257
-
Lucy in the Sky #17 Ez nagyon nem a témába vág, elnézést.. de miért írja azt hogy Fukusima és Kiodo az az ember, aki a nevét nem úgy írja hogy Rihárd? -
pokolfiu #16 kint élő ismerősöm írta:
Tisztelt Mindenki!
Először is mindenki dolgozik, s mindenki jól van. Ahogy csak telik tőlem, leírom saját helyzetelemzésemet.
Sendai felé tartva már tudtunk Tomohiróval kapcsolatot létesíteni, már tudtuk, hova kell menni, s így sikerült őt ma hajnalban hazahozni. Közben egy időben két földrengésriasztás volt, de ez a második nagy lehetett. Tokió nem volt benne, mégis eléggé mozog a ház, ami azt jelenti, hogy a középpontban nagy rengés lehetett (Chiba-ken, Tochigi-ken). Ez 5 mínuszos volt (Richter-skála szerint 4-6 közötti).
A velünk tartó riportereknek köszönhetően szereztünk papírokat, amelyek feljogosítottak az autópályák használatára, s ott még van gázolaj és benzin is. Oda egyszerű ember nem mehet, csak a rendőrség, mentők, hadsereg, tűzoltók és különböző mentőcsapatok. A valóságban délen már nincs üzemanyag, mindenhol - Tokiótól felfelé az országban, a keleti part mentén - kilométeres sorok állnak az üzemanyagért, de a legjobb helyzet Tokióban van, ami annyit jelent, hogy 3-6 óra várakozás után egy kocsi 10 liter benzint kap. Mikor utaztunk, a sugárzásmérőnk nulla álláson volt egész végig. Sendaiba érve - amelynek már milliós lakossága van -, a belváros világos volt, de mindenhol látszott, hogy csak ott és annyira, amennyire muszáj. Éjjel-nappalik, éttermek, bárminemű üzletek majdnem mind zárva voltak, de a belvárosban találtunk egyet, amely nyitva volt, s ott kétféle ételt is ajánlottak (sült hal vagy sashimi nyers hal), melyet gyorsan meg is ettünk, mivel ki tudja, meddig tehetjük. (Közben bemondták, hogy a Richter-skála szerint 6-os volt a rengés.) Sendaitól észak felé, Minami-Sanriku-Machi-ig mentünk (Sendaitól 130 kilométerre a tengerparton), s ami ott várt minket, az leírhatatlan számomra: pusztítás, teljes pusztítás.
Voltunk egy menekülthelyen is, itt 1200 menekült lakott, a napi adagjuk két liter víz és egy kicsike epres ízesítésű szendvics. Ezen a helyen senki nem mentett, mint megtudtuk, azért, mert még idáig nem jutottak el. Hatalmas erőfeszítéseket igényel az élők ellátása, rendezése, emberi módon való tartása, amire a mentések miatt nem tudnak mindenhol erőket fordítani. Sok katonát láttunk már, mindenhol kiépítik a kommunikációs sátraikat, s csak jönnek és jönnek egyre többen. A sugárzásmérő mindig nullán volt. Hozzá kell tennem, hogy láttam véges-végig embereket éjjel és nappal is, akik az utakat javították, hogy járhatók legyenek. Ők mind egyszerű emberek voltak, itt már nem működik a telefon, s nincs mivel kommunikálni, csak szóban és személyesen. A televíziót is csak Sendai előtt 100 km-ig tudtuk nézni, onnantól már nem lehetett.
Amit láttunk, az az emberi erőfeszítés s a keserűség ki nem mutatása - senki nem veszekedik, egy hangos szót soha sehol nem hallottunk, mindenki fegyelmezett. Hosszú sorokat láttunk az iskolák udvaraiban, kannákkal vízért állva. Néha van, aki felsír, de mintha muszáj lenne, azonnal összeszedi magát. Emberileg viszont úgy gondolom, hogy ez a hatalmas stressz ki kell törjön egyszer. Sendaiban hozzánk szólt egy fiatal hölgy, s látszott rajta, hogy küszködik az idegösszeroppanással (megint rengünk), mintha mentálisan beteg lenne - már csak hallgatni és látni volt nehéz.
