335
Pánikbetegség
-
#295
mik a lehetőségek? íz -> probléma -
#294
Amég nem írod le, milyen ízű, addig nem tudom megmondani.. -
#293
szerinted mitől van? -
#292
és nagyon kicsi hólyagok kb 1/3a egy gyufafejnek és kis vékony bőr
és miután kifakad csak kis piros pötty van helyette
-
#291
kóstold meg -
#290
hát nem kóstoltam:/ de a színe az teljesen átlátszó -
#289
Milyen íze van a 'víznek', ami kijön belőle? -
#288
hello mindenki! bocs h ide írom a problémámat csak már tapasztaltam h itt segítőkész emberek vannak:) egy olyan problémám van h a kézfejem től a könyökömig "tele" vagyok fehér holyagocskákkal melyeket ha kifakasztok víz jön belőle. találkozott már valaki ilyennel?
és a pánikbetegségben szenvedőknek kitartást kívánok mert van kiút és szeretném ha megtalálná mindenki:) -
#287
Nekem olyankor negyed óra után biztos ki kell mennem hugyozni is :| -
ntex #286 reggelente én is szarul vagyok többnyire eleinte de aztán ahogy beindul a nap jobb lesz valamivel -
álomcsapda #285 Uh..nálam az ellenkezője működik/működött. Sajnos, ha előjött a depresszió/pánik, én alvásba kergettem magam, hogy ne kelljen gondolkodni. Képes voltam átaludni az egész napot... Egy depisnek mindig a reggel a legnehezebb..amikor el kell indulni. -
ntex #284 hát én ezt nem tudnám megszokni :D ha már nagyon nem megy az alvás akkor felkelek, iszok egy pohár vizet és visszafekszem. utána már többnyire el tudok aludni -
#283
Ismerős. :D Az a király, mikor fél órán belül 30x riadsz föl álomba merülés határáról. Az a vicces, hogy meg is lehet szokni. -
ntex #282 egy időben nekem is voltak alvászavaraim, mindig pont mikor átbillentem volna az alvásba hirtelen felijedtem valamiért ilyen hülye érzéssel sé volt hogy ez órákon keresztül ment. Szar dolgok ezek :-\ -
mm666 #281 Igen, sajnos van összefüggés. Főleg ha gyógyszert szedsz rá és annak van ilyen jellegű mellékhatása. 2004 óta altatóval illetve nyugtatóval alszom. Nem megy másképp. -
mm666 #280 Igazad van:))))) ne is hozza rád a frászt:) -
#279
Igen, ha az ember szorong, akkor nehezebb az alvás is. -
midrat #278 szerintetek van összefüggés a pánikbetegség és az inszomnia(alvásképtelenség) között? -
álomcsapda #277 Köszi! :) ..és tényleg a legfontosabb, hogy tudatosan figyelj a sikereidre!! Hívd fel a figyelmedet arra, hogy-na tessék, egyedül sétálok a városban-és hidd el, egyre nagyobb lépésekre leszel képes.. Viszont ez hosszú-hosszú idő, nem szabad türelmetlennek lenni. Nekem 10év kellett ahhoz, hogy idáig jussak, és még mindig vannak kisebb pánikok..
Az is sokat segített, amikor megtudtam, hogy a pánik, Pán istenről kapta a nevét, aki egy pánsíppal ijesztgette az erdőben az embereket :) Na mondom, ez a kis hülye nem fogja rámhozni a frászt :) :D -
mm666 #276 Igen, nekem is ilyenek voltak, de most már bemegyek egyedül a városba busszal,vagy ha anyuékkal, akkor van hogy ők erre én arra. Gratulálok,hogy felköltöztél,bátor lépés volt. Jó ilyen történeteket olvasni. Köszönöm a biztatást. -
álomcsapda #275 Sokáig képtelen voltam egyedül lemenni boltba, utcára..stb. Mindig támaszkodnom kellett valakire... Aztán fogtam magam, és teljesen egyedül felköltöztem Pestre.. Borzalmasan nehéz heteket éltem meg, szenvedtem, pánikoltam, xanax, sírás, halálfélelem... De sikerült! Nem futamodtam meg..
Talán, ha apró lépésekkel kezdesz..hidd el, menni fog! Csak bízz magadban!..mellettem igaz volt egy nagyon jó barát aki sokat segített, de jórészt magamnak köszönhetem.. És figyelni kell arra is, hogy az apró sikereket rögzítse az ember! Észre kell venni, ha sikerül valami.. -
mm666 #274 Igazad van. Én is küzdök,és mindig is küzdöttem. A dokim is azt mondja el kell indulni, de ő nem látja azt,amit te is én is: elindulni nagyon nehéz. Főleg ha az embert évek óta szedálják különböző gyógyszerekkel. Engem is a változások viselnek meg. A költözéssel jött elő megint. például ha arra gondolok,hogy valakivel össze kellene költöznöm, egyszerűen a halálfélelem tör rám. ( Szüleimmel élek) Félek attól,milyen lenne egy másfajta élet. -
álomcsapda #273 Én is pánikbeteg vagyok.. A küzdős fajtából :), de a mai napig vannak kisebb parák.. Engem általában az új dolgok, a változások viselnek meg.. Szerintem a legjobb módszer a pánik ellen az, ha az ember szembefordul a félelmeivel. Ez borzasztó nehéz, de ha egyszer legyőzöd a parát, legközelebb már sokkal kisebb lesz..aztán még kisebb..és kisebb...És nem árt megkeresni az okot, hogy miből indulhatott el..
