Az ûrrepülõgép utolsó évei

Abba sokkal nehezebb belerondítani olyan szinten, mint a felülrõl ráerõszakolt Constellation programnál láthattuk. A COTS és a CCDeV egy teljesen más világ ebbõl a szempontból.

Abba is beletudnak rondítani. Egyszerûen nem adnak elég pénzt ahhoz, hogy a leghasználhatóbb típus repülhessen...Majd a haveri cég megcsinálja!

Csak éppen a NASA annyira nem vergõdik az SLS látszatáért sem. Elhúzódó döntések, ami miatt Boldent már többször is kérdõre vonták. :)

Én is úgy látom amúgy, hogy Boldenék már inkább bíznának a civil szereplõkre az emberes ûrutazást, ahova talán az állami lobbygépezet kevésbé tud belenyúlkálni...

Pontosan ezt írtam én is. Jelenleg az Enterprise van ott. De a jelenlegi állapotok szerint az Udvar-Hazy center megkapja a Discovery-t, és az Enterprise-t pedig átadja az USS Intrepid-nek.

Ha olcsok akarnanak lenni, akkor hasznalhatnanak kormanyozhato es reszleges sugarforditassal szabalyozhato teljesitmenyu szilard hajtoanyagu raketakat is, a masodik folyekony uzemanyagos fokozattal pedig korrigalnak az esetleges kisebb eltereseket. De ott van az a B terv is, hogy vesznek az oroszoktol hajtomuveket vagy komplett raketakat. (ez utobbival egyebkent fu alatt az usa es az eu is probalkozik)

Szerintem ez az egesz SLS terv egy probalkozas arra, hogy fenntartsak a munka latszatat amig valaki a maganszektorbol eloall egy kesz es olcso megoldassal. Utanna meg az a ceg nyeri a szallitasi szerzodest amelyik a legolcsobb ajanlatot teszi.

Politika...

Egyszerûbb - ésszerûbb - olcsóbb lenne elsõ fokozatnak RP1/LOX, még akkor is, ha ez sokak szemében visszalépés lenne. Akár licenszelt hajtómûvekkel is, mint pl. az Atlas-V esetén (persze ehhez túl büszkék, no és ott a politika)...

Az LH2/LOX hajtómû nagy méretben nagyon drága, fõleg a turbószivattyú LH2-t szállító része miatt. Arról nem is beszélve, hogy a leendõ RS-25E -nek is két független szivattyúval kell készülnie (ha nem, az azt jelentené, hogy 0-ról kellene egy új hajtómûvet fejleszteni), így olcsó semmiképp sem lesz...

1. Azért lesz iszonyatosan drága az SLS mert politikai okokból ezeket az embereket nem lehet kirúgni (az adott állam bevételtõl esik el), így a meglévõ RS-25D(SSME) hajtõmûvekre fenntartható egy képzett csapat.

2. Ha ez mégsem jönne össze akkor meg képeznek embereket az RS-68-asok meg az RL-10 esek fejlesztõcsapataiból.

Az Enterprise eredetileg az Udvar-Házy központban foglalt volna helyet, de mivel a Discovery képében oda egy valódi, világûrt megjárt ûrsikló kerül, ezért a légköri tesztelésre használt gép az USS Intrepid múzeumhajóra kerül, New Yorkba.
Az Udvar-Hazy Centerbe az Enterprise került:
https://picasaweb.google.com/lh/photo/ZwZeJbynvte6idmR5m1VeA?feat=directlink

És ki lesz, aki kifejleszti? Addig szétszéled a szakember gárda és azok, akik bármi érdemi munkát végeztek az STS tervezése során mind nyugdíjasok vagy halottak lesznek...

Ezek a raketak csak egyszer felhasznalhatoak nem? Tehat a 3 ursiklo hajtomuveivel max. 3 inditast tudnak vegezni, ami annyia keves, hogy nem tudom miert eri meg egyaltalan foglalkozni vele.

Az SLS rakéták igen, egyszer használatosak lesznek, de mivel kevés a pénz, a jelenlegi ütemterv alapján a három indítás három évet (!) jelent, lévén évente egy indítás lesz - majd. A várható ütem:

2017: SLS-1
2021: SLS-2 (manned, vagyis személyzettel repül)
2022: SLS-3 (manned)
2023: SLS-4 (manned)
2024: SLS-5 Cargo
2025: SLS-6 (manned)
2026: SLS-7 -> RS-25E, vagyis az egyszer használatos SSME-k elsõ repülése

Ha így nézzük, akkor bizony az a 9 SSME hajtómû nem is olyan kevés, nem igaz? Hiszen az RS-25E kifejlesztése "ráér" egészen 2026-ig!

Azert nem lenne jo, ha az ursiklok mukodeset is hasonlo modon kellene kesobb osszevadaszni.

