátai a szennyfilmeknek. Ugyanezek valószínűleg a Becstelen brygantykat természetesen ugyanúgy imádták már, holott olyan nagyon alapjaiban az sem különbözik.
Rodriguez ebből a szempontból örök második maradhat csak, hisz Tarantino már feltámasztotta ezt a zsánert, neki csak annyi volt a dolga, hogy amerikanizálja az El Mariachit, majd jött az Alkonyattól pirkadatig, a Terrorbolygó a Grindhouse-ban, majd az ebből önálló filmmé váló Machete. Ez persze ezekből a filmek értékéből nem von le semmit. A Sin City-t én a mai napig nem láttam, de amennyit tudok róla, az alapján tökéletesen illeszkedik ebbe a sorba.
Szóval a Terrorbolygó és a Ponyvaregény hasonló. -
A cikkhez: Rodriguez NEM mexikói, Texasban született. -
#7
Igen, adott egy sztori, ami gyak 2. osztályú anyag (tudod a címe is ezért Ponyvaregény) és ebből jó színészekkel csinálnak olyan valamit, ami kifejezetten művészi.
Nemtom, hogy hallottál Andy Warholról, nos kb ő alkotta meg a popart irányzatot, leghíresebb munkája (a Marilyn Monroe kép mellett) talán amikor egy Campbell's leveses dobozból csinált mozaik képet.
Az amit Tartantino, meg Rodriguez csinálnak az kb ugyan ez filmekben.
Tudom nem sok embernek jön át a film magasművészet jellege, de akkor is ez van.
Ha figyeltél volna Tarantino minden egyes filmjében, valamelyik szereplő szájába ad egy elég komoly művészeti elemzést. Tudom ez az átlagembernek annyi, hogy a béna gengszterek már megint valami hülyeségről beszélnek. Rodriguez nem ennyire kifinomult, azonban nagyon is jól ismeri a trash filmek eszköztárát és nagyon kevésszer esik abba a hibába, hogy úgy mond túl komolyan veszi magát, és olyan mondanivalót rak a filmjeibe, amit ez az eszköztár már nem bír el.
Tarantinonál ez gyakrabban előfordul a Jackie Brown, meg a Halálbiztos kb ebbe a kategóriába estek, nem is lett sikeres egyik sem. Rodrigueznél mexikóiak alárendelt szerepből történő kitörése, mint téma merül fel újra és újra. Amikor ezt túl komolyan veszi a filmjei összeomlanak pl a Desperado2. A Machete szerintem még éppen elbírta a a mexikói szabadságharc eszméjét, de nagyon határon mozgott, sokaknak nem is jött be.
A Ponyvaregény és a Terrorbolygó azért hasonló, mert szerintem a rendezőknek a legjobb alkotásairól van szó. És az is közös bennük, hogy a nagy fixa ideájukat félretették, de ezáltal lettek a művek kiválóak.
Ridley Scott fixa ideája pl. az átlagember és az emberfeletti ember/emberfeletti lény találkozása. Ezt soxor olyan finoman rejti el, hogy nem szembetűnő, hajlandó elfogadni a műfaji korlátokat. De ha megnézzük a "normál" filmjeiben a főhősök közül valamelyik olyan idegen szerű. Nem mint földönkívüli, hanem mint valami felfoghatatlan módon, szinte érzéketlenül, flegmán magasabbrendű. Ez sokszor a karakter kidolgozatlanságának tűnik, de szerintem észrevehető a szándékosság nála. Scott persze ezt a mondanivalóját sci-fi, vagy fantasy filmekben tudja legdirektebb módon közölni. Remélem a jó pár évtizedes keresgélés után végül visszatér az ő igazi műfajához.
Röviden.
-
kalapos01 #6 Mert a POnyvaregény meg a Terrorbolygó ugyanolyan stílusú volt. Jesszus. -
#5
Jesz, jesz, jesz!
Tudod ez olyan stílus, mint a Ponyvaregény, meg a Terrorbolygó, esetleg a Kill Bill, treshmúvi paródia, vagy mi lehet ennek a műfajnak a címe? -
willcox #4 Mindkettőt várom. Inkább ezer ilyen film, mint ostoba, szuperhősös, szeperemberes, egyedül megmentem a világot filmek. -
fika ferenc #3 A Kém Kölykök 5. részéről nincs hír? Én meg azt várom nagyon RotFL -
tomboy013 #1 Sin City jöhet, de ezt a Machetet nem értem hogy adhatták ki film néven 