Vajon,mi az igazság?

Az teljesen más.. a víz alatt nem abba halunk bele, hogy sokáig nem veszünk levegõt és megfulladunk 😄 Hanem a reflex miatt levegõt akarunk venni a vízalatt emiatt víz jut a tüdõnkbe és megpusztulunk :S

tehát,ha én megyek az autómmal,és lerántom az útról az autót és fának hajtok...akkor az nem direkt volt,nem én csináltam,hanem a sors akarta,hogy én rántsam le...
de sajnos ezt sosem lehet kideríteni,hogy én akartam-e,vagy a sors
ha nem rántom le,akkor a sors jutatta eszembe,hogy nem szabad
vagy a én döntöttem úgy?...
néha ilyenen is gondolkozok,miközbe elég gyorsan hajtok..."vajon,ha elrántanám a kormányt,és mindenki meghalna benne,akkor én tettem,vagy a sors?"

Abban az esetben az agy végülis a tübõben elraktározott levegõt használja.A hörgõk tárolják az oxigént,onnan kerül a vérbe,a vörösvértestek szállítják az agyba.

Létezik e sors?

Ez könnyû.
Persze h létezik.
Olyan h véletlen nincs. A véletlen szót olyan eseményekre találta ki az ember, amik elõzménye nagyon sok összetevõbõl áll, és lehetetlen számba venni õket és megvizsgálni, hogy mi lesz a kimenetele.

Minden történésnek van elõzménye, és annak is.
A jelenleg ismert világ, amiben élünk, csak olyan lehet mint amilyen most, mert a cselekmények sorozata ilyenné tette, és nem véletlenül tette ilyenné, hanem csakis ez az egy lehetséges változata lehet világunknak.

Nincs döntési képességünk, nem "irányíthatjuk" az életünket. A döntéseink két összetevõbõl születnek:
1. genetikailag kódolt tulajdonságok (agresszió, ilyen-olyan intelligencia, stb.)
2. leélt életünk eddigi tapasztalatai

Mivel az 1.-t nem tudjuk befolyásolni, és a 2.-at se, mivel az is csak a világ összes többi cselekményének következménye, amivel szintén nem vagyunk hatással így igazából mindig úgy fogunk dönteni ahogy az meg van írva.

Ha lenne egy ember akit megkérdezel h õ hogyan döntene, mást mondana, de ha olyan az az agya lenne és ugyan azt az életet élte volna le õ is akkor ebbõl következõleg õ is úgy döntene ahogy mi.

Viszont a döntés illúziója az megvan, mert el kell gondolkozni rajta, hogy most akkor mi legyen, ami idõ, és addig is gondolkozunk, de úgyis arra fogunk jutni, ami meg van írva.

És ez csak egy példa, az összes többi esemény csak más események következménye, amit ki is lehetne számolni, ha rendelkeznénk akkora kapacitással.

Pl. egy kocka eldobása se véletelen. Ha idegesek vagyunk tovább rázzuk, nagyobb erõvel, és ahogy kiengedjük a kezünkbõl az is millió dolog következménye, idegek milyen állapotban vannak, van e izomlázunk, stb stb. nagyon apró dolgok.

viszont akkor nem volt agyhalott 😉

na akkor:
1. 17m35s az nem 90min
2. annak az embernek volt a tüdejében levegõ, mert elõtte vett egy nagy levegõt, és abból gazdálkodott. halott ember nem lélegzik, és általában az ember halála elõtt nem szokott egy nagy levegõt venni, hogy elég legyen neki

az agya viszont kapott oxigént a vérárammal annak a merülõnek is, nem arról van szó hogy a respiráció leállásával az agyad is elszáll, hiszen ha a véráram rendben és géppel lélegeztetnek, az agyad megússza...tehát ha nem veszel levegõt attól az agyad még kap oxigént amit egy korábbi belélegzéskor a szervezetedbe juttattál...

ha tudsz angolul(sajnos nem tom,hova lett a feliratos videó) akkor írd be youtube-on,hogy 90 minutes in heaven
a pali könyvet is írt róla,tehát elég ép elméjû maradt,ha beszélni,sõt könyvet írni is tudott

