Oldies Music 1.0

1994-es ZYX kiadáson az utolsó szám, a címe: Smalltown Boy '94 (Acoustic Radio Edit).
A többi kiadáson nem láttam, csak 11 számot tartalmaznak.

Na itt is vannak!Communards

Kis türelem és jön 2 múzik ...csak a feltöltési sebesség 1 picit lassú...<#rinya><#rinya><#rinya>

Aki kicsit jobban bele akar mélyedni a Communards témához igaz angol!

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Communards

Jimmy Sommerville-rõl én nem kivánok itt nagyon megnyílvánulni, mert a Bronski Beat elsõ albumán való szereplésén kívül nem tudok róla más pozitívumot említeni.

A Communards-tól kezdõdõen kimondot "kék osztriga" zenét játszó lénye nem teljesen hozott lázba...

Ha valaki azonban fontosnak érzi az Õ további munkásságát bemutatni kélrem, ne habozzon...

Itt a 3. dal.
Szintén a Rainbow Nation albumról.
Kicsit kopog, kicsit idegesítõ, de Bronski Beat...

Bronski Beat - Slow Down.mp3

Hallgassunk egy kis akusztikus Bronski Beat-et...
Szerény semmitmondó véleményem szerint ez a legjobb Smalltown Boy átirat.
Az 1995-ös Rainbow Nation album bonus track-je:

Bronski Beat - Runaway (Unplugged).mp3

3.05 - nél megcsodálhatjuk Steve Bronski korabeli fotóját is....

Az elsõ különleges "dal":

Kérem!<#crazya>

Bronski Beat

Ez sem ismeretlen zenekar.
Az 1984-es "The Age of Consent" albummal robbantak be a zenei köztudatba.
Ütös dalaik a "Why?", a "Smalltown Boys" és a Donna Summer féle "I Feel Love" (Marc Almond közremûködésével) voltak. Nekem a "Junk" és a "Screaming" tetszett igazán....

A jóarcú Jimmy kiszállt, hogy a hasonszõrû Richard Coles-szal megalakítsa a számomra hallatlan ócska Communards duó(?)-t

A többiek marha nagy bánatukban kiadtak egy remixeket, és eddig kiadatlan, Sommerville által felénekelt dalokat tartalmazó korongot 1985-ben. A címe: Hundreds & Thousands.

1986-ban találtak egy jó énekest: John Fostert.
Vele vették fel a "Truthdare Doubledare" lemezt. Ezen 1 igazán nagy dal született. Igen, igen a "Hit That Perfect Beat" címû.
Igazából volt itt még néhány csemege: pl.:a "Punishment Of Love", a "Dr. John" és a "This Heart".....

Azt, hogy miért nem kerültek vissza az elsõ vonalba, azt a Jó Ég tudja. Volt még egy utolsó nagy dobásuk Eartha Kitt-tel az a bizonyos "Cha Cha Heels" címû dal.

Az utolsó sor lemez 1995-ben jelent meg. Túl sok szót nem érdemel a dolog, mert ez egy kalap szar. Tele korhû kopogós számmal. Egyetlen pozítivumot tudok kiemelni, hogy csak ezen a lemezen van rajta a "Small Town Boy" unplugged verziója, "Runaway" cimmel....Én úgy tudom, hogy ezen a lemezen már nem Foster énekelt, de hogy ki azt nem tudom...

2009-ben Steve Bronski részese volt Marlonski(a) Dragon Fly cimû kompozíciójának.

Majd jön 3 különleges dal...

Köszönöm!!! <#papakacsint>

Egészségedre!!!

"Volt egyszer egy Europe, a sulirádióban a szünetben természetesen ez szólt...Hogy én mennyire utáltam öket."

...Hogy én mennyire imádtam és imádom mai napig... no nem õket hanem a zenéjüket! <#vigyor2><#eljen>

Ennyit a Talk Talk zenekar utóéletérõl...

Nagyon furcsa, hogy az ajánlott 4 project valamikor egy nagysikerû banda alkotói voltak....ki gondolná a hallottak után....
----------
Jön a Bronski Beat...nem biztos, hogy ma...

