Szorongás

Jah most látom az apróbetûs részt, már így leszögezem, hogy kétlem, hogy menni fog :-) Pont az nehezíti leginkább ezt, hogy a felgyorsult életmódunkban egyszerûen képtelenek vagyunk lazítani, nem gondolkodni. Ha gyakorolsz meditációt egy idõvel javulni fog és sokat fog érni (nem kell agykontroll, fõleg ne azzal kezd akkor). Leülsz kényelmesen, becsukod a szemed, és a lélegzetedre figyelsz és nem gondolkozol (esetleg elképzelsz valamit magad elé, egy gyertyát ahogy ég, ez még a vizualizálást is javítja :P). A körülmények nagyon fontosak, fõleg eleinte.
És a legjobb, ha valamilyen testmozgás után végzed.

Én sokat próbálkoztam vele, nekem is vannak mp3 -ak is meg a könyvet is elolvastam, de én feladtam. Ahogy a könyv is írja, rengeteget kell próbálkozni, és olyan jól akkor sem valószínû, hogy fog menni. A tanfolyam 3 dolog miatt jobb, egyrészt erre megfelelõ körülményeket biztosítanak (átlagos lakásokban kevés az esély, hogy sikerülni fog, tehát akkor mindenképpen egy csendes, természetes helyre kell menni), másrészt ha elmész akkor egyértelmûen 4 egész napot erre szánsz(nem tudom, hogy minden tanfolyamnál így van-e), reggeltõl estig ezeket gyakoroljátok (nekem 1 óránál még nem sikerült több meditáció :DD) és nem zavar meg semmi, nem sürget senki, stb.. A 3. ok maga a módszer, hogy a vezetõ segíti, hogy mikor mire koncentrálj (ez mp3-nál is megvan elvileg, de hát nem tom, ezek inkább ilyen utólag jók szerintem, ha nem sikerült elég stabilan elsajátítani). Van egy kis placebo is, hogyha már kifizetsz ennyi pénzt akkor biztos mûködni fog :D

Az elalvással amúgy nekem is vannak gondjaim, de egyértelmûen azért, mert nem kötöm le magam eléggé, és nap közben is sokat "relaxálok" (gépezek - zenét hallgatok, filmezek, stb., fõleg este fekvés elõtt). Mikor Horvátországban, vagy valamilyen kiránduláson voltam, sosem volt gondom az elalvással :| Itthon sincs mindig.

Lusta egy pöcs vagyok, de hasznos lenne az agykontroll módszeri közül egy-két dolog (relaxálás, jobb, gyorsabb bealvás miatt pl).

A vékony silva féle agykontroll könyv van meg, gépen mp3-ban is vannak cuccok.

Kurva lusta, akaratgyenge fasz vagyok. Erõltessem meg magam és a könyv+mp3 és gyakorlás + akarat elég ezekre, hogy jól, olajozottan mûködjön?

egy mentségem van, össze-vissza dolgozom, tehát nem tudok fix idõpontokat a gyakorlásra, a hajtás miatt meg gyakran zilált vagyok, vagyis néha az alaptempóm "túl gyors" hogy valóban relaxáljak. Ráadásul az mp3-as gyakorlatok után frissesség helyett gyakran fáradnak érzem magam, majd elaludtam néha =)

A sport azok mellett, amit Balu mondott, egyrészt elfoglaltság is (amíg nem depizel, hanem mással foglalod el az agyad), másrészt a fizikai kondíció javításán túl, az agyban is szabadulnak fel olyan anyagok, amitõl javul a közérzeted, könnyebben alszol, jobban érzed magad.

Hogy mit, azt te tudod, menj a gyerekkel, asszonnyal sétálni, súlyzó, futás, biciklizés, mindegy csak ne a seggeden ülve szomorkodj, hanem legyél aktívabb.:)

Néha apró, banális dolgokat is nehéz megtenni, de el kell kezdeni, ha csak kis lépések is történnek, de történjenek.

