LHC: Kezdődik!
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Ha lehetne egy kívánságom, azt kívánnám, hogy: MINDENKI KEZDJEN EL GONDOLKODNI!
Kara kánként folytatom tanításom.
Íme egy érdekes anekdota:
1993-ban Nagy-Britannia tudományos ügyekért felelõs minisztere, William Waldegrave, arra kérte a fizikusokat, hogy ne sokat fecsegjenek, hanem egy oldalon válaszoljanak a következõ kérdésre: "Mi a Higgs boson, és miért kell nekünk megtalálni vagy felfedezni?"
Íme (David Miller Department of Physics and Astronomy, University College, London, UK) 1 oldalas válasza.
Kara kánként folytatom tanításom.
Kara kánként folytatom tanításom.
Még élünk, de lehet, hogy idõ kell, amíg összejön egy fekete lyuk.
Kara kánként folytatom tanításom.
P5N-E SLI, Core 2 Duo E6300, 3GB DDR2 800 MHZ KINGMAX MARS, 8800 GTS 320 MB, 500+80 GB HDD, Thermaltake 550 W, Home Theater 150W RMS Genius SW-HF 5.1 5000, Samsung 2232BW 22\" Samsung paneles
Már lusta vagyok visszaolvasni,de talán itt volt az, h mini fekete lyuk jöhet létre... Mégis mekkora az a mini? 😄 Teljesen mindegy, mert a felszabaduló energiák miatt átpréselõdhetünk egy pl 1mm átmérõjû lyukon is? <#wilting>#wilting><#bdead>#bdead>
Kara kánként folytatom tanításom.
mellesleg szerintem meg az emberiség történelmének sorsában (amit nem én írtam meg) úgy áll, hogy még nem akkor cseszik ki magával valami ostoba kísérlettel, amikor még én is élek.
Ilyen józan ésszel lehet?<#ejnye1>#ejnye1><#vigyor5>#vigyor5>
Kara kánként folytatom tanításom.
Jóvan na, csak hülyültem... 😛
Nem mondtam, hogy utállak, te paranoia.
Kara kánként folytatom tanításom.
De úgy látom, nálad az utálat magasabb prioritáson üzemel, mint a gondolkodás. Stílszerûen: túl sok agyszövetbomlasztó szöveget olvastál mostanában.)
Kara kánként folytatom tanításom.
Kara kánként folytatom tanításom.
A wikis cikkben külön fejezet foglalkozik a közönség félelmeivel, de az RHIC-ben állítólag már létre is hoztak fekete lyukat, a létrehozó pedig .... na nem fogjátok kitalálni.... egy román fizikus volt. Már a fekete lyukakat is lopják a románok!
Kara kánként folytatom tanításom.
A hasonlat nem müxik.
Különben is, amelyiket sokat...khm.. az ruganyosabb, mert fejlõdnek az izmok.
sehogy sincs igazad.
Kara kánként folytatom tanításom.
Aszem RHC a rövidítése, a svájci EU-s meg LHC.
Kara kánként folytatom tanításom.
Mit akarsz a hidegfuzion elosegiteni?
inkabb szerintem a nagyobb problema az emberi elme befogadokepessege, mert lehet hogy az elemnk eler egy bizonyos megertest a fizika, matematika szintjen de lesz egy korlat majd amin tul mar nem tundjuk "felfogni" az esemenyeket.
ezaltal tlaan mi leszunk a tudomanyunk korlatjai es nem az hogy nem letezik egysegesebb torveny.
..oda szuletni kell...
<#smile>#smile>
Nagyon sok kérdésre választ adna.
Sokan piszkálják a tudósokat nem csak itt sg-n hanem úgy egyébként. De abba ezek közül senki nem gondol bele hogy reggelente beleül a kis autójába beindítja a robbanómotort, elgurul a gumiabroncsokon a boltba és ott megveszi az elektromos kemencében sült kenyeret, vesz egy nyomdagépen nyomtatott újságot, otthon leül a számítógép elé, interneten levelzik, mobilon hívja a barátnõjét vagy a sok kilóméterre lévõ szüleit.