Én nem mondhatom magam mindenevõnek...sõt.

A 80-as években a Kajagoogoo volt az a zenekar, amely a zenit után is érdekelt.
Arra gondolok, hogy a 3. albumuk, már nem volt akkora durranás, én mégis kiálltam a suliban mellette, akkor amikor dühöngött az italo- és DM-láz.
Érdekes, hogy csak sokkal késöbb ért be nálam a Synth muzsika.

Volt egyszer egy Europe, a sulirádióban a szünetben természetesen ez szólt...Hogy én mennyire utáltam öket.

Az italoval viszonylag jóbarátságban voltam (vagyok), bár olyan nagy ismereteket nem szereztem az elõadókról, mint amilyet feltételezek néhány italomágusról...a 80-ason. (n.n.)

Mai zene:

A kimondottan napjainban képzõdött slágerzenétõl totálisan elhatárolódom. Viszont a Downtempo stilus kimondottan tetszik és a Nu Jazz is érdekesnek tûnik...

"
Az én véleményem az, hogy nagyon sok számít a szülõtõl, hogy megnyissa a gyermeke elött a zenei világ sokszínûségét..."

Szerintem is!

Én elég nehezen bírom rávenni a gyermekemet,hogy néha hallgasson mást is ne csak a mai tuc tuc múzikot!<#nemtudom><#wave>

Persze cimbikém, neked is igazad van. Az, hogy egy gyerekre mi van nagyobb hatással, az nem, legalábbis nem csak a szüleitõl függ.
Hanem attól, hogy a gyermek hol és kivel tölti a legtöbb idejét, milyenek a pajtásai. De a fiam eléggé otthon ülõs típus (mint az apja), s zenét inkább akkor hall, amikor itthon van. Az iskolán kívül nem jár el szórakozni, max. az isiben vagy az osztálykiránduláson mutatnak egymásnak zenéket a mobilon. Pl. szereti Boris Godunov számát, meg a freestyle-t, amit az osztálytársaitól hallott.

Én is mindenevõnek vallom magam, bár legnagyobb hatással a 80-as szintpop volt rám. 80-as, kilencvenes évek zenéibõl szólt itthon mindig is a legtöbb, ennek ellenére a kamaszlányom kedvence a Nightwish... az emberre a legfogékonyabb korában a társai vannak legnagyobb hatással. Talán így szerettem meg én is az én kedvenceimet.

És visszatérve gyermekeink zenei ízlésére való (rá)hatására, nálam visszafelé is elsül.

A mai zenéket én abszolút nem ismerem, ezért nem is jelentenem ki, hogy tetszenek-e vagy sem. Viszont a kamasz fiam ilyeneket is hallgat a youtube-on, és bizony vannak számok, amiket Õ szeretettett meg Velem. Pl. ilyenek a vb zene, az a zászlós, vagy a már említett Green Day egy-két száma, meg még nem tudom, hogy mik. És véleményem szerint ez nagyon jó, hogy Õ is tud rám hatni a mai, fiatalos zenékkel.

Én is úgy vagyok vele, hogy nem árt néha ilyenekrõl is beszélni. Legalábbis engem sokkal jobban érdekelnek a zenei linkek mellett az ilyen típusú 'dumák', mint az ilyen bitráta meg az olyan lossless minõség. De hát szerintem ezzel nem sokan vagyunk így.

Csak bátran...

Engem érdekelnek az ilyen okfejtések...
Nevezzük fél off-nak

Ugyan már.

Jó gondolat volt!

Bocsesz ám az off-ért.<#wink>

Bark Psychosis - From What Is Said To When Its Read .mp3

Én a 2. albumot hallgattam egyszer régebben, de nekem igazán csak 2 szám tetszett róla. Persze ízlések és pofonok.
De szerintem az sem rossz dolog, ha az embernek van egy-két kedvenc stílusa, de azért a többi stílusban is talál pár magának való számot.

Én eléggé mindenevõ vagyok, és szerencsére a fiam is az. Mindig többféle zenét hallgattattam vele, Mike Oldfiled-tól kezdve komolyzenén keresztül a reggie és italo-ig. És mindenben talál Õ is olyat, ami tetszik. Érdekes, mert több 'gyerek' ismerõsöm van, s egyik sem ilyen. Az egyik keresztlányom csak mulatósokat hallgat, a másik ismerõsöm csak rock zenét (vagy a Green Day, Linkin Park nem tudom minek számít).