Gyakorlatilag tönkreteszed az egészséged, és csodálkozol ha rossz a hangulatod meg depresszíós leszel? :D Látod ez a baj, hogy eleve helytelenül gondolkozol. Cigarettát, sok sört meg iszogatást el kellene vetni elvbõl, csak problémák ezreit hozza magával (sör mondjuk segít az emésztésben állítólag, de nem kell túlzásba vinni). Ha nem sportolsz nagy eséllyel nagyon hamar kialakul mindenféle probléma, érrendszeri problémáktól kezdve minden (még rák is) - fõleg ha még bagózol is mellette. Ha rossz a közérzeted, egészséged, akkor a hangulatod is elromlik.
Az érzelmekkel kapcsolatban érdemes a buddhizmus elveit ismerni, sokat segítenek az életben.

"egyszerüen szétunom az agyam semi nem tud lekötni"
Hát, ez egy érdekes gondolat :D Bármit sportoltsz, figyelj oda arra, hogy megfelelõen csináld, egyenletesen (futásnál pl. a légzés ütemére, egyenletes futásra, stb.), és próbálj meg ne gondolni semmi másra, csak arra. És mindig kicsit többet kell, mint amennyi így kényelmes. Utána érdemes beülni a szaunába, vagy leülni valahova a napra, pihenni.
Ha a légzéseddel is ilyen gondok vannak, akkor javaslom, hogy tényleg mihamarabb szokj le a dohányzásról, és szedd le a tárhelyemrõl a sportesjoga-t (sõt, ez legyen a LEGELSÕ amivel kezded), utána a Mindentudás Egyeteme - Egészségtudat és tudatos egészség. Illetve nézz utána a sópipának. És mindenképpen, dohányzásról leszokni, és friss levegõn légzésjóga!!

Nekem mostanában hálla istennek már csak a hangulatommal van baj viszont azon nem hiszem hogy a sport segitene egyszerüen szétunom az agyam semi nem tud lekötni.Na meg az érzelmek is nagyon megváltoznak ha az ember depis lessz.Uszás szerintem 10 méter után megfuladnák <#zavart1>sokat bagozok .Rossz szokás de hát ez van.Fölleg ilyenkor este az a program 10-10-30 után lemegyek boltba veszek 3-4 üveg sört aztán megiszogatom és ilyenkor jobban fogy a cigi is.Egyébként viszont ha melorol van szó nem birnak megszakitani de a sport az nem tom valahogy más tészta talán azért mert nem muszály <#nemtudom>

Nagyon sok okból fontos. Egyrészt, a rendszeres testmozgás nélkülözhetetlen a szervezet megfelelõ mûködéséhez (különben amiket nem használsz, az szép lassan "ellustul", visszafejlõdik, stb.. Másrészt, eltereli a figyelmet a problémától, amikor már fáradsz és MÉG csinálod, akkor erõsít lelkiekben, önbizalmat ad, erõt hogy könnyebb legyen megtalálni a kiutat :D Stresszlevezetõ, gondolattisztító hatása is van, stb. Szauna szintén hasznos, én mostanában kaptam rá így úszás után :D (BVSC uszodában nem kell külön fizetni szaunáért :)) ). Bár csúcsidõben elég húzós lehet, ha beülnek vagy 30-an.

A légzõjóga, meditáció, agykontroll segít kontrollálni a "gondolataidat", sportal kiegészítve szerintem le fogod tudni gyõzni ezeket, de hinned kell benne, legyen célod megtanulni az "egészséges gondolkodást", és ettõl a problémától megszabadulni.

