292
Gátlásosság legyőzése
  • drsenorita
    #292
    vele igen:P
  • IXEMGabeo
    #291
    és..legyőzted gátlásaid:D
  • drsenorita
    #290
    azt mondta, tartsunk szünetet az üzenetváltásban, és ne írjak, majd ő fog. mindenesetre megfogom neki magyarázni, hogy félreértette. valójában nem tudom őt hová helyezni...
    vicces, mert az előző barátomat anno itt ismertem meg:P nem vagyok egy nagy fórumozó, de akkor valamit kommenteltem, aztán rám bukkant, váltottunk pár üzenetet, kiderült, hogy a környéken lakik, felvett msnre...másfél hónap múlva találkoztunk, és...:D szóval bármi megtörténhet
  • IXEMGabeo
    #289
    :( érdekes, és most akkor az a srác ennyire megsértődött?

    mondjuk ennek ellenére, hogy őszinte voltál ő se láthat a te fejedbe, biztos megpróbáltad megmagyarázni neki, gondolom nem válaszolt és lapátnak vette a gondolataid.:S mondjuk érthető, ha a csalódás miatt bizonytalan vagy ez az, ami a legnehezebb vagyis legyőzni a saját félelmünket és szembenézni egy új lehetőséggel. Mert most ez az eset állt elő. Én azt mondom, ha látsz, vagy találsz olyan srácot, akivel egy hullámhosszon pendülsz (ki tudja talán pont itt az SG-n lelsz egy hozzád hasonló gondokodásút, akkor ne habozz:):)
  • Aquir
    #288
    itt mindig a félreértésekkel vannak a bajok:) De ha valaki téged egy ilyen miatt nem akar, az nem is érdemelne meg szerintem
  • drsenorita
    #287
    igen. nagyon csalódott vagyok és össze vagyok kavarodva. szeretem azt a fiút és majd' egy év után sem bírom feldolgozni, hogy múlhatott el, amit ő érzett... első ilyen esetem, több szempontból is, úgyhogy szenvedek, mint a kutya... és állandóan azt hallom, hogy egy megsebzett szívnek csak az segít, ha jön egy másik illető, aki meggyógyítja... magam sem tudom, hogy mit akarok, mi lenne jó, mit lépjek. de az előre lépés végül is addig nem fog menni, míg valaki nem akar tőlem valamit komolyan és nem segít nekem abban, hogy vigasztalódjak. (ha már az exem nem akar tőlem semmit... pedig igazán csak őt akarom) viszont félnék belemenni egy másik kapcsolatba, de még csak ismerkedésbe is, hiszen ilyen helyzetben úgyis az a tendencia, hogy valamelyik fél megbántódik, legtöbbször nem az, aki ebben az esetben én lennék. van egy fiú, akivel már több mint 5 hónapja e-mailezgetek, a városomban is lakik, akart tőlem valamit, de még nem találkoztunk. és kb 1 hete megbántottam. mégpedig azzal, hogy őszinte voltam: elmondtam, hogy borzalmasan össze vagyok zavarodva stb és teljesen félreértette azt, amit leírtam. nem lapátra tettem, csak őszinte voltam, de ő annak vette. na így legyen az ember őszinte és ismerkedjen hónapokkal egy szakítás után??? kösz nem... és mivel nem vagyok az a típus, aki csak úgy csuklóból ismerkedik, na, nem vagyok egy cicababa vagy bombanő vagy ilyesmi (hanem inkább az a kis mosolygós aranyos típus - be lettem már skatulyázva), így igen nehéz megtudni, hogy bárkinek is kellek-e, vagy egyáltalán meg akar-e valaki ismerni. a fejekbe meg nem látok bele. és hihetetlen, hogy 1-2 hét alatt mennyi édes mosolyú fiúval futottam össze, akár még potenciális jelöltek is lehetnének. na de ha én rögtön "ráugrok" valakire, akkor meg is lesz a véleményük...
  • IXEMGabeo
    #286
    hogy nem kellesz senkinek, korábbi kommentben leírtad volt egy viszonzatlan eseted. Egyértelmű h nagyon csalódott vagy, amit természetes
  • drsenorita
    #285
    és a fiúkra is, nem? legalábbis egy picit:P
  • Aquir
    #284
    de igaz:)
  • drsenorita
    #283
    mire gondolsz? a komment első vagy 2. részére?
  • drsenorita
    #282
    haha:P
  • Aquir
    #281
  • IXEMGabeo
    #280
    nem tudom, ezt a topikot nem láttam még gondoltam leírom úgyse tudja senki, hogy ki vagyok senki nem látta még az arcom miért ne:D
  • drsenorita
    #279
    hát, kösz:) mindig keresem az aranyközéputat, és általában meg is találom:P mármint a viselkedésben...
  • IXEMGabeo
    #278
    kifejtenéd?

