194
Te vállalod önmagad az interneten keresztül, ha nem miért nem!?
Őszintén!
-
#154
Én magam sem tudom milyen vagyok:) -
Mirk #153 Nagyon kevés ember önmaga. Miért is lenne önmaga az ember, hiszen rengeteg embert ismerek aki az életben sem önmaga. Ismeritek azt a szót hogy képmutató nem? A valóságban is van mindenkinek egy nick-je, vagy akár több is attól függően, hogy kinek kell megmutatni. Itt ugyanez a helyzet.
Egyébként van egy általános felvett stílus főleg a tizenévesek körében, ez a lazaság, mindenki nyomatja az ikszdéket meg a kettőspontdéket. Lehet hogy ez csak a tömeghez való alkalmazkodás, mivel ha ránézek a csetre az emberek 90% ilyen stílusban szólal meg. Lehet azt hiszik, hogy az interneten csak idiótasággal lehet érvényesülni. Vagy inkább feltűnni. Ó igen inkább feltűnni. Hiszen sokkal hajlamosabb egy olyan valaki felvenni egy másik személyiséget, aki tudja hogy az igazi személyisége, az életben nem válik be, nem túl népszerű. -
#152
Azt, hogy vállalod szó nélkül elhiszem. De az első mondatot sehogyse. -
#151
Szufik Eneagramm módszere jobb. Ez nagyon szűk keresztmetszete a valós személyiségeknek. -
#150
néha pánikbeteg japán lelkileg és testileg bántalmazott ázsiai rabszolgagyereknek adom ki magam -
#149
Én meg mikor milyen... -
#148
szangvikussal keverve xD -
#147
melankolikus 
-
A ttila #146 Regmatikus -
bracsek #145 Melankolikus/Kolerikus -
#144
szangvinikus vok :D -
Rundstedt17 #143 úgy értsem nem volt jó csaj/nő?:).én ebből ezt szűrtem le. -
Rundstedt17 #142 flegmatikus vagy melankolikus nehéz dönteni mert mindkettőben van igazság rám:D -
#141
Na ez akkor happy end :) -
#140
Őszintén? Olyan szuggeráló ez a piros felirat :-)
Anno 8 éve beszélgettem egy lánnyal, csak úgy just for fun semmi céllal, ugyanis éppen előtte lett vége egy románcnak. Nagyon kedves, jó lelkű, szerethető lány.
Aztán úgy alakult, hogy személyesen is találkoztunk, nekem egy picit tetszett csak külsőre, neki nem tetszettem szerintem egy picit sem, max emberileg kedvelt.
Nem úgy a barátnőjének... nekem nagyon bejött, húúú de nagyon... aztán kiderült, hogy neki is tetszettem.
8 éve vagyunk együtt, 3 éve közös lakásban :-D -
#139
én meg "Szangvinikus" :D -
CBPeti #138 Akkor én Kolerikus vagyok. -
#137
-
#136
Én nem vagyok önmagam, miért adjam ki az anonimitásomat? -
bracsek #135 Azért égő, mert ha vállalod magad, és akkor már bármit mondasz, nyíltan téged baxtatnak, ha meg nem vállalod magad, akkor meg jön az a duma, hogy álarc mögé bújva könnyű, persze olyanok mondják akik nem vállalják magukat... -
#134
Miért égetnéd magad?
Aki vállalja önmagát, az ki tud tárulkozni szerintem bátran:) -
bracsek #133 Te kifejtetted véleményed, vagy csak feltetted a kérdést, mi meg égessük magunk? -
#132
Idézet 1 blogból, szerintem elgondolkodtató...
Senki sem olyan az életben (külsőleg-belsőleg) mint a virtuális világban. -
#131
S a történet nem ilyen egyszerű. Jött Valaki más is, egy másik virtuális kapcsolat, ami egészen másképp kezdődött - első beszélgetésünk után utáltam, a második után érdekes volt, harmadikra beleszerettem :-). Papíros levelet váltottunk - ami sokkal személyesebb, mint a PC egyforma karaktereit bámulni. Fényképet cseréltünk, s mindketten el voltunk ragadtatva egymástól. Az Álompasi - Aki Nekem Kell! Verset írt nekem, tetszettek a gondolatai, tetszett a lelke, tetszett kívül - belül. Mi kell ennél több?!? DE - ott volt az 1.sz. virtuális barát, akivel közeledett a személyes találkozó...