Kösz tanácsokat majd utánanézek bár a sport nem értem miért lényeges ?? A kiut már 1x megvolt csak azt az aszony elbaszta nekem <#idiota>ha nem megyünk szét fél év után szerintem ma már semmi bajom nem lenne bár lehet csak én gondolom igy.Nem akarom aszonyra keni a dolgot de szerintem a mostani depim miatta van de attol még szeretem csak hát ez a szétvállás betett nagyon akkor

Esetleg itt nézz körül, itt is találsz 1-2 dolgot, ami segíthet. Sajna a Zen kiutat nem találtam sehol ilyen formában :(

erieskirsz: nem lesz olyan gyógyszer amitõl elmúlik, magadnak kell megtalálnod a "kiutat". Elõször is, sportolj rendszeresen (heti 2-3x úszás, 1-2x futás), javaslom a meditációt/jógát is, ezmellett, sok csoki/édesség, gyümölcsök, zöldségek (hangulatjavító, meg depresszió lehet vitaminhiánytól is).
És nézz utána 1-2 könyvnek - ha tudod olvasd végig, pl. Zen kiút a depressziból, vagy Silva féle agykontroll könyvet (bár az agykontroll meditációt így nem nagyon lehet elsajátítani, nagyon sok mindenre megtanít a könyv!).
Javaslom, hogy utazz el esetleg (egyedül) valamilyen nyugodt helyre, pl horgászni. És talán ami a legfontosabb, TV-t nem bekapcsolni.

Ha szeretnél kigyógyulni belõle, ki fogsz tudni, gyógyszerek nem fognak segíteni. (max akkor, ha nagyon hiszel benne, hogy az meggyógyít, akkor meggyógyulhatsz :D).

Szia én is kb 7-8 éve gyogyszerezem magam ha abbahagyom kb 1-2 hét mulva pánikrohamom lessz ugyhogy marad a gyogyszer mondlyuk nállam érdekesen jött elö ez a dolog ép buszon voltam jöttem be a növéremékhez és egyszer csak arra lettem figyelmes hogy egy nönek a parfümje nagyon erös illatot áraszt és elkezdett negyon zavarni de nem volt semmi más bajom beérkezet a busz a megálloba leszálok és ahogy az utolsó lépcsöröl lelépek elkap egy pánikroham ami nállam abból ált hogy ájulásérzet halálfélelem és kapkodtam a levegöt gondoltam lefekszek a földre de nem mentem továb mint egy gép nah mind 1 eltelt vagy 3 -4 hét mire orvoshoz mentem aki megálapitotta hogy pánikbeteg vagyok persze idöközben a szorongás és a pánikrohamok száma csak nött .A lényeg az hogy mikor elmentem orvoshoz felirt hangulatjavitot meg nyugtatot. A panaszok megszüntek és jol is éreztem magam aztán sikerült összejönnöm 1 lányal aki ma már a feleségem és a gyermekem annya . De jön a feketeleves 4-5 honap után összevesztünk akkor már kezdtem a gyogyszereket abbahagyni mert jól éreztem magam ha eszembejutott bevettem ha nem akkor nem. A lényeg az hogy miután szakitottunk megint elöjött a depi meg a pánikroham . Kb fél év vagy 8 honap mulva megint összejöttem az aszonyal és gondoltam majd jó lesz elmulnak megint a rohamok meg a depi de sajnos nem igy lett ugyhogy folytattam a gyogyszrek szedését mai napig szedem pánikroham nincs hálla istennek de a hangulatom a béka segge allatt van sokszor .Mondlyuk nekem orvosok csak anyit kérdeztek hogy érzem magam meg stb de soha nem küldtek ell szakemberhez beszélgetésre . Énis gondoltam már ijeneket hogy agyonverem asszonyt meg hogy megölöm magam de azér visszatartom ezeket az érzéseket. Viszont azt sajnálom nagyon hogy hamar ingerült leszek és sokszor ráverek a gyerköc fenekére aki még csak 2,5 éves. Pedig megfogadtam hogy soha nem verem meg a gyerekem ha lessz mert engem és a növéremet nagyon sokszor megvert apánk és én nem akartam olyan lenni .De nem hibáztatom fatert már meghalt mert ö is kivolt idegileg csak hát igy szerintem miatta lettem ilyen idegbeteg idiota faxkalap .Nah mind 1 szerintem a gyogyszerek max annyiban jok hogy ne legyn pánikrohamom.Én elfogadtam hogy az életem hátralévö részét igy kell leélnem hacsak valami normális gyogyszert fel nem találnak amitöl elmulik a depi .

up

up

Már régen nem sportolok.
Gyúrogatok bent a melóhelyemen,ha épp jól vagyok,és van hozzá kedvem.
Szabadidõmben olvasok,számítógépezek -játszom.Barátnõmmel vagyok,sétálunk,horgászat,néha lovaglás.
Filmekbõl inkább akció,vígjáték,sci-fi.
Zene,vegyes.