Lehet hogy sok dolgot elcsesztek már a tudósok (akár az ózon lyuk is legyen az) de nagyon sok mindent köszönhetünk nekik amiket legtöbben csak akkor értékelnénk ha nem lennének.
Szóval csak elõre és lássuk az eredményeket.
Optimista hiszi, hogy a lehető legjobb világon élünk, a pesszimista pedig bízik benne, hogy ez nem így van.
Csak a semmi lehet tökéletes!
Csak a semmi lehet tökéletes!
A természettudományok mellett még a természeti népek (fõleg a vadász-gyûjtögetõk) kultúrái érdekelnek (eszkimók, busmanok, pigmeusok, hadzapik, egyéb megmaradt zsákámnyolók). Hogyan lehet a furcsa mítoszokat megérteni számunkra, lehetõleg torzítás, ferdítés nélkül? A kulturális antropológiában hallottam fenomenológiai, interpretatív, hermenutikus, szemiotikai stb. megközelítésekrõl. Azt viszont nem tudom, mennyiben ortogonálisak ezek a köznapi értelemben tudományosnak neveztt gondolkodásra képest. Sõt azt sm tudom, hogy a köznapi értelemben tudományosnak nevezett megközelítás mennyire egységes, vagy mennyire diverz, sokarcú maga is.
Láttam pár mûvet, amely ezeknek a (kontinentális filozófiából, mûvészetbõl, kulturális antropológiaból eredõ) megközelítéseknek a tudománnyal való kapcsolatát tárgyalja. A neurobiológus Jean-Pierre Changeux és a hermeneutikus filozófus Paul Ricouer beszélgetésérõl szóló A természet és a szabályok. Vagy a felthetehõleg szándékosan provokatív címû A természettudományok hermeneutikája válogatás. Olyan kevéssé jutatottam el még bennük, hogy semmit sem tudok róluk mondani.
Mérõ László szerint, ha a természet megszólalhatna, ilyesvalamit mondana:
A racionalitás éppúgy a ti
fogalmatok, mint az erõ vagy a sebesség. Nem az én fogalmam, bár elismerem, hogy jó fogalom: kiváló megismerõ rendszereket tudtok felépíteni a segítségével. Én nem mondok neki ellent, de ugyanakkor nem aszerint mûködöm.
Innentõl pedig olyasmit vettem ki a szavaiból, hogy más megélési módok is lehetségesek, viszont ezek meg ott deficitesek, ahol esetleg éppen a tudomány tesz jó szolgálatot. Vagyis egyetlen teljes megismerést nyújtó paradigma nincs.
(Nem tudom, az Új észjárások, vagy a Mindenki másképp egyforma címû könyvében mondta-e ezeket, és az idézet is csak emlékezet, nem pedig szó szerinti.)
Visszatérve az eredeti kérdéskörre:
Ha a jövõben összeolvad (vagy legalábbis közelít) majd a biológia és a szaámítástechnika, akkor vajon
* képesek-leszünk-e magunknak úgy agyakat építeni (vagy hozzáadni a sajátunkhoz), hogy olyan új módokon is megismerhessük a természetet, ahogy most nem?
* elegendõek-e pusztán a racionális ismeretek, megfontolások, kísérletek stb. mindehhez? Mostani megimerõ rendszereink képesek lehetnek-e fokozatosan valami lényegesen többet teremteni valamiféle behúzási (bootstrapping) folyamat révén?
