New Wave 2.0 (by: Tyia)

Érdekes dolog ez a HIT-story.
Ha 1984 karácsonyán nem kapom meg a lemezt, akkor nem hallgatom meg jó sokszor, és nem "kísér el" felnõtté válásomig.
A véletlen...

Tudnám miért vagyok ilyen kib. rendes koma!

Nekem is. Egy Oké márkanevû tejszínhabsprayrõl ugrott be a refrén.

Nekem speciel a csajok jöttek be eddig, de ez még változhat 😄
Bár inkább mégse 😄

Pont ma énekelgettem párszor: "Ez a srác nagyon oké!" valahogy eszembe jutott.

No problem.
Nekem meg a Hit - Oké! albumával kapcsolatban nincs 😊
Pedig meg van bakeliten 😊

Nekem semmilyen emléken nincs a Bizottsággal kapcsolatban. Se rossz, se jó...Kimaradt.

Nekem (ez is) egy szép emlék..
Fekete hosszú haj, darázs derék, nagy cickók, fû, A.E. Bizottság...

Kiváló darab.

Nekem fül - sértõ...sajnos ez van...

Izé...kalandra fül 😄

Neb@ssz!
Nekem csak kazin.
Ha hallgatható, megkereshetnél a (mostanában) szokásos helyen 😊

Ja... Bizottság. Kalandra fel!

Nekem a Broken Hearted tetszik.

Ja, megvan ez is! <#hehe>

Legyen magyar vagy lett,
Szeretem a new wave-t..

" Mit látsz, Laca? Egy nagy segget látok. De nem is látom. Lehet hogy csak hallucinálok. "
Ez volt ám a jó móka 😄

Neked, hogy tetszik?

lett a csirkéd?...én a magyart jobban kedvelem.<#finom>

Az kb 17.000 - ft....

Súlyos...ráadásul (ha minden igaz) mini-LP-rõl van szó...

E kettõt is köszi.

Igazán jó dalok.

Látom, látom...

Wow!!!

Köszi!

Majdnem bejött : sült csirke lett 😛

Nem B+, a sültgalambot a szádba... <#hehe>

Mit vártál? €6-ot? 😄

<#wow1> €60-ért árulnak kettõ LP-t is a discogson...

Broken Hearted

Glasshouses

Értem. Kár.
Már csak azért is, mert a Cry Baby film telis tele van jobbnál jobb zenékkel..
De hiszen ezt az OST-ból Te is látod 😊

A Cry Baby OST nem tartalmaz Bad Baby nevû elõadót, már amennyire én jól látom...<#wow1>

...megvan...

Van egy hely ahol meg van mp3-ban a "Glasshouses", de marhára nem adja magát könnyen...valamiért az utolsó 20mp mindig lemarad...eddig négyszer próbáltam...

Már-már megvan, de mégsem....természetesen, ha vért hányok akkor is meglesz...

hát-hát...

A leírtakon kívül nem nagyon tudok róluk semmit...lehet, van köze a filmhez, de az is lehet, hogy nincs<#whatever>...egy soundtrack-list árulkodó lehet(ne)...

A "Cry Baby Cry"-t még mindig nem hallottam...sajna.

Minden audio-támpont a "Glasshouses"...

Elfogadható 😊
Mit gondoljuk? 😄

Kérdés: ennek a bandának van bármi köze a Johnny Depp féle Cry Baby filmhez?
Csak mert az nagy kedvencem ám 😊

Számomra teljesen elfogadható muzsikáról van szó...

Ti mit gondoltok?

A "Cry Baby Cry" nem találom...még...

de ezt igen:

Bad Baby - Glasshouses

Egy (nagyon, sõt túlságosan is) ritkán hallható bandát hoztam...


A Bad Baby tehetséges zenészekbõl álló, de gyakorlatilag ismeretlen hamburgi zenekar.
A '80-as évek közepén mûködtek.
Légies szinti zene, darkos beütéssel, drámai hangvétellel...is, mint például a "Cry Baby Cry".

Az 1985-ös saját kiadású lemezük instrumentális darabokkal fûszerezett...

Komolyan elgondolkoztam...nem leszek...

---

Biztos síszezon van.

Bigivan sem sincs sehol...én sem lennék, de én nem tudok síelni, én bringázom...szinte mindig...

Te szentsz@r puerto malaga<#hehe>
Volt ám mondanivalód a DD-ról<#eljen><#law>
Komolyan el kellene gondolkoznod, hogy valamilyen zenei szaklapnak (honlapnak) legyél a munkatársa<#vigyor>
Én is szeretem jártatni a számat fõleg a hi-fikrõl, de ezt már idejekorán orvosoltam<#papakacsint>
Kellemes hétvégét, és ha látod Mucha barátunkat, üdvözlöm<#hehe>
Mostanában hanyagolja a netet. Vajh miért?<#nevetes1>

Helyesbítés:

Az "All You Need is Now" 2011-es kiadású.

