Lezajlott az első Ares 1 repülés

Ámen!
<#nyes>

Majd integetek neked egy ilyen hajóból, oksi?
(te meg azt hiszed, hogy ufó vagyok :-D)

Én is láttam a fissziós-fúziós csodát, de direkt nem szóltam.

Ez naggyon fájdalmas volt!
A Blikkben található cikkektõl csak a hossza különbözteti meg, abban feleekkora terjedelemben elintézik az ilyet.
<#nyes>

Indexrõl tudományt ne! <#zavart1>

Erre vártok, nem?

Az ûrprogramok éppen arról szólnak, hogy hatalmas ráfordítással ugyan, de célirányosan fejlesztenek bizonyos technológiákat.

Jelenleg nem fordítanak jelentõs forrásokat ilyen áttörés jellegû ûrtechnológiákra. Pl ennek a jelenlegi új szállító rendszernek a hozadéka technológiai szempontból majdnem zéro!

Lehet persze várni arra, hogy majd a civilszektor kifejleszt valamit. Csak éppen senki nem fog milliárdokat fordítani pl. egy új hajtómûre. Arra várni, hogy ezek a technológiák a civil szektor fejlesztéseinek melléktermékeként jelenjenek meg kb a lottó 5-ösre várással egyenértékû.

Az civil ûriparba rengeteg állami befektetés és megrendelés szükséges, mint ahogy az atomipar esetén is csak így jöhetett létre az a technológia, ami manapság az atomerõmûvekben ölt testet.

Nem bármi áron kel a Marsra menni, csak azért mert megtehetjük, és mint az 2000X már meg lett tárgyalva egyszerûen nem igaz, hogy nincsenek források.

#50: Nem mondhatom, hogy meggyõztek volna az érvek, én negyven, több évig tartó, részben egymás eredményeire épülõ küldetést hatékonyabbnak és nagyobb területet lefedõnek gondolok, mint egy emberes küldetést. Persze, az volna a jó, ha menne a sok szonda, és végül ahová szükséges, oda az ember is, de utóbbival talán szerencsés volna addig várni, amíg egy vagy több nagyságrenddel csökken a hasznos teher pályára állítási költsége mondjuk pl. a nanotechnológia gyakorlati alkalmazásainak köszönhetõen, másrészt a gyors - néhány hetes vagy egy-két hónapos - utazást biztosító hajtómûtecchnológiák kipróbált gyakorlatnak számítanak a több tíz vagy több száz tonnás emberes ûrhajók vonatkozásában. Az eddigi tapasztalatok alapján viszont a becsült költséget lehet parasztvakításnak tekinteni, lévén az emberes ûrprogramok költségkeretei ritkán maradnak módosítatlanok. A wiki szerint a Mars Direct egy éves összrepülési és másfél éves felszini idõvel számol. A két és fél éves idõtartamból fakadó mûszaki és emberi oldalon fellépõ rengeteg probléma miatt ez már csak ebbõl a szempontból sem tûnik túl ígéretesnek.

#51: Azt gondolom, logikusan nem lehet arra számítani, hogy a Mars-kutatásból valamilyen rövidtávú és jelentõs haszna lesz az emberiségnek. Ez egy szükséges, hosszú távon beláthatatlan hozadékú tevékenység, de pillanatnyilag nincs miért bármi áron odarohanjunk. Lehet, hogy volt rajta élet, lehet, hogy van is. De, errõl ráérünk bizonyosságot szerezni két évtized vagy akár két évszázad múlva.
Ha már annyira eröltetni akarunk valamilyen ûrprogramot, neki lehet feküdni az ütközéssel veszélyeztetõ kavicsok keresgélésének illetve az egyenlõre a koncepció szintjén létezõ eltérítési eljárások gyakorlatba ültetésének.

Nem vagyok lelkesedéshiányos fatuskó, csak szûkös erõforrások esetén fontossági sorrendet kell felállítani, és a Mars-kutatás, de fõleg az emberes Mars repülés elõtt még jópár dolog szerepel a listában.

Miért muszáj megmászni a Mounteverestet, miért muszáj F1-es kocsikat vezetni, vagy nézni, miért muszáj ûrtúristáskodni, miért muszáj kutatóbázisokat fenntartani az Antarktiszon, miért muszáj gyereket nemzeni és szülni egy olyan világra, ahol a gyerek biztos, hogy végigxopja az életét, miért érdemes minden nap felkelni?