17perc 35 másodperc a világbajnok szabadtüdõs merülõ... tehát,amit mondasz az nem igaz

Ez úgy baromság,ahogy van!Maradandó,súlyos agykárosodás nélkül még pár percet is lehetetlen megúszni,nem hogy 90-et!Ha 90 perc alatt nem kap oxigént az agy,akkor kaputt,sõt még 3 perc is halálos lehet nagy eséllyel!

vajon?

egyetértek...ez az "igaz" történet eléggé légbõlkapottnak tûnik...vagy ha tényleg annyi idõ után tér vissza, már az csoda ha a nevére emlékszik

Kamu.Egy teljesen normális ember nem tudom felfogni hogy hihet el ilyen szarságokat...

Azért 90perc után ritkán "jönnek vissza" emberek.. vagy ha mégis, olyan agykárosodást szenved mint a picsa 😊

halleluja! x+1-dik "elmélkedjünk a semmirõl" topik <#wow3>

értelmes megközelítés...mondjuk az ha valaki nem hisz egy omnipotens entitásban még nem kötelezõen egyenlõ azzal hogy az embert tekinti mindennek urának..pusztán semennyire nem foglalkozik nem evilág dolgokkal...ettõl még nem lesz egy destruktív tagja egy társadalomnak, és közösségromboló hatása sincs...az ateisták nem nagyon szoktak habzó szájjal, fröcsögve - teszem azt - katolikusokra támadni, pusztán egy tudományos szûrõn át vizsgálják a hitet...

én elég sokáig nem foglalkoztam a hittel, nem vagyok megkeresztelve, õseim rámhagyták hogy majd felveszek olyan vallást magamnak, amilyet akarok...így egy teljesen elfogulatlanul, tiszta lappal indultam úgymond, és elég sokfajta vallással megismerkedtem...végülis választottam magamnak úgymond "vallást", igazából minden vallásban találtam olyat ami megragadott...

szóval "hívõ"-ként lehet kezelni, bár "vallásom" mint olyan, nincs...nem vagyok keresztény, mohamedán, buddhista, de hitem ettõl függetlenükl van...csak nem tartom szükségesnek hogy ezt eklõírások szerint, többedmagammal, rituálék és meghatározott idõpontok szerint gyakoroljam

sajnos többször belefutottam nézeteltérésekbe olyan "fanatikus hívõkkel", akik se érvelni, se magyarázni nem voltak hajlandóak, de egy idõ után míg én beszéltem, õk üvöltöttek...

miért lenne lehetetlen?
amikor a vak ember és érez dolgokat és hall is dolgokat!

az a helyzet,hogy 30-60-90perccel szívleállás után,már semmilyen álmot nem láthat az emberi elme...
ettõl függetlenül nem tudom,hogy létezik-e,hiszek benne,és vagy bejön,vagy nem...

azt mondják,hogy ezeket az agy oxigén hiányos állapota idézi elõ...ami lehetséges,ha pár percrõl beszélünk,na de 90perc?
mellesleg volt rá példa,hogy a születésétõl fogva vak ember,letudta írni a kórtermet a dokiktól kezdve mindenig...ami egy vak embernél lehetetlen

Nekem az a véleményem, hogy teljesen mind1 van e ilyesmi vagy sem. Majd kiderül.
Szerintem az emberek szeretik ezzel nyugtatni magukat, hogy nem szûnik meg a lét. Sõt még jobb is lesz valami más formában.
A halál szerintem egy nagy semmi. Megszûnik minden a gondolat az érzés és porrá leszünk. Nem nagyon hiszek ezekben a misztikumokban. Akik úgymond vissza jöttek a halálból (eszméletlenségbõl) azok talán egy álmot látnak és azt gondolják, hogy a túlvilágon jártak.

látom,veled itt gyakran fogok találkozni,mert már ismerõs a zöld fejléced 😊
amíg,nem sértesz meg,addig nyugodtan írhatsz 😊

Isten, ördög, ufó, mutáns, tengeri szörny, szcientológia, túlvilág, lélekvándorlás...
Tökmindegy, melyik létezik és melyik nem. Lehet, hogy mind, lehet, hogy egyik sem.
Higgy valamiben, és erõsödj meg ebben a hitedben. A hit a belsõ mag, amelybõl energiát nyerünk.
A lényeg az, hogy amíg hiszel egy felsõbbrendû lény létezésében, addig nem esel abba a hibába, hogy önmagadt, mint Embert tekinted a világ urának, mert abból csak tragédiák születhetnek.

