267
A szorongás az betegség vagy állapot?
  • Balumann
    #267
    Jah most látom az apróbetűs részt, már így leszögezem, hogy kétlem, hogy menni fog :-) Pont az nehezíti leginkább ezt, hogy a felgyorsult életmódunkban egyszerűen képtelenek vagyunk lazítani, nem gondolkodni. Ha gyakorolsz meditációt egy idővel javulni fog és sokat fog érni (nem kell agykontroll, főleg ne azzal kezd akkor). Leülsz kényelmesen, becsukod a szemed, és a lélegzetedre figyelsz és nem gondolkozol (esetleg elképzelsz valamit magad elé, egy gyertyát ahogy ég, ez még a vizualizálást is javítja :P). A körülmények nagyon fontosak, főleg eleinte.
    És a legjobb, ha valamilyen testmozgás után végzed.
  • Balumann
    #266
    Én sokat próbálkoztam vele, nekem is vannak mp3 -ak is meg a könyvet is elolvastam, de én feladtam. Ahogy a könyv is írja, rengeteget kell próbálkozni, és olyan jól akkor sem valószínű, hogy fog menni. A tanfolyam 3 dolog miatt jobb, egyrészt erre megfelelő körülményeket biztosítanak (átlagos lakásokban kevés az esély, hogy sikerülni fog, tehát akkor mindenképpen egy csendes, természetes helyre kell menni), másrészt ha elmész akkor egyértelműen 4 egész napot erre szánsz(nem tudom, hogy minden tanfolyamnál így van-e), reggeltől estig ezeket gyakoroljátok (nekem 1 óránál még nem sikerült több meditáció :DD) és nem zavar meg semmi, nem sürget senki, stb.. A 3. ok maga a módszer, hogy a vezető segíti, hogy mikor mire koncentrálj (ez mp3-nál is megvan elvileg, de hát nem tom, ezek inkább ilyen utólag jók szerintem, ha nem sikerült elég stabilan elsajátítani). Van egy kis placebo is, hogyha már kifizetsz ennyi pénzt akkor biztos működni fog :D

    Az elalvással amúgy nekem is vannak gondjaim, de egyértelműen azért, mert nem kötöm le magam eléggé, és nap közben is sokat "relaxálok" (gépezek - zenét hallgatok, filmezek, stb., főleg este fekvés előtt). Mikor Horvátországban, vagy valamilyen kiránduláson voltam, sosem volt gondom az elalvással :| Itthon sincs mindig.
  • trident
    #265
    Lusta egy pöcs vagyok, de hasznos lenne az agykontroll módszeri közül egy-két dolog (relaxálás, jobb, gyorsabb bealvás miatt pl).

    A vékony silva féle agykontroll könyv van meg, gépen mp3-ban is vannak cuccok.

    Kurva lusta, akaratgyenge fasz vagyok. Erőltessem meg magam és a könyv+mp3 és gyakorlás + akarat elég ezekre, hogy jól, olajozottan működjön?

    egy mentségem van, össze-vissza dolgozom, tehát nem tudok fix időpontokat a gyakorlásra, a hajtás miatt meg gyakran zilált vagyok, vagyis néha az alaptempóm "túl gyors" hogy valóban relaxáljak. Ráadásul az mp3-as gyakorlatok után frissesség helyett gyakran fáradnak érzem magam, majd elaludtam néha =)
  • trident
    #264
    A sport azok mellett, amit Balu mondott, egyrészt elfoglaltság is (amíg nem depizel, hanem mással foglalod el az agyad), másrészt a fizikai kondíció javításán túl, az agyban is szabadulnak fel olyan anyagok, amitől javul a közérzeted, könnyebben alszol, jobban érzed magad.

