29
Justice
-
#29
valami készülőben van.
[center]![]()
-
ecneb #28 sztem szarlett :( én valami másfélórás orbitális party meg szoftporn cuccot vártam...de elég unalmas a buszsöfőrt hallgatni :( bár vannak benne jó részek az tény :) -
#27
megvan má'. :) -
#26
nem egyszerű, kíváncsi vagyok milyen lesz, bár ahogy elnéztem a videót lesz benne minden :D -
#25
tudnak élni a srácok, ahogy elnézem :) -
#24
-
#23
ouch: http://www.youtube.com/watch?v=Um6AiLea6TA -
#22
Justice - Phantom pt II (Soulwax Remix), enjoy it :) nem tudom melyik a jobb, mind a kettő tetszik nekem. talán az eredeti egy fokkal jobb -
#21
én ott voltam, első sor, királyság volt, nemkicsit, simán mehetett volna nagyszínpadra!
amúgy meg: http://electrokid.blog.hu/ -
ecneb #20 ajjaj :D beadta nagyon :D -
#19
volt valaki szigeten? -
ecneb #18 leszneka szigeten... --- > ottleszünk miis :) -
szando #17 Hogyhogy senki nem írta még, hogy lesznek a Szigeten? -
ecneb #16 francia elektrót szeressük errefeleis...monnyuk mgmt-t nem teljesen elektroba sorolnám....
itt egy oldal
http://www.mykunk.com/
hazánkfiaicsinálják..szeressük... -
Miguel125 #15 [HINT]
Szerintem hamar kifullad a topik ha csak Justice-ról lesz szó, idevehetnénk még a hasonló témájú előadókat, pl.: Boys Noize, MSTRKRFT, Digitalism, MGMT, Calvin Harris, satöbbi -
#14
nemsokban tér el a DP-től. és modernebb is, ezért tetszik, Cross albumuk jóra sikeredett 
-
#13
Justice és MGMT! ez a két felállás viszi a prímet nálam jelenleg elektronikus zenei fronton. mindkettő két pofátlanul fiatal srác projektje.persze az várható volt,hogy ha jön valami új(abb) akkor azt nem a régi,nagy öregek fogják elkövetni
hallgassátok meg a Stress auto remixét,és ha már írtam az MGMT-t,akkor az agyonjátszott Time to Pretend helyett próbáljátok be az Electric Feel-ből a Justice féle verziót :) -
#12
De a klasszikusokra
-
#11
Én is jobban hajlok feléjük... -
mathexx #10 Nekem a daft punk sokkal jobban bejött hiába ugyanaz a stílus 
-
#9
Csak nem a klasszikus zene variációra gonodlsz?:D
AM egy két számukat hallottam, valahogy nem az én stílusom, de hát kinek a pap, kinek a plébános:) -
#8
Tényleg. Ilyen Keresztény zene normál zene, nincs? Szóval ilyen hállelújá stb? -
#7
Wooow! Keresztény rock punk metal diszkó technóóóó....XD
Na itt van hogy mire gondolok:
Keresztény zene modernizálva, kb olyan mint amiről szól a topik XD -
#6
Én már régóta hallgatom ezeket....Nekem is bejön néhány szám... -
#5
Pont a DVNO-t hallgattam mikor megláttam a friss topicot... LOL...
Amúgy szeressük a dzsásztiszt. Főleg mert Daft Punk rajongó vagyok, és zenéjük nem sokban üt el egymástól... -
#4
nekem teccik -
#3
No Peace,No Justice, Fight the Police -
#2
Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem nagyon bejön a beteges zenéjük. Szóval ha esetleg Neked is tetszik itt lehet róla beszélgetni.
1-2 videoklip :
Stress
D.A.N.C.E
DVNO -
#1
A Daft Punk áttörése után egy évtizeddel megint hasonlóan hatalmas hype vesz körül két potmétertekergető franciát: a bizarr arcszőrzetű Gaspard Augé és Xavier de Rosnay house-duója egy remixszel futott be (Justice vs. Simain: We Are Your Friends), és most a címéül egy bazi nagy keresztet választó bemutatkozó albumával is nagyot dob. A 2007-es retró-diszkó trend (Simian Mobile Disco: Attack Decay Sustain Release, Digitalism: Idealism, Calvin Harris: I Created Disco stb.) egyik legjobb darabja.