90 perc szívdobbanás nélkül
2008-01-31 19:36:30, csütörtök

Don Piper
Igaz történet:

Egy hideg januári reggelen a lelkész éppen egy acélhíd felé tartott.
Erõs szél és záporesõ csapdosta a szélvédõt. A háromgyermekes édesapa gondolatai a következõ vasárnapi prédikációja körül jártak, melynek a témája:" Hiszek a hatalmas Istenben.
Nem is sejtette, hogy a következõ másodpercek döntõen más dimenziót adnak majd ennek a prédikációnak. Egy teherautó hirtelen kifarolt a hídon, nekicsapódott a lelkész kis piros autójának, odanyomta a híd korlátjához, azután átgördült a tetején. 11óra 45perc volt.
Az egyik helyszínre érkezett mentõs próbálta kitapintani a lelkész pulzusát. De semmi életjel.
"valószínûleg azonnal meghalt" - szólt oda a társának. Még néhány tapasztalt mentõs kolléga is ellenõrizte az összeroncsolódott kocsiban fekvõ lelkész pulzusát, de õk is ugyanazt állapították meg. Ponyvát húztak a kocsi fölké és arra a speciális vágóra vártak, amivel az áldozatot kiszabadíthatják a roncsok közül. Teljes 90 percig feküdt ott, amíg egy másik lelkész odament, és imádkozni kezdett érte...

SZEMPILLANTÁS ALATT A MENNYBEN
"Ahogy megtörtént az ütközés, nem egy sötét alagútba kerültem, amirõl már sokan beszéltek -
számol be késõbb Don Piper nem mindennapi útjáról. - Ahogy az utolsó képeket - a hidat és a sûrû esõt- láttam, hirtelen minden képzeletet felülmúló, ragyogó fény vett körül. Csak ennyi volt. Következõ éber pillanatomban már a mennyben álltam. Öröm áradt szét bennem, ahogy körbenéztem."
Az örökkévalóságba nyert bepillantás örökre beleégett a lelkész emlékezetébe. Arra emlékszik, barátok és rokonok csoportja fogadta. "Néhányan átöleltek, vagy megpuszilták az arcomat, kezet fogtak velem. Még soha nem éreztem, hogy mások ennyire szeretnek engem. Teljesen mindegy volt, hogy ki, hogyan került ide. Csak a megérkezés öröme számított, és ez az öröm fölöslegessé tett minden egyéb kérdést. Az idõnek sem volt már semmi jelentõsége. Meleg, ragyogó fény vett körül. Ahogy széjjelnéztem, alig tudtam befogadni a gyönyörû élõ színeket. Minden árnyalat, minden tónus szebb és elevenebb volt, mint amit valaha láttam.
Minden rossz emlék is elhalványult, már nem foglalkoztatott, hogy mit hagytam magam mögött. Nem szomorított el, hogy a családomtól és az anyagi javaimtól meg kellett válnom.
Egyszerûen mintha Isten minden negatívumot, minden gondot kitörölt volna a tudatomból.
A körülöttem lévõ emberek olyan tökéletesnek látszottak, nevetésük átragadt rám is.
Éreztem, hogy szeretnek, hogy jobban szeretnek, mint amit valaha is átéltem(...) Amikor rám néztek, tudtam, mit ért a Biblia tökéletes szeretet alatt.
Otthon éreztem magam, ott voltam, ahová mindig is tartoztam. Ez volt az a hely, ahol élni akartam, sokkal jobban, mint bárhol máshol a földön. Megállt az idõ, én egyszerûen csak ott voltam a mennyben. Megszûnt számomra minden szorongás, minden félelem. Semmi nem hiányzott, tökéletesnek éreztem az egészet. Mennyei zenét hallottam, és éreztem Isten jelenlétét. De nem láttam Jézust színrõl- színre. Nem láttam fényalakot(...), csak néztem a kapun befelé, és arra vágytam, hogy lássam, mi várna ott rám."
Vajon miért nem látta Istent? "Csak úgy tudom megmagyarázni, hogy ha valóban megláttam volna Istent, akkor soha nem akartam volna visszajönni - mondja Don Piper. - Arra gondolok, ha egyszer meglátjuk Istent, akkor soha többé nem akarunk visszatérni a Földre, mert hozzá képest minden üres és értelmetlen.