Gondolom mert emberek vagyunk!
Csak ennyi!
<#vigyor>

A SEI 400 milliárdos adata alapvetõen a nyolcvanas években keletkezett. Azóta történt egy pár dolog (Mars Direct, Mars for Less) ami levitte az árat.

Negyven olyan szonda amely a korlátozott méret és tömeg miatt soha nem lesz képes azt a mûszerezettséget felvonultatni mint ami egy több tíz tonnás leszállóegységbe az embereken felül befér.

A szondák arra valók amire általában a robotok, elvégezni a monoton felderítést, hogy az emberi munkaerõt a megfelelõ pontokon lehessen felhasználni (mélyfúrások, élet utáni kutatás és az ehhez kapcsolódó bonyolultabb biolabor).

Emékeim szerint a Nasa Express szondáinak darabja 250 millió dollár volt, a folyamatosan harminc évre lévõ Mars-utazásra pedig 300 milliárdos költségvetésrõl tudok. De legyenek az általad hozott számok, ez így is negyven szondát jelent, amelyek küldetési ideje picit könnyebben hosszabbítható - látsd roverek - mint az emberesé. Ettõl kezdve nem egészen értem, miért parasztvakítás kimondani azt, hogy a szondás feltárás hatékonyabb, de ha vannak érveid, szívesen meghallgatom õket.

#46: Ha kifejtenéd, miért muszáj, azt megköszönném.

Persze hogy nem Magyarország. Az USA-nak sokkal több pénze van a "mutyikra" és sokkal hitelesebb politikusaik annak megmagyarázására.

Amit NEXUS6 #44-ben leírt, kiegészíteném:

Amennyit az USA a NASA-n keresztül a meglévõ partnercégek (kik lehetnek a nagyobb részvényesek?) meglévõ technikáinak módosítására költ (nem eddig - hanem amit össz. a rakétára szán), annyi pénzbõl:
1: a ruszkik egy teljes, minden igényt lefedõ hordozórakéta családot fejlesztettek volna...
2: talán az ESA is fejlesztett volna egy alapjaiban új rakétát...

Ennek a nagyon népszerû parasztvakításnak egy nagy hibája van. Mégpedig az hogy nem igaz. A felszíni egységek nagyon drágák. A Mars Science Laboratory 2,5 milliárd dollárnál fog megállni. Ez az ISS egyéves üzemeltetési költsége. Egy ilyen méretû szonda 10 év alatt valósul meg épül. És még mindig csak a felszín geológiáját kapirgáljuk.

Ezt kell összevetni egy 100 miliárdos Mars utazással.

Jelenleg minekután nemzetközi egyezmények kifejezetten tiltják az ûrbe és a Holdra fegyver telepítését, az államoknak nem érdeke az emberes ûrrepülés erõltetése. Másrészt egyedül az államoknak van akkora pénzügyi, technológiai lehetõsége, hogy megteremtsék az emberek folyamatos ûrbeli tevékenységének hátterét, kiépítsék egy ûripar/ûrgazdaság infrastruktúráját.

Nem azért kell az ûrbe menni, mert jelenleg marhára megéri, hanem mert eccerûen muszáj!
😊

Hát, legyen mutyi, legyen lobby, mint ahogyan minden másban is, én nagyobb bajnak látom azt, hogy alapvetõen nincs elképzelés arra nézve, minek is ez az egész emberes ürrepülés. Csinálgatják, mert megörökölték, de perpillanat a szorosan vett humánbiológiai kutatásokon kívül nem sok mindenhez kell emberi jelenlét az ûrben, s az automatizálás fejlõdésével ez egyre inkább így lesz. Amerikában a NASA-n kívül a hadsereg is foglalkozik ûrtevékenységgel, nincs saját emberes rendszerük, a költségvetésük viszont egy nagyságrenddel nagyobb a civil szervezeténél. Orbitális pályán keringeni minek, drága pénzen a Holdra menni a porban kotorászni megintcsak minek, a Marsra vinni embert a homokot túrni ismét felesleges. Egy emberes marsrepülés árából az ûrszonda felszereltségétõl függõen több száz, vagy akár másfélezer automata küldetés bonyolítható le, amíg húszezer dollág egy kg hasznos teher orbitális pályára állítása, addig eszetlen pazarlás emberrel repülni.