    Hogy mit, azt te tudod, menj a gyerekkel, asszonnyal sétálni, súlyzó, futás, biciklizés, mindegy csak ne a seggeden ülve szomorkodj, hanem legyél aktívabb.:)

    Néha apró, banális dolgokat is nehéz megtenni, de el kell kezdeni, ha csak kis lépések is történnek, de történjenek.
  • Balumann
    #263
    Gyakorlatilag tönkreteszed az egészséged, és csodálkozol ha rossz a hangulatod meg depresszíós leszel? :D Látod ez a baj, hogy eleve helytelenül gondolkozol. Cigarettát, sok sört meg iszogatást el kellene vetni elvből, csak problémák ezreit hozza magával (sör mondjuk segít az emésztésben állítólag, de nem kell túlzásba vinni). Ha nem sportolsz nagy eséllyel nagyon hamar kialakul mindenféle probléma, érrendszeri problémáktól kezdve minden (még rák is) - főleg ha még bagózol is mellette. Ha rossz a közérzeted, egészséged, akkor a hangulatod is elromlik.
    Az érzelmekkel kapcsolatban érdemes a buddhizmus elveit ismerni, sokat segítenek az életben.

    "egyszerüen szétunom az agyam semi nem tud lekötni"
    Hát, ez egy érdekes gondolat :D Bármit sportoltsz, figyelj oda arra, hogy megfelelően csináld, egyenletesen (futásnál pl. a légzés ütemére, egyenletes futásra, stb.), és próbálj meg ne gondolni semmi másra, csak arra. És mindig kicsit többet kell, mint amennyi így kényelmes. Utána érdemes beülni a szaunába, vagy leülni valahova a napra, pihenni.
    Ha a légzéseddel is ilyen gondok vannak, akkor javaslom, hogy tényleg mihamarabb szokj le a dohányzásról, és szedd le a tárhelyemről a sportesjoga-t (sőt, ez legyen a LEGELSŐ amivel kezded), utána a Mindentudás Egyeteme - Egészségtudat és tudatos egészség. Illetve nézz utána a sópipának. És mindenképpen, dohányzásról leszokni, és friss levegőn légzésjóga!!
  • erieskrisz
    #262
    Nekem mostanában hálla istennek már csak a hangulatommal van baj viszont azon nem hiszem hogy a sport segitene egyszerüen szétunom az agyam semi nem tud lekötni.Na meg az érzelmek is nagyon megváltoznak ha az ember depis lessz.Uszás szerintem 10 méter után megfuladnák sokat bagozok .Rossz szokás de hát ez van.Fölleg ilyenkor este az a program 10-10-30 után lemegyek boltba veszek 3-4 üveg sört aztán megiszogatom és ilyenkor jobban fogy a cigi is.Egyébként viszont ha melorol van szó nem birnak megszakitani de a sport az nem tom valahogy más tészta talán azért mert nem muszály
  • Balumann
    #261
    Nagyon sok okból fontos. Egyrészt, a rendszeres testmozgás nélkülözhetetlen a szervezet megfelelő működéséhez (különben amiket nem használsz, az szép lassan "ellustul", visszafejlődik, stb.. Másrészt, eltereli a figyelmet a problémától, amikor már fáradsz és MÉG csinálod, akkor erősít lelkiekben, önbizalmat ad, erőt hogy könnyebb legyen megtalálni a kiutat :D Stresszlevezető, gondolattisztító hatása is van, stb. Szauna szintén hasznos, én mostanában kaptam rá így úszás után :D (BVSC uszodában nem kell külön fizetni szaunáért :)) ). Bár csúcsidőben elég húzós lehet, ha beülnek vagy 30-an.

