OMSI - Omnibussimulator 1 & 2

Az autóbuszt 1980. év végi gyártása után a BKV 1981. január 14-én vette állományba GE 06-71-es forgalmi rendszámon és Cinkota garázsba helyezte. Ekkor még fekete alapon fehér betûs rendszámokat használtak a közforgalmú autóbuszok. A fehér alapon fekete számokat 1982-tõl kezdték alkalmazni, ennek során új rendszáma BU 06-71 lett. Akkoriban Budapesten kb. tíz év szolgálat után selejtezték az autóbuszokat (jellemzõen vidéken szolgáltak tovább), ennek megfelelõen ezt az autóbuszt is, de nem bontották szét, hanem néhány hónap után felújították és ismét forgalomba adták. A felújítás során a jármûszekrény bal hátsó sarkában, a borulókeret helyén egy kéményt alakítottak ki azzal a céllal, hogy tapasztalatot szerezhessenek a földtõl távolabbi, fejmagasság fölötti kipufogónyílás mûködésérõl, elõnyeirõl. E felújítás során kapott mûszerfali billenõkapcsolókat a korábbi nyomógombok helyett, illetve az ajtók fölött a késõbbi gyártású kocsik mintájára indításjelzõ lámpákat helyeztek el – korábban csak hangjelzés figyelmeztetett az ajtók záródására.

Fotó: Kisl JózsefFotó: Kisl József
A rendszerváltás idején elõtérbe kerülõ környezet- és egészségvédelmi szempontoknak már nem felelt meg az akkor általánosan elterjedt D2156HMU típusú Rába-motor, ezért a BKV Kísérleti üzeme számos megoldást próbált ki ebben az idõszakban a motor teljesítményének fokozása (BKV-BME turbófeltöltõ), illetve károsanyag-kibocsátásának (FluidKat katalizátorok) csökkentése érdekében. Ennek a kísérletsorozatnak volt része a kéményes autóbusz is, amelyben a magasan a levegõbe kerülõ égéstermékek áramlását, ülepedését is vizsgálták. A kísérlet 1996-ban lezárult, ekkor a kipufogórendszert visszaalakították földközeli nyílásúvá, de nem a gyári kialakítás szerinti hátsó kivezetéssel, hanem az Ikarus 280-as, csuklós autóbuszok mintájára, a második tengely elõtti, bal oldali kivezetéssel. A megszerzett tapasztalatokat az ekkor fejlesztett alacsonypadlós Ikarusok tervezése során is felhasználták.

Fotó: Hajtó BálintFotó: Hajtó Bálint
Az autóbusz élete során szinte mindvégig Cinkota garázs állományába tartozott, csak a ’90-es évek közepén, illetve selejtezése elõtt fél-fél évet töltött másutt, elõbb az azóta már bezárt belvárosi Récsei garázsban, utóbb pedig Dél-Pesten. 2000-ben egy rövid idõre másodjára is törölték az állományból, de végül az Ikarus 412-esek késedelmes szállítása miatt szeptemberben ismét forgalomba adták, ezelõtt nem sokkal kapta meg harmadik rendszámát, a BPO-103-at. Ez volt az elsõ autóbusz a BKV flottájában, amely elérte a 20 éves kort, ennek alkalmából kis ünnepség keretében a busz oldalára „Napsütésben, hóban, sárban, 20 éve állok az utasok szolgálatában” hirdetés került. Azóta sajnos a jubileumi kort a BKV számos busza elérte. Harmadjára és – egyben utoljára – 2001. szeptember 9-én törölték a forgalmi állományból. Szinte folyamatosan a keresztúri vonalakon szolgált, legtöbbet a gyors 76-oson és a 198-ason közlekedett utolsó éveiben.

Selejtezése után a Hofherr Albert utcai, régi buszgarázs udvarára állították be, ahol a szabad ég alatti tárolás miatt állapota lassan romlott. Idén februárban a BKV átszállította az autóbuszt a kelenföldi garázsba, ahol a BKK vezérigazgatójának kezdeményezésére nosztalgia céllal felújítják. A felújítás megkezdõdött, munkacsoport alakult a közlekedéstörténeti szempontból alapos felújítás érdekében. Jelen elképzeléseink szerint az autóbuszt eredeti, gyári állapotára újítjuk föl, s várhatóan idén májusban mutatkozik be – immár negyedszerre – az utazóközönségnek.

Budapest, 2013. február 21.

Budapesti Közlekedési Központ

BKV Zrt.