Öngyilkosságok a koreai műszaki egyetemen

Szerintem klassz, hogy a végére közelednek az álláspontok... Ami a cikkben le van írva, egyelõre szerencsére nagyon távolinak tûnik... belegondolni is rossz miket élhettek át, hogy öngyilkosságot választották.

Egyébként a nagy vállalatok mûszaki cégeinél sem ritka az öngyilkosság arrafelé..

Itt egymásnak estetek, pedig szerintem a kettõtök általános képe a dologról egybecseng.

Szerintem is igaz hogy a "liberális"-ként aposztrofált oktatáspolitika tönkrecseszte az egész rendszert, de kiegészítésként a rendszer már jó 50-60 éve úgy vacak ahogy van, úgyhogy ez csak az utolsó döfés volt bele.
A tanári szakma presztízse (és anyagi megbecsülése) annyira lecsökkent (politikai behatásra) a kommunista, szocialista rendszer alatt, hogy tényleg pont azok jutottak és jutnak ma is oktatói pályára akik már semmi másra már nem jók. És ez alap-, közép- és felsõoktatási szinten is érvényes. (Mély tisztelet annak a mindössze tucatnyi igazi tanár egyéniségnek, aki ennek ellenére mégis ezt a pályát választja, mert mélyrõl jövõ küldetéstudata van)
És szépen újra meg újra kitermelik az ostobábbnál ostobább és alkalmatlanabb oktatókat, amely folyamat melléktermékeként pedig egyre gyengébb és selejtesebb képzéssel és tudással kerülnek ki oktatásban résztvevõ egyéb emberek.
Egyben a teljes társadalom morális szétesése itt is szépen kivetül. Én az elmúlt 23 évnyi oktatásban töltött éveim során végig azt tapasztaltam, hogy mindig az tudott eredményesen teljesíteni diákként, akit abszolút de nem érdekelt az egész, csak lecsalta, ész nélkül bemagolta, lepuskázta stb. Aki pedig tényleg bele akart mélyedni, meg akarta érteni, el akarta sajátítani az mindig kudarcot vallott, mert az alkalmatlan oktatók nem is voltak képesek átadni a tudást, nem tudtak összefüggéseiben átláthatóan oktatni, legtöbbször még saját maguk se tudták mit oktatnak, csak droid módjára valamilyen lexikális nyers anyagot értelmetlenül bemagoltattak. Nem voltak sose igazán tisztában azzal, hogy kinek mit miért és hogyan oktatnak.
A diákok közül az kapott 5-öst, az csinálta meg 5 év alatt, akinek abszolút de nem szabadott volna, és sokszor olyanok hullottak ki vagy betegedtek bele, aki pedig tényleg jó és elhivatott szakember lenne.
Középiskolában is abszolút csak erre emlékszem, hogy a tanárok abban az egyben voltak eredményesek, hogy az ezernyi érdekesebbnél érdekesebb és az ember természetébõl fakadóan élvezettel tanulható témaköröket sikerült olyan kínkeservesen rossz módon tálalni, hogy a diák mindet megutálja és többet az egész életében ne akarjon semmi ilyennel foglalkozni, tudat alatt beleégjen minden tudomány és mûvészet iránti elutasítás.

De jó, hogy megint feleslegesen próbáltam elolvasni a kommenteket...
Senkit sem érdekel, hogy emberek haltak meg? 3-4 ember tesz úgy mintha a magyar oktatásról beszélne, miközben egymást anyázzák<#rinya>
És elnézést akire nem tartozik, pl Khan linkje és egyéb építõ jellegû hozzászólások (többnyire elsõ kommentek).
Én is bocsánatot kérek, mert ez se a cikkrõl, sokkal inkább a kommentekrõl szól. Arról kellene már egy sg-s cikk, hogy hogy alakul(hat) ki itt gyakorlatilag bármilyen témából veszekedés<#hamm>

Szerintem a hazai felsõoktatás színvonala helyenként tényleg elmarad az elvárttól, az itt elõttem írók beszámolói ugyan túlzóak, de koránt sem alaptalanok. Inkább képezzen az iskola szakbarbárokat, mint mindenhez érteni akaró ,de semmihez nem értõ szakembereket. Ha el akarsz kezdeni dolgozni, sajna nem elég csupán a tanultakra hagyatkozni, hanem ahhoz önerõbõl hozzá kell tanulnod, mert sok helyen mindent tanítanak, csak azt nem amit kéne. Max ilyen tanár szakokon + ilyesmiken elég az ott tanult.