Borzalmas dolog az biztos,de úgy gondolom,hogy nem leküzdhetetlen.. -
#272
=/ -
mm666 #271 Nekem 12 éve van pánikbetegségem. 5 év után úgy nézett ki, saját erőből kilábalok belőle, aztán elköltöztünk és sokkal rosszabb lett minden. 7 éve szedek rá különböző gyógyszereket (huzamosabb idő után mind elveszti a hatását), depressziós lettem, egy munkahelyen sem tudok meglenni alig egy évnél tovább. Teljesen az ellentettje lettem annak,amilyen előtte voltam. Most zárkózott vagyok, antiszociális, otthonülő és semminek sem tudok örülni. Tönkrement az életem. -
#270
Én 185/99. 93 má tök jó lenne. :D De 85 körül van a cél nálam is. Az a 15kg bazmeg 3 bowling golyó. Ha elképzelem, hogy annyi plusz súllyal nyomom :CCC -
#269
Nekem kb. 1 hónapja költözésnél volt ilyen. Pakoltuk fel a cuccokat 2. emeletre mint állat, aztán hirtelen le kellett ülnöm, mert iszonyat kalapált a szívem, meg ilyesmi. Azért egy 10 perces pihenő, meg kb. 1 liter ásványvíz rendberakott hirtelen. :)
Hiába, rámugrott kb +10 kg. az elmúlt fél évben+alig mozgok. Úgyhogy most edzés+bicaj ezerrel, meg megpróbálok egészségesebben kajálni. 185 cm vagyok és kb. 93 kg. 80-85-ig le kellene menni... -
#268
Ilyen szívparám most volt nekem is, de szerintem az edzetlenségem a fő oka. Fallabdázás közben hirtelen elkezdtem elzsibbadni balról jobbra, meg szúrt a mellkasom, azt hittem elájulok, de időben sikerült leülnöm (már ment el a kép) :D Utána egy pár napig ezen stresszeltem. Nem szabad nagyon széthajtanom magam, mert nem bírom még. Egy 10 kiló lemegy, utána ráfekszem keményen, egy heti 4-5 alkalommal szeretnék mindenképpen brutálisan elfáradni :) Sokkal jobban alszom is, nyugodtabb vagyok, ilyenek. -
ntex #267 Jelenleg egész jól, elköltöztünk vidékre, kint vagyok egész nap a levegőn teszek-veszek a ház körül, fűnyírás ilyenek. Sok új emberrel találkoztam, eddig számomra ismeretlen ismerősöket ismertem meg (ezt értsd úgy : bátyjám ismerte csak eddig őket, én nem) ezáltal elmúlt az a dolog hogy ha idegen emberek közelébe érek akkor rosszulleszek, mintha tartottam volna attól hogy kommunikálnom kell ismeretlenekkel.
Mostanában ami van : már gyerekkorom óta szoktak lenni kisebb-nagyobb szívritmuszavaraim, az a fajta amikor "kihagy" a szív, szóval olyan mintha kimaradna 1 ütés és ezt pótlólag utána pumpál egy nagyot a szív, ezután visszaáll a ritmus, de még tavaly volt egy olyan hogy egyszer csak kb. 15 másodpercig elkezdett össze-vissza kalimpálni mintha szívroham lenne, hozzáteszem ez is pánikrohamhoz vezetett majdnem de szerencsére abbamaradt. (nem vizsgáltattam ki az okát kardiológián eddig) Mikor ilyenem van akkor végigfut rajtam egy olyan bizsergés mint amikor megíjedsz vagy megíjesztenek. Szóval mostmár mintha paráznék ettől a ritmuszavartól is.
Jah meg olyanom szokott lenni hogy kajálás után valamiért elég magas lesz a pulzusom és ettől ilyenkor nagyobb eséllyel van ritmuszavarom úgy vettem észre, meg néha esténként mikor már elalvás közeli állapotba kerülök akkor is van hogy arra ijedek fel hogy felszalad a pulzusom csak úgy.