Magáról északról ennyit írnék, mert ami ott van, az számomra leírhatatlan, ezt látni kell. Remélem, a magyar riporterek hűen megteszik ezt. Le a kalappal előttük, nagyon erősek voltak, és bátran viselkedtek az egész út alatt, s éreztem, hogy nemcsak a sztori érdekli őket (megint rengünk, inkább most csak hintázunk), hanem maga a japán összetartás, a világ egyik legfegyelmezettebb népének a viselkedése, ellentétben más külföldi újságírókkal, akik olyanokat mondtak egymás között, ami az emberi ridegség határát is túllépi; s itt nem is írnék se országot, se személyeket, inkább csak megvetésemet tudom irántuk kifejezni, a japán nép nevében s velük egy szívvel.
Eredetileg nem akartunk még hazamenni, de a riportereinknek köszönhetően a külföldi média által olyan dolgokat is megtudtunk, amit a japán kormány még nem lát jónak közölni, ezért az azonnali hazatérés mellett döntöttünk. Érdekes, és soha nem tapasztaltam még ilyet, hogy se az én, se az alkalmazottam, se a bátyám telefonjain nem jött be a CNN, sőt, azt írta ki, hogy ez a honlap ezen a területen le van tiltva. Ilyet még soha nem hallottam. Annyit viszont megtudtunk, hogy a CNN mind a hét stábja, nagy rohanásban, még tegnap visszatért Tokióba. Visszafelé rengeteg kamion, katonai jármű jött velünk szembe északra, de, meglepetésünkre, nagy volt a délre tartó mentőalakulatok száma is, a legtöbbjük nagoyai és tottori rendszámú volt, így mentek haza (?!). Az eddig mindig nullán lévő sugárzásmérő már Sendai után kilengett a még kék 3-as számig. Fukushimánál már tartósan a 3-10-es között volt, s ha kiszálltál, akkor ennél kicsit több a szabad levegőben (ezt az egyik benzinkútnál mértük). Ami még jobban meglepett, hogy a benzinkútnál már a segélykocsiknak is csak 20 liter üzemanyagot adtak, ami már igen nagy utánpótlásgondot jelent. Épen, egészségesen érkeztünk meg Tokióba.
Tokió. Egy nagyon fontos dolgot le szeretnék szögezni: Tokióban nem volt, és most sincs pánik, semmilyen formában! Akik ezt írják, megértem őket, mert ők maguk vannak pánikban. Igen, az itt élő külföldiek pánikolnak, rohangálnak, menekülnek, s elhagyják az országot, amilyen gyorsan csak lehet. Ezt megértem, megértjük. De mi nem pánikolunk, mindenki fegyelmezetten dolgozik. Az üzletekben kevesebb áru van, a kenyér azonnal elfogy, de az éjjel-nappaliban például késő éjjel még szendvicsek voltak, bár azok persze reggelre már eltűntek. Mindenestre víz, gáz mindig, áram majdnem mindig van. Azt még tudni kell, hogy azért is van hiány, mert a nagyobb vállalatok mind északra küldik a készleteiket, mert ott nagyobb szükség van rá. A sugárzásmérő Tokióban ma hajnalban, nullán volt. Viszont a nukleáris erőmű nagy probléma számunkra, ez igaz. Az is nyilvánvaló, hogy a kormány nem mondja meg, hogy pontosan mi lesz.
Ma volt egy jelenet, miszerint az egyik professzor, aki a tévében nyilatkozott, azt mondta a sok-sok kérdés nyomására: Akkor most elmondom őszintén, mi a helyzet. S hirtelen reklámokat játszottak be (!). A reklámok után ugyanez az ember már nem mondott ilyeneket, s látszott rajta, hogy nem azt mondja, amit előtte akart. Mindazonáltal a tévében elhangzott a varázsszó (mondat): ,,a legrosszabb esetben a reaktor felrobbanása elképzelhető". Ez a kijelentés japánul magyarra fordítva: már nagy az esélye annak, hogy a reaktor felrobban, nem tudjuk, hogy mi lesz, megtesszük a tőlünk telhetőt.
A mi családunk is készül: Yamaguchiban élnek a barátaink, velük beszéltem; azonnal foglalnak hotelszobákat, s a gyerekeket, nőket mi és a barátaink körében a cégem kocsijain el tudjuk szállítani, ha a legrosszabb megtörténik. Yamaguchi délen van, szerintem 1000 km körül légvonalban. Nekem, bátyámnak, öcsémnek maradnunk kell, a munkások is maradnak, mi is maradunk s dolgozunk. Magyarnak születtem, magyar vagyok, de ez is a mi országunk, itt születtek gyermekeim. Én nem menekülök, itt maradok velük, s dolgozunk mindenkiért, akik itt maradtak. Nagyon reméljük, hogy a reaktor nem fog felrobbanni, s nem kell szétszakítani a családot.
A velünk pár napot eltöltött riportereknek minden jót kívánok, kérem őket, a jövőben jöjjenek el újra hozzám, akkor, amikor mar újjáéledtünk. -
#15
egyszerűen elkurták, biztos sajnálták a pénzt egy működő másodlagos vagy egy harmadlagos hűtési megoldás kiépítésére, vagy csak szimplán hülyék voltak a döntéshozók és nem láttak az orruknál tovább, a legtöbb ember sok mindenre nem képes gondolni -
teddybear #14 Voltak tartalék dízelgenerátorok, de azokat tönkretette részint a földrengés, részint az azt követő cunami. Az egész országrészben sem ivóvíz, sem áram, sem gáz, sem benzin nincs. A szennyvízcsatornák is megsemmisültek. Százezrek vannak élelem, fedél, ivóvíz és orvosi ellátás nélkül.
Pótlást meg nem tudnak odajuttatni, egyrészt nincs honnan, miből, másrészt az egész környék összes köz és vasútja össze-vissza törött. Egyedül hajóra szerelt szükségerőművekkel tudnának valamit csinálni, de abból sincs elég. -
#13
Magyarázza már el nekem valaki azt, hogy a hűtőberendezések azért nem működnek mert az elektromos vezetéket elmosta az ár?
Nem gondoltak rá, hogy ilyenkor valami diesel motoros megoldással generátorként kellene valami pót megoldás? Egy ilyen fontos erőműnél, hogyhogy nem gondoltak arra hogy a hűtőberendezéseket áramkimaradás esetén is meg kéne hajtani.
Nem teljesen tiszta ez számomra. Ez alapvető szerintem -
Zolivok #12 hagyjátok már ötöst , úgyse lesz itt semmi -
teddybear #11 A legfontosabb, hogy minél előbb hűteni tudják a túlhevült fűtőelemeket. De ez nagyon nehéz, mert a környék egy merő romhalmaz, rengeteg embernek nincs szállása, nincs közmű, nincs áram. Most próbálnak legalább egy ideiglenes távvezetéket kiépíteni, hogy legalább a minimális célokra legyen. -
teddybear #10 BAN! A tököm teli, hogy még mindég "szellemes beszólás"-ként megy ez a dedós duma. Nem mellesleg ezek szerint még táncolsz is a temetésen? Zene van, hely is akad! -
#9
Talán most már inkább az lenne a legfontosabb, hogy lehetőleg minél kisebb dózis érje a környékbelieket, meg a környezetet. -
A1274815 #8 Én is úgy látom, hogy szeretne egyet. -
A1274815 #7 Haha! K*va vicces. Azért kicsit moderáld már magad, emberéletekről beszélsz! -
osztmivan #6 BAN? -
Déta #5 Hiro már Sima. Fuku még Göröngyös... 
-
KRTuning #4 Ahogy olvastam a hozzászólásokat korábban, meg amennyire én átlátom lehet jobban járnánk... -
Szefmester #3 Ezt addig nem fogod tudni senkinek sem elmagyarázni amíg vannak akik attól tartanak hogy felrobban az urán mintha atombomba lenne... -
#2
Az előző hírnél már szét lett boncolva, miért nem lehet olyan, mint Csernobil. -
Nonix #1 "Olyan nagyságú és hatású nukleáris baleset, mint ami 1986-ban Csernobilban történt, itt teljességgel kizárt"
Eddig az is is kizárt volt hogy ilyen történhet, azt most itt vagyunk.