Az, hogy mennyi érvet sorakoztatnak fel valami mellett sajna semmit nem bizonyít, ha ott van a mutyi.

Másrészt az az egészben az ismeretlen tényezõ, hogy amikor kifejlesztenek egy új cuccost az minimum 3 lehetséges módon hat a dolgokra.
1. Nem hozza a várt paramétereket, bármilyen ocsónak és ésszerûnek tûnt. lásd pl Ûrsikló
2, Az új cuccos bizonyos tulajdonságainak köszönhetõen beláthatatlan lehetõségeket nyit meg, amiket érdemes kihasználni. Lásd Pl Internet.
3. Az új fejlesztés kb. azt hozza amire tervezték. Lásd pl Apollo projekt, (leszámítva persze a járulékos technikai fejlõdésbeli hozadékot, ami nagyobb jelentõségû volt, mint hogy hoznak néhány kg követ, meg kitûzik az amcsi zászlót).

Mondják persze, hogy a siker záloga, a célok helyes kiválasztása.😊 Ami ugye lehetõséget ad arra, amikor elindul egy fejlesztés alapvetõen rossz irányba, akkor ne abba hagyják, hanem a hibás technológiához igazítsák az elvárásokat. Megint csak az Ûrrepülõgép, vagy éppeb ez a jelenleg fejlesztés alatt álló ûrszállító rendszer a példa erre.

Szal télleg nem Mo. Amikor a kormány megrendel egy jelentést, akkor nem pancser cégek dobnak össze egy 20 oldalas firkálmányt 20 millióért pár óra alatt. Hanem nagyon okos ember csinálják ugyan ezt általában sokkal több pénzért.

Azt viszont kötve hiszem, hogy valahogy ne kerülne bele az az opció, rengeteg sok érvvel megtámasztva, amit végül is a politika megrendelt.

Amikor elindította Bush 2004-ben a SEI programot akkor az Aldridge bizottság 17 területben foglalta össze, hogy mit kell fejleszteni, ekkor még mindenki szabadon járatta a fantáziáját.
A jurney to Inspire, Innovate, and Discover

Az elsõ volt az olcsó nehéz-szállító képesség kialakítása. Aztán jöttek olyan apróságok, mint fejlett, nagyméretû, könnyûsúlyú, moduláris struktúrák kifejlesztése, nukleáris meghajtás fejlesztése, nagy gyorsulást biztosító, hosszú élettartamú, ûrben alkalmazott hajtómûvek fejlesztése, .... ûrbeli erõforrások felhasználása - gyak függetlenítés a földi ellátástól.

Ezer egy perspektivikus projekttel pályáztak a NASA-nál a cégek. És hogy hogy nem a jelenlegi beszállítók, a jelenlegi technológiával kapták meg pl. a szállító képesség ûreszközök kialakítására vonatkozó megrendelést.
Az összes többi 16 pont megvalósítása viszont sehol se nincsen úgy najából. Erre is 5 év után fellõttek egy ilyen rakétát, ami hát a messze nem a végleges verzió volt. Csak a booster elejére ráraktak valami makettet és csókolom.

Kb ennyi a nagy elnöki program hozadéka 5 év után, ehhez képest tényleg sokba kerül.

Az Augustine bizottság meg átfutva a jelentést tényleg szép munkát végzett, egy könyvelõi precizitású felmérés a jelenlegi helyzetrõl és arról, hogy a jelenlegi illetve éppen fejlesztés alatt álló eszközökbõl a legolcsóbban mit lehet kihozni.
És ennek megfelelõen kb annyira perspektivikus is, mint egy cég pénzügyi mérlege.

Szerintem.

Szerencsére az USA nem Magyarország. Elképzelhetõ, hogy van némi mutyi, de koránt sem annyi, mint itt. Nagyon durván szakmailag vannak ott alátámasztva az érvek, és nagyon durván dokumentálnak. Egyébiránt érdemes végiglapozgatni az Augustine bizottság végleges jelentését. Gyönyörûen összefoglal mindent, a javaslattétel összesen 1 oldal belõle. Ugyanígy meg volt alapozva a Constellation program útvonala is. A NASA egy nagyon nyílt, a nyilvánosság által állandóan átvilágított szervezet, nagyon nehéz lenne holmi politikai mutyikat végrehajtani. Az más kérdés, hogy a lobbitevékenység természetesen erõs, de ha a végeredménye hulladék abból nagyon nagy botrány kerekedik. (Nem úgy mint Magyarországon ugye)

Szerintem meg Fotosopp. <#idiota>

Általánosságban azt nem értem, hogy gondolhatják: hogy ha ezek maximálisan specializált rendszereket, amelyek ráadásul szélsõséges körülmények között között kell, hogy mûködjenek, egy teljesen más konfigurációban rakják össze, akkor is maximális, optimális, de akár csak elégséges teljesítményt fognak nyújtani.