Nem feltétlenül kell szerintem kûzdõsport, bármilyen sport jó... ami tényleg jó. Én leginkább az úszást javaslom, a víznek alapból jó hatása van, a légzés miatt is nagyon jó és "fejleszti" (egy jóga könyvben olvastam, hogy az úszóknak és az énekeseknek van legkevésbé szükségük légzésjóga gyakorlatokra :-) ).

Nem mondom, hogy nekem nem volt soha furcsa problémám, de ahogy olvasom ezt a topikot, kezdem úgyérezni, hogy szerencsés vagyok :|

Azoktól kérdezem, akiknek ilyen problémái vannak (mindenféle depresszió, szorongás, stb.), hogy mennyit sportoltok/sportoltatok eddig, illetve mivel töltitek a szabadidõtök nagy részét?
Illetve, milyen filmeket néztek, milyen zenéket hallgattok?

Lehet hogy boxolnod kéne,vagy valami küzdõsportot mûvelni ott épp az a cél hogy megpróbáljuk legyõzni a másikat-próbálunk "kárt okozni" benne.Lehet hogy ilyen módon levezetõdne a feszültség és elmúlnának a kényszeres gondolatok.

akkor már nekem is lehet hogy volt pánikrohamom, csak nem ismertem fel?

Kb ültem barátnõmmel, és hirtelen kurvaszarul lettem, igaz nem heves szívdobogás vagy ilyesmi, de elõtte éhes voltam, és egyik percrõl a másikra elment az étvágyam, és elkezdtem bepánikolni minden egyes agresszív gondolatomtól. Nagyon fostam, hogy nehogy valakit bántsak, akit szeretek, és egyre rosszabb volt, mert nem értettem, hogy mi van velem, miért gondolkodok azon, hogy jaj, csak nehogy bántsak valakit, akit szeretek, és ez még inkább erõsítette bennem a dolgot. Megijedtem, hogy be fogok kattanni és elvesztem az uralmat a saját akaratom felett..
több mint fél óráig erõsen tartott, aztán már-már sírnom kellett hogy mi a szar van velem, aztán kimentünk buszozni, és lassacskán elmúlt

Sajnálattal hallom. Pedig ahogy leírod ez pánikbetegségnek tûnik. A hipnózis egy jó ötletnek tûnik.

Voltam már szakembernél,többnél is,nem sok eredménnyel.
A szüleim meghaltak.

persze egy szakemberrel lehet, hogy gyorsabban megtalálod azt a traumát, ami kiváltotta. De a szüleiddel is beszélj a múltbéli dolgokról.

Én még nem voltam, csak nekemis tanácsolta az ottlévõ asszony, hogy kéne, majd nyáron valszeg megyek, bár én nem szorongás, hanem önbizalomhiány miatt.
Amúgy én még nem estem át ilyenen, de bnõm édesanyja már igen, hatásos volt.
Aztmondta ez az asszony, hogy lényegében annyiból áll, hogy lefekszem egy ágyra, õ levisz alfa tudatállapotba, és visszavisz addig az eseményig, ami számomra trauma volt, újra átélem, sikeresen feldolgozom, és egy új énképet alakíttat ki rólam, amit nem fogok tudni kitörölni az agyamból, és törekszem rá, hogy elérjem azt az énképet.

igazából, azon nem csodálkozok, hogy a rohamok erõsödnek és gyakoribbá válnak, mert már attól félsz, hogy nehogy jelentkezzenek a fizikai tünetek. Pont arra koncentrálsz, amit szeretnél elkerülni. Valahogy tereled el a figyelmedet, persze ezzel a probléma még nincs megoldva. Ennek valami múltbéli trauma lehet az oka. Nem feltétlenül kell orvos, lehet az barát, vagy a szüleid, akivel ki tudnád beszéli a múltat, hogy megtaláld azt, ami kiválthatta a tüneteket. Lehet, hogy a szüleid emlékeznek olyanra, amire te nem.