* Agyunkat az evolúció teremtette, azonban az evolúció mégiscsak a ,,nagy valós
világban'', ,,nyálas''-tekegõdzõ izgõ-mozgó gubancolódó molekulák vad-dinamikus-életszagú világában van jelen, így nem biztos, hogy jól modellezhetõ-szimulálható szilíciumkristályokon. A kvantumszámítógépek a gyógyszerkutatást felgyorsíthatják, mert az éppen az izgõ-mozgó-,,nyálas'' nagymolekulákat képesek jóval gyorsabban modellezni, de vajon utánozhatjuk-e rajtuk annyira az evolúciót (nyálas környezetével együtt, vagyis a VALÓSÁGgal), hogy csodálatos agyakat evolváljon nekünk (vagy legalábbis fejlesszen tovább)?
A természeti népekre visszatérve: a meséik, mítoszaik szépek, és ha eltûnnek, a meséiket nem lehet csak úgy újraírni. (Konrad Lorenz is írta, hogy kultúrát éppúgy nem lehet csak úgy elõzmények nélkül megcsinálni, mint fajt). Szerintem mûíró nem lenne képes olyanokat kitalálni, mint a vadász-gyûjtögetõk vérbõ, sokszor vaskos humorú, meglepõen szép szimbolikájú, sajátos, néha kegyetlen, az érzéseket sokszor öszintén elaboráló folklórja. Nekem a nagy, szent történelmi vallások valahogy nem jöttek be, de a vadász gyûjtögetõk kissé mechanisztikusabb-individualisztikusabb világa annál inkább: éppen jól kitölti a természettudományokkal való foglakozás órái közötti idõszakot, márcsak az azzal való (felületes?) analógia miatt is.
Bár ez sokak számára egyenértékû azzal, hogy ilyen módon tökéletesen megismerhetõ - csak éppen végtelenül bonyolult, ezért mégsem. De akkor ez sem más, mint hittétel.
És még könnyen kiderülhet az is, hogy bizonyos aspektusai éppen hogy más módszerrel megismerhetõk.
* Omega, és miért nincs a matematikában "Mindenség Elmélete"
* A következtetés korlátai. Az összetettség és a véletlenség Leibniz-tõl eredõ megközelítésébõl következik, hogy a matematika egészére nem lehetséges "Mindenség Elmélete"
Nem tudom a kérdésekre a választ, mert nem értettem Hawking cikkének részleteit (a hivatkozott elméletekhez szükséges elõismereteim híján).
Az én sem értettem a cikk végén, hogy miért kellene minden pontban tudni valmit az univerzum ottani állapotáról, és miért kellene arra törekedni,hogy így megjósolható legyen a jövõ. Nem értettem, miért fontos ez itt.
Én inkább valahogy úgy képzeltem, hogy egy "szupernagy" fizikai elmélet azt jelenti, hogy már a szabályait sem lehet hol eltárolni. Már csak az alapelveit sem. A matematikában vannak olyan számok, amelyek tömöríthetetlenek. A pi jól tömöríthetõ, mert egy egyszerû algoritmus teszõlegesen elõsorolja a jegyeit, de Chaitin omega száma tömöríthetetlen. A matematikában el tudok képzeni tömöríthetetlen számot, és mivel a fizikára nincs rálátásom, ezért tudatlanságom miatt egyelõre ott is el tudok képzelni valamiféle óriás elméletet, amelynek elveit sem lehet tömören megadni (még akkor sem, ha csak az alavetõ elvek érdekelnek, nem pedig valamiféle teljes leírás).
Az az érvelés viszont tetszett, hogy az óriási elmélet valami drasztkus módon visszahat az éppen által kutatott univerzumra (pl fekete lyukká omlasztja össze magát, vagy kizárja magát az univerumból).