Persze lehet egy dízelmotoros buszból is sportkocsit építeni, de lehet, hogy mire eléri egy Ferrári teljesítményét, már régen többe is került és a nevén kívül már nem is ugyan az benne semmilyen alkatrész.

Gombhoz a kabátot tipikus esete.

Az egyik probléma, hogy NASA területen csak a két 39-es indítóállás van. Az összes többi a légierõ "felségterületén" van. Valamiért soha nem szerettek közösködni...

Szerintem annak, hogy az STS rendszer elemeire építenek és annak kiszolgáló létesítményeit használják, sokkal inkább politikai oka van, nem mûszaki és pénzügyi... Ugyanazokat a cégeket "alkalmazzák" tovább, akik az STS projektben is részt vettek (kb. mint nálunk: mindíg ugyanazok férhetnek oda a húsos fazékhoz). Nem kis népharagot váltana ki az USA-ban az sem, ha az STS "kukázása" miatt sok ezer embertõl válnának meg a NASA beszállítói... Ráadásul így a nép egyik "státusszimbólumának" elemei (látszólag) tovább élhetnek az új projektben... A mûszaki és pénzügyi okok kivételével minden a korábbi rendszer felhasználása mellett szól...

Ares I a szélcsatornában, megfigyelhetõek ennek a ránézésre egyszerû formának a távolról sem egyszerû lökéshullámrendszere, amely ráadásul folyamatosan mozgásban van.

Ares I szélcsatorna

A gyûrûk a hangsebességnél gyorsabban repülõ rakéta körül alakultak ki, a lökéshullámfrontok váltak láthatóvá azokban a tartományokban, ahol légnyomás lecsökkenése miatt a pára kicsapódik. A cikk képe kevéssel, a kommentben beidézett pedig a hangsebesség átlépését követõen késõbbi állapotot mutat, ahol már a felsõ rész minden gyûrûje indukálta lökéshullám látszik.

Ugyanez a jelenség a Saturn VB esetében:

Saturn VB

Illetve az ûrsikló rendszernél:

STS

A Delta-IV-et függõlegesen szerelik össze, mind az LC-37-es álláson Cape Canaveralon, mind az LC-6-os álláson Vandenbergen.

Annyiba került volna az egész mint amit a 398B-re költöttek tavaly.

39a és 39b. Bocs.

Amikor az új rakéták mellett döntöttek valószínüleg figyelembe vették az összes tényezõt. Jelenleg a NASA a 38a és 38b jelû indítóállásokat használja emberes kilövésekhez, és a VAB-ban állítja össze függõlegesen a gépeket. A Delta rakétákat vízszintesen szerelik, és a 37-es indítópadon emelik rájuk a terhet. Gondolom többe kerülne az infrastruktúra megépítése egy Delta rakétához, mint a jelenlegi infrastruktúrához fejleszteni egy rakétát. Lásd Ares-I építés, szállítás, kilövés képei - gyakorlatilag a Space Shuttle infrastruktúrájával építették, szállították ki, és indították.

A súly miatt valóban. Igaz.

kerozin olcsóbb mint a h, és könnyebb kordában tartani (gyak a h mindig szivárog).

és ez repülõknél is elõfordul hangsebesség közelében, vagy akár az alatt is erõs manõvereknél látható a szárnyvégeken.

Elsõ fokozatban nem.

Furcsa, hidrogén jobb mint a kerozin nem?

Mind az Atlas-V Heavy 25,4 tonnás mind a Delta-4 Heavy 26,8 tonnás teherbírása lehetõvé tenné hogy az Ares-I gyengesége miatt teljesen kispórolt 607. Orion változatról visszatérjenek az erõsebb 606. számú változatra.

Üzemeltetési költségben a legjobbak az Atlas alapú változatok lennének a kerozinos elsõ fokozat meg az ebbõl adódó kisebb méret és könnyebb kezelhetõség miatt.