Kérdés, hogy pontosan mit akarunk. Az SSME-k mûködési elve ismert, errõl rengeteg ábrát találni jelenleg is a neten. A tervrajzokat mondjuk nem találtam róla, de érdemes megjegyezni, hogy a SpaceX a Merlin rakétahajtómûvek tervezésénél például NASA-s feljegyésekre, tapasztalatokra támaszkodott...

Szóval azért ez nem ugyanaz a kategória...

"Korábban arról volt szó, hogy "csak" a Block II. hajtómûveket (16db) rakják félre a késõbbi hordozórakéták számára (típusjelzésük: RS-25D), de most úgy tûnik, hogy az összes SSME hajtómûre ez a sors vár,"

Ezek a raketak csak egyszer felhasznalhatoak nem? Tehat a 3 ursiklo hajtomuveivel max. 3 inditast tudnak vegezni, ami annyia keves, hogy nem tudom miert eri meg egyaltalan foglalkozni vele.

"Önmagában egy példány megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanolyan minõségben le tudod azt gyártani."

Azert a technika megismeresehez (reverse engineering) az is eleg. En peldaul egy ideje vadaszom az eredeti new york-i irt es a chicagoi l sprague fele elso generacios vezerlorendszereinek leirasara, de csak odaig jutottam hogy masok is keresik, mivel pl. new york-ban a 617 darab 1910-ben legyartott vonatbol egyet sem oriztek meg es a gyar sem letezik mar evek ota. Ehhez kepest ha meg meglenne 1 darab valahol, akkor a muzeumot meg lehetne kerni, hogy keszitsenek par fotot, a tobbi meg mar csak egy kis mernoki munka kedese. Igy viszont marad a regi dokumentaciok mellekleteinek nezegetese, ami par kezzel rajzolt kapcsolasi rajzot jelent, szakadt kockaspapiron. (a new york-i kozponti konyvtar digitalizalt anyagaban taltaltam meg oket) Azert nem lenne jo, ha az ursiklok mukodeset is hasonlo modon kellene kesobb osszevadaszni.

Olyat tõlem nem kapsz. :P

Jó cikk, várjuk a következöt. :D


Antigravitácios hadi csillaghajot akajoook. :(

Öreg hiba, Kamov sokkal naprakészebb és alaposabb a témában, mint én valaha is leszek. ;)

Na basszus, Kamov hozzászólása felett teljesen elsiklottam. Köszi a választ.

Lásd Kamov válaszát. Az alapképzés két év, függõen a feladatkörtõl, ez további évekkel terhelhetõ. Anno az ûrrepülõgépnél a pilóta és a kapitány kapott ugye külön kiképzést a gép vezetésével kapcsolatban, a Küldetés Specialisták meg a robotkarra és a dokkolásra / rakománykezelésre. A legprontóbb ûrhajós innen nézve a Hasznosteher Specialisták, akik az alapképzés után csak az adott küldetésre vonatkozó feladatokat sajátították el, vagyis a küldetés elõtt megtanulták, hogy milyen kísérleteket kell majd odafent végrehajtani.

Az a két éves képzés magában foglalja a különféle ûrhajókra meg az ûrállomásra történõ képzést is, vagy csak egy általános képzést tartalmaz és majd késõbb képzik ki az ûrhajósokat valamelyik specifikus ûreszközre?

Az alapkiképzés két év. Ezt a 2009-es ASCAN tagjai most fejezték be. Ezután még két és fél év az ISS kiképzés.
A 2009-es ASCAN tagjai közül, a tervek szerint elsõként Michael Hopkins indul az ISS-re kb.2013 szeptemberében a Szojuz TMA-10M fedélzetén.

Sorba állhatnak, de azért annyira nem egyszerû a dolog. Egy vadászpilóta kiképzése 2,6 millió dollár, egy ûrhajós kiképzése mintegy 20-25 millió dollár (és két év). A 2009-es osztályba ha jól rémlik 14 ûrhajóst képeztek ki, legjobb esetben is 2014-ben, de reálisabban inkább 2016/2017 környékén repülhetnek. Már amelyikük még meg fog felelni az egészségügyi teszteken...

Ez is egyfajta pazarlás, ha belegondolsz, hiszen ha csak négyük megbukik, akkor már is hozzávetleg 100 millió dollár úszott el gyakorlatilag a semmire...

Amire lesznek uj jarmuveik (ha lesznek), addigra nem marad hozza urhajosuk. Sot a nasa tevekenyseget nezve ujabban egyre inkabb kezdenek kutatointezet es fejleszto labor helyett kormanyhivatalnak latszani.

Két érdek dolgozik egymás ellen, az egyik az, hogy a NASA valóban az lehessen, aminek szánták, egy tudományos és technológiai kutatással foglalkozó ügynökség. A másik érdek, hogy az erre adott dollármilliárdokat úgy használják fel, hogy az adott tagállamokban realizálódjon, illetve az adott lobbycsoportok által képviselt cégek nyerjék meg.