ÚJRA A FÖLDÖN

Mialatt a balesetet szenvedett lelkész a menny kapuja elõtt állt, rendõrök és tûzoltók próbálták letakarítani a hídról a balesetben szétszóródott roncsdarabokat. Rövid idõ alatt hatalmas dugó keletkezett.
13 óra 15 perckor egy másik mentõscsapat még egyszer megvizsgálta Don Piper pulzusát. Semmi. A holttestet látva nem is számítottak másra. Mindent elborított a vér és az üvegszilánkok. A halott szemén, fülén és száján is erõs vérzés nyomai látszottak. Lábai beszorultak az armatúrába, a kormány a mellkasát odapréselte az ülés támlájához. -" Elvérzett"- jegyezte meg az egyik mentõs.
A hosszú dugóban várakozók között ott állt egy másik lelkész - Rick Onerecker és felesége is. Egyszer csak úgy gondolták, elõre mennek a baleset helyszínére. -"Lelkész vagyok, segíthetek, esetleg imádkozhatok valakiért?" A rendõr megrázta a fejét. A piros autós férfi halott.
"Ekkor Isten szólt hozzám." -mesélte késõbb Onerecker lelkész. - Imádkozz a piros autóban lévõ férfiért!" Ez a gondolat sokkolta a konzervatív keresztény embert. Halottakért imádkozni, ez teljesen ellentétes a teológiai felfogásával. Mégis erõsen érezte,hogy imádkoznia kell azért az emberért. "-Szeretnék imádkozni a piros autóban ülõ férfiért" - mondta végül a rendõrnek. -"Már mondtam, az a férfi halott!" - válaszolt a rendõr.
"-Tudom, hogy furcsán hangzik, de mégis szeretnék imádkozni érte."
A rendõr hosszan nézett rá, végül ezt mondta: -"Ha ezt akarja, hát tegye, de figyelmeztetem, iszonyú látvány."
Odament a lelkész, biztonság kedvéért megtapintotta a nyaki ütõeret, de semmit nem érzett. Majd rátette a kezét Don jobb válára és imádkozni kezdett. Nem ismerte ezt a férfit, csak azt tudta, Isten azt akarja, hogy imádkozzon érte. Teljes szívvel imádkozott, még a könnyei is eleredtek.Az volt az érzése, hogy elsõsorban a belsõ sérülésekért kell imádkoznia és gyógyulász kérnie, aztán azt is, hogy a férfi megszabaduljon az agykárosodástól, belsõ vérzésektõl és szervi károsodásoktól.