2004-ben az OSP program során ezeket már részletesen kielemezték.

Ahogy a rakéta hasítja a levegõt, alacsonyabb nyomású területek keletkeznek, ahol a levegõben lévõ vízpára kicsapódik.

Egy:
orion nagy átmérõje miatt az említett rakéták nem alkalmasak. (6 személy)

Másrészt a súly miatt kell új rakéta.

És még nem beszéltünk arról hogy melyik rakéta üzemeltetése (nem a kifejlesztése) olcsóbb

ez a gyûrû miért keletkezett? mi ez oka?

Nem vinné fel. Még a sokkal erõsebb Proton sem.

Hadd éhezzenek. Eddig is éheztek és senkit sem zavart, ezután sem fog. Plusz ha pár százezren éhenhalnak, a többieknek talán elég lesz a helyi kaja. Túlnépesedést népességcsökkentéssel kell megoldani, nem külsõ segítséggel (honnan szednének kaját, ha mindenki éhezne az egész Földön? Rossz a jelenlegi gondolkodásuk).

"Márpedig láthatóan versenyeznek az idõvel: többek között azért forgatják az SRB-t, hogy minél gyorsabban tudják gyújtani a 2. fokozatot (akármilyen ritka a légkör 40km-en, azért fékez még rendesen)."

Orosz megoldas: Akkor kell gyujtani amikor meg ossze vannak kapcsolva. Ezert racsos sok orosz raketanal a csatlakozasi felulet ket fokozat kozott. Igy a kovetkezo fokozat elloki magatol az elozot es a toloero sem csokken a szetkapcsolas idejere. Egyszeru es olcso megoldas.

Mondok egy csúnyát: egy Szojuz rakéta is felvinné...

Ez a gyûrû tényleg jól néz ki:

"A helyzet mindent figyelembe véve is szar."
Ez tény. Ha rajtam múlna, én sem SRB tetejére ültetnék embert. Ott a Delta 4 heavy. De nem rajtam múlik. Ugyanakkor az SRB-t sem tartom teljességgel alkalmatlannak erre a célra.

A max. aerodinamikai terhelés egy "karcsú" rakétánál közel sem akkora probléma, mint az STS-nél. A Challenger esetén egy erõs magaslégköri szél is "megcsavargatta" a rendszert, olyan hatásokat fejtett ki rá, amivel tervezéskor nem számoltak, erre szintén kevésbé érzékeny egy "soros" építésû rakéta. Ez mind hozzájárult a katasztrófához, de nem ezek adták a fõ okot, hanem alapvetõen az SRB "szivárgása". Az Ares1 esetén ez sem lenne végzetes. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy a Challenger robbanását pont a két SRB élte túl, gyakorlatilag a robbanás után is üzemképesek maradtak, a "hibás" is.

A vibrációs probléma jelen van ez tény...
A kényszerû "fogyókúra" után már egy Delta 4 heavy is felvinné. Az Atlas 5 heavy-hez nem kellene ekkora súlycsökkentés viszont olyan még nem repült, gyakorlatilag csak papíron létezik.
De szerintem politika és üzlet, ami miatt az SRB-hez ragaszkodnak. A Delta és Atlas indítóállások nem a NASA területén vannak... Munkát kell adni a régi partner cégeknek is (gondolom ezekben sok politikus is részvényes)... stb...

Ez így nagyon pongyola és tutira téves szerintem.

A hadsereg = US ARMY. Te gondolom a telejes DoD költségvetésre célzol. A NASA költségvetése 16 milliárd körül van most évente. Ennél biztos többet költenek egészségügyre, közlekedés támogatásra stb.

Az USA ott kefélte el, hogy a '80-as évektõl a világ legnagyobb hitelezõjébõl a legnagyobb hitelfelvevõjel lett mára, aztán csodálkoznak, hogy hol a pénz: nos, akkor meg a költségvetést kell megcsonkítani. De mivel a NASA zabálja el a hadsereg után a legtöbbet, és inkább az ûrpresztizst csökkentik, mint az amcsi "békefenntartó" presztizst, ezért a NASA-t faragják le. Most Reagan hibájának levét isszák meg. Persze, mint Magyarországnál, ott is lehetetlen lenne az adófizetõkre hárítani a túltermett életszínonaluk terhét.

"Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy"
A helyzet mindent figyelembe véve is szar.