    A légzőjóga, meditáció, agykontroll segít kontrollálni a "gondolataidat", sportal kiegészítve szerintem le fogod tudni győzni ezeket, de hinned kell benne, legyen célod megtanulni az "egészséges gondolkodást", és ettől a problémától megszabadulni.
  • erieskrisz
    #260
    Kösz tanácsokat majd utánanézek bár a sport nem értem miért lényeges ?? A kiut már 1x megvolt csak azt az aszony elbaszta nekem ha nem megyünk szét fél év után szerintem ma már semmi bajom nem lenne bár lehet csak én gondolom igy.Nem akarom aszonyra keni a dolgot de szerintem a mostani depim miatta van de attol még szeretem csak hát ez a szétvállás betett nagyon akkor
  • Balumann
    #259
    Esetleg itt nézz körül, itt is találsz 1-2 dolgot, ami segíthet. Sajna a Zen kiutat nem találtam sehol ilyen formában :(
  • Balumann
    #258
    erieskirsz: nem lesz olyan gyógyszer amitől elmúlik, magadnak kell megtalálnod a "kiutat". Először is, sportolj rendszeresen (heti 2-3x úszás, 1-2x futás), javaslom a meditációt/jógát is, ezmellett, sok csoki/édesség, gyümölcsök, zöldségek (hangulatjavító, meg depresszió lehet vitaminhiánytól is).
    És nézz utána 1-2 könyvnek - ha tudod olvasd végig, pl. Zen kiút a depressziból, vagy Silva féle agykontroll könyvet (bár az agykontroll meditációt így nem nagyon lehet elsajátítani, nagyon sok mindenre megtanít a könyv!).
    Javaslom, hogy utazz el esetleg (egyedül) valamilyen nyugodt helyre, pl horgászni. És talán ami a legfontosabb, TV-t nem bekapcsolni.

    Ha szeretnél kigyógyulni belőle, ki fogsz tudni, gyógyszerek nem fognak segíteni. (max akkor, ha nagyon hiszel benne, hogy az meggyógyít, akkor meggyógyulhatsz :D).
  • erieskrisz
    #257
    Szia én is kb 7-8 éve gyogyszerezem magam ha abbahagyom kb 1-2 hét mulva pánikrohamom lessz ugyhogy marad a gyogyszer mondlyuk nállam érdekesen jött elö ez a dolog ép buszon voltam jöttem be a növéremékhez és egyszer csak arra lettem figyelmes hogy egy nönek a parfümje nagyon erös illatot áraszt és elkezdett negyon zavarni de nem volt semmi más bajom beérkezet a busz a megálloba leszálok és ahogy az utolsó lépcsöröl lelépek elkap egy pánikroham ami nállam abból ált hogy ájulásérzet halálfélelem és kapkodtam a levegöt gondoltam lefekszek a földre de nem mentem továb mint egy gép nah mind 1 eltelt vagy 3 -4 hét mire orvoshoz mentem aki megálapitotta hogy pánikbeteg vagyok persze idöközben a szorongás és a pánikrohamok száma csak nött .A lényeg az hogy mikor elmentem orvoshoz felirt hangulatjavitot meg nyugtatot. A panaszok megszüntek és jol is éreztem magam aztán sikerült összejönnöm 1 lányal aki ma már a feleségem és a gyermekem annya . De jön a feketeleves 4-5 honap után összevesztünk akkor már kezdtem a gyogyszereket abbahagyni mert jól éreztem magam ha eszembejutott bevettem ha nem akkor nem. A lényeg az hogy miután szakitottunk megint elöjött a depi meg a pánikroham . Kb fél év vagy 8 honap mulva megint összejöttem az aszonyal és gondoltam majd jó lesz elmulnak megint a rohamok meg a depi de sajnos nem igy lett ugyhogy folytattam a gyogyszrek szedését mai napig szedem pánikroham nincs hálla istennek de a hangulatom a béka segge allatt van sokszor .Mondlyuk nekem orvosok csak anyit kérdeztek hogy érzem magam meg stb de soha nem küldtek ell szakemberhez beszélgetésre . Énis gondoltam már ijeneket hogy agyonverem asszonyt meg hogy megölöm magam de azér visszatartom ezeket az érzéseket. Viszont azt sajnálom nagyon hogy hamar ingerült leszek és sokszor ráverek a gyerköc fenekére aki még csak 2,5 éves. Pedig megfogadtam hogy soha nem verem meg a gyerekem ha lessz mert engem és a növéremet nagyon sokszor megvert apánk és én nem akartam olyan lenni .De nem hibáztatom fatert már meghalt mert ö is kivolt idegileg csak hát igy szerintem miatta lettem ilyen idegbeteg idiota faxkalap .Nah mind 1 szerintem a gyogyszerek max annyiban jok hogy ne legyn pánikrohamom.Én elfogadtam hogy az életem hátralévö részét igy kell leélnem hacsak valami normális gyogyszert fel nem találnak amitöl elmulik a depi .
  • toto2700
    #256
    up
  • toto2700
    #255
    up
  • Árpi 31
    #254
    Már régen nem sportolok.
    Gyúrogatok bent a melóhelyemen,ha épp jól vagyok,és van hozzá kedvem.
    Szabadidőmben olvasok,számítógépezek -játszom.Barátnőmmel vagyok,sétálunk,horgászat,néha lovaglás.
    Filmekből inkább akció,vígjáték,sci-fi.
    Zene,vegyes.
  • Balumann
    #253
    Nem feltétlenül kell szerintem kűzdősport, bármilyen sport jó... ami tényleg jó. Én leginkább az úszást javaslom, a víznek alapból jó hatása van, a légzés miatt is nagyon jó és "fejleszti" (egy jóga könyvben olvastam, hogy az úszóknak és az énekeseknek van legkevésbé szükségük légzésjóga gyakorlatokra :-) ).
  • Balumann
    #252
    Nem mondom, hogy nekem nem volt soha furcsa problémám, de ahogy olvasom ezt a topikot, kezdem úgyérezni, hogy szerencsés vagyok :|