Eljött aztán a találka ideje, egy nagyobb szabású Internetes összejövetel alkalmával. Nagyon vártam, és egyben tartottam is tőle. Még utolsó pillanatban is arra gondoltam, inkább nem megyek el - de aztán a kíváncsiságom győzött. Nem beszéltünk meg semmit, majd megismerjük egymást. Ez azért nem ment elsőre... s mikor én megláttam Őt, elgondolkoztam rajta, hogy inkább talán hazamegyek, vagy ilyesmi, de aztán úgy éreztem nem lenne fair. Összeismerkedtünk - immár élőben is ... és .. .. semmi sem tetszett rajta! Nem tetszett külsőleg sem, egy kicsit sem, nem tetszettek a gesztusai... semmi! No, így aztán leküzdeni az ember előítéleteit elég nehéz! Furcsa érzések kavarogtak bennem... virtuális mederben sokkal rózsaszínebb volt a dolog... de persze azért mégsem voltam / lehettem közömbös iránta, hisz szerettem... ... egészen addig. -
#130
Ez tuti nem lesz zarva........ 
-
#129
Jó! Azért ne csodálkozz, ha még később még ennyire se a beilleszkedés.
Én ha fórumon, vagy máshol bárkivel beszélek kénytelen vagyok magamat adni, mert a bőrömből nem bújhatok ki.
Ha adatok megadásáról van szó a neten bárki számára, a lehető legkevesebb infó. Már így is rengetegen megtalálnak kéretlenül, hívatlanul. -
#128
-
#127
detto így vagyok vele :) -
Romel #126 Szeretem ezeket a fórumvitákat. Sok érdekes, személyes szemszögből közelíthetjük meg a dolgokat. Valahogy az ember látómezeje kitágul, amikor a másik gondolatait olvassa. Jó érzés. -
#125
DE igaz ;) -
#124
az utolsó gondolatod... :D nagyon ÉRDEKES. :D -
#123
Ez az "önmagam adom" kifejezés nem túl találó. Az ember egy komplex személyiség. Kicsit mindenki skizofrén.
Nem nagyon tudsz 100%-ig önmagad lenne szinte soha, mert ahogy szokták mondani, ilyen esetben az utca tele lenne terhes nőkkel és halottakkal. Nagy igazság.
Minden társaságba más és más amit és amennyit mutat magából az ember. Hol jobban megnyílik, hol bezárkózik, és az is lehet, hogy szinte megtagadja önmagát, csak azért, hogy befogadják.
Ezért is jó az Internet. Itt a fórumokon, chateken sokkal jobban megnyílnak az emberek és az igazibb énjüket mutatják. Persze kivételek vannak. Néhányan képesek szerepeket játszani, vagy visszaélni az anonimitással, rájuk ruházott/szerzett "netes" hatalommal.
Őszintén?
Minél "öregebb" leszek, annál inkább mindenhol önmagam adom. Régebben még érdekelt a beilleszkedés a másoknak való megfelelés, de már egyre inkább leszarom. Ez talán a felnőtt kor egy áldása.
Saját lábon, saját szakállra, saját felelősségre tenni vagy nem tenni dolgokat. Nem másért, magunkért... sokkal jobb, mint gyerekként minden balfaxnak bólogatni... szülők utópiáinak megfelelni, etc.
Ja, ha őszintén... utálom az emo fiúkat, mert szégyent hoznak férfi társaikra, az élősködő tudjátok milyen nemzetiséget pedig 100x jobban utálom.
Szeretem viszont a netes közösségek nagy részét, mert néha egész komoly intelligencia verődik össze és mint tudjuk, okosok között a hülye és 3x jobban teljesít. -
#122
Valahogy még sajnálom is a gyereket. -
#121
viszont itt jut eszembe mama2, aki fiatal, tudatlan, és naiv kis senki, és kiadja a valódi személyazonosságát elővigyázatosság nélkül. ez bizony pác :D
könnyen megjárhatja :| -
#120
én naggyából önmagam adom. ha szar kedvem van kb akkor megugrik picit az ellenségek száma a neten is. ha jó akkor (remélem) fordítva. szerintem önmagam adom, igaz a környezetből átveszek tudat alatt is dolgokat amiket hamar észre is veszek, és ha rossz tulajdonság igyekszem javítani... kevesebb sikerrel mint amit szeretnék de ez van ^^
viszont a nevem, elérhetőségem fórumokon, random arcoknak soha nem adom ki. erre vigyázok, hogy többé kevésbé rejtve maradjak a brutális barmoktól, mint pl a modiverő arcok
-
#119
Bírlak
-
Gabosh #118 vagy esetleg kölcsön kell kérned ismeröstől, stb. -
Gabosh #117 Huhh, akkor magadat is utálni fogod ha elkezdesz dolgozni :) -
#116
Na az biztos... -
TomDantes #115 Hehe...először nem értettem mi az hogy Önmagad vagy? Mondom nem...két másik személyiséggel osztozkodom...ja dehogy a netem...le esett miről van szó.
Naná, én ha ki mondok vagy le írok valamit azt vállalom, nem bújok el.