    most gondolom a visszautasítás miatt vagy csalódott?
  • drsenorita
    #277
    és nekünk mért meséltél?:D
  • Aquir
    #276
    visszafogott izgága, mégjobb:)
  • IXEMGabeo
    #275
    úgy látszik senki nem vallja be ezeket:d ezekről nem sok embernek mesélek:D
  • drsenorita
    #274
    de én izgága is vagyok:D
  • Aquir
    #273
    ez hülyeség, bőven vannak olyanok akik az izgága csajokat nem szeretik:)
  • drsenorita
    #272
    de nőként sem jó mindenen izgulni:D és lehet, hogy épp azért nem kellek senkinek, mert "visszafogott" vagyok... az aztán nagyon jó:P
  • Aquir
    #271
    de te nő vagy :D (a meztelen részét tekintve:)
  • drsenorita
    #270
    azt hittem eddig, hogy csak én vagyok ennyire...ilyen...nem is tudom milyen... de ezek szerint nem...
  • IXEMGabeo
    #269
    van ott még más is. Ez egy töredék amiket leírtam. Nem titkolom bennem mindig volt gátlásosság és mindig is lesz. Minden agyban dől el.

    -Nekem ciki volt bemenni a boltba és ránézni az eladóra, gyerekkoromban mindig féltem tőle és nem mertem még ránézni se:S lehajtott fejjel mentem be egy egy ABC-be, de bevallom mai napig, ha el kell menjek vásárolni a gyomromban megmozdul az ideg és direkt szótlan vagyok a pénztárosnál, eladónál stb.

    -Cikinek tartottam azt is, ha valaki átjött hozzám (mondjuk egy közelálló személy) nem tudom miért olyankor fostam nagyon mai napig soha egyetlen haverom nem hívom át. Nem vagyok vendéglátó típus a fontosabb dolgokat meg tudom beszélni a legjobb haverommal egy szórakozóhelyen vagy akár ő nála. Valahogy nem szerettem soha és sosem hívtam el magamhoz senkit se. (ne kérdezd miért)

    -
    SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!
    mai napig írtózom a gondolattól, hogy valaki (akár anyám is) meglásson meztelenül ez is gátlásosság, amikor kondizni megyek és zuhanyozni kell már előre felveszem az alsónadrágom ott az öltözőben nehogy meglássanak meztelen ezt is reflexből csinálom


    konkrétan ennyi ugrik be, de őszintén ezek mind úgymond hülye dolgaim, amiket nem szívesen vallok be
  • drsenorita
    #268
    magamra ismertem... főleg a régebbi önmagamra...
  • Gomber
    #267
    17 vagyok
  • IXEMGabeo
    #266
    40 évesen is? komoly?
  • Gomber
    #265
    Mintha a fejemben olvasnál! Amit te le írtál az 100% ban én vagyok!
  • IXEMGabeo
    #264
    ez érdekes engem sosem aláztak meg, kerültem a konfliktusokat másokkal és azért az általános sulin kívül a középsuliban se volt olyan h megaláztak volna. Voltak apró szekálások felém, de mostmár ilyen nincs szerencsére, bár azért tartom a távolságot rendesen az emberek között. Szóval nem aláztak meg mégis nehezen hiszem el, hogy engem meg lehet szeretni, kevés pozitív visszajelzést kapok még akkor is, ha éppen jó hangulatom van, optimista vagyok egyszerűen le vagyok szarva én meg úgy vagyok vele, hogy ááá minek feleljek meg akárkinek is lényeg h saját magam hangulata jó legyen nem? Mindenesetre iszonyúan távol vagyok attól is még mindig (nem is igénylem valamiért), hogy megszeressen bárki is, emiatt a magányt is jól tűröm. Nőknél csak szexuálisan gyengülök el, de az is fura jelenleg nem érzek késztetést arra, hogy bárkivel összejöjjek (bár hozzáteszem, hogy sosem jártam senkivel se). Nem tudom a gátlásosság mindig is probléma volt nálam, alapvető dolgoktól félek/féltem pl bemenni egy közértbe, de ezt is legyőztem...viszont érzem még mindig vannak bennem olyan dolgok, amiktől a normál ember nem félne
  • Fbn Lx
    #263
    azt mondják, akit gyerekkorában rendszeresen/többször megaláztak, az idősebb korában nem tudja elviselni, hogyha szeretik őt
    bár nem tudom mi a helyzet, de vedd észre, mi az oka a szeretet/szerelem kerülésének. biztos hogy meg fogod találni mi gátol meg, ha hasonló esetekben mélyen elgondolkodom, mindig felfedezem, mi a gáz az életemben. onnantól meg már csak erőfeszítés kérdése, hogy kigazold
  • Aquir
    #262
    Szerintem derítsd ki mik a legjobb módok a kezelésére, mert lehet hogy nem jó erősen konfrontálódni az érzéseiddel, azaz lehet hogy neked kell egy hosszabb idő alatt meglátnod miket tudsz megtenni amik még nem túl fájdalmasak. (ergo a te szemszögedből te látod miket tehetsz meg, és meddig mész el, ha látsz módot megoldásra)

    mert én most leírhatom persze hogy nem kéne gondnak lennie hogy egy normális kapcsolatban ki minek lát titeket, magyarul rizsázni a nyilvánvalóról, de az nem fog hozni megoldást
  • Gomber
    #261
    Hellosztok!