Szerintem jelentõsen jobbá tehetõ lenne az egész felsõoktatás. Például ha létrehoznának egy országos egyetemi hálózatot. Ez a hálózat tartalmazna mindent amit tudni kell az adott szakterülethez. Videók, leírások, interaktív programok,stb.. formájában, a tanulás szempontjából maximálisan hatékony formában. Párhuzamosan az egyetemeket át lehetne úgy alakítani, hogy nem lennének elõadások és olyan órák ,ahol csak figyelni kell. Helyette csak konzultációk és laborfoglalkozások, a gyakorlati területre fókuszálva. És nem unalmas órákat hallgatni járnának be a hallgatók, hanem valós gyakorlati problémák megoldását gyakorolnák. Szerintem tök fölös minden évben ugyanazt és ugyanazt leadni, amikor videóra felvéve sokkal jobb lenne. De sajna nem lenne szükség annyi tanárra, úgyhogy nem valószínû ilyen változás.

És akár európai szinten is meg lehetne ezt csinálni, nemcsak országosan, a költségek csökkentése érdekében.

Van is egy emberke külföldön , aki valami hasonlót kezdett el csinálni, ingyen.
http://www.khanacademy.org/

Az akkori tudásom alapján tényleg nem voltam alkalmas arra, hogy folytassam a fizika tanulmányaimat. Mi értelme lett volna ülni a modern-fizika órákon anélkül hogy fogalmam lett volna mirõl beszélnek? Elsõsorban a gimnáziumból odáig görgetett matematikatudásbeli hátrányom tehetett róla. A tanár a bukóknak azt javasolta, hogy keressenek más szakot maguknak, teljesen jogosan. Nem hallgattam rá, összeszedtem magam és eljutottam az államvizsgáig, ezt teheti az, aki nem érzi magát hibásnak az ilyen esetekben.

Ami az informatika szakot illeti, abban a csoportban amiben kezdtem, 3-an szerettünk programozni az 50-bõl. Néhány még tudott de rühellte, és voltak 40-en, akik úgy államvizsgáztak végül többszörös bukdácsolás után, hogy sosem tanulták meg rendesen. Õk mi a fenének mentek oda, és miért nem szórták ki õket mint a fizikán? Szétszórta õket azóta az élet, sokan remélem nem informatikusok lettek, akik meg igen, azok csak szobadísznek lennének jók, ha nem lenne olyan ronda alkoholista fejük.

Néhol nem lett túl kerek a mondanivalóm, tessék elnézni nekem 😊

Picit komplikáltabb ez azért, továbbra is élesen el kell választani azokat akik el akarnak valamit érni, és akik csak úgy "el vannak az egyetemen". Nem tudom mennyire érzed pl korrektnek, hogy téged kiszórtak anno. Most az ELTE-rõl szerintem amúgy csak az bukik ki, aki tényleg tojik az egészre.. az meg meg is érdemli.

Az érdekes viszont, hogy informatikai kart mennyire kerülik még mindig. Bár rendkívül sokat javult a megítélése, de még mindig hatalmas ziccer egy ilyen sulit elvégezni... a munkaerõ piac is szinte sírva könyörög a több mérnökért, több infósért... de õszintén szólva ez nem annyira nagy gond, ezt a vonalat kell választani. Aki pedig megy sokadiknak is médiatudományisnak, andragógusnak stb az meg is érdemli valahol, ha utána nem talál munkát.

A cikkhez hozzászólva pedig csak annyit, hogy azért az öngyilkosság már valahol egy erõs véleménynyilvánítás (önkritika egy formája... na jó ez gonosz volt, de régi mondás...), de itt valaki - valakik sarasok, és a rendszer kompletten rossz. Itt sem jó, de itthon máshogy nem.

Idehaza az a legnagyobb baj, hogy a jó diákokat nem tudja megfogni az állam. Mindenki aki picit is jobb az átlagnál, külföldben gondolkozik - van kivétel persze, akik idehaza is meglátják a lehetõséget.

Pécsett 2000-ben a fizikatanár szakon 40 fölötti osztálylétszámmal kezdtünk, amit utána félévenként majdnem megfeleztek, a 3. évfolyamig. Amikor én is kiestem, már csak 5-en maradtak (újrajártam a szemesztert, és utána sikerült rendesen befejezni). Hidd el, akik kiszóródtak, azok meg is érdemelték. Azért találták ki a második vizsgát meg a pótvizsgát, hogy ne a pillanatnyi szerencsén múljon.

Szülõ is igazolhat 3 napot.

Ez szerintem nagyrészt a szakma hígulásának köszönhetõ. Nekem volt olyan tanárom általánosban aki lopott, és nem mellesleg irodalom tanár létére nem ismerte a modernitás szót meg néhány ilyen apróságot, szóval szakmailag is topon volt. Ma is ott tanít. Ebben az iskolában õ volt az átlag szakmailag, emiatt akik oda járatják gyerekeiket azoknak igencsak megvan a vélemyényük a tanárokról. Nekem szerencsére középsuliban alkalmam volt megtapasztalni másik végletet is, ott majdnem minden tanárom kiemelkedõen jól értett a tárgyához és többnyire még jófej is volt.

