1
-
Komolytalan #1 Ezzel a bérgyártás mint kitörési ponttal kapcsolatban azért látok pár problémát:
1. Évente 1x leépítenek, és új munkaerőt vesznek fel, mivel hullámzik a megrendelések volumene. Raktárra termelni ugyebár derogál - egyszerűbb kirúgni a p.csába az embereket, így közvetve hadd viseljék ők a raktározás költségét.
2. Elvárják a mobilitást, de senki se számol annak költségeivel. Esetleg előfordulhat hogy valakinek van valahol lakása, mondjuk Székesfehérváron, és ott dolgozik is egy ilyen nagyszerű cégnél. A cég meg - mert mondjuk olcsóbb az ipari park bérleti díja, vagy nagyobb adókedvezményt ad az önkormányzat - elköltözik Szegedre. Persze a jóember meg utazzon utána, adja el a házat (pár 100ezer bukóval, mert gyorsan kell, és pontosan időzítve az adásvételt), vegyen Szegeden másikat (szintén pár 100ezer bukóval, hasonló okokból), majd még fizessen illetéket is a buktára (amivel drágábban vette az újat, mint ahogy eladta a régit). Ha ez netán egy hitelre vett lakás (ez is előfordul manapság), akkor fizesse ki a hátralévő tőkét, az adott évi kamatot, igényeljen újra hitelt, amit vagy megkap vagy nem. Ez cirka 30% bukta jelenlegi CHF árfolyam mellett, 10 millió tőketartozáson 3Mft. A közbülső időszakot hidalja át albérletben - pár hónap esetén ez is pár 100eFt/hó, mivel rezsit régi helyen is fizetni kell. Ha sikerülne a manőver, akkor fizesse a költöztető céget - ha 1 kanyarral elviszik a cuccot akkor is lesz 100eFt bőven. Fizesse az esetlegesen szükséges felújítást (hogy a lakásból otthon legyen, ahogy a régi is az volt) - mindezt persze a saját megtakarításából, illetve a szabadsága terhére (hivatalokban sorban állás, papírok beszerzése).
Persze bérlakás esetén más a helyzet, de a költségek egy része ott is jelentkezik. És ezt elvárják ezek a cégek, hogy fizessék a dolgozók, de mi a lóf.szból, mikor éppen annyit fizetnek, hogy a dolgozó éppen éhen ne haljon? Nézzük már meg mondjuk az átlag magyar megtakarítási szintet (nem létező fogalom), illetve az eladósodási szintet.
Akkor lenne ez kitörési pont, ha 1-1 ilyen cég kibírna:
- egy helyen 20 évet
- stagnáló, vagy növekvő munkaerő igénnyel (de sosem csökkenővel)
Addig meg marad nekünk a KKV. Ott se keres a dolgozó többet, de azok legalább nem ígérnek fűt-fát, és nem mennek el jövőre Kínába vagy Romániába. Meg válság idején is próbálják megtartani a jó szakembereket.