8
-
Gabo #8 Nem vagyok profi, de...
A National Geographic Fotóiskola könyvsorozata szerintem jó választás az alapok elsajátításához. Az alapokon kívül a könyvek teli vannak jól használható tanácsokkal és tippekkel is. (Persze a könyv csak akkor ér valamit, ha a benne lévő tanácsokat valaki meg is fogadja.)
Ezen kívül érdemes minél többet gyakorolni és érdemes más fotósok anyagait is tanulmányozni. Ha el tudod viselni a kritikát, akkor tedd közszemlére a képeidet valamelyik fotós fórumon és kérj véleményt róla. Lehetőleg olyan fórum legyen, ahol nem csak szembedicsérnek mindenkit, hanem valódi kritikát írnak. (Még ha ez néha tömör és velős is...)
Itt az SG-n a Digitális és analóg fotográfia topik pl. ilyen.
De talán a legfontosabb, legyél önmagad legfőbb kritikusa! -
paat #7 Bevallom őszintén, én is a szemétgyártók közé tartozom, 1-1 túra alkalmával simán ellövök 1 GB képet, amit mondjuk 50MB-ban is össze tudott volna foglalni egy ügyes fotós. Elolvastam néhány cikket a neten, elolvastam 2 kezdőknek szóló könyvet, de ahogy sejtettem, nem sokat érnek. Próbálok gyakorolni, de nem túl sok sikerrel.
Aki profi, adhatna tippeket, hogy miből tanulhatnék. Nem akarok profi lenni, időm sincs, de azért mégis illendő kicsi érteni ehhez is. -
kjasfhasdfasd #6 Miért veszélyes, hogy bárki feltöltheti a képeit? Szerintem épp ez a jó az egészben. Megosztani az emléket, a pillanatot, megpróbálni más szemével látni -
kjasfhasdfasd #5 Mi számít elektronikus szemétnek? Egy rosszul megkomponált kép? Amihez fűződik valami szép emlék vagy gondolat vagy a parlamentről készült képek mondjuk a 90-ediktől?
Az biztos, hogy a filmes gépeknél 24-36 kocka behatárolta a lövöldözést. Gondolom általában volt benne pár ami nem is sikerült, így azért más lehetett fotózni.
Én is analóggal kezdtem, és tényleg megválogatja az ember, hogy mire pazarol el egy kockát... digitálisnál mindenről lehet képet készíteni, tárkapacitás nagyjából végtelen. -
Gabe Dearborne #4 Igen, sko igazság van a cikkben - és sok túlzás is. Nem lehet ennyire élesen elhatárolni a digitális fotózást az analógtól. Aki az utóbbival kezdte annak idején, és "menet közben" váltott digitálisra, az szerintem nem fog szakítani a tárolással sem, és a felvételei ugyanúgy megmaradnak az utókor számára, mint hogyha filmen rögzítette volna őket. A baj nem a minőséggel van, hanem a mennyiséggel. Olyan hatalmas volumenű képanyag születik manapság, hogy azt képtelenség megfelelően kezelni. Kiválasztani az értékeset a silány közül, még hagyján. De értékes is sok van. Silány meg még több.
Én speciel nem felejtem el átélni a pillanatot. Számomra a fotózás ugyanolyan izgalom, mint analóg korában volt. Még az ismeretlen eredmény izgalma is megmarad, mert személy szerint én nem szeretem használni a kis képernyőt. Nem is látnám sok hasznát, lévén igen apró. Képminőséget semmiképpen sem bíznék rá. Tehát ha kimozdulok fotózni (természetfotós vagyok), akkor legkorábban csak otthon, a túra után látom a felvételeket, amikor felteszem őket a számítógépre. NEM IS AKAROM KORÁBBAN LÁTNI. Hadd maradjon meg egy cseppnyi a rizikóból.
Gondolkodni... Igazad van. Néhai tanítómesterem azt súlykolta belém - és kollégáimba - hogy az igazi fotó 75%-ban akkor kész, amikor az ember lenyomja a kioldógombot. A maradék 25%-ban a többség a labormunkáé, és talán 1-2% az, ami a fotózást a pillanat művészetévé teszi. Gondolkodni kell, ez igaz. És akkor már nem kerül fölösleges szemét a memóriakártyára. Sem a számítógép merevlemezére. Sem pedig a gombamód szaporodó fórumokra, ahová boldog-boldogtalan feltöltheti a képeit. -
Gabo #3 Sok igazság van a cikkben.
Sajnos az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy a fotózás során gondolkodni is kell. Görcsösen lövik a képeket valamiről, aminek az emlékét szeretnék megőrizni, de se előtte, se utána nem gondolkodnak el azon, hogy hogyan is lehetne ezt az emléket leginkább megfogni. (És közben elfelejtik átélni is az adott pillanatot.) Hiányzik a látásmód, hódit a sekélyesség és közben csak gyűlik az elektronikus szemét. -
polarka #2 Nem értem, h miért olyan nagy probléma az, h elvesznek bizonyos képek és az utókornak nem marad meg az összes. Mindig is így volt, ami fontos volt arra ügyeltek, másolatokat készítettek róluk. A többi meg eltűnt, kidobták, stb. -
G_ArchAngel #1 Eletem egyik legjobb dolga volt, hogy Tole tanulhattam meg a riportfotozas alapjait! 