"Persze az útkeresést már jóval korábban támogatni illene."

Na igen, nekem ezzel kapcsolatban is elég negatív tapasztalataim vannak. Nekünk középiskolában megmondták hogy legfeljebb egy egyetem nyílt napjára mehetünk el. Ha többre is elmegyünk akkor hozzunk orvosi igazolást hogy betegség miatt voltunk távol. Ez is egyfajta hozzáállás...

Ha tényleg a legjobb 50% maradna, akkor érthetõ is lenne. A probléma ott kezdõdik, hogy ez a kiszórás is pofára vagy szerencsére megy.

Elnézést kérek tõled én is. Ez a kakaskodás tényleg kihagyható lett volna.

Ha már a XIX. századot említed. Jól látod, hogy van egy olyan romantikus elképzelésem, hogy a tanárság nem csak pusztán egy szakma, hanem egyben hivatás is, nagyon nagy felelõsséggel. Tény, hogy ehhez átlagon felüli elszántság, kitartás, segíteni akarás kell.
Nekem még az iskolában volt sok olyan tanárom, aki nem csak addig volt tanár amíg a tanteremben voltunk, hanem utána is. Törõdtek azzal, hogy mi lesz belõlem. Nem féltek akár pofon vágni, ha éppen arra volt szükség (ma ez már nem lehetséges). Tanár maradt munkaidõ után, az utcán is. A köztudatban 3 embert tiszteltek nagyon... a lelkészt, az orvost, és a tanárt.
Nem olyan régen 25-30 évvel ezelõtt, még így volt.
Azóta a tanárok valahogy elvesztették ezt a státuszt. Azt nem tudom, hogy kinek, vagy minek köszönhetõen, de szerintem jó lenne ha visszaszereznék.

"A semmit úgy értettem hogy semmi olyan amihez az adott szak diplomája kell. És vannak olyanok akik egyáltalán nem tudják elvégezni. Talán a képességeik meglennének, csak az önfegyelmük hiányzik. Nem jobb nekik gyorsan kibukni mint éveket elvesztgetni az életükbõl?"

Igen, igaz.
Nekem a jelenlegi oktatási rendszerbõl az egyik dolog ami hiányzik, hogy az így járt diákokat csak úgy szabadon eresztik, mondhatni megszégyenülten. Holott lehetne nekük javasolni valami más utat. Persze az útkeresést már jóval korábban támogatni illene.

A kommentem közepére a "Vagy akár" az nem kell, bocs. Visszatöröltem valamit de ez ott maradt.

Pedig bevett módszer, hogy a diákok bizonyos százalékát automatikusan kiszórják a megfelelõ magasságra emelt léccel. Már a felvételinél ez van, amikor azt mondod hogy csak x embert veszünk fel, függetlenül a képességeiktõl, miért ne így mûködjön a vizsga is? A Mikroszoft is megszabadul a programozói adott százalékától minden évben a teljesítményük alapján. Csak a legjobbak maradhatnak. Hiába alkalmas az ország lakosságának 20%-a vegyésznek, nincs szükség 2 millió vegyészre...

De úgy gondolom manapság a soros kapcsolásnál sokkal többet kellene tudnia egy középiskolásna. Hiszen ma már minden ház tele van kondenzátorokkal, bifiláris csévélésû tekercsekkel, tranzisztorokkal, és még ravaszabb dolgokkal amikrõl fogalmam sincs. Ha valaki csak a soros kapcsolásig jut fizikából, az olyan mintha 200 éve valaki csak a falig jutott volna építészetbõl, a tetõ mûködése az már valahogy kimaradt. Vagy akár lassan teljesen át kellen gondolni a közoktatás rendszerét, mert jelenleg nem képesek elegendõ megfelelõ minõségû szakembert kitermelni (ellenben közgazdászokkal Dunát lehet rekeszteni, szóval szerintem a humán oktatás nem iagzán van válságban). Nem mindenkibõl lehet jó tudós, de ha idõben elkezdenék a képzést talán be lehetne idomítani néhány embert vektoranalízisre meg kvantumfizikára.

Az egyetem és a vizsgák nem szerencsejáték kellene hogy legyenek. Perpill az.

Tudunk mi jobbat is, mint anyázni 😊 Bocsáss meg hogy rosszindulattal álltam hozzád, már látom hogy nem a levegõbe beszélsz.

Szerintem is vannak olyan káros folyamatok, amik bizonyos nem tanárnak való egyének felhalmozódásával jártak, de továbbra sem osztom a véleményt, hogy ez dominálna. Ez egy tömegszakma, rengetegen mentek tanárnak, ezért az átlagtanár nem sokban különbözik az átlagpolgártól. Ha jártál tanítási gyakorlatokra, és megnéztél jó pár iskolát a cigánysortól kezdve az elitsuliig, szerintem te is tapasztalhattad.

Ezért ezt kell figyelembe venni, nem a XIX. században járunk, amikor a tanár ritkaság volt, és ezért marginális tulajdonságok voltak jellemzõek a tanári karban (jó esetben ez jobb szellemi képességeket jelentett). Szép szép, hogy csak a legjobb menjen tanárnak, de olyan sok tanár kell, hogy még ideális esetben is csak a tanárok töredéke lenne "legjobb". Abból kell kihozni a legtöbbet, ami adva van, és a "csúcstanár" követelménnyel az egyetemre szorítkozni.

..de nem értem miért nem látod be, hogy sokszor nem a tananyaggal, hanem a számonkérés módjával van gond. A sorozatos szemétkedések ellen nem lehet ily módon védekezni. Pl ez a "buktatni kell". Ha törik, ha szakad. Ezzel van a gondom. Ha 150 ember TUDJA az anyagot, akkor is ki van kötve, már bizony 75 itt meglesz bizony ba..va...

A semmit úgy értettem hogy semmi olyan amihez az adott szak diplomája kell. És vannak olyanok akik egyáltalán nem tudják elvégezni. Talán a képességeik meglennének, csak az önfegyelmük hiányzik. Nem jobb nekik gyorsan kibukni mint éveket elvesztgetni az életükbõl?

Fontos különbséget tenni az között ami rossz, és az között, ami a szakterület velejárója. A követelményszintre, a kitekintõ tantárgyakra szükség van.

Szerintem itt a valós problémák:
- hiányos alapok, amirõl nem a tanárok személy szerint, hanem a szétrombolt alap és középfokú oktatási struktúra tehet
- a követelményszint csökkentése, amivel az elõbbit orvosolni próbálták, de csak több kárt okoz, mert felhígítja az egyetemeket
- számos szakirány és a szakképzések elhanyagolása, amivel elveszik a választási lehetõséget a tanulóktól, és gyûjtõszakokra kényszerítik õket

"e57 elhatározta, hogy gyûlöl egy csomó embert, akik nevetséges fizetésért, hétrõl hétre gürcölve, fölösleges adminisztrációs terhek és értelmetlen megkötések ellenére megszerettetik a gyerekekkel a tantárgyat, megtanítják nekik, és közben mosolyt erõszakolnak a fáradt arcukra, hogy a nebulók jól érezzék magukat a társaságukban. Persze vannak rossz tanárok."

Jó, majd mindjárt könnybe lábad a szemem a tanárok önzetlenségétõl! Meg csókot lehelek a "fáradt arcukra".
Elõször is, nem gyûlölöm a tanárokat. Tény, hogy nehezedõ körülmények között kell dolgozniuk, de kinek nem?

"megszerettetik a gyerekekkel a tantárgyat, megtanítják nekik, és közben mosolyt erõszakolnak a fáradt arcukra, hogy a nebulók jól érezzék magukat a társaságukban"
Ezt a mondatot külön ki kellett emelnem, mert szerintem nyugodtan fölé lehetne írni, hogy Donászy Magda verse.

"Lehet azon vitázni, hogyan szûrjük ki azt, aki nem alkalmas a pályára, de az nem vitatéma, hogy a mostani tanárok többsége alkalmas, és egyébként pedig átlagos emberek, akiknek veleszületett ösztönös jóindulata van a gyerekek iránt. Szeretik õket, és jót akarnak nekik, a botlásaik ellenére is."

Miért ne lenne vitatéma? Nem, sajnos a mostani tanárok többsége nem alkalmas a pályára. Talán a tudás anyaguk megvan, de vagy a kommunikációs képességük nincs meg, vagy csak egyszerûen nem érdekli õket az egész. Azért lettek tanárok, mert kell egy diploma, és ez az egyik legkönnyebb (általános iskola). Nem tudom most hogy van, de 10-20 éve, még simán lehetett mûszaki egyetemi diploma mellé kapni tanári diplomát is, amivel középiskolában lehet tanítani mûszaki tárgyat (ez kb +1 év képzés volt, nagyobb fizetésért, hülyeség volt kihagyni).
Nem kevés olyan személyt ismerek, aki mindenféle tanári képzettség nélkül tanít, vagy tanított. Szükségbõl alkalmazzák. Általában kiegészítõ állások ezek.

"Meg a teljesítményszint sem állandó. Nekem voltak olyan tanáraim akik rosszul tanítottak ezt-azt, mást pedig élvezetesen (gondolom olyan részterületre értünk a tananyagban amit szerettek). Pszichopata tanárom is volt, na azokat ki kell vágni az iskolából, a szülõi tiltakozás rendszerint elszigeteli õket, de sajnos nem mindig."

Ezzel egyet értek.

"És megint egy teljesen más kérdés, hogy milyen rendszerben lehet a tanítás még hatékonyabb, de egy biztos, követelményszint mindig lesz, és mindig lesz olyan, aki nem alkalmas rá hogy elérje (engem hiába íratnának be egy nyelvszakra, megbuknék, nincs érzékem se kedvem). Ezért kell egy olyan sokoldalú, sok karrierlehetõséget felmutató oktatási rendszert kialakítani, ahol mindenki megtalálja a számítását, aki nem értelmi fogyatékos (és lássuk be, a gyerekek 99%-ának megvan a magához való esze)."

Teljesen egyetértek, szerintem én is ezt írtam.

>Szólj hozzá a témához is.
Itt volt egy eredeti téma, méghozzá hogy a jelenlegi felsõoktatási rendszer szar.

Erre te felhoztad, hogy a lusták és a hülyék dögöljenek, amivel igazából senki se vitatkozik, de te ezzel azt sugallod, hogy a felsõoktatással igazából nincs is semmi baj.

Az iskola nem szakmára készít fel (azért vannak a szakmai tanfolyamok), hanem szakterületre. Ez sokkal szélesebb jártasságot, és kisebb elmélyedést jelent az egyes részterületeken. Az általános mûveltség mást jelent a különbözõ életkorokban:

Az alap és középfokú képzésben mindenkinek meg kell tanulni a soros kapcsolást és a verselemzést egyaránt. Elõször is azért, mert csak akkor tudsz pályát választani, ha ismered a választási lehetõségeket. Nincs a gyerek homlokára írva, hogy mihez lesz kedve, megkérdezni sem lehet, hiszen minden mérnök/irodalmár életének volt egy szakasza, amikor még nem hallott a soros kapcsolásról/verselemzésrõl. A másik ok fejlõdéslélektani, a különbözõ területek tanulása más és más agyterület fejlõdését segíti, olyan ez mint különféle gimnasztikai gyakorlatok az agy számára. A verstanulás a memóriát, a verselemzés és a zene a kreativitást, a matematika a számolási készséget, a természettudományok a logikus gondolkodást, stb. Természetesen van aki szereti a felülést, van akinek kényelmetlen, de egészséges hátra mindkettõnek szüksége van. Ne felejtsük el, hogy emberek járnak az iskolába, nem robotok.

A felsõfokú képzésben azért van szükség a teljes szakterület felületes megismerésére, hogy együtt tudj dolgozni a rokon szakmák mûvelõivel. Aztán amikor elkerülsz a szakterületedre, lehet szakbarbárkodni.

A fonetikusan leírt angol szavak kevésbé zavarnak, mint a nyelvtani egyszerûsítések, amikor minden beázik, ahelyett hogy megázna, elázna, felázna, kiázna, stb. Ettõl a valóvilág-magyartól kiráz a hideg.

Ezek olyan általánosságok, amikkel mindannyian egyetértünk. Szólj hozzá a témához is.

Olyan ember nincs akibõl soha nem lesz semmi. Meg kell találni azt a "valamit" amire alkalmas, amire jó. Ha éppen az a kuka rakodás, akkor az. Az is valami. Én õket is tudom tisztelni, mert ha valaki júliusi melegben napi 300 edényt borít bele a szemetesautóba az nem semmi.
Ha valakinek az agya alkalmas arra, hogy mérnök legyen, akkor az kapja meg a lehetõséget arra, hogy megtanulhassa. Erre a fizetõs tanrendszer nem nagyon alkalmas.
Ha iskola közben kiderül valakirõl, hogy nem képes megtanulni egy egy tárgyat, akkor miért kell, hogy megszégyenüljön?

Maradjunk a témánál. bvalek2 csak azt mondja hogy akibõl úgy se lesz soha semmi azt ki kell rúgni, neki is jobb lesz úgy. Szerintem ez egy abszolút elfogadható álláspont.

A kommented nagy részével egyet értek, de ehhez:
"Azoknak a száma akik egyetemre valók, nem változott az utóbbi száz évben."

Hozzátenném hogy sajnos. Ugyanis ahogy fejlõdik a technika egyre kevesebb szükség van fizikai munkásokra, és egyre több tudósokra és mérnökökre (vagy legalább olya munkásra aki karban tudja tartani a takarítókat/biztonsági õröket/sofõröket helyettesítõ gépeket. ez már nem is olyan távoli jövõ).
Az egyetem a jelek szerint nem képes elég tudós kiképezni, és ezért én is az általános iskolát és a gimnáziumot okolom. Korábban el kell kezdeni a specializációt, elhagyni a faszba az "általános mûveltséget" (a magukat legmûveltebbnek tartó emberek tapasztalataim szerint nem nagyon tudják hogy ki volt pl. Faraday. Ugyanolyan "szakbarbárok" mint bárki csak õk mondjuk a törire specializálódtak és nem a matekra. ez elkerülhetetlen, senki nem érthet mindenhez)

(Még egy dolog amiben nem értünk egyet: a besértõdnek ma már magyar szó. Én sem használom de ettõl függetlenül teljesen elterjedt. Mint a lájk. Vagy a fájl. Tudom hülyén néznek ki leírva,. de majd csak megszokod).

Nem lehet adni annak, aki nem kér belõle. e57 elhatározta, hogy gyûlöl egy csomó embert, akik nevetséges fizetésért, hétrõl hétre gürcölve, fölösleges adminisztrációs terhek és értelmetlen megkötések ellenére megszerettetik a gyerekekkel a tantárgyat, megtanítják nekik, és közben mosolyt erõszakolnak a fáradt arcukra, hogy a nebulók jól érezzék magukat a társaságukban. Persze vannak rossz tanárok. Vannak rossz kéményseprõk is.

Lehet azon vitázni, hogyan szûrjük ki azt, aki nem alkalmas a pályára, de az nem vitatéma, hogy a mostani tanárok többsége alkalmas, és egyébként pedig átlagos emberek, akiknek veleszületett ösztönös jóindulata van a gyerekek iránt. Szeretik õket, és jót akarnak nekik, a botlásaik ellenére is.

Meg a teljesítményszint sem állandó. Nekem voltak olyan tanáraim akik rosszul tanítottak ezt-azt, mást pedig élvezetesen (gondolom olyan részterületre értünk a tananyagban amit szerettek). Pszichopata tanárom is volt, na azokat ki kell vágni az iskolából, a szülõi tiltakozás rendszerint elszigeteli õket, de sajnos nem mindig.

És megint egy teljesen más kérdés, hogy milyen rendszerben lehet a tanítás még hatékonyabb, de egy biztos, követelményszint mindig lesz, és mindig lesz olyan, aki nem alkalmas rá hogy elérje (engem hiába íratnának be egy nyelvszakra, megbuknék, nincs érzékem se kedvem). Ezért kell egy olyan sokoldalú, sok karrierlehetõséget felmutató oktatási rendszert kialakítani, ahol mindenki megtalálja a számítását, aki nem értelmi fogyatékos (és lássuk be, a gyerekek 99%-ának megvan a magához való esze).

Igen, tényleg nagy ész vagy. Meg jövõbe látó.

Ja, és szaporodás szakértõ is.
Politizálj még Béééla! Mond hogy liberális! Most azt hogy projekció!!! Hû Béla, mi történt veled!? Erekció?
Az isten szerelmére, Béla!

Eddig egészen értelmesen írtál - ha nem is voltunk egy véleményen - miért kell ezt? 😊 Amúgy láthatóan nagy ész vagy, de ez önmagában azért kevés. Persze az emberséggel sokszor nem érünk el "sokat" vagy épp "eleget" ... de az egymás közti kommunikációban elég sokat segít. Hiába van valamid, ami segít X emberen, ha nem tudod átadni nekik...

Nem lesz gyereked. A liberális agymosás elengedhetetlen része a családi életre való alkalmatlanság kialakítása. Ha mégis becsúszik egy zabigyerek, nem leszel képes rá felnevelni, így neki még kisebb esélye van rá hogy szaporodjon.

Az általánosító megjegyzéseid egy egész szakmára pedig arra utalnak, hogy szép feladat lennél egy pszichológusnak kinyomozni az elcseszett gyerekkorodat, még egy disszertáció is összejönne belõled.

besértõdnek -> MEGSÉRTÕDNEK. tanulj meg magyarul az isten szerelmére.

Az iskolarendszer nem jó. A tanárok nagy része pont olyan egoista nulla mint te. Ha szóvá van téve, akkor természetesen besértõdnek, pont mint te.
Én nem akarom, hogy a gyerekem olyan lelki nyomorék legyen mint te.

Ezt hívják projekciónak. Te fikáztad az iskolákat, úgyhogy alkalmazd szépen magadra a jótanácsaidat.

Pont ugyan annyi konkrétumot írtam, mint te.

Nem kötekedésbõl írom, de.... az #53-as hozzászólásodból is látszik, hogy neked van valami iskolához köthetõ kellemetlen élményed, amit képtelen vagy feldolgozni. Jó lenne ha a saját érdekedben szakemberhez fordulnál segítségért.

Sajnos ebben is nagyon sok igazság van, de nyilván mi itt a legtöbben nem róluk beszélünk! Ebben nincs semmi "érdekes". Ha valaki nem tanul, elbulizza/átbulizza a vizsgaidõszakot, azoktól nem is vár az ember mást. De nem róluk van itt szó!

Olyan emberekrõl beszélünk akik tisztességesen leülnek tanulni, mégis hamar az eredménytelenség és a frusztráció lesz a mindennapos érzés bennük, mert a rendszer nem korrekt. A tanárok nem adnak át jól, vagy egyáltalán tudást. Egy egyetem valóban nem adhatja meg az alapokat, az a gimnázium dolga. Viszont fel kell ismernie, hogy mire kell alaposabb idõt szánni. Jelenleg ez a BME-n az, hogyan csesszünk meg minél több diákot a beugrón. Erre van idõ.

Na látod ez a szomorú.

De konkrétumot nem tudtál írni, és ez a lényeg. Fogalmad sincs, hogyan kell megszerettetni egy tárgyat, csak a pofádat jártatod.

Igen ez így van.
48-as hoz még annyit tennék hozzá, hogy ha véletlen talál egy megfelelõ állást, és úgy érzi esélye is van a felvételre, biztos, hogy valakinek a valakije kapja meg a munkát.

Ehhez képest a valóság:
- 18 éves kezdõ alkoholistánk szülõi nyomásra erõfeszítés nélkül beesik az egyetemre. A döntésképessége csak a legközelebbi iszunk-hányunk-belefekszünk buliig tart.
- felveszik mert kell a fejpénz, hõsünk lelkiismeretesen leissza magát a sárga földig minden hétvégén, összeszed egy kis szifiliszt, nemibeteg-gondozóra jár (zabigyerek nem lesz, mert a nõi megfelelõje ennek az embertípusnak rendszeresen jár abortuszra). Elõadásokra nem jár be, a tanárnak a nevét se tudja.
- csak akkor dolgozik egyetem mellett, ha végképp muszáj, a szülõkbõl remekül meg lehet élni.
- egyszer csak jönnek a vizsgák. hõsünknek nincs pénze mással megíratni a házi dolgozatokat, eleinte görcsöl a vizsgák elõtt, de miután felvilágosítják az idõsebbek, hogy nincs következménye annak, hogy mennyi idõ alatt végez, leszarja és megy velük bulizni
- fõhõsünk vért hány, aztán irány a detox.
- elmegy 6-10 év, mire a diplomagyár kiállít neki egy plecsnit. Fõhõsünknek nincs egy kanyi vasa se, hitele annál több, 30 évesen megpróbálja elkezdeni az életet, ekkorra már idült alkoholista, táskás szemekkel, kifejezéstelen felpüffedt tésztaszerû arccal, igazi szocreál férfiideál.
- jelentkezik állásinterjúra, ahol kiröhögik és közlik a diplomája gyakorlatilag értéktelen, mert csak pofára kapta. Képzettsége nincs, ennek ellenére munkát fog kapni, és a tudatlanságával tovább rombolja az európai civilizációt.

Ezeknek az embereknek a részaránya messze meghaladja az 50%-60% százalékot (szakonként persze erõsen változó). Kizárólag az SZDSZ-es mindenkitfelveszünkhakõhanem hozzáállásnak köszönhetik hogy felvették õket a melegedõbe.

Azoknak a száma akik egyetemre valók, nem változott az utóbbi száz évben. Régen õk voltak az átlag, most õk azok a diákok, akik rejtélyes módon képesek megcsinálni a beadandó programot (sõt, szeretnek programozni, milyen meglepõ), õk azok akik szeretnek diff-egyenleteket megoldani, õk zaklatják a tanárt kérdésekkel. Õk TANULNAK, annak ellenére hogy nehéz, és mégis örömmel csinálják. Szeretem != könnyû, épp ellenkezõleg. Kennedy-ék azért mentek a Holdra mert nehéz, és én is azért tanultam meg dolgokat, mert nehéz volt. Ha könnyû lett volna, abban nincs kihívás és nincs gyõzelem.

Az ilyet hamar fel kell ismerni. ha az ember úgy érzi ide tartozik. Kell választani egyet a könnyebben elvégezhetõ dipolomák közül, mellé meg valami hasznos OKJ. A legtöbb diplomát ki se nyitják, csak az a kérdés van-e. Olyan ez mint a házi feladat....... senkit se érdekel, kivéve ha nincs 😞

Ez te is tudod, hogy rengeteg dologtól függ... kisebb koromban nem tudtam lerajzolni normálisan egy esernyõt. Apámmal 3 órán keresztül ültünk felette, de nem állt össze a fejemben, ezt most mégis hogyan kellene... Most meg épp Photoshoppal/Corellal rajzolgatok egész nap (rajzolásról és nem kép manipulálásról van szó) - azért a ctrl - z -re rááll az ember keze 😄

Elsõ körben egy elektronikus lecke könyv bevezetését kérném amúgy... teljes mértékben ELTE-n még ezt sem sikerült megoldani.. ahogy a Corvinuszon se. Pedig aztán ez nem egy probléma, de még ez se megy...

Kizárt dolognak tartom, hogy foglalkoztál gyerekekkel. Lehet tanári végzettséged az van, de érzéked hozzá láthatólag nincs. Jól döntöttél, hogy nem tanárként dolgozol.

Lehet rólam akartál, de magadról írtál. Tanár vagy... kiállítottad saját bizonyítványod. Meg a tanáraid bizonyítványát is. Gratulálok nekük, milyen szép egoista marhát sikerült kinevelniük!

Foglalkoztam gyerekekkel, tanári végzettségem van (bár most nem tanárként dolgozom).

3-4 évesen szépen kiszínezni miki egeret nagyobb erõfeszítés, mint 20-25 évesen megoldani egy differenciál egyenletet.
Nem igaz, mert sokkal nagyobb önuralma van a nehéz feladatokhoz egy 20-25 évesnek, és nem is releváns. Arról beszéltél hogy szívesen csinálja-e. A magyarbálintos sületlenségeidre nem reagálok, az élet látványosan megcáfolta ezt a buta hozzáállást az iskolákhoz.

A másik dolog, hogy valóban szükség van takarító személyzetre "is", de nem kellene ilyen lenézõ módon szólni róluk. A fizikai dolgozóknak is jár az erkölcsi és anyagi megbecsülés.
Nem róluk írtam lenézõen, hanem rólad. Nehéz ez a magyar nyelv...

Kisarkított, de szerintem egyáltalán nem ritka eset:
- 18 éves lelkes diákunk egyetemre jelentkezik, szülõi, baráti, társadalmi nyomásra, úgy dönt befektet a jövõbe, szeretne okos értelmiségi lenni, mellesleg nem is kapna normális munkát sima érettségivel, egyébként is leköpné a környezete ha nem menne továbbtanulni
- felveszik, fõhõsünk becsületesen lelkesen tanul, de igazából csak szenved, mert érthetetlen az elõadás és a jegyzet, szóval önmagának kell esténként utána gugliznia mindennek.
- annyi mindennel tömik a fejét, hogy esélytelen emellett normális keresõ munkát vállalnia, vagy a szülei támogatására szorul, vagy veheti föl a diákhitelt
- persze szívatják, megalázzák, ilyen olyan módon sikerül elérniük, hogy +1-2 félévet ráhúzzon, és legyen sok pótvizsgája, ezért persze plusz pénzt kell fizetnie
- fõhõsünk vért hány
- elmegy 4-5-6-7 év, végre sikerül lediplomáznia. Fõhõsünknek nincs egy kanyi vasa se, hitele annál több, 25 évesen megpróbálja elkezdeni az életet.
- jelentkezik állásinterjúra, ahol kiröhögik és közlik a diplomája gyakorlatilag értéktelen. Vagy kap képzettségének megfelelõ munkát, de rájön az egyetemi tanulmányoknak csak töredékére van szüksége.

A jó tanítás képessége is egy szakmai szempont. Találkoztam már olyan jó tanárral, aki az élet más területén egyébként elviselhetetlen 😊

"Call Canter operátorként értékestés" - számomra ez jelenti amitõl menekülni kell. A takarítás nem is olyan vészes, ha valaki nem veti meg a kétkezi munkát.

Sok tanár amúgy kényszerbõl "tanárkodik", hisz õk kutatók, csak a kötelezõ elvárás az egyetem részérõl az óraadás. Nincsenek elegen ELTE-n se pl. (ezért taníthat rengeteg Phd hallgató is)

Sõt az egyetemeket végzettek legnagyobb hányada, csakis azért megy oda mert úgy gondolja anélkül égõ. Így rengeteg közöttük a zsírparaszt. Veri magát a diplomára, de ha meg kell oldani valami reális fizikai problémát, csak széttárja a kezét.

Takarítószemélyzet mi?😊 Téged is biztosan azzal riogattak ha nem lesz 5 diplomád kukás lesz belõled. Ez talán a legnagyobb baj, lassan nincs szakember aki elvégezzen munkát és szakértelemben akár verjen is egy zs kategóriás diplomás embert amibõl Dunát lehet lassan rekeszteni. Van technikum, az érettségi sem egy ált. isk. végzettségnek felel meg egyelõre, szóval nem kéne ilyen baromságokat beszélni. Nem feltétlen lesz kiukás vagy utcaseprõ abból aki NEM egyetemet végez😊)

Ha foglalkoznál gyerekekkel, akkor tudnád, hogy 3-4 évesen szépen kiszínezni miki egeret nagyobb erõfeszítés, mint 20-25 évesen megoldani egy differenciál egyenletet.
Arról, hogy a kettõ között eltelt közel 20 évben mi történik lelkileg az emberkékkel igen is nagyrészt az iskola tehet. Az a szemlélet, hogy az egyetem egy gyár, ahol elit dolgozókat, felsõvezetõket állítanak elõ, a véleményem szerint teljesen hibás.

A másik dolog, hogy valóban szükség van takarító személyzetre "is", de nem kellene ilyen lenézõ módon szólni róluk. A fizikai dolgozóknak is jár az erkölcsi és anyagi megbecsülés.