Húzóágazat lehetne az elektronikai ipar
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Ezzel a bérgyártás mint kitörési ponttal kapcsolatban azért látok pár problémát:
1. Évente 1x leépítenek, és új munkaerõt vesznek fel, mivel hullámzik a megrendelések volumene. Raktárra termelni ugyebár derogál - egyszerûbb kirúgni a p.csába az embereket, így közvetve hadd viseljék õk a raktározás költségét.
2. Elvárják a mobilitást, de senki se számol annak költségeivel. Esetleg elõfordulhat hogy valakinek van valahol lakása, mondjuk Székesfehérváron, és ott dolgozik is egy ilyen nagyszerû cégnél. A cég meg - mert mondjuk olcsóbb az ipari park bérleti díja, vagy nagyobb adókedvezményt ad az önkormányzat - elköltözik Szegedre. Persze a jóember meg utazzon utána, adja el a házat (pár 100ezer bukóval, mert gyorsan kell, és pontosan idõzítve az adásvételt), vegyen Szegeden másikat (szintén pár 100ezer bukóval, hasonló okokból), majd még fizessen illetéket is a buktára (amivel drágábban vette az újat, mint ahogy eladta a régit). Ha ez netán egy hitelre vett lakás (ez is elõfordul manapság), akkor fizesse ki a hátralévõ tõkét, az adott évi kamatot, igényeljen újra hitelt, amit vagy megkap vagy nem. Ez cirka 30% bukta jelenlegi CHF árfolyam mellett, 10 millió tõketartozáson 3Mft. A közbülsõ idõszakot hidalja át albérletben - pár hónap esetén ez is pár 100eFt/hó, mivel rezsit régi helyen is fizetni kell. Ha sikerülne a manõver, akkor fizesse a költöztetõ céget - ha 1 kanyarral elviszik a cuccot akkor is lesz 100eFt bõven. Fizesse az esetlegesen szükséges felújítást (hogy a lakásból otthon legyen, ahogy a régi is az volt) - mindezt persze a saját megtakarításából, illetve a szabadsága terhére (hivatalokban sorban állás, papírok beszerzése).
Persze bérlakás esetén más a helyzet, de a költségek egy része ott is jelentkezik. És ezt elvárják ezek a cégek, hogy fizessék a dolgozók, de mi a lóf.szból, mikor éppen annyit fizetnek, hogy a dolgozó éppen éhen ne haljon? Nézzük már meg mondjuk az átlag magyar megtakarítási szintet (nem létezõ fogalom), illetve az eladósodási szintet.
Akkor lenne ez kitörési pont, ha 1-1 ilyen cég kibírna:
- egy helyen 20 évet
- stagnáló, vagy növekvõ munkaerõ igénnyel (de sosem csökkenõvel)
Addig meg marad nekünk a KKV. Ott se keres a dolgozó többet, de azok legalább nem ígérnek fût-fát, és nem mennek el jövõre Kínába vagy Romániába. Meg válság idején is próbálják megtartani a jó szakembereket.
1. Évente 1x leépítenek, és új munkaerõt vesznek fel, mivel hullámzik a megrendelések volumene. Raktárra termelni ugyebár derogál - egyszerûbb kirúgni a p.csába az embereket, így közvetve hadd viseljék õk a raktározás költségét.
2. Elvárják a mobilitást, de senki se számol annak költségeivel. Esetleg elõfordulhat hogy valakinek van valahol lakása, mondjuk Székesfehérváron, és ott dolgozik is egy ilyen nagyszerû cégnél. A cég meg - mert mondjuk olcsóbb az ipari park bérleti díja, vagy nagyobb adókedvezményt ad az önkormányzat - elköltözik Szegedre. Persze a jóember meg utazzon utána, adja el a házat (pár 100ezer bukóval, mert gyorsan kell, és pontosan idõzítve az adásvételt), vegyen Szegeden másikat (szintén pár 100ezer bukóval, hasonló okokból), majd még fizessen illetéket is a buktára (amivel drágábban vette az újat, mint ahogy eladta a régit). Ha ez netán egy hitelre vett lakás (ez is elõfordul manapság), akkor fizesse ki a hátralévõ tõkét, az adott évi kamatot, igényeljen újra hitelt, amit vagy megkap vagy nem. Ez cirka 30% bukta jelenlegi CHF árfolyam mellett, 10 millió tõketartozáson 3Mft. A közbülsõ idõszakot hidalja át albérletben - pár hónap esetén ez is pár 100eFt/hó, mivel rezsit régi helyen is fizetni kell. Ha sikerülne a manõver, akkor fizesse a költöztetõ céget - ha 1 kanyarral elviszik a cuccot akkor is lesz 100eFt bõven. Fizesse az esetlegesen szükséges felújítást (hogy a lakásból otthon legyen, ahogy a régi is az volt) - mindezt persze a saját megtakarításából, illetve a szabadsága terhére (hivatalokban sorban állás, papírok beszerzése).
Persze bérlakás esetén más a helyzet, de a költségek egy része ott is jelentkezik. És ezt elvárják ezek a cégek, hogy fizessék a dolgozók, de mi a lóf.szból, mikor éppen annyit fizetnek, hogy a dolgozó éppen éhen ne haljon? Nézzük már meg mondjuk az átlag magyar megtakarítási szintet (nem létezõ fogalom), illetve az eladósodási szintet.
Akkor lenne ez kitörési pont, ha 1-1 ilyen cég kibírna:
- egy helyen 20 évet
- stagnáló, vagy növekvõ munkaerõ igénnyel (de sosem csökkenõvel)
Addig meg marad nekünk a KKV. Ott se keres a dolgozó többet, de azok legalább nem ígérnek fût-fát, és nem mennek el jövõre Kínába vagy Romániába. Meg válság idején is próbálják megtartani a jó szakembereket.