Errõl már írtam többször is a cikksorozat kereteiben, és jelen van igazság szerint az 1960-as évektõl. Szó lesz róla még az utolsó részben is, mert a NASA jövõjét alapvetõen befolyásolja az ettõl a kolonctól való szabadulási szándék...

A cikkben leirt otlet, hogy az ursiklok hajtomuveit felhasznalhatjak uj jarmuvekben nem igazan tunik jonak, mivel a 3 sikloban csak 3 kuldetesre eleg hajtomu volt es nem eppen jo allapotban.

Az SSME hajtómûvek "össze-vissza" kerültek beépítésre, hiszen minden út után kiszerelték õket, majd ellenõrzés után bekerültek az "aktív" készletbe, amibõl a következõ útra szántakat kiválogathatták.

Például az STS-135 esetében a három hajtómû szériaszámnai:

SSME 1: 2047
SSME 2: 2060
SSME 3: 2045

Korábban arról volt szó, hogy "csak" a Block II. hajtómûveket (16db) rakják félre a késõbbi hordozórakéták számára (típusjelzésük: RS-25D), de most úgy tûnik, hogy az összes SSME hajtómûre ez a sors vár, mivel az SLS (a hordozó elemeibõl összelegózott jövõbeni hordozórakéta) számára véglegesen szánt egyszer használatos változat kifejlesztésére nincs / kevés a pénz, tehát csak valamikor 2030 körül várhatóak az RS-25E jelzésû, egyszer használatos (remélhetõleg olcsóbb) változatok. Addig az SLS rakétákat az újrafelhasználható SSME-kkel kellene reptetni. Sõt, arról is volt szó, hogy úgy anblokk a teljes MPS (Main Propulsion System - a teljes hajtómû és üzemanyagrendszer, gyakorlatilag az ûrsikló farokrészében található teljes gépészeri rész) egy-az-egyben kerülne át az elsõ SLS-ekbe, vagyis ennek elemeit is kiszerelik az ûrsiklókból. Igaz úgy tudom, hogy errõl azóta letettek, de a hajtómûvekre igényt tartana a NASA.

Nem akkora anyagi veszteseg, de elkerulheto lenne a technika elvesztese. A dokumentaciot elhagyhatjak (ez a nasa-ra jellemzo), de a muzeumi peldanyok tobbnyire megmaradnak.

Önmagában egy példány megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanolyan minõségben le tudod azt gyártani. A gyártástechnológiáról például nem sokat tudhatsz meg belõle, márpedig az a kulcsfontosságú része az egésznek.

Azon kívül azért ne feledjük el, hogy itt nem csak a NASA-ról van szó. A gyártó cégnél is megvannak a szükséges dokumentációk. Tehát ez nem olyasmi, mint az az eset, amire gondolom utalsz, miszerint az Apollo-program eredeti filmtekercseirõl kvázi megfeledkeztek...

Mi az, hogy nem marad ûrhajósuk?
A vadászpilóták sorban állnának a lehetõségért.

Azok a kábelek nem automata mûködéshez, hanem egy kezdetleges távirányítás megvalósításához kellettek.

Ha lett volna bármilyen lehetõség precízebb távirányításra, akkor opcióként a Vandenberg is szóba jöhetett volna a leszállás megkísérléséhez. Ha szétesik, akkor a darabjai a Csendes-óceánban végzik, ha épségben túléli a légkörbe lépést akkor távirányítással leszáll.

Tenyleg jo cikk, varjuk a kovetkezot!

Az az RCO-ICM-GCIL patch kabel durva. Az pedig, hogy tenyleg csak ennyi kellett volna az automata ember nelkuli mukodeshez eleg meglepo, bar muszaki szempontbol realisnak tunik.

Azert jo lenne latni mar a fenyt az alagut vegen a nasa szamara, de egyelore csak egy kinai vonat megy veluk szemben. Amire lesznek uj jarmuveik (ha lesznek), addigra nem marad hozza urhajosuk. Sot a nasa tevekenyseget nezve ujabban egyre inkabb kezdenek kutatointezet es fejleszto labor helyett kormanyhivatalnak latszani.

A cikkben leirt otlet, hogy az ursiklok hajtomuveit felhasznalhatjak uj jarmuvekben nem igazan tunik jonak, mivel a 3 sikloban csak 3 kuldetesre eleg hajtomu volt es nem eppen jo allapotban. A meglevo raktarkeszletekbol erdemes lenne 3 keszlet selejtezesre varot berakni es ugy kiallitani oket. Nem akkora anyagi veszteseg, de elkerulheto lenne a technika elvesztese. A dokumentaciot elhagyhatjak (ez a nasa-ra jellemzo), de a muzeumi peldanyok tobbnyire megmaradnak.

Megszokott minõség ismét, köszönjük!<#eljen>