Az én véleményem az, hogy nagyon sok számít a szülõtõl, hogy megnyissa a gyermeke elött a zenei világ sokszínûségét...

Pardon... ez a válasz musichunter #1302-es hsz-ére ment.

Az jó, amint rámutattam, csak rosszul linkelted be.

Az 1995-ös Herd of Istinc albumról:

'O' Rang - Mind On Pleasure .mp3 (8.67 M😎 http://www.multiupload.com/AWI1JXKXF4

Szerintem ez jó dal...

Én is hallottam 1-2 dalt tölük, de felejtõs...

Ime Mark Hollis egyik dala:

Mark Hollis - The Gift .mp3

Egyetlen szoló albuma ismert elöttem 1998-ból, aki a dal meghallagatása után hanyatt-homlok Mark Hollis lemezt akarna vanni, annak sajnos nem tudok segíteni, hogy melyik lemezboltban kapható...😊

Egyébként egyszer hallgattam egy lemezüket, de igazán nem fogott meg. Pedig New Ordert és a PSB-t is szeretem.

Azaz, Tennant-ra tippeltem, de lusta voltam utánanézni.😊

Jaja.

Niel Tennant meg egy Smiths-es gitáros...is

Ami engem érdekel az megvan:

1-3 album és két remix cucc...

Talk Talk

Valószinûleg nincs olyan korunkbeli ember, ki ezt a zenekart ne ismerné.

Hiszen már a debüt album - a 1982-es "The Party's Over" - tartalmazott néhány igen kiváló mûvet, hogy csak a "Talk Talk", a "Today", vagy a címadó dalt említsem...

A második album - a '84-es "It's My Life" - volt az igazi tuti lemez, olyan dalokkal, mint a "Dum Dum Girl", "Such a Shame", a "Reneé", az "It's My Life"...

A harmadik lemez - az 1986-os "The Colour Of Springs" - már másabb hangzású mint elõdei, de még mindig vannak rajta nagy dalok: "Happiness Is Easy", "Living Another World", "Give It Up"....

Az utosó két album a "Spirit of Eden"(1988) és a "Laughing Stock"(1991)megvalósítja a "hogyan forduljunk ki magunkból" elméletet.
Lehet, hogy az akkori alternativ zenekedvelõknek tetszett, de a Talk Talk rajongóbázisa szerntem feladta a "harcot", csak úgy, mint a kiadó...

1991-ben a "nagy siker" hatására jól szétszéledtek.

Késöbb még kiadtak különféle válogatás- és remixalbumokat...

Általam 4 project ismert, amely a Talk Talk romjain keletkezett:
Mark Hollis szoló,
az 'O'Rang zenekar (talán ez ismert valamennyire), a Heligoland és a Bark Psychosis.

Azt nem lehet mondani, hogy bármelyik leképzõdés egy kicsit is folytatta volna az elsõ 3 Talk Talk lemez hagyományait....

Folyt. köv.

Szia cimbi!

Az Eletronic-ban volt még az egyik Pet Shop Boys fiú is, nem? Vagy rosszul emlékszem?

Ha már szóba került a Talk Talk nálam 1 best of albumocska van te hogy állsz velük???? Tyia.

Én nyitott vagyok a dologra!<#wave>

Hát persze!
Ez már igy szokott lenni..

Ezt csak érdekességként mutattam, hogy van ilyen is.
A Flunk nevû, asszem dán formáció pedig leginkább a trio-hop/downtempo "szakterületen" mozog.

Elszállós, nyugis zene 2005-6-ból... Igazából itt nincs is helye, csupán a dal eredetije köti össze a New Wave-vel....

Ejjjhh, ha hallanád, hogy a Talk Talk, mûvészei mit mûveltek az új évezredben....de még az A-HA különféle projectjei is hót eltérõ dolgokat végeztek, mint a kezdetekkor...

Majd mutatom....de tényleg csak érdekességbõl....