Ha Hawking jól írta le az önhivatkozást, akkor nem hiszem, hogy a Hawking által leírt helyzet kicselezhetõ lenne úgy, hogy a szupergondolkodó saját magát is modellezné. Térjünk vissza a király és a halálraítélt analógiájára. Ott sem képes a király a halálraítélt trükkjét úgy kivédeni, hogy elõre modellezi az önellentmondó állítás hatását. A halálraítélt mondata egész egyszerûen olyan szellemesen lett megválasztva, hogy mindig éppen a fordítottja sül ki belõle, mint amibõl kiindul az ember. Ezzel nem lehet mit kezdeni: a fogoly ügyes volt, és a király, ha korrekt, megkegyelmez neki. A matematika Gödel-típusú tételeit sem lehet kicselezni: ezek a tételek valóban valami mélyet árulnak el a matematikáról (pl az, hogy tényleg kimeríthetetlen). Hilbert az életét tette fel rá, hogy axiomatizálja a metamtikát, neki tehát "nagyon rosszul jött" a Gödel-tétel, de õ sem tudott vele mit kezdeni (azon kívül, gondolom, hogy nem nagyon nem örült neki).
Bár Hawking leírásában a "pontonként tudni az univerzum hullámfüggévényét" rész jelentõsgét nem értettem, viszont magának a cikk üzenetének örültem, és kívánom, hogy igaz legyen. Bár talán csúsztatás tõlem, hogy a matematika eredményeit közvetlenül a fizikára vetítem rá, nem tehetek mást: nem nagyon tudom elképzeni, hogy a fizika véges és lezárható legyen.
Érzelmi okokból is remélem, hogy Hawkingnak legyen igaza. Az emberiséggel mi lenne, ha "vége lenne" a természettudománynak, fizikának, biológiának stb? Egyetlen végtelen dolog a matematika maradna, és, mint Neumann írta, a "külsõ", természettudományos inspiráció nélkül az is elbarokkosodnék. Formálisan lennének benne lehetõságek, de nem lenne ihlet, ami azokat kihozná belõle. Pár száz év múlva az egész embriséget tönkretenné a kutatás-felfedezés hiánya. Lehet bírálni, hog ma sem áll a kutatás-fejfedezés öröme rendelkezésre minen embernek. De ma legalábbaz elvi lehetõség megvan. Ha Hawkingnak nem lenne igaza, akkor a nagy elméletek lezárásával a puszta elvi lehetõség is örökre bezárulna az emberiség elõtt.
Tehát remélem, Nagy Egyesített Elmélet a fizikában sem lesz. Helyette, kárpótlásul, inkább az örök életet kívánom az emberiségnek (mármint az egyén örök életét). Nem lehet természetes dolog az, hogy egész életében "az Öreg titká"-t (Einstein szavaival) kutatja az ember, és épp akkor, amikor végre éppen a legérdekesebb részhez ér, rendre le kell adni a kulcsot. Csak hát természetesnek szoktuk meg, mint ahogy -- gondolom -- a középkorban a csecsemõhalandóság volt megszokott, természetes istencsapása. Az sem ártana, ha az egyén elméje képes lenne legalább a saját kora összes természettudományát átfogni.
Nagy Egyesített Elméletet viszont nem kívánok, szerintem a természet megismeréséért folytatott feszítõ közdelem mindörökre fennmarad, sõt egyre és egyre jobban elmélyül, bármikori lezárás nélkül.
A te velemenyed micsoda? En ugy gondolom, h Hawking gondolatai nem tukrozik a valot, sot! 😊
Azert ez nagykepuseg nem? De mivelhogy ez filozofia ahol nincs nagyon bizonyitva semmi, viszont az elvont de logikus gondolkodas a legfontosabb, nem pedig kepletek v bonyolult szamitasok serege mint ahogy eppen a gyakorlati kozmologiaban, igy nem biztos h akkora baromsag amit velek Hawking elleneben. Persze azert lehet h az.
Szal meine meinung nach, Hawking kicsit akar tul is becsulhette a befogado (es valoszinuleg ertekelo) intelligencia fizikai meretet. Gondoljunk csak bele..
Na es ha nagy befolyasu (kornyezetere, az Univerzumra) az elobb emlitett objektum akkor mi van? Sajat magat nem tudja modellezni? Kizarjuk az egyszerusitest (ez minden modell sajatja) es a tomoritest? SzVSz, hasonlo az identitashoz.
