Továbbá: nem a hűvösben alszom, de amikor nem fekszem, akkor ugye a PC-m előtt ülök. Lefekvéskor a középső szobába húzódom be, ahol már langyos meleg vár, hiszen általában hajnali 1-2 óra között kerülök ágyba.
Apám az első szobában, a fürdőszoba szomszédságában alszik. A nyári konyha használhatatlan lett sajnos, mert apám nem nagyon törődött vele, anyám beteg volt, így egyszer csak a tető és a padlástere elkezdett beázni, és 2008-ban, mikor hazaköltöztem szomorúan tapasztaltam, hogy fél vagyonkámat kellene rákölteni, hogy lakhatóvá tehessem, és különálló életet élhessek ott.
Így, az most félig-meddig üresen, hidegen áll.

A lakás egy régi szoba-konyha vályogház volt, ami az 1910-es években épült még, mikor a települést 90%-ban németek (később svábok) és jugoszlávok (később horvátok) lakták, majd amikor apám apja megvette a 40-es évek végén, akkor saját kezűleg kipofozta, hozzáépített plusz egy szobát [az lett a később mamám által csak "hűvös" szobának hívott vendég szoba], kitisztította a fúrt kutat, normális kerítést húzott a teljes telek köré stb.
Aztán apám 9 éves korában meghalt a nagypapám, és pár évvel később az özveggyé vált nagymamámnak elkezdett udvarolni egy igazi ezermester emberke, a később mostoha-nagypapám, akit - anyámon felül - minden rokonomnál jobban szerettem.
Ő aztán szó szerint újjá varázsolta a teljes házat, kibővítette, tornácot húzott, padlásteret lebetonozta, igazi tetőt húzott a nádtető helyére, lebetonozta az udvart, különálló nyári konyhát épített, csodálatos kovácsoltvas kútfőt készíttetett, kiszolgáló épületek, vasbeton alapon kovácsolt kerítést stb. stb.

2000-ben meghalt. 2002-ben a mamám is. Megörököltük, és a család oda is költözött. Húgom Szigetszentmiklóson, anyám-apám a házban. Én pécsi voltam, és úgy tűnt, örökre az is maradok. Beütött a sorstalanság. Anyám meghalt 2006-ban. Haza kellett költözzek apámhoz, akinek a szemében én mindig is fekete bárány voltam [sosem lehettem elég jó a számára, mert nem az ő nyomdokaiba léptem, nem igazi parasztosan élő ember, ráadásul nem is vagyok egészséges - donga lábbal születtem, 3 lábműtét, gyenge állóképesség stb., és hiába edzettem sokat később, az csak arra elég, hogy ne essek össze 10 percnyi állás után -, egyszóval, mintha idegen lennék] és sosem jöttünk ki igazán jól, s nem - nem az én lázadó jellemem miatt, de ez most tényleg hosszú lenne.
A lényeg, hogy most "itthon" én nem vagyok otthon - a PC-m a hideg szobában van, a fűtése nem megoldható és bár a köztes ajtó kinyitásával akár elfogadható [tehát 0-2 foknál melegebbé] környezetű lehetne, az öreg kijelentette már 2008-ban, hogy ő nem fogja az "utcát fűteni". Egy szóval, a szoba ajtaja tabu, ha fűtés van.
Mivel dolgozik, és nagyrészt este 8 körül érkezik, én idén már azt teszem, hogy 5 óra magasságában begyújtok, valamelyest átfűtöm a szobát [a középső szobában van egy <ILYEN KÁLYHA>, és amikor este 7 után hazamegyek, akkor becsukom az ajtót, hogy ne legyen gond.
S miért mindez? Egy szó: kiszolgáltatottság.

Nem véletlen, hogy nagyobb sorscsapásnak tartom a hazaköltözést, mint a betegségeimet, és a munkanélküliséget.

A könyvtárban meg a 2009-ben megválasztott új polgármester asszony rendelete szerint - akivel ugye már meg-megakasztottuk a bajszunkat - csakis nyitvatartások napján, akkor is a 16-19 órás intervallum alatt fűthetek a gáz konvektorral, maximum 4-es fokozaton. Függetlenül attól, hogy odakinn milyen mínuszok ugrálnak.
A helyiség szigetelése nem a legjobb, ráadásul a szomszédos nagyteremre nyíló szárnyas ajtó miatt [ami elé most a könyvespolcok vannak húzva, de semmit sem segítenek], valamint a bejárati ajtó alatt besüvítő légáramlatok miatt rendesen kereszthuzat is van.