16
  • zeoos
    #16
    Ne gondoljátok, hogy az éltebb korosztályban jelenleg nincsenek játékfanatikusok! Én is bőven elmúltam 40 és már az "amiga" korszaktól verem a klaviaturát. Gyerkőcöm is jól profitál a szenvedélyemből, hisz minden új játékot megveszek magunknak.
    Sőt ebben a korosztály dologban eszembejutott, hogy még harmincasként egy akkor 52 éves és eredetileg is vadászpilóta manustól tanultam meg repülni a játékok világában.
  • wOlFbYTe
    #15
    A játékokon keresztül a leendő szülők sokkal közelebb lesznek a gyerekükhöz, az őket körülvevő világhoz, több belepillantást és beleszólási lehetőséget engedve. A játékok nem feltétlen rosszak, károsak, akármilyen tartalom is legyen mögötte - hiába szajkózzák annyian az ellenkezőjét. Nem abból a gyerekből lesz iskolában lövöldöző szuicid jellem, aki játszik - hanem abból, aki szülői kontroll, megfelelő családi stimulálás nélkül csinálja, nem kap elég figyelmet.
  • wOlFbYTe
    #14
    Ez pontosan így lesz. Serious gamerként megtanultam hogy az egyedi képességek, reflex és tudás mellett a csapatmunka, lényegre törő kommunikációs készség legalább annyira fontos a sikerhez.

    Hány szülőnek jelent problémát beszélgetni a gyerekével manapság a generációs szakadék miatt? Legtöbbször fogalmuk sincs milyenek a fiatalok hétköznapjai ebben a pörgő társadalomban.

    Pár éven belül ha gyereket vállalok, nem lesznek ilyen problémáim. A kirándulás és sport mellett ott lesz a közös FPS/stratégia/MMORPG zúzás.
  • 05lampard
    #13
    Amúgy ez szerintem egy felesleges válaszlépés egy pár év(tizeden) belül lezajló társadalmi változásra. A köv. generáció úgyis együtt fog játszani a gyerekével LAN-on...
  • 05lampard
    #12
    Gyerekek :)
  • szonik2
    #11
  • Abysmal
    #10
    Mellesleg sokszor van még, hogy miután megölte az egyik a másikat, akkor jön a "Szar vagy" "Ennyi vagy" meg hasonlók, és egyszer annyira fel volt b*szva az agya a mellettem ülőnek, hogy felpattant, és egy nagyot az oldalába vágott, annak aki lelőtte, aki aztán le is fordult a székről. Mondjuk a gyerek szerintünk idegbeteg, és iszonyat hülye, tehát nem (csak) a játékok hozzák ki belőle ezt. A lényeg az, hogy nem fognak ettől túl sokat fejlődni pozitív irányban a gyerekek, az biztos, de attól még jöhet!
  • Abysmal
    #9
    hát nálunk informatikán a tanár engedi, hogy néha CS-zzünk, de ezek a beszélgetések annyik szoktak lenni, hogy "kib*szot büdös csíííter!", "a k*rva anyád!" "Csak hátba bírod, mi?" "Kis geci camper" "a k*rva életbe, ne lessél már" és ehhez hasonlók. Mellesleg nem vagyunk se kisebbség, se valami tahók, de amikor az embert századjára is lelövik falon át, headshottal, aztán nézi az ember azt a gyereket, és többet nézi a mi monitorunkát, mint a sajátját, vagy amikor egy ellenfél úgy becampel, hogy már sokadik kör óta kinyír mindenkit magozóval, (mert csak arra tudunk menni) olyankor ezek kitörnek belőlünk.
  • KarmaXXL
    #8
    Most hétvégén hallottam, hogy Dél-Koreában néhol felvehető tárgy az e-sport, ahol többek között Starcraftot oktatnak
  • Roli012
    #7
    tiszta hangulatos lehet amikor édesanyáddal együtt gyilkolászol San Andreasban. Persze a te karaktered a 40 éves hippi, az övé meg a 18 éves * khm.
  • tomcsa4
    #6
    Hát ezt ilyen kiforratlan újdonságnak gondolom. Mint az egyetemeken a játékfejlesztést. Nem tudni hova fog vezetni, bár nekem az utóbbi szimpatikus. Ez is, hogy közösen játszanak, fejlődnek stb megbeszélnek ezt-azt, így a nevelés rugalmasabb.
  • nenus
    #5
    és itt csak játszol?vagy mi?
  • tomcsa4
    #4
    De vizsgán Sims lesz...
  • zola2000
    #3
    Ne is emlegesd quaket már rég leadtam, viszont a final fantasy jól megy.
  • Lobsterman
    #2
    Mekkora jóság lehet mikor kérdezik milyen órára mész és rávágod hogy quake órára :D
  • ScarY MAN
    #1
    aha.