Ilyenkor megszédülök ,kicsit félre kapom a fejem mintha nyomás lenne benne,szívdobogás,fejzsibbadás ,és nem nagyon,vagy csak nagy önúrlommal tudok egy helyben maradni.
Ezek a fizikális tünetek.
Közben arra gondolok hogy nehogy bekattanjak, vagy visszafordíthatatlan hülyeséget csináljak,esetleg kárt okozzak valakiben.

mit érzel pontosan amikor elkap egy pánikroham? Min jár ilyenkor az agyad?

Szia Ossi91!

Nem nagyon hiszek ezekben az ezoterikus dolgokban,de lehet hogy megpróbálom.
Ez az emléksúlylevétel biztatóan hangzik.És gondolom nem kell hozzá havonta 3-4 alkalommal menni.
Te próbáltad,vagy valamelyik ismerõsöd?
Köszönöm szépen a tippet.

Volt aki azt tanácsolta menjek külföldre.Ez így kimondva jól hangzik de nyelvismeret nélkül,csökkent magabiztossággal,egyre hanyatló megjelenéssel és épkézláb szakma nélkül hova menjek és minek?Külföldön szerintem az érvényesülhet aki valami szakmai téren profi és gyakorlott,gyári melósnak meg olyan kell akinek ügyes a keze és nagyon bírja a melót- a hajtást.De mit kezdhet ott kinn egy félmûvelt félresikerült értelmiségi aki még a nyelvvizsgát sem volt képes letenni?

Én már talán születésemtõl fogva szorongó vagyok.Nemrég megtaláltam az általános iskolás törzskartonomat és már az 1 osztályos bejegyzésnél is olyasmiket olvasni hogy visszahúzódó,nehezen barátkozó stb.Aztán jött egy jobb korszakom,valahogy nyitottabb lettem a világ és az emberek felé,nem is tudom megmondani hogy ez mibõl is állt,csak azt vettem észre hogy több heverom volt mint korábban és hogy nem agyaltam össze-vissza magamról-igaz a külsõmmel is elégedett lehettem nagyjából.Újabban viszont azt érzem hogy egyre kevésbé vagyok képes megfelelni a hétköznapi elvárásoknak.Mintha kezdenék elbutulni lassan,egyre logikátlanabbul gondolkodom,nincs jövõképem.Olyan végzettségem van amire nem nagyon érzem magam képesnek-illetve semmi elhivatottságom nincs irányában(pedagógia)Viszont ezen kívül nincs normális szakmám ami használható lenne.Most egy gyárban tengõdöm igásbaromnak érzem magam közben,és nem látszik a megoldás.Mintha elindultam volna lefelé egy csúszós lejtõn.Erre az érzésre ráerõsítettek bizonyos magánéleti sikertelenségek is.Azért majd lesz valahogy,de a proli sorsból nem tudom valaha is kitörhetek-e.Értelmiséginek nem vagyok elég értelmes,munkásnak meg ügyetlen a kezem.Nem tudom mi lesz.Ráadásul még kopaszodok is erõsen,a hízás ellen tehetnék de a kopaszsággal nehéz dacolni,az pedig nagyon le tudja rombolni az ember énképét-esetemben mindenképpen.

Szia!

Nemtudom, hogy hiszel-e az ezoterikus dolgokban, de Pesten a Táltosiskolában van egy asszony, tenyérelemzéssel foglalkozik, emellett emléksúlylevételt is csinál. Persze van ára, 10 rugó, de sztem megéri.

Sziasztok,üdv mindenkinek.

Nem rég találtam rá erre a fórumra,és látom sokan küzdenek hasonló gondokkal mint én:depresszió,szorongás, agresszív gondolatok,pánik a sorban,vezetés közben.

