52
Véleménnyilvánítást kérek, erről a sokakat megosztó témáról.
-
#12
szerintem a beteg dönthessen arról, hogy meg akar e halni vagy sem, ha beszámítható állapotban van (ennek a megállapítása teljesen egyéni dolog, a körülményektől függ... nem lehet rá "képletet" alkotni)
én azokat nem bírom akik "őrangyalként" megmentik a halálos betegeket a fájdalmuktól és MEGÖLIK őket... mert ez az, gyilkosság, mégha meg is halna, mégha (fura ilyet mondani) szívességet is tesz neki, akkor sincs joga hozzá -
gettobuxa #11 egy kis felhomályosítás a kevésbé jártasaknak:
A passzív eutanázia az ún. halni hagyás. Lényege, hogy az elkövető passzív magatartást tanúsít, nem teszi meg azokat az intézkedéseket, beavatkozásokat, amelyekkel a sértett élete mesterségesen meghosszabbítható lenne, hanem hagyja, hogy annak betegsége, fejlődési rendellenessége a beteg halálát okozza.
A passzív eutanázia megítélése egyes orvosi gyakorlat vonatkozásában merül fel. A technika mai fejlettsége mellett a sértett életét mesterségesen, akár hosszú időn keresztül is fenn lehet tartani. Az orvos hitvallásának azonban alaptétele, hogy mindez a beteg hátrányára nem történhet, azaz, ilyen esetben - az erre vonatkozó rendelkezések betartása mellett - kikapcsolja a gépet. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottsága szerint ez a cselekmény nem minősül jogellenes mulasztásnak, hanem a gyógyítás kompetenciájában tartozó döntésnek, ezért büntetőjogi szempontból sem értékelhető.
Az aktív eutanázia az ún. halálba segítés. Ebben az esetben az elkövető részéről egy tevőleges, aktív magatartás jelenik meg, amelynek célja, hogy mesterségesen felgyorsítja a halálos eredményt kiváltó folyamatokat, azaz lerövidíti a sértett számára jelentős fájdalommal járó időszakot.
A büntetőjog oldaláról az aktív eutanázia körében a narkotikumok alkalmazásával kapcsolatos aggály vetődik fel. A narkotikumok a szenvedés enyhítését szolgálják, ezért - szigorú feltételek mellett - beadásuk az orvos számára kötelesség. Ha azonban a beadott mennyiség már nem fejti ki a hatást, az adagot növelni kell, amely azonban - a szervezetre gyakorolt egyéb hatások eredményeként - egyben maga is sietteti a halálos eredmény bekövetkeztét. Ennek ellenére a büntetőjog ezt nem tekinti aktív eutanáziának, az orvos cselekményének jogellenességét ugyanis kizárja hivatásbeli kötelezettsége, valamint a kezeléssel szükségszerűen együtt járó, megengedett kockázat. Minden más esetben az aktív eutanázia bűncselekménynek, azaz szándékos emberölésnek minősül.
A beteg joga az eutanáziához
A betegek önrendelkezési jogát az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény jelentősen korlátozza.
Az aktív euthanasia lehetőségét teljes mértékben kizárja. Így a súlyosan beteg, nagy szenvedésekkel küzdő ember sem kérheti más személy segítségét abban, hogy haldoklásának utolsó szakaszán átsegítsék.
A passzív eutanázia körébe tartozik az életfenntartó vagy életmentő beavatkozások visszautasításának kérdése. E tekintetben az Egészségügyről szóló törvény korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát, ugyanis kimondja, hogy az életmentő vagy életfenntartó beavatkozások visszautasítására csak akkor van joga, ha a betegség az orvostudomány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan, és rövid időn belül a beteg halálához vezet.
én végső stádiumban lévő gyógyíthatatlan betegségeknél engedélyezném. hivatkoznék az emberhez méltó életre való jogra, szerintem ez fontosabb mint amire az orvos felesküdött.. hiába is találnának fel gyorsan valami új módszert, az olyan drága lenne mint az űrturizmus kb... -
Nuki #10 Nem. Én nem túl sűrűn járok oda, úgyhogy elmondhatom: ez attól függetlenül nyílt. -
Nuki #9 ...sajnos még nem tart ott az orvostudomány, hogy meg tudjuk állapítani minden esetben 100%-ig , hogy az illetőnek van-e esélye vagy sem. (ugye?) Megmagyarázhatatlan dolgok történtek, és történni is fognak, többek között szerintem ez (is) táplálhatja még az ellenállókat. -
#8
ez annak a témának a folytatása ami humoros és aranyosban elindult? -
#7
Nos, számukra evidens, hogy élnek az élethez való jogukkal, és kinyilvánítják, hogy semmilyen körülmények között nem avatkozhatnak az életükbe ilyen módon. Persze értem, hogy attól még erkölcsi fenntartásaik lesznek affelől, hogy más ettől még megteszi.
Viszont még így is amondó vagyok, hogy akinek nyomós és alátámasztható oka van rá, jogilag lehetővé kellene(? kérdőjellel, persze :) ) az eutanáziát. Végsősoron az "önrendelkezés" nem az élettel kellene, hogy záródjon, de kezdődjön. Azaz: "akarok-e élni?" Természetes persze, hogy csak és kizárólag annak engedélyezném, aki számára szinte biztosan bezárult minden lehetőség az életben. (Azaz ne öngyilkos-paradicsom legyen ez a lehetőség, azért azt ne keverjük bele. Amúgy meg, aki nagyon akarja, az úgyis megöli magát, ettől függetlenül. Csak kevésbé "méltósággal", már ha lehet ilyent mondani egyátalán. Magyarországon amúgy is erről eléggé "jó" statisztika van...) De annak van értelme, hogy a szenvedéseit minél inkább meghosszabbítsuk, csak mert "élnie KELL"?
Igazából ez, végiggondolva a dolgot, kinek lehet érdeke? -
#6
Tehát tulajdonképpen ez már a végső stádiumnál van (mint betegségnél)?
Mert szerintem ezt kiválthatja valamilyen depresszió is, vagy az már más dolog? (utána kéne néznem, mert nem vagyok jártas a témában de érdekes:)) -
Nuki #5 Igen ez lenne a legésszerűbb, de vannak akik olyan szinten "tisztelik" az életet, hogy semmilyen úton módon nem engedélyezné ezt, mert "Mi van ha mégis felépülhet? Mindenre van esély..." És akkor meg elvennénk egy emberi életet...
Éppen ezért kíváncsi lennék mindkét oldalra is. Ