53
-
#13
Azért érdekes ez a cikksorozat, mert megmutatja, hogy egy ragyogó ötletből, az elhivatottságból, mérnökök, tudósok, technikusok, asztronauták fáradtságos munkájával, hogy teremtettek meg egy "fehér elefántot".
Remélem ezzel senkinek nem lőttem le a poént a cikksorozat végéről.
Bár én mindig úgy olvasom ezeket a cikkeket, hogy hátha más lesz a vége.:) -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#12
Érdekes kérdés, hogy hasznos volt-e az űrrepülő program?
Pl. vannak-e olyan részek, amiket felhasználtak máshol?
Technológiai szinten is mindenképpen előrelépés volt, az SSME kifejlesztése például komoly előrelépés volt a folyékony rakétahajtóművek terén. Amit nem lehet így összeszerűsíteni, az inkább a tapasztalat. Az űrrepülőgép volt (és egy ideig lesz is még) a legnagyobb személyzettel ellátott űrhajó, nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztek vele, és nélküle például a Hubble űrteleszkóp kis túlzással egy egymilliárd dolláros űrszemét lett volna mikor pályára állítják. Hogy megérte-e a befektetést? Ha őszinték akarunk lenni, akkor valószínűleg erre a korrekt válasz az, hogy nem. Hogy hasznos volt-e az űrrepülőgép? Erre a kérdésre az egyértelmű válasz az, hogy igen, az.
Pl. a visszatérő modulok milyen pajzsot használnak ma?
Elégő tipusút, mint a PICA és PICA-X. A Venture Star esetén fémes "heat sink" típusú hővédő pajzsban gondolkodtak az 1990-es évek végén, mivel (a remények szerint) az valóban sokkal kevesebb karbantartást igényelne. Viszont ezekhez a döntésekhez az kellett, hogy kiderüljenek a szilikát alapú újrahasználható téglák hátrányai.
A kérdést ráadásul az is árnyalja, hogy az állam hajlamos arra, hogy egy drágább programot tovább vigyen pl. presztizs okokból.
Itt pont fordítva volt a helyzet az 1970-es években. Az állam inkább le akarta lőni a pénznyelőnek tekintett űrsikló programot. -
JTBM #11 Az egyik legnehezebb dolog a világon a jövő igényeinek a helyes felmérése...
A NASA nem véletlenül kereste a légierőt v. bárkit, akinek szüksége van pályára állítási kapacításra. (Vevők becserkészése...)
Az űrrepülő csak bizonyos repülésszám felett gazdaságos, alatta jobb a rakéta.
Érdekes kérdés, hogy hasznos volt-e az űrrepülő program?
Pl. vannak-e olyan részek, amiket felhasználtak máshol?
Pl. a visszatérő modulok milyen pajzsot használnak ma?
A kérdést ráadásul az is árnyalja, hogy az állam hajlamos arra, hogy egy drágább programot tovább vigyen pl. presztizs okokból.
Tehát lehet, hogy az űrrepülőgép nélkül a NASA költségvetését már korábban a mai szintre nyesték volna vissza... -
#10
-
#9
Már javították. ;) -
#8
"Volt akkor valaki a NASA-nál akkor (80-ban), aki őszintén hitte azt, hogy az az indítási terv megvalósítható??? Mert akkorra már tudni lehetett, hogy az az eredetileg tervezett gyors felkészítés nem működik, sokkal nagyobb és sokrétűbb a gép karbantartás igénye, mint azt bármikor is tervezték..."
Ekkoriban úgy számolták, hogy 160 óra kell, amíg egy visszatérő űrsikló újra elindulhat. Egyszóval igen, reális lehet számukra ez az ütemterv. Legalábbis technikai szempontból.
Hogy ennyi útra valóban szükség van-e (lesz-e ennyi civil megrendelés például), az egy másik kérdés.
De igen, a NASA ennyire optimista volt 1980-ban. Nem tehetett mást. Ha ennél kevésbé ambíciózusan állnak a dologhoz, akkor rögtön átüt a szép képen a rideg valóság, miszerint az űrrepülőgép program korántsem annyira gazdaságos és életképes, mint amennyire eredetileg gondolták. Ez pedig egyenes út lenne vissza a hagyományos egyszer használatos hordozórakétákhoz és űrhajókhoz. A NASA számára pedig ez elfogadhatattlan volt, hiszen mindenképpen előre akartak lépni. Hogy hogyan, arról majd később lesz még szó. ;) -
#7
Rengeteg mindenről lehetne írni, de a felvetett témával kapcsolatban van egy olyan probléma hogy azoknak a beépített cuccoknak a jelentős része titkosított, tehát konkrét forrásanyagot nem, csak pletykákat lehet róla találni, azokra meg nem szívesen építkeznék. ;) -
#6
Kiba jó cikk megint. Egy csomó érdekes info volt benne. Köszi és respect!
Ja megint megvan a kakukktojás: a főoldalon a cikkhez kapcsolódó kiskép valami Szojúz (R-7) rakéta tojóját mutatja. Mi köze ennek a zürrepülőgéphez?
-
Lucy in the Sky #5 Respect - a pilótáknak, of course :) -
Lucy in the Sky #4 Cifu, köszi a szokásos színvonalú cikket!
Egyébként a Shuttle legkritikusabb pillanatai leszállás közben zajlanak, mint az a Columbia (RIP) esetében is megmutatkozott. Mégis, anélkül hogy lett volna második esélyük, ezek a skacok egyben lehozták a repülő téglát mind a 117 (?) alkalommal, amikor erre sor kerülhetett. Egy elsőre botrányosan irracionálisnak tűnő döntés (ne legyen rajta gázturbina) itt nagyban működött.
Respect. -
gombabácsi #3 Ezt a cikksorozatot kötelezővé tenném az ostoba álscifi tévés szappanoperák levetítése előtt felolvasni vagy kiírni. :) A sok fiatal* akik arról álmodoznak hogy "az emberiségre hatalmas idők várnak, űr meghódítása, gazdagság, jólét" stb, biztos kicsit elgondolkodnának...
*jópár 40 éves körüli ismerősöm is van ilyen... -
llax #2 Tetszik! (ez is :) )
Mondjuk az az 1979-es "viharvert" kép és az 1980-ban kiadott indítási terv kerülhetett volna egymás mellé is a cikkben, az igazán "ütős" lenne...
Volt akkor valaki a NASA-nál akkor (80-ban), aki őszintén hitte azt, hogy az az indítási terv megvalósítható??? Mert akkorra már tudni lehetett, hogy az az eredetileg tervezett gyors felkészítés nem működik, sokkal nagyobb és sokrétűbb a gép karbantartás igénye, mint azt bármikor is tervezték... -
kisemlős #1 Kiváló Czikk!!! Várom a folytatását! Köszönjük!
Cifu, az egyik tömeglapban olvastam ma az amcsi elnök limuzinjáról, tele van technikai érdekességekkel, egyszer majd írsz róla?