A GUT (Nagy Egyesitett Elmelet) pedig nem kell h leirja adott pillanatban az osszes pl szubatomi reszecske poziciojat es egyeb jellemzoit, hiszen ez a vilag szimulakruma lenne es azt senki nem varja az elmelettol. Ha igen, akkor folyamatosan ott kellett volna lebegnie S. W. Hawking mai gondolatanak az Elmelet keresese felett, mint Damoklesz kardja. Vagyis szinte lehetett tudni folyamatosan (a nagy valoszinuseget)..
Ha jol emlexem, Istvan batyank hisz egy istenben, tehat aki mindezt a tudast -es mast is- birtokolja. Ami viszont igy paradoxon. 😊
https://www.youtube.com/shorts/zECTF2H8Jp8
De mi van akkor, ha rájönnek, hogy az ember tudata is hatással van a körülötte található mikrokozmoszra?
Pár hónapja engem is hirtelen érdekelni kezdett, hogy vajon lehet-e a fizikában is az önhivatkozásnak olyasféle megnyilvánulása, amely jelentõségében összemérhetõ a matematika "önhivatkozó" tételeivel. Nem annyira a mikrokozmoz, mint inkább a kozmológia terén. Nem az antropikus elvvel kapcsolatos kérdésekre gondoltam, hanem egy másik kérdés kapcsán: "Vajon kimeríthetetlen a a fizika, mindig is új felfedezni, meglepõdni valót kínálva a fizikusoknak, vagy pedig egyszer le lesz zárva valami Nagy Egyesített Elmélettel."
A matematika kimeríthetetlen, sohasem lehet biztossággal lezárni?
A király maga elé vezetteti a halálraítéltet.
--- Kegyelmet nem kapsz, mindössze megválaszthatod a halálod módját.
Mondj egy mondatot! Ha igaz: golyó, ha hamis: kötél!
Trükkökket ne is próbálkozz: én mindent tudok, tehát tetszõleges mondatodat meg tudom ítélni.
Most mondd, milyen mondatot választottál?
--- "Kötelet kapok".
Lehet, hogy a király a külvilágról mindent tu ,
de a fogoly mondata nemcsak a külvilágról szólt,
hanem olyasvalamirõl is, amelyre éppen maga a mondat elhangzása is hat.
Tehát a mondat részben saját magáról is szól,
sõt ezt épp oly módon teszi, hogy mindenképpen elelntmondásra jutunk.
A matematika kimeríthetetlen-e, és sohasem fogy-e el a matematikusok felfedeznivalója?
Ezt erõsen valószínísítik azok a tételek,
melyek éppen a fentiek analógiájára, önmagukra hivatkozó állitásokról szólnak.
A matematika azonban az új dolgok iránt ösztönzést mégiscsak gyakran a külvilágból, fõleg a természettudományból veszi.
Neumann szerint enélkül megszûnnék az inspiráció, a matematika "elbarokkosodnék"
Vajon maga a fizika kimeríthetetlen-e?
A "Nagy Egyesített Elmélet" meglesz-e,
vagy mindig is lesz lényegesen új és új felfedezni való a fizikusoknak?
Többet sejthetnénk errõl a kérdésrõl, ha a fizikában is találnánk a matematika "önhivatkozó" állításaihoz hasonló jelentõségû mély elveket.
Nem feltétlenül arra gondolok, hogy a Gödel-tételt szó szerinti "beemeljük" a fizikába.
Elvégre matematikai tételek fizikai megjelenése sokszor eléggé érdektelen:
A "2 + 3 = 5" képlet érdektelen módon fizikai tényként is felfogható:
"Két fadarab meg három fadarab együtt öt fadarabot tesz ki"
Persze lehet, hogy a Gödel-tétel fizikai megfelelõje nem lenne érdektelen,
de engem talán olyan fizikai elv érdekelt,
amely inkább jelentõsõgében mérhetõ össze a Gödel-tétellel, nem feltétlenül szó szerint.
Erre rákeresve találtam néhány cikket, de legtöbbjükbõl szinte semmit nem értettem.