A szilárd hajtóanyagú rakéta leállíthatatlansága miatt a mentõrakétát az Ares-1-nél erõsebbre kellett méretezni ami plusz 2G gyorsulással jár (10 helyett 12 G), a mentõrakéta tömegét a több hajtóanyag növeli ami a hasznos teherbõl jön le. Az Ares-1 például jelenleg teljesítményhiányban szenved.

És igen, egy mentõrakétát a szerencsétlen véletlenekre szokás méretezni. Ezért nem karácsonyfadísz.

Az állítólagos "nem veszélyes" tartományban van (60s)a maximális aerodinamikai terhelés pontja is. A Challenger felrobbanásában is számított.

Mivel a teljes belsõ tere nagynyomású égéstér, ezért szilárd hajtóanyagú fokozatok meghibásodása mindig végzetes az adott rakétafokozatra és a tapasztalatok szerint az egész adott rakétára is.


A nagyméretû szilárd hajtóanyagú rakéták vibrációs problémákkal küzdenek. A folyékony hajtóanyagú rakétáknál ez ellen az üzemagyag betáplálásba való aktív beavatkozással lehet segíteni. Az Ares-1 SRB-nél a vibrációk 100 és 115 másodperc között olyan szintûek, hogy több tonnás vibrációelnyelõ berendezések beépítésére kényszerítik a tervezõket. Plusz mindig módosítani kell emiatt az Orion ûrhajó terveit ami a költségek további megfutását okozta. Mellesleg ezért van az is hogy az elõrejelzett 26,8 tonna teher helyett a teherbírás 23 tonna alá esett. A Delta-2 rakéta legutólsó balesete pontosan bizonyította hogy a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta meghibásodása bármikor bekövetkezhet (a rakétatest gyártási hibája volt a bûnös).

Mnden tiszteletema gondolatodé, de az is igaz, hogy a más pénzét könnyebb elajándékozni, mint a sajátodat. <#lookaround>

A biatorbágyi elsõ Magyar ûrkilövõ ilyen síremlékekkel lesz majd körül véve, terveink szerint!

<#nevetes1>

Azért ez már a hülyeség csúcsa. Egyszer azért rinyál valaki, hogy az USA fegyverekre költi a pénzét. Aztán azon, hogy nem avatkozik be xy helyen. Aztán az a baj, hogy nem költ ûrkutatásra, aszeroida figyelésre, stb. Most meg az a baj, hogy igen.

Az ilyen barmokat elásnám fél méter mélyre...

Olvastam ott is, illetve korábban máshol is hasonlókat. Van benne igazság. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a mentõrakéta rövid mûködése alatt többszörös gyorsulást produkál, mint az ûrhajó terhe nélküli rakéta, így biztosított a gyors eltávolodás a rakéta leállása nélkül is, ráadásul nem is az eredeti haladási irányba, hanem attól eltérõ szögbe repíti. Illetve az ejtõernyõket nem azonnal, hanem a leválasztás után több másodperccel nyitják, így az esetleg keletkezõ törmelékekkel is nagyon kicsi valószínüséggel találkozhat.
A rakéta meghibásodásán kívül még szerencsétlen véletlenek sorozata is kell ahhoz, hogy a mentés sikertelen legyen. Az egyik ilyen helyzet, amikor nagyon kockázatos a mentés, az indítóálláson és a start utáni néhány másodpercben bekövetkezõ meghibásodás. Nagyobb veszélyt a gyútás után a rakétán végigfutó lökéshullám okozhat és rögzízések elengedése utáni stabilizáslás is problémás lehet az elsõ néhányszor 10 méteren. A második probléma folyékony hajtóanyagnál is adott, az elsõ viszont könnyebben mérsékelhetõ. A repülés ezt követõ szakasza sziárd hajtóannyaggal viszonylag hosszú ideig biztonságos, talán biztonságosabb, mint folyákony hajtóanyaggal. A következõ problémás szakasz, amikor kezd nagyon vékony lenni a hajtóanyag réteg, emiatt és az eltelt idõ miatt is kezd átmelegedni a rakétatest külsõ burkolata a kiszolgáló egységekkel együtt, ami növeli a meghibásodás kockázatát. Robbanás nagyobb kockázatával csak ekkor és gyújtáskor lehet számolni.

Az ûrkutatás topikban kimerítõen lett taglalva. hogy mi a probléma a szilárd hajtóanyaggal.