A Daft Punk két zseniális album (Homework – 1997, Discovery – 2001) után 2004-ben kifulladt a Human After All-lal, az utóbbi időben már csak monumentális koncertjeikről, egy Kanye West-slágerhez kölcsönzött hangmintájukról, vagy a készülő élőszereplős filmjükről esett szó a médiában. A rock és house határait elmosó stílust a Daft Punk hanyatlása óta két francia kiadó reprezentálja legjobban: az egyik a Kitsuné, ahol egyre szórakoztatóbb válogatások jelennek meg a Kitsuné Maison sorozatban, a másik pedig a vicceskedő nevű Ed Banger Records, melyet a Daft Punk és a Cassius menedszere, a „szintén DJ-producer” Pedro Winter vezet. A Kitsuné hiába tömörít olyan tehetséges előadókat, mint a Hadouken! vagy a Digitalism, az Ed Banger mindig nagyobb figyelmet kapott, főleg prominens ügyfele, a Justice duó miatt.
A Justice, azaz Gaspard Augé és Xavier de Rosnay karrierje igazán 2003-ben kezdődött, amikor a brit Simian együttes We Are Your Friends albumának Never Be Alone című számát átfazonírozták döngölős house himnusszá We Are Your Friends címen. Habár a klubok már akkor is elkezdték nyomni őket, nevük igazán csak akkor terjedt el, amikor a kislemezdalhoz elkészült egy szellemes klip, aminek MTV díjátadóján még a nagypofájú Kanye West kanyonugratós videóját is sikerült kiütnie. A We Are Your Friends már előre mutatta a Justice komponálási elemeit is: a rogyásig ismételt hangminta, az erősen Michael Jackson csúcskorszakát idéző basszus torzítása, illetve a giccsesből fenyegetővé váló, majd szempillantás alatt visszaváltozó szintihangok máig visszaköszönnek náluk.
A temérdek remix-megrendelés mellett a 2005-ös Waters Of Nazareth kislemez már egy durvább irányt mutatott: úgy szólt, mintha egy föld alatti kalózrádióról fognánk Herbie Hancock Rockitját. A We Are Your Friends még vicces volt, de a Waters Of Nazareth már véresen komolynak tűnt: pukkanásig túlzsúfolt, recsegő hangzása miatt már olyan volt, mintha nem is táncra, hanem egyenesen zúzásra tervezték volna. Aztán a debütalbum két beharangozó száma közül a Phantom még egy Dario Argento-horror zenéjéből kimentett hangmintán alapult, a D.A.N.C.E. viszont napfényesebb területre evezett: leginkább olyan, mintha a Jackson 5 és a Go! Team (lásd: Thunder, Lightning, Strike, Proof Of Youth) összeverekedne egy szombat délután. Ami azt jelenti, hogy legalább akkora agymosás, mint a Daft Punk One More Time-ja, és legalább ugyanakkora rotációt érdemelne a zenecsatornákon.
A 2007 nyarán végre megérkezett Justice-album, a † a duó eddigi munkásságát közelről követő rajongóknak sok újdonságot nem tartogat, de a nagyközönségnek reveláció lehet: a vicces könnyedség, ahogy Gaspard és Xavier számról számra képesek a hangulatok között lavírozni úgy, hogy az összes kompozíciójuk tulajdonképpen ugyanarra a sémára épül, az egészen félelmetes. A Genesis monumentális, rézfúvósokkal indító albumnyitánya semmiben nem jelzi előre a D.A.N.C.E. örömködős popdalát (amiből nincs még egy az albumon, nemhiába van ez is rádiózajjal körbevéve), majd a Newjack felturbózott blaxploitation ritmusa következik, aztán meg az egy témát csavaró kétrészes Phantom jön. A Valentine pont úgy kezdődik, mint Melle Mel és Grandmaster Flash White Lines (Don’t Don’t Do It)-ja, majd az ezután következő Tthhee Ppaarrttyy és DVNO dalpárban előbb egy női, majd egy férfi hang számol be a szokásos hétvégi partinapjáról. A Tthhee Ppaarrttyy énekbeszéde és szövege amúgy az egyetlen komolyabb baki ezen az albumon: az Ed Banger kiadó 1987-es amerikai születésű üdvöskéje, Uffie adja elő, aki itt nagyon szeretne Lady Sovereign lenni, csak pont a csípős humor és az igazi pofátlanság hiányzik belőle.
Az utolsó blokknál hatalmas a kontraszt: a fúróhangjával és szirénájával akár az indusztriálhoz is sorolható Stress és a már említett roncsolt hangzású Waters Of Nazareth az album első háromnegyedével ellentétben jobban működne egy ipari csarnokban, mint egy kertipartin. Amikor pedig a nagyon erős Daft Punk-hatást mutató One Minute To Midnight utolsó, apokaliptikus taktusai is a semmibe vesznek, muszáj még visszaugrani valamelyik slágerszámra, hiszen a világnak nem lehet ilyen komoran vége.
Klág Dávid
2007.08.21
Forrás.
[center]
![]()