Duran Duran/ 14. rész

"All You Need Is Now" - 2012

Mivel én még mindig nem vagyok zenész, így "szakmai" kritikát nem fogalmazhatok meg, ezért a passio.hu-t idézem:

"A nyitó és egyben címadó még nem evidens a maga kicsit modernebb szintetikus kezdésével. Inkább idézi a Medazzaland lemez idejét, mint mást. Viszont a "Blame The Machines" beindítja az idõgépet. Pontosan az a táncolható ritmusú, jellegzetes dallamú Duran Duran köszön ránk, ami a kezdetek kezdetén jellemezte õket. Nick Rhodes leporolta a legrégebbi szintihangzásait, és pont olyan kütyüszerûen használva adja a hangulatot a dalnak, mint annak idején, tette. Mindezt a "Being Fallowed" tökéletesen folytatja, ha lehet még egy lapáttal rátéve, bár a vége felé kicsit rendhagyó a dal. A "Leave A Light On" a Wedding album-os idõket pattintja fel, kicsit az akkori "Come Undone" hangulataival festegetve. De ez csak kitérõ. A "Safe" és a "Girl Panic" funkos megoldásai megint a régmúltba taszigálnak. Ez utóbbiban John Taylor újra felfedezi, hogyan is használta annak idején a basszusgitárt. Ez a hozzáállás, amit régóta hiányoltam tõle. 25 éve nem hallottam tõle ilyen laza, csuklóból kirázott basszus témát. A fura címû "The Man Who Stole A Leopard" annyira visszatekint, hogy a kettes lemez "Chauffeur" címû dalának idézetével kezdõdik. Ez az a dal, ami ugyan soha nem került különösebben a figyelem középpontjába, de õk is és a rajongók is valami oknál fogva kötõdnek hozzá. Klassz dal és az idézet is helytálló.

Egy valami, illetve valaki hiányzik az albumról: Andy Taylor és az õ gitárja. De nagyon. Fõleg ha meggondolom, hogy ezzel az iránnyal talán neki sem lett volna különösebb problémája. Dom Brown bizonyára nagyszerû arc, és jól kezeli a gitárt, de csak egy bábu ezen a pályán, amit oda tesznek, ahová a többiek gondolják. Hiányoznak a konkrét rockzenei témák és megoldások, amibõl a most felidézett elsõ lemezen azért akadt elég. Marad a pop és egy jóval kellemesebb szájíz, mint legutóbb. Én nem bánom, hogy a trackek száma és a játékidõ is harminc évvel ezelõtti, ha ennél rosszabbat többé nem tesznek az asztalra, még akkor sem, ha igazi slágert most nem sikerült írni. Megöregedett rajongóknak kötelezõ."

Vége!(?)

Duran Duran/ 13. rész

1995-ben járunk. A "Thank You" album kiadásának ideje.

Ezen a lemezen 11db, korábban mások által sikerre vitt dal leledzik "Duran Duranul", illetve egy saját dal: a "Drive By"

A feldolgozattak listja:
Grandmaster Melle Mel
Sly & The Family Stone
Lou Reed
Elvis Costello
Bob Dylan
Public Enemy
Iggy Pop
The Doors
The Temptations
Led Zeppelin

Az LP-rõl a Lou Reed féle "Perfect Day" lett újra siker.

Az 1997-es Medazzaland és a 2000-es Pop Trash talán hobbiból készült, nem tudom.
Mindkét album gyakorlatilag visszhang nélkül maradt.

A Medazzaland albumot egyszer sikerült végig hallgatnom...egy Duran Durantól kissé idegen zúzós album.

Nem tudom nem megemlíteni, hogy az 1996-os második Power Station album (újra Robert Palmerrel) hasonló stílusú.

A Pop Trash valamivel visszafogottabb és az elsõ track, a "Someone Else Not Me" egész jó....

2001-ben a Duran Duran újra a klasszikus felállásban. A nagy csapongó Andy Taylor is "benézett" a zenekarba, hogy aztán 2006-ban újra kiszálljon....

A nagy együttmûködésnek meg is lett az eredménye:
Az "Astronaut" album 2004-ben...

A "(Reach Up for the) Sunrise" címû dalt gondolom kevés ember nem ismeri. Az év nagy slágere volt.
Siker még a "What Happens Tomorrow" és a "Nice"...
Az album a Liberty LP elõtti sikereket idézi. Jó lemez.

2007-be került a boltokba a "Red Carpet Massacre"...
Nem értem a zenekart...
A Timbaland /Timberlake duo "segítségével" létrehozott rettenetet szerintem minden Duran Duran rajongó a pokolba kívánta/kívánja...

Én nem nagyon akarom a végére lehúzni a zenekart, úgyhogy errõl az albumról ennyit....

Duran Duran/ 12. rész

The Wedding Album.