Sajna már 7-évre vagyok szorongásos depressziós,és néhány éve pánik beteg is,ne hogy már egyszerû legyen az élet. Az eleje óta járok pszichiáterhez,rögtön gyógyszerezni kezdett. Nem hagytam volna,de a kiváltó ok,az elsõ pánikroham arról szólt hogy megijedtem hogy bántani fogok valakit. Ezt nem vállaltam be szakorvosi segítség nélkül. Szinte mindent gyógyszert végigpróbált már rajtam,hol jobb volt,hol rosszabb. Év elején megpróbáltam magamtól elhagyni a gyógyszert,nem sikerült túl jól. Persze jártam mellette pszichológushoz az eltelt évek alatt 3 nál is megfordultam,komolyabb eredmény nélkül. Fogalmam sincsen mitõl alakulhatott ki,biztos van egy sor elnyomott,nem feldolgozott trauma bennem. Említette valaki a füvet,én is nyomtam elõtte nem sokkal egy jó fél évig. Talán ez is belejátszott (mondjuk ki az aki nem próbálta?). Az utóbbi idõben a pánikrohamaim nagyon megsûrûsödtek. Buszon,vezetés közben,sorban álláskor,mikor fizetek a kasszánál,stb…Csupa olyan szituban amit nem lehet nélkülözni,és nem is akarok. Megfutamodni még sosem futamodtam meg,de egyre nehezebben tudok így létezni .A szorongás mindennapos már,és napi szintre jöttek a pánikrohamok is. Kérdésem a következõ:ismer e vagy hallott e valamelyikõtök olyan pszichológust aki hipnózisban gyógyít?Voltam már hasonlónál de ez a lazulj el,képzelj el egy rétet nem annyira mûködik nálam. Olyat keresek aki tényleg képes hipnózist alkalmazni,hátha a felszínre lehet hozni azt amit eddig elnyomtam magamban. Elõre is köszi.

Javulást akinek szüksége van rá.

Üdv mindenkinek.

ÁÁÁ már értem honnan a tájékozottság. Egy titanic szakértõ :)

Igazi felfedezõ. Amint szóba került a titanic, te már a helyszínen is vagy.

:) Az öreg Smith mondókája is az én fejembõl pattant. A dolog lényege az volt, hogy a bepánikolt énem mellé, alkottam egy tapasztalt vén rókát, aki bölcsességével megnyugtatott hogy nincs semmi gond. Mint egy skizofrén állapot. Bármennyire nevetséges még most is a dolog, hatásos volt, és akkor az volt a lényeg. Az egyszerûbb dolgok olykor hatásosabbak mint bármi más.

És mirõl beszélgettél az öreg Smith-el?Nem is volt annyira nagyon öreg,62 éves volt és akkor volt egy 14 éves lánya.

:)

Annyi hogy lementem az itteni dokihoz, és õ írt ki nyugtatót, de nem szedtem ki. Francnak sem kellenek a dilibogyók. Voltam az egyik haverom édesanyjánál aki ezoterikával foglalkozik (jobban hiszek benne mint a tablettákban), hozzá jártam havi 1alkalommal fél évig. Ott annyi történt hogy beszélgettünk egy kicsit, közben õ meg az energiáimat hozta rendbe. Na de ehhez nem értek, csak részt vettem benne. Biztosan segített ez is. Hinni kell ez a lényeg, és erõsnek lenni.

Hát ne akard megtudni milyen érzés amikor úgy igazán bepánikol az ember! Szerencsés vagy hogy nem kell ezzel bajlódnod. Néhány esetben már kattanásig feszül a húr. Szörnyûek ezek dolgok. Én mindenképpen azt ajánlom akinek hasonló gondjai vannak, hogy keressen fel egy ezoterikust, vagy járjon el jógát tanulni, hogy urad legyél a gondolataidnak.

Mindenkinek sok szerencsét, és pozitív hozzáállást !!!
Hinnünk kell önmagunkban, ez a legbiztosabb gyógyszer.

