124
Baranta - tradicionális magyar harcművészet
  • Tyler1
    #4
    a Barantában a legtöbb fegyver is megtalálható, mint a kés, kard, lándzsa, bárd, íj, de hagyományos fegyverek is vannak mint az ostor, fokos, bot.
  • Tyler1
    #3
  • Tyler1
    #2
    A Baranta Magyarország leggyorsabban fejlődő harcművészeti irányzata.
    Jelenleg 73 helyszínen kb. 2500 fő gyakorolja a régi magyar történelmi harci testkultúrából táplálkozó technikákat.
    Egyre több településen indítanak Baranta egyesületeket, amelyek a helyi ifjúság mellett az ott élő korosztályok mindegyikével foglalkoznak.
    A Baranta egyik fontos ismérve, hogy gyakorlása nem képzelhető el Baranta közössége nélkül.
    A Baranta harcművészet. Harcművészetekkel csak az foglalkozik eredményesen, aki életmódszerűen éli meg annak minden tartalmát. A Baranta segít életmódszerűen magyarul élni. Egyik legfontosabb feladata a hagyományos magyar értékek közvetítése az országon kívül és belül egyaránt.

    Középtávú tervei között szerepel, hogy az elkövetkező 10 évben legalább 3-400 magyar településen elérhető legyen és kialakításra kerüljenek azok a regionális oktatási centrumok, ahol az edzők, felkészítők képzése, az egyes csapatok edzőtáborai szervezett keretek között folyhatnak, illetve, hogy az arra alkalmas személyek számára biztosítsák a napi 6-8 óra elméleti és gyakorlati felkészülés lehetőségét. Későbbiekben a Baranta terjedése kapcsán a magyar nyelv és életszemlélet terjesztésével a világ "magyarabbá" tétele a cél.
  • Tyler1
    #1
    Szűkebb értelemben a Baranta a IX. század és a XX. század között élt magyarság harci kiképzési formáira épülő fegyveres- és pusztakezes harcművészeti irányzat. Jelentős szerep jut a Kárpát-medencei mozgásanyag mellett a feltételezett vándorlási területeken alkalmazott harci eljárások, a hasonló életmódközösségeket felépített népek (szkíták, hunok, avarok, türkök, onugorok, kazakok) harci és kiképzési kultúrájának is.

    A Baranta (Böllön) mozgásanyagának visszafejlesztésében nagy szerepet játszottak az idegen (elsősorban Habsburg) uralkodók (birkózást, ökölharcot, vívást, íjászatot, lovaglást) tiltó vagy korlátozó törvényei. A mozgáskultúra egy része így csupán harci táncokban, a pásztor életmódban, vívókönyvekben és művészeti ábrázolásokon maradt meg.

    A XVI. század elejétől megindul a magyar kultúra kettéválása. Ettől az időszaktól fogva a népi kultúra őrzi csak tovább a magyar sajátosságokat. A nemesi kultúra (a harci kultúrát, mozgásos kultúrát is beleértve) egyre inkább nyugati jelleget ölt. Az ezt követő időszakokban már egyre inkább a társadalom perifériájára sodródik a harci jellegű tudásanyag.

    A magyar harcművészet újjáélesztésére több kísérlet is történt. A két világháború alatt magyar katonatisztek állították össze az első komoly anyagot, amellyel a legénység harci képzettségét és nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodását akarták előmozdítani. A kutatások eredményeinek néhány eleme a korabeli harci szabályzatokban is megjelent.