    Azoktól kérdezem, akiknek ilyen problémái vannak (mindenféle depresszió, szorongás, stb.), hogy mennyit sportoltok/sportoltatok eddig, illetve mivel töltitek a szabadidőtök nagy részét?
    Illetve, milyen filmeket néztek, milyen zenéket hallgattok?
  • Willenbrock
    #251
    Lehet hogy boxolnod kéne,vagy valami küzdősportot művelni ott épp az a cél hogy megpróbáljuk legyőzni a másikat-próbálunk "kárt okozni" benne.Lehet hogy ilyen módon levezetődne a feszültség és elmúlnának a kényszeres gondolatok.
  • Fbn Lx
    #250
    akkor már nekem is lehet hogy volt pánikrohamom, csak nem ismertem fel?

    Kb ültem barátnőmmel, és hirtelen kurvaszarul lettem, igaz nem heves szívdobogás vagy ilyesmi, de előtte éhes voltam, és egyik percről a másikra elment az étvágyam, és elkezdtem bepánikolni minden egyes agresszív gondolatomtól. Nagyon fostam, hogy nehogy valakit bántsak, akit szeretek, és egyre rosszabb volt, mert nem értettem, hogy mi van velem, miért gondolkodok azon, hogy jaj, csak nehogy bántsak valakit, akit szeretek, és ez még inkább erősítette bennem a dolgot. Megijedtem, hogy be fogok kattanni és elvesztem az uralmat a saját akaratom felett..
    több mint fél óráig erősen tartott, aztán már-már sírnom kellett hogy mi a szar van velem, aztán kimentünk buszozni, és lassacskán elmúlt
  • toto2700
    #249
    Sajnálattal hallom. Pedig ahogy leírod ez pánikbetegségnek tűnik. A hipnózis egy jó ötletnek tűnik.
  • Árpi 31
    #248
    Voltam már szakembernél,többnél is,nem sok eredménnyel.
    A szüleim meghaltak.
  • toto2700
    #247
    persze egy szakemberrel lehet, hogy gyorsabban megtalálod azt a traumát, ami kiváltotta. De a szüleiddel is beszélj a múltbéli dolgokról.
  • OssianFan
    #246
    Én még nem voltam, csak nekemis tanácsolta az ottlévő asszony, hogy kéne, majd nyáron valszeg megyek, bár én nem szorongás, hanem önbizalomhiány miatt.
    Amúgy én még nem estem át ilyenen, de bnőm édesanyja már igen, hatásos volt.
    Aztmondta ez az asszony, hogy lényegében annyiból áll, hogy lefekszem egy ágyra, ő levisz alfa tudatállapotba, és visszavisz addig az eseményig, ami számomra trauma volt, újra átélem, sikeresen feldolgozom, és egy új énképet alakíttat ki rólam, amit nem fogok tudni kitörölni az agyamból, és törekszem rá, hogy elérjem azt az énképet.
  • toto2700
    #245
    igazából, azon nem csodálkozok, hogy a rohamok erősödnek és gyakoribbá válnak, mert már attól félsz, hogy nehogy jelentkezzenek a fizikai tünetek. Pont arra koncentrálsz, amit szeretnél elkerülni. Valahogy tereled el a figyelmedet, persze ezzel a probléma még nincs megoldva. Ennek valami múltbéli trauma lehet az oka. Nem feltétlenül kell orvos, lehet az barát, vagy a szüleid, akivel ki tudnád beszéli a múltat, hogy megtaláld azt, ami kiválthatta a tüneteket. Lehet, hogy a szüleid emlékeznek olyanra, amire te nem.
  • Árpi 31
    #244
    Ilyenkor megszédülök ,kicsit félre kapom a fejem mintha nyomás lenne benne,szívdobogás,fejzsibbadás ,és nem nagyon,vagy csak nagy önúrlommal tudok egy helyben maradni.
    Ezek a fizikális tünetek.
    Közben arra gondolok hogy nehogy bekattanjak, vagy visszafordíthatatlan hülyeséget csináljak,esetleg kárt okozzak valakiben.
  • toto2700
    #243
    mit érzel pontosan amikor elkap egy pánikroham? Min jár ilyenkor az agyad?
  • Árpi 31
    #242
    Szia Ossi91!