A körzeti dokim még tavaly azt mondta hogy nem tud velem mit csinálni, mozognom kéne meg kint lennem a friss levegőn. Ez úgy tűnik hogy segített tényleg, viszont ha biztosra akarok menni akkor valszeg elmegyek egy kardiológiai vizsgálatra vagy kipróbálom a Magne-B6 ot (magnézium és B-vitamin bogyesz). Úgy hallottam a magnéziumhiány is okozhat ilyen tüneteket. -
6teen #266 Kedves sötétbarom, egyszer csak nehogy Tőled is megkérdezzék. -
6teen #265 Én kényszerbetegségben szenvedtem. De komolyan. Kaptam különböző tanácsokat, de elhatároztam, hogy magam fölött igen is ÉN uralkodok. Pl előtte ezerszer megnéztem, hogy bezártam-e az ajtót. Persze több hasonló volt. Nos ezeknek vége, mert megnézem kétszer, és annyi. Először nagyon durva volt, azt hittem sokkot kapok, ha nem megyek vissza. Végül én győztem. Sikerült. -
#264
Na, hogy vagyunk, hogy vagyunk? :D -
Candi #263 Gratula hozzá :) A küzdési dolgok maradni is fognak, de majd ritkulnak és a mértékük sem lesz olyan "mély". Csak kitartás :) -
ntex #262 Azóta sem szedek semmit, viszont néha még mindig küzdenem kell magammal egyet. Lehet elmegyek kivizsgáltatni magam hátha az is megnyugtat valamennyire (feltéve ha valóban nincs semmi bajom) -
#261
Nekem a mutálás kész katasztrófa volt, annyira szerettem énekelni, és szétcseszte az énekhangom. -
#260
Ez szerintem is inkább depresszió. Próbáld magad kicsit fejleszteni. Lehet, hogy hülyének fogsz nézni, de szerintem a legjobb, amikből ilyenkor kis erőt meríthet az ember, azok az illemtankönyvek.
Azok leírják, mik a normális viselkedés alapjai emberek között. Ma nagyon nem azok a szabályok szerint viselkedünk egymással, és ennek meg is van az eredménye, azon gondolkodunk, hogy mások mit gondolnak rólunk, mert nem tudjuk, hogy helyesen viselkedünk-e.. vagy valami ilyesmi.. -
#259
Valamilyen szinten ismerősek ezek a dolgok. Ismerős az is, hogy "úgyérzem mindenki engem néz és ettől zavarban vagyok, állandóan arra gondolok", és a bezárkózás is. A 2 elég erősen összefügg, de persze a magabiztosság is (ami főleg testedzéssel, illetve tanulással érhető el :| )
Sajnos nekem a "bezárkózást" egy természetes tényező okozta, amit úgyhívnak mutálás. A sok éneklés miatt nálam úgy jött ki, hogy alig bírtam beszélni 3 évig. Azonban 4. évben - amikor már mélyhangon tudtam beszélni, az érettségi miatt elég sokat kűzdöttem, hogy megtanuljak újra rendesen beszélni meg kommunikálni, az volt a szerencsém, hogy zeneművészeti suliban a tanárok is segítettek, és mivel többet voltam bennt a suliban, volt kivel kommunikálnom mindig :)
Utána gyakorlatilag elmúltak ezek, bár ha sok ember előtt kell beszélnem nehezebben megy :I
Neked is azt tudom javasolni, hogy sport, és olyan emberek/társaságok keresése, akiknek hasonló az érdeklődési körük. Én is nehezen találtam sajnos ilyeneket, de azért lehet ;) -
ntex #258 nem tudom de bezárkózni a világ elől semmiképp sem célravezető dolog, sztem a pánikbetegség egyik kiváltó oka lehet. Ezzel mindenképp próbálj meg felhagyni ha tanácsolhatom, próbáld meg a "kit érdekel" hozzáállást abból a szempontból hogy ki mit gondol rólad.
Eleve ha semmit nem csináltál (nem szóltál hozzá vagy nem csináltál olyat) nem lehetnek előítéletei az embereknek, csak beképzeled.
Nem tudom a szociofóbia pontosan mit jelenthet, talán emberektől való félelem ? De ezt inkább úgy mondanám hogy egy kezdődő depresszió jelei. -
#257
Én mostanában kerülöm a társaságokat,lehet hogy szociofób lettem?Az idegenektől távolságot akarok tartani de az ismerősök közé is ritkán van kedvem menni.Figyelem az embereket és kényszeredetten gondolok arra mit gondolhatnak rólam,néha azon kapom magam hogy akaratlanul is csúnyán nézek az emberekre-ilyenkor páran talán azt hihetik kötekedni akarok velük de nem.A kommunikációban is néha akaratlanul nyers vagy tapintatlan vagyok-de általában félszegnek tartanak.Ez lehet a szociofóbia?Ja és attól tartok hogy fiatalkori demencia fog kialakulni nálam,talán el is kezdődött már. -
ntex #256 megjegyzem a sportolás, kint lenni a friss levegőn határozottan javulást hoz a betegségben szenvedőknek, szerintem én is ennek köszönhetem a javulást az állapotomban mert nálam valószínűleg a bezárkózottság miatt jött ki ez az egész