Szerencsére nekem nincs ilyen problémám, csak próbálom megérteni hogyan zajlanak ezek a dolgok.
A Titanic kapitánya tényleg egy bizalomgerjesztõ alak :)
Összefoglalva a dolgot: foglald le magad, legyenek barátaid, gondolkozz pozitívan...

Szakmai segítséget nem is vettél igénybe?

Aki egyszer is átéli a pánik, vagy a szorongás okozta negatív érzelmi állapotot, onnantól kezdve nagy esélyes hogy együtt fog élni vele. Nagyon sok ismerõsöm átélte már ezt, és sok mindenkinek adtam, valamint sok moindenkitõl kaptam tanácsot, ami a legfontosabb az egészben. Általában gyengébb személyiségeknél alakulnak ki ezek a pszichés dolgok.
Volt amikor hajnal 3kor az egyik jó barátom hívott hogy brutálisan be van szarva, és hogy ugyanazt érzi amirõl mesélni szoktam. Rövid beszélgetés, majd lenyugodott. Volt amikor én hívtam õt, pedig tudtam hogy alig van tapasztalata, mégis segített a beszélgetés. Pánik volt, de miközben a hatása alatt voltam, a beszélgetés töredék része után már nevetve meséltem neki a rohamról, annak ellenére hogy még a pánik roham kellõs közepén tartottam. Ilyenkor beszélgetni kell, így sokkal könnyebb legyõzni, hiszen a gondolatok másfelé veszik az irányt, és egyszerûen elfelejtetik veled.

Egyszer amikor nagyon rossz gondolataim voltak, betegség beképzelés pl. ahelyett hogy nem gondoltam volna rá, annál inkább eszembe jutott. Azt hittem ettól fogok bekattani amit egy pánik roham követett. Nagyon rossz érzés volt. Úgy sikerült elaludnom hogy elképzeltem egy alakot. Konkrétan a Titanic c. film õszhajú kapitányát. Nem tudom honnan jött. Elkezdtem beszélgetni magamban. Én kérdeztem, és én válaszoltam az öreg bölcs helyett. 25-26 lehettem, de akármennyire nevetséges a dolog, mûködött. Elaludtam és hess hülye gondolatok.

Az elõbb olvastam róla hogy a fûnek ellenkezõleg nyugtató hatással kéne lenni, de kiváltó ok is lehet szerintem ugyanis a gondolatokat turbózza fel. Csak akkor a gond ha negatív gondolatok erõsödnek fel. Tehát nem gond a spangli ha nyugodt körülmények között fogyaszt az ember, és mértékkel.

Én most 28 leszek, vannak terveim a jövõre nézve, 5hónapos terhes a menyasszonyom, teniszezek, focizok, xbox-ot nyomom mint egy gyerek. Lefoglalni magadat ez a fontos, és nem egyedül lenni, hanem társaságban amikor csak lehet. Beszélgetni, beszélgetni, akkor is ha baj van, és akkor is ha nincs :)

Pánikroham után még rá akartál gyújtani spanglira?
Lényeg az, hogy már jobban vagy.
Hogyan tanultál meg ezzel együtt élni? Mit tudsz tanácsolni azoknak akik ilyen állapotban vannak, te konkrétan mit tettél azért, hogy uralni tudd az állapotod?

8 év azért elég kemény.

Szevasztok !!!

Csak most találtam erre a szorongás témára. Bár gondolhattam volna hogy ilyen is van hiszen tömegek szenvednek pánikbetegségben stb. Modern betegség, és olyan lesz mint amilyen a nátha volt. Gyógyítani persze nem olyan egyszerû.