    Nem nagyon hiszek ezekben az ezoterikus dolgokban,de lehet hogy megpróbálom.
    Ez az emléksúlylevétel biztatóan hangzik.És gondolom nem kell hozzá havonta 3-4 alkalommal menni.
    Te próbáltad,vagy valamelyik ismerősöd?
    Köszönöm szépen a tippet.
  • Willenbrock
    #241
    Volt aki azt tanácsolta menjek külföldre.Ez így kimondva jól hangzik de nyelvismeret nélkül,csökkent magabiztossággal,egyre hanyatló megjelenéssel és épkézláb szakma nélkül hova menjek és minek?Külföldön szerintem az érvényesülhet aki valami szakmai téren profi és gyakorlott,gyári melósnak meg olyan kell akinek ügyes a keze és nagyon bírja a melót- a hajtást.De mit kezdhet ott kinn egy félművelt félresikerült értelmiségi aki még a nyelvvizsgát sem volt képes letenni?
  • Willenbrock
    #240
    Én már talán születésemtől fogva szorongó vagyok.Nemrég megtaláltam az általános iskolás törzskartonomat és már az 1 osztályos bejegyzésnél is olyasmiket olvasni hogy visszahúzódó,nehezen barátkozó stb.Aztán jött egy jobb korszakom,valahogy nyitottabb lettem a világ és az emberek felé,nem is tudom megmondani hogy ez miből is állt,csak azt vettem észre hogy több heverom volt mint korábban és hogy nem agyaltam össze-vissza magamról-igaz a külsőmmel is elégedett lehettem nagyjából.Újabban viszont azt érzem hogy egyre kevésbé vagyok képes megfelelni a hétköznapi elvárásoknak.Mintha kezdenék elbutulni lassan,egyre logikátlanabbul gondolkodom,nincs jövőképem.Olyan végzettségem van amire nem nagyon érzem magam képesnek-illetve semmi elhivatottságom nincs irányában(pedagógia)Viszont ezen kívül nincs normális szakmám ami használható lenne.Most egy gyárban tengődöm igásbaromnak érzem magam közben,és nem látszik a megoldás.Mintha elindultam volna lefelé egy csúszós lejtőn.Erre az érzésre ráerősítettek bizonyos magánéleti sikertelenségek is.Azért majd lesz valahogy,de a proli sorsból nem tudom valaha is kitörhetek-e.Értelmiséginek nem vagyok elég értelmes,munkásnak meg ügyetlen a kezem.Nem tudom mi lesz.Ráadásul még kopaszodok is erősen,a hízás ellen tehetnék de a kopaszsággal nehéz dacolni,az pedig nagyon le tudja rombolni az ember énképét-esetemben mindenképpen.
  • OssianFan
    #239
    Szia!