A HALOTT ÉNEKELNI KEZD

Kívülrõl szemlélve a helyzet elképesztõen hatott. Rick is furcsán érezte magát. Tudta, hogy a férfi halott, mégis imádkozik érte, nem is akárhogy, talán életében most a legbuzgóbban.
Már egy ideje imádkozott és énekelt, aztán egy újabb énekbe kezdett: "Ó, mily hû barátunk Jézus..." És ekkor hihetetlen dolog történt. A halott ember hallkan bekapcsolódott az éneklésbe. Ricknek elakadt a lélegzete. Azonnal a legközelebb lévõ mentõshöz rohant:-"A férfi él, nem halt meg, él!" De ki hiszi ezt el neki? Mindenki úgy nézett rá, mintha meghibbant volna. "Tényleg? - kérdezte az egyik mentõs.- Nézze, mi tapasztalt mentõsök vagyunk, pontosan tutdjuk mikor halott valaki. És az az ember annyira halott, hogy halottabb már nem is lehetne.
Rick az egyik mentõautó sofõrjéhez rohant. "-Kérem, nézze meg azt a férfit! Él!"- a sofõr úgy nézett rá, mintha nem lenne normális. "Figyeljen, mi nem az elsõ alkalommal csináljuk ezt végig. Ez az ember..."
"Maga figyeljen ide! - szakította félbe õt Rick. -Lefekszem ide az autója elé. Ha nem megy oda a piros autóhoz, akkor át kell gázolnia rajtam! De kérem, jöjjön oda velem! Csak még egyszer tapintsa meg a férfi pulzusát!"
A mentõs végül engedett, odamentek Donhoz, megtapintotta a pulzusát - és lüktetett! Hirtelen mindenki akcióba lendült. Végre megérkezett a speciális vágó, hogy a férfit ki tudják szabadítani a roncsból.
Don alig érzett valamit. "A testem sokkos állapotban volt. Nem éreztem fájdalmat, akkor még nem. A fájdalom késõbb jelentkezett. Nem tudtam mozdítani a fejemet. Az emberek nagyon hallkan beszéltek körülöttem. Arra gondoltam, valami iszonyú dolog történhetett és azt hiszem, velem."
Don nem tudja megmagyarázni, miért nem maradhatott a mennyben, de a bizonyossaág, hogy egy napon újra odamehet, békével tölti el.
Az orvosok nem nagyon reménykedtek felépülésében, de mégis életben maradt. Sokszor meg kellett operálni és számtalan kezelést kellett kibírnia. A mai napig testi fájdalmak között él, mégis sok embernek nyújt bátorítást történetével: betegeknek, haldoklóknak és gyászolóknak. Az üzenete így hangzik: a keresztény embereknek nem kell félniük a haláltól - a menny egy csodálatos hely.

Don Piper lelkész csak most írta le részletesen az 1989-ben Texasban átélt balesetnek és következményeinek a történetét. Rick Onerecker lelkész azóta végleg a mennybe költözött.
Forrás:Lydia keresztény magazin 30.sz.

Vajon,mi az igazság?
Tegnap este sok minden eszembe jutott,hogy mi létezhet és mi nem
mire hitték,hogy nincs,amíg nem tudták bebizonyítani
rengeteg dolog van,ami létezett,de nem hittek benne
Én,mint hithû ember,nem kéne,hogy ilyen kérdéseket tegyek fel,de felteszem,mert kíváncsi vagyok a többiek véleményére.
Vajon van Isten,Ördög? Természetesen,ha az egyik van,akkor a másiknak is lennie kell.
Miért van az,hogy ha látunk valakit szenvedni,akkor sajnáljuk?Honnan jön ezaz érzés?Ki kódolta belénk,hogy ezt sajnálnunk kell,nem pedig örülni ennek.
Létezik a sors?
Isten,ugye nem látható.De ettõl függetlenül létezhet.
Vannak dolgok,amiket az emberi elme képtelen felfogni.
pl. Isten,Ördög,végtelen,halhatatlanság
Mint tudjuk a végtelen létezik,de képtelenek vagyunk felfogni,mi is az.
Feketelyukak is léteznek,amelyek olyan erõt birtokolnak,hogy képesek bolygókat megnyújtani,mi közben a vonzák magukba a Földnél sokkal nagyobb bolygót is.
Egy fekete lyukban,nincs tér és idõ.Nos mi ezt nem tudjuk elképzelni.
Most,hogy újra felcsaptam a Bibiliát,és beleolvastam,sehol nem írják,hogy aki meghal,az a mennyországba kerülne,vagy a pokolba.
Azt írták,hogy majd feltámad.Ez annyiba jó,hogy egy halottnak,1 perc és 1000év is ugyanannyi idõ.
De,hogy is támadhatna fel bárki is,aki az enyészeté lett?
Erre is választ ad a Bibilia,hogy Isten minden általa alkotott emberre,állatra,pontosan emlékszik.
Mi van azokkal a beszámolókkal,ahol a fickó/nõ klinikai halálból tér vissza?Õk mind beszámoltak valamirõla,amely mindenkinél egy kicsit másabb.
Youtube-on van fent egy videó,ami arról szól,hogy a csávó 90percig halott volt,és,hogy õ addig hol járt.