    Én ha érzem hogy szeretnek akkor valamiért állandóan rossz kedvem lesz és elmegyek onnan meg 17 évesen cikinek érzem hogy ha valakibe szerelmes vagyok meg ha erről tudomást szerez a család ... régen kis korunkba állandóan azzal cukkoltuk 1mást hogy szerelmes ebbe meg abba szóval lehet hogy onnan maradt meg! de amikor jó kedvem van és minden frankó akkor mindig 1ik pillanatról a másikra rosz kedvem lesz... és a családdal is igy van ! persze ha iszok akkor semmi ilyen nincs szóval ez biztos valami gátlás ti tudtok vmi megoldást? már lassan 5-6 éve tart és már a családban mindenki buzinak tart közbe csak van ez a bajom
  • Rundstedt17
    #260
    Szerintem ott ronthatjuk el ha magukban keressük a hibát.Főként ha valójában lenéznek csak azért mert nem vagy olyan amilyen ők vagy zártabb vagy.Az ilyen a csőcselék.
  • King of Roads
    #259
    nem követek semmilyen divatot azt hallgatok ami nekem tetszik. pár éve én is a rockot szeretem ma már diszkón (és operán) kívül minden jöhet.
  • DeerHunter01
    #258
    amúgy utóbbi pár napba nem nagyon van az az érzésem hogy engem néznek :D
    nekem az baszott el 2 évet hogy mindig csendes voltam ,visszahúzódó meg , az osztályban nem szólaltam meg sose stb.
    és ez amiatt volt mert rossz volt a szemem. (kancsalság :D )
    szemüvegbe nagyjából jó volt de engem annyira irritált hogy nem mertem senkire sem nézni és emiatt is szóltak már párszor hogy miért nézem mindig a földet.
    most 1 hónapja megmütettem a szemem és már szemüvegbe tökéletesen áll ,szemüveg nélkül még nem annyira de azis jólesz csak idő kérdése.
    sokkal jobban érzem magam ,merek másokkal beszélni , ismerkedni ,stb.
    másik dolog meg hogy olyan ruhákat viselek amiben "elégedett" vagyok a kinézetemmel :)
    és ez nem azt jelenti hogy a legdrágább cuccok .
  • SlayR
    #257
    Érdekes dolog ez a kit miért röhögnek ki vagy "néznek le" a háta mögött vagy néha akár a szemébe is van az a társaság vagy ember akiknek/akinek az a fontos mindenki mindenből márkásat használjon hordjon drága ruhát legyen kigyúrva legyen nagyon menő.
    Ez számomra mindig is valahol egyfajta sajnálatra adott okot mindenkinek legyen meg az önmaga kis világa és alakítson ki egyedi stílust....valahol mindenki jó valamibe jelen esetbeén is zenével foglalkozom de mondhatni csak hobbiként sok szor kerül az ember lyan társaságba ahol nem érzi magát a legnyerőbbnek mert a többi nem egy csoport vele...értem azt arra hogy lehetnek teljesen más közösségben élők sok ilyennel találkoztam.
    Igazából szerintem nem abba van a hiba aki valamibenem a csordát követi, de ezt mindneki döntse el maga....
    zenén vitatkozni meg baromság részemről deep, tech, minimal, house láv :) ennyi
  • berlinboy6329
    #256
    1) és ha olyanért röhögik ki az embert amin nem tud változtatni?
    2)zenélés megvolt(elektronikus),de abba is hagytam,mer nem volt felszerelés,és gagyi zenék voltak:C Szinészkedéshez meg kéne önbizalom,mert bár szeretek eljátszani dolgokat,még néha egész jól is megy a hülyeségek kitalálása h olyan a helyzet amit e kell játszani de ez legutoljára általánosban volt azóta gimiben nem hogy szinészkedni,megszólalni se merek órán,mer kiröhögnek h hülyeséget mondok....Táncolni utálok.Nagyon.
  • Nitramk
    #255
    Ha úgy érzed hogy megnéznek a buszon és kinevetnek a hátad mögött, akkor gondolkodj el azon hogy mi miatt röhögnek ki, és változtass azon ha gondolod. Segíthet.
  • Nitramk
    #254
    És mi a helyzet a tánccal, zenéléssel, színészkedéssel?
  • Rundstedt17
    #253
    Én is utálom a sportokat.