    Nemtudom, hogy hiszel-e az ezoterikus dolgokban, de Pesten a Táltosiskolában van egy asszony, tenyérelemzéssel foglalkozik, emellett emléksúlylevételt is csinál. Persze van ára, 10 rugó, de sztem megéri.
  • Árpi 31
    #238
    Sziasztok,üdv mindenkinek.

    Nem rég találtam rá erre a fórumra,és látom sokan küzdenek hasonló gondokkal mint én:depresszió,szorongás, agresszív gondolatok,pánik a sorban,vezetés közben.

    Sajna már 7-évre vagyok szorongásos depressziós,és néhány éve pánik beteg is,ne hogy már egyszerű legyen az élet. Az eleje óta járok pszichiáterhez,rögtön gyógyszerezni kezdett. Nem hagytam volna,de a kiváltó ok,az első pánikroham arról szólt hogy megijedtem hogy bántani fogok valakit. Ezt nem vállaltam be szakorvosi segítség nélkül. Szinte mindent gyógyszert végigpróbált már rajtam,hol jobb volt,hol rosszabb. Év elején megpróbáltam magamtól elhagyni a gyógyszert,nem sikerült túl jól. Persze jártam mellette pszichológushoz az eltelt évek alatt 3 nál is megfordultam,komolyabb eredmény nélkül. Fogalmam sincsen mitől alakulhatott ki,biztos van egy sor elnyomott,nem feldolgozott trauma bennem. Említette valaki a füvet,én is nyomtam előtte nem sokkal egy jó fél évig. Talán ez is belejátszott (mondjuk ki az aki nem próbálta?). Az utóbbi időben a pánikrohamaim nagyon megsűrűsödtek. Buszon,vezetés közben,sorban álláskor,mikor fizetek a kasszánál,stb…Csupa olyan szituban amit nem lehet nélkülözni,és nem is akarok. Megfutamodni még sosem futamodtam meg,de egyre nehezebben tudok így létezni .A szorongás mindennapos már,és napi szintre jöttek a pánikrohamok is. Kérdésem a következő:ismer e vagy hallott e valamelyikőtök olyan pszichológust aki hipnózisban gyógyít?Voltam már hasonlónál de ez a lazulj el,képzelj el egy rétet nem annyira működik nálam. Olyat keresek aki tényleg képes hipnózist alkalmazni,hátha a felszínre lehet hozni azt amit eddig elnyomtam magamban. Előre is köszi.

    Javulást akinek szüksége van rá.

    Üdv mindenkinek.
  • vili 27
    #237
    ÁÁÁ már értem honnan a tájékozottság. Egy titanic szakértő :)

    Igazi felfedező. Amint szóba került a titanic, te már a helyszínen is vagy.

  • vili 27
    #236
    :) Az öreg Smith mondókája is az én fejemből pattant. A dolog lényege az volt, hogy a bepánikolt énem mellé, alkottam egy tapasztalt vén rókát, aki bölcsességével megnyugtatott hogy nincs semmi gond. Mint egy skizofrén állapot. Bármennyire nevetséges még most is a dolog, hatásos volt, és akkor az volt a lényeg. Az egyszerűbb dolgok olykor hatásosabbak mint bármi más.
  • Willenbrock
    #235
    És miről beszélgettél az öreg Smith-el?Nem is volt annyira nagyon öreg,62 éves volt és akkor volt egy 14 éves lánya.
  • vili 27
    #234
    :)

    Annyi hogy lementem az itteni dokihoz, és ő írt ki nyugtatót, de nem szedtem ki. Francnak sem kellenek a dilibogyók. Voltam az egyik haverom édesanyjánál aki ezoterikával foglalkozik (jobban hiszek benne mint a tablettákban), hozzá jártam havi 1alkalommal fél évig. Ott annyi történt hogy beszélgettünk egy kicsit, közben ő meg az energiáimat hozta rendbe. Na de ehhez nem értek, csak részt vettem benne. Biztosan segített ez is. Hinni kell ez a lényeg, és erősnek lenni.

    Hát ne akard megtudni milyen érzés amikor úgy igazán bepánikol az ember! Szerencsés vagy hogy nem kell ezzel bajlódnod. Néhány esetben már kattanásig feszül a húr. Szörnyűek ezek dolgok. Én mindenképpen azt ajánlom akinek hasonló gondjai vannak, hogy keressen fel egy ezoterikust, vagy járjon el jógát tanulni, hogy urad legyél a gondolataidnak.

    Mindenkinek sok szerencsét, és pozitív hozzáállást !!!
    Hinnünk kell önmagunkban, ez a legbiztosabb gyógyszer.
  • balintsanyi
    #233
    Szerencsére nekem nincs ilyen problémám, csak próbálom megérteni hogyan zajlanak ezek a dolgok.
    A Titanic kapitánya tényleg egy bizalomgerjesztő alak :)
    Összefoglalva a dolgot: foglald le magad, legyenek barátaid, gondolkozz pozitívan...

    Szakmai segítséget nem is vettél igénybe?
  • vili 27
    #232
    Aki egyszer is átéli a pánik, vagy a szorongás okozta negatív érzelmi állapotot, onnantól kezdve nagy esélyes hogy együtt fog élni vele. Nagyon sok ismerősöm átélte már ezt, és sok mindenkinek adtam, valamint sok moindenkitől kaptam tanácsot, ami a legfontosabb az egészben. Általában gyengébb személyiségeknél alakulnak ki ezek a pszichés dolgok.
    Volt amikor hajnal 3kor az egyik jó barátom hívott hogy brutálisan be van szarva, és hogy ugyanazt érzi amiről mesélni szoktam. Rövid beszélgetés, majd lenyugodott. Volt amikor én hívtam őt, pedig tudtam hogy alig van tapasztalata, mégis segített a beszélgetés. Pánik volt, de miközben a hatása alatt voltam, a beszélgetés töredék része után már nevetve meséltem neki a rohamról, annak ellenére hogy még a pánik roham kellős közepén tartottam. Ilyenkor beszélgetni kell, így sokkal könnyebb legyőzni, hiszen a gondolatok másfelé veszik az irányt, és egyszerűen elfelejtetik veled.

    Egyszer amikor nagyon rossz gondolataim voltak, betegség beképzelés pl. ahelyett hogy nem gondoltam volna rá, annál inkább eszembe jutott. Azt hittem ettól fogok bekattani amit egy pánik roham követett. Nagyon rossz érzés volt. Úgy sikerült elaludnom hogy elképzeltem egy alakot. Konkrétan a Titanic c. film őszhajú kapitányát. Nem tudom honnan jött. Elkezdtem beszélgetni magamban. Én kérdeztem, és én válaszoltam az öreg bölcs helyett. 25-26 lehettem, de akármennyire nevetséges a dolog, működött. Elaludtam és hess hülye gondolatok.

    Az előbb olvastam róla hogy a fűnek ellenkezőleg nyugtató hatással kéne lenni, de kiváltó ok is lehet szerintem ugyanis a gondolatokat turbózza fel. Csak akkor a gond ha negatív gondolatok erősödnek fel. Tehát nem gond a spangli ha nyugodt körülmények között fogyaszt az ember, és mértékkel.