"Valószinûleg nem ez a legpörgõsebb feldolgozása a dalnak"
Ebben nincs vitánk az már bisztos!<#nemtudom><#rinya>
az eredeti azért jobb!

Cimbi!

Hogy tetszett a Blue Monday átirat???

"Nem tudtam kivárni, bele-bele tekertem, 2 perc alatt vége lett és ez benne a jó"

Pótolhatatlan zenei élménytõl fosztottad meg magad....fõleg ha f8 lett osztályrésze a dalnak.

Javaslom meghallhatásra Elton John & Millie Jackson "Act of War" cimû duettjét Extended verzióban.
8 és fél perc "zenei háború"

Eltekintek a belinkeléstõl, mert nem illik a topik arculatába...

Háááát...nem vagyunk egy formák!

Nagy autó, hosszú nem egyszerû zene.

Ha az ember lófrál az utcán és elhalad mellette egy Chevy K-5 az valszeg jobban megnézi, mint egy Seicento-t...legalábbis én.

Ha a zene tetszik, akkor az szóljon jó sokáig.

Volt egy cimborám, akkoriban Rick Astley "Never Gonna Give You Up" cimû szarát volt képes felvenni egymás után X-szer egy kazira, hogy aztán sokáig hallgathassa...ez is egy megoldás.

Egy ujragondolt dal szerintem megtöri azt a sort, amit az album verziók unalma képez egy idõ után.
Gyakorlatilag egy új mû keletkezik, ismerõs betétekkel...

Persze nem mindegy, hogy melyik dalról van szó...ami kicsit is nem tetszik az nemhogy hosszú változatban, de semmilyen formában sem szennyezi a környezetemet.

Nem tudtam kivárni, bele-bele tekertem, 2 perc alatt vége lett és ez benne a jó. <#wink>
Egyébként nem rossz, van benne pár jó effect, csak nagyon vontatott.

<#schmoll2> Tiszta, egyszerû kis zene (már kutatom), a videó is jópofa, a subaakármi nem érdekel, autóban is a kicsi egyszerû teccikérteni.

Szívembõl szóltál Tyia!<#wave><#eljen><#eljen><#email>




jókat írsz egyébként!<#email><#email><#email>

Igazad van!

nem tudom mitörtént a feltöltésemmel!??

Szerintem abban az idõben ahány fiatal (bármilyen nemzetiségû) annyi lemez megjelenését várta.
Nagyon jó volt akkoriban a felhozatal és nem voltak drágák a lemezek sem. Úgy érzem senki sem volt elégedetlen a kedvencétõl származó "új" mû meghallagtásakor...
A mai elõadók albumairól ez nem feltétlenûl mondható el...1-2 húzódal azt szevasz...
Nem hiszem, hogy a Bronski Beat, a Duran Duran, a Kajagoogoo, az Alphaville, a Naked Eyes, a Human League (és most még ide irhatnék 600 elõadót) kedvelõi rossz szájízzel csomagolták volna vissza a frissen vásárolt albumaikat az elsõ hallgatás után...sõt még vagy 3x lejátszották, mert ugye "evés közben jön meg az étvágy"
Legalábbis én így tettem.

Nagy szerencsének tartom, hogy a 80-as években voltam tizenéves, és (fûl)tanúja lehettem kiváló zenekarok elõadók alkotómunkájának.
Rettenetes sok mûfaj élte ekkor virágkorát, ill. indult utnak, mint ezt mindannyian nagyon jól tudjuk.
Szerencsétlen megfogalmazással még azt is mondhatnám, hogy a zenevilág majdnem olyan változatos volt, mint a természet...
Gondolom az sem véletlem, hogy a 80-as évekhez köthetõ totyikok a leglátogatottabbak.
Ahhoz képest, hogy csak januárban indultunk és vannak meglehetõsen döcögõs idõszakok, ez sem megy rosszul.
Irtam régebben, hogy az indexen van egy New Wave topik.
Na az 11 év alatt ért el asszem 120 körüli hozzászólást....

Néha úgy érzem a New Wave a zenepalettán olyan, mint az egyiptomi fáraók között Ehnaton...