Viszont Hawking is írt éppen errõl a kérdésrõl egy cikket egy ünnepi beszéd kapcsán,
így e cikk közérthetõbb.
"Gödel és a fizika vége"
Hawking korábban bizakodott benne, hogy nem is olyan soká Nagy Egyesített Elméletre lelünk. Késõbb már óvatosabban fogalmazott, majd még késõbb megírta a fenti cikkét. E szerint
* nem lesz Nagy Egyesített Elmélet,
* a fizika alapvetõen és szükségszerûen kimeríthetetlen, éppúgy, mint a matematika,
* és ez nem triviális vagy érdektelen módon igaz, hanem mély fizikai elvek alapján.
Nem tudtam még kellõen elmélyedni a hozzávezetõ elõismeretekben, így csak próbáltam valamit kivenni a cikkbõl. Ha jól értem:
A fizika mindenképpen olyan hatalmas és bonyolult,
hogy egy megértésére törekvõ elmének óriési sok szabályt kellene befogadnia.
Ekkora információ tárolása, feldolgozása mindenképpen valamiféle agyat, információfeldolgozó harvert igényel.
Ez maga is valami fizikai dolog: mindenképpen valami anyagi természetû dolog,
márcsak azért is, mert az információfeldogozásnak energetikai, ermondinamikai vonatkozásai, kihatásai is vannak.
Vagyis óriási energia jelenlétét kell feltételeznünk.
Ekkora mennyiségû anyag, energia a szó szoros értelmében puszta tömege miatt fekete lyukká roppanna össze. Mondhatjuk: a megismerõ elme azonnal közvetlenül kihatna éppen arra a kozmoszra, amelyet éppen megismerni igyekszik.
Eddig a fizikai elméletek "ingyen lakoztak" abban a fizikai világban, amit leírtak.
Legyen szó bármilyen bonyolult elméletrõl, egyiknek sem volt hatása az általuk leírt fizikai világra,
hiszen az eddigi legbonyolultabb elméletek sem voltak olyan nagyok, hogy el ne fértek volna egy könyvtárban vagy pár CD-n.
Azonban ilyen nagy tétel esetén vége az ingyensörnek:
a szóban forgó elképzelt óriási fizikai elmélet esetén már tekintettel kell lennünk arra,
hogy maga az elmélet, a model, és az azt használó szupergondolkodó is része a kozmosznak.
Nem tekinthetjük többé úgy, hogy a szupergondolkodó kívülrõl szemlélgethet az univezumot,
mint kisgyerek az akváriumát.
Maga a fizikai szuperelmélet tehát szükségszerûen önhivatkozó, és ezért nem is lehet teljes.
Mondott még valami mást is közvetlenül e kérdésben, de azt még ennyire sem értettem.
Maga az egész kérdés azért kezdett érdekelni,
mert úgy érzem, a fizikában mintha közvetlenebbül jellennék meg a bizonyítás és igazság viszonyának kérdésköre, mint a matematikában, és nekem szükségem volt a kontrasztra.
Hawking közölte, hogy csalódás érzése helyett megondolta magát, és inkább örül.
Legalább sosem kell a jövõben sem unatkozniuk a fizikusoknak, sosem lesz stagnálás a szakmában.
Kara kánként folytatom tanításom.
Jujj, akkor álljon le minden kutatás! Ha most nem tudjuk megcsinálni, akkor ne is kutassunk ebbe az irányba. Hátha egyszer majd magától megoldódik.
Vagy megkérdezzük a parsztbácsit, hogy mi volt az a rejtélyes hiányzó dolog, õk úgyis mindent jobban tudnak.
Hidd el, hogy természetesnek vették, és nem kérdõjelezték meg a dolgot.
A teremtésmítoszt meg a 4 elefánt egy teknõs hátán stb elméletek már valóban egyházi tudósoktól származik.
Parasztok voltak már a vitorlások elõtt is... 😄