    Én most 28 leszek, vannak terveim a jövőre nézve, 5hónapos terhes a menyasszonyom, teniszezek, focizok, xbox-ot nyomom mint egy gyerek. Lefoglalni magadat ez a fontos, és nem egyedül lenni, hanem társaságban amikor csak lehet. Beszélgetni, beszélgetni, akkor is ha baj van, és akkor is ha nincs :)

  • balintsanyi
    #231
    Pánikroham után még rá akartál gyújtani spanglira?
    Lényeg az, hogy már jobban vagy.
    Hogyan tanultál meg ezzel együtt élni? Mit tudsz tanácsolni azoknak akik ilyen állapotban vannak, te konkrétan mit tettél azért, hogy uralni tudd az állapotod?

    8 év azért elég kemény.
  • vili 27
    #230
    Szevasztok !!!

    Csak most találtam erre a szorongás témára. Bár gondolhattam volna hogy ilyen is van hiszen tömegek szenvednek pánikbetegségben stb. Modern betegség, és olyan lesz mint amilyen a nátha volt. Gyógyítani persze nem olyan egyszerű.

    Az első pánikroham akkor jelentkezett amikor 2komoly slukkot szívtam zöldből. Biztos vagyok hogy a fű hozta ki belőlem. A mentőket akartam kihívatni. Ilyen közel még nem álltam a halálhoz, vagyis magához az érzéshez. Hihetetlen. Senkinek nem ajánlom. Aztán itt-ott még füvezgettem, de csak óvatosan. Néha még előfordult ugyanez az állapot erősebben, valamikor gyengébben. 3éve abbahagytam a füvezést, és volt amikor így is néha előfordult. Az érzés hogy magába szív valami, elgyengülsz, mintha valami teljesen kiszívna belülről, és a világ leggyengébb energiahordozójává változná át. Aztán idővel elmúlt a pánik, már csak a szorongás jelent meg néha. Sokszor előfordult vezetés közben. Ne tudjátok meg milyen szar érzés volt. Előtted kocsi, utánnad kocsi, forgalom, végem volt. Szerencsére ma már megtanultam vele élni és sikerült legyőznöm olyan mértékben hogy én uralkodom a gondolataim felett, nem pedig fordítva. Valójában ez a mozgatórugója az egésznek, a gondolatok, negatív gondolatok.

    Ha valakinek túl sok ideje van gondolkodni, nincs hobbi, munka stb. kihozhatja belőled, ha túl sokat züllesz, vagy ha keveset alszol szintén előhozhatja a negatív dolgokat, amivel ha nem bírsz szellemileg, gyorsan leránthat a mélybe ahonnan aztán már nehézkes lesz kikászálódni.

    Vilmos voltam, 8éves tapasztalatom szerint a véleményem.
  • Balumann
    #229
    A 2. mondatom (és a többi) már mirakon -nak szól.
  • Balumann
    #228
    Egy erőszak további erőszakot szül, és mélyebb emlékeket, gyűlöletet... ahogy egy klasszikus filmben mondották, átállít a sötét oldalra.

    Én egy viszonylag jó megoldást látok, amit már tanácsoltak, elmenni valahova valamilyen nyugodt helyre (lehetőleg emberektől távol). Én egyedül mennék inkább, de nemhiszem hogy árt ha van valaki mellette.

    Egyébként eszembe jutott amit egyik tanárunk mondott nekünk a memóriával kapcsolatban, hogy minél erősebb érzelem társul valamihez (akár +, akár -, tehát szeretet vagy gyűlölet, vidámság vagy szomorúság), annál jobban megmarad az adott emlék, és annál sűrűbben jön elő. Nem vagyok ilyen szempontból szakérő, de szerintem addig nem fogod tudni elfelejteni az esetet, amíg negatív érzelmeket tulajdonítasz hozzá, nem tudod egy semleges emlékként - ami talán jóirányba is terelheti az életedet - kezelni.

    Lehet érdemes lenne tanulmányoznod ezeket, mert ezek segíthetnek elfelejteni és továbbjutni ezeken a problémákon. A buddhizmusnak is nagyon jó tanításai vannak ezekkel kapcsolatban is.
    Pl. én is csak hallottam róla, állítólag nagyon jó a Zen kiút a depresszióból című könyv - nem csak depressziósoknak jó :)