Ez egy nyugis lemez, még majdnem azt is mondhatnám, hogy nem jelentéktelen Trip-Hop beütéssel.
Tökéletesen elüt a Duran Duran hagyományoktól.

A trip-hop-os nyugiból talán a "Drowning Man" pörgése ébreszt fel.
A "Breath After Breath" egzotikus hangzása érdekes.

Összességeben azt tudom mondani, hogy ha egy kis fúvós szekciót dobnak az üstbe a "gyártók" akkor talán még a Stereo MC's-t is kihallhatnám belõle.
Kétségtelen, hogy két dal elviszi a lemezt ("Ordinary World" és a "Come Undone") és sikeressé teszik újra a zenekart, de ez már nem az a Duran Duran akiért a '80-as évek közepén megõrültek az emberek.
Kicsit jobb, mint a Liberty album, hiszen van rajta sláger is.
Nem tudom, valami hiányzik már, esetleg sok...vagy csak a zenei törzsfejlõdés egyik zsákutcájába kerültem.

A "Come Undone" beférne bármelyik Trip-Hop válogatás albumba.
Nekem nagyon tetszik.

"Ordinary World" pedig délszláv-háborús segélydal, ha jól tudom.
Arra emlékszem, hogy volt egy Band Aid-hez hasonló összzenész klipp is készült.

Duran Duran/ 11. rész

Etelközi Vata nyomán!!!

Liberty album...

És most nem lesz nehéz dolgom, mert nem csak nekem, de úgy általában a világnak ez az album úgy annyira nem jött be.
Az Usa-ban pl. egyáltalán nem ütött semekkorát, pedig a Duran Durannak mindig fontos volt, hogy Amerikában is nyomuljanak.

És az elsõ album, amivel egyáltalán nem is koncerteztek.
Talán ebben az idõszakban egy kicsit jobban beleszartak mér az egészbe, pihenésre volt szükségük.
Simon saját bevallása szerint is egy összecsapott album volt.

Az én bevallásom szerint pedig az a ritmusszekció, amit korábban John és Roger nagyszerûen elvitt, és jellegzetes Duran hangzást adott, teljesen kiveszett a számokból. Szerintem John is teljesen leszarta az egészet. Campbell fél évvel a megjelenés után ki is szállt.

Nekem személy szerint nagyon nem tetszett az az irány, amely felé a Duran az útját vette. Az utolsó igazi amolyan Duranos nóta a "A View To A Kill volt, a szétszakadás után már nem az a színvonal (persze ez valahol érthetõ, hiszen nem játszhatják örökké ugyanazt, új tagok, új zenei elképzelések, új zenei irányok, meg hát öregszenek is. De nekem már nem ugyanaz).

Számomra értékelhetõ nóta a lemezrõl egyértelmûen a "My Antarctica", dallamvilága, hangszerelése közel áll hozzám, és a szövege, különösen az elsõ versszak sokak számára lehetne egy jó tanács.

A többi egyszerûen felejthetõ.
Amit még szívesen hallgatok az esetleg a "Can You Deal With It", vagy a "Read My Lips". A többi nem nagyon fogott meg. Esetleg még a "Hothead".

Mindent egybevéve, talán a leggyengébb Duran album, ha válogatok a CD-között, melyiket tegyem be a lejátszóba, erre esne utolsónak a választásom, ha egyáltalán...

Duran Duran/ 10. rész

A Big Thing album, avagy elindul-e a Duran Duran a csúcsról lefelé?

Andy Taylor már tényleg csak a saját projektjével volt elfoglalva.
(melynek során célba vette a rock zenét, ill. a 70-es évek rock hangzását és hangulatát - áruló)
Volt egy nyilatkozata, talán rémlik másnak is.
Valami olyasmit mondott, hogy amíg az énekesüknél (Le Bon) Õ jobban tud énekelni, addig nem szerepel a bandában.
Tehát azt állítja Õandysége, hogy jobban tolja, mint Le Bon...aki ismeri Andy Taylor szólópályáját könnyen megbizonyosodhat...
Egyébként vannak jó dalai...

A három õs-tag, és a session zenészek létrehozták (szerintem) az utolsó nagy sikerû Duran Duran albumot 1988-ban.
Figyelem! 1988 már bõven nem a New Wave legjobb éve.
Ekkorra már sokan elvéreztek, vagy háttérbe szorultak a hullám lecsendesedésével.
(Talk Talk, Kajagoogoo, Classix Nouveaux, Naked Eyes, Spandau Ballet, Nena....) /hiszen ekkor már bõ 10 éve hullámzott/

Az idõ megy a rajongók meg/fel-nõnek így a Duran Duran is változik, hogy elõnyére, vagy hátrányára az jó kérdés?

Lényeg a lényeg, hogy született néhány dal ami MÉG "Duran Duran"...

"I Don't Want Your Love" , "All She Wants Is" , "Do You Believe In Shame", "Land" ,"The Edge Of America" .

Ez az album is megért egy Special Edition kiadást 2010-ben...