Az elsõ pánikroham akkor jelentkezett amikor 2komoly slukkot szívtam zöldbõl. Biztos vagyok hogy a fû hozta ki belõlem. A mentõket akartam kihívatni. Ilyen közel még nem álltam a halálhoz, vagyis magához az érzéshez. Hihetetlen. Senkinek nem ajánlom. Aztán itt-ott még füvezgettem, de csak óvatosan. Néha még elõfordult ugyanez az állapot erõsebben, valamikor gyengébben. 3éve abbahagytam a füvezést, és volt amikor így is néha elõfordult. Az érzés hogy magába szív valami, elgyengülsz, mintha valami teljesen kiszívna belülrõl, és a világ leggyengébb energiahordozójává változná át. Aztán idõvel elmúlt a pánik, már csak a szorongás jelent meg néha. Sokszor elõfordult vezetés közben. Ne tudjátok meg milyen szar érzés volt. Elõtted kocsi, utánnad kocsi, forgalom, végem volt. Szerencsére ma már megtanultam vele élni és sikerült legyõznöm olyan mértékben hogy én uralkodom a gondolataim felett, nem pedig fordítva. Valójában ez a mozgatórugója az egésznek, a gondolatok, negatív gondolatok.

Ha valakinek túl sok ideje van gondolkodni, nincs hobbi, munka stb. kihozhatja belõled, ha túl sokat züllesz, vagy ha keveset alszol szintén elõhozhatja a negatív dolgokat, amivel ha nem bírsz szellemileg, gyorsan leránthat a mélybe ahonnan aztán már nehézkes lesz kikászálódni.

Vilmos voltam, 8éves tapasztalatom szerint a véleményem.

A 2. mondatom (és a többi) már mirakon -nak szól.

Egy erõszak további erõszakot szül, és mélyebb emlékeket, gyûlöletet... ahogy egy klasszikus filmben mondották, átállít a sötét oldalra.

Én egy viszonylag jó megoldást látok, amit már tanácsoltak, elmenni valahova valamilyen nyugodt helyre (lehetõleg emberektõl távol). Én egyedül mennék inkább, de nemhiszem hogy árt ha van valaki mellette.

Egyébként eszembe jutott amit egyik tanárunk mondott nekünk a memóriával kapcsolatban, hogy minél erõsebb érzelem társul valamihez (akár +, akár -, tehát szeretet vagy gyûlölet, vidámság vagy szomorúság), annál jobban megmarad az adott emlék, és annál sûrûbben jön elõ. Nem vagyok ilyen szempontból szakérõ, de szerintem addig nem fogod tudni elfelejteni az esetet, amíg negatív érzelmeket tulajdonítasz hozzá, nem tudod egy semleges emlékként - ami talán jóirányba is terelheti az életedet - kezelni.

Lehet érdemes lenne tanulmányoznod ezeket, mert ezek segíthetnek elfelejteni és továbbjutni ezeken a problémákon. A buddhizmusnak is nagyon jó tanításai vannak ezekkel kapcsolatban is.
Pl. én is csak hallottam róla, állítólag nagyon jó a Zen kiút a depresszióból címû könyv - nem csak depressziósoknak jó :)

Így van, az erõszakkal semmit nem oldunk meg az állattá váláson kívül.

Én ezt nem nevezném hosszú távú megoldásnak.
Másik meg, hogy nõt nem ütünk meg, dehát ilyenkor nehéz bármit biztosat is tanácsolni.
Remélem minden rendezõdik.

én úgy szarrá verném mind a kettõt, hogy úgy kellene felkaparni õket a betonról.
nem kell ehhez orvos.

lesokkoló sztori. már a gerinctelenség önmagában büntetést érdemel, és arra jön még a geciség többi fokozata

mi lett a történet vége?

Esetleg "bizonytalan idõre" nem tudnál kollégiumba költözni? Szerintem ez mindenképp egy jó megoldás lenne és segítene, hogy földolgozd a történteket.

Hogy lehet valakinek ennyire 0 empátiája?

Mi volt tegnap? Sikerült valamennyire tisztázni a dolgokat? Várjuk a fejleményeket!

Az már tényleg súlyos depresszió.

áh förtelmes , ne is mond!

Ennél már csak az a rosszabb, hogyha ránézel akkor elkapja a fejét. De nem úgy lassan, hanem mintha megijedt volna. Miután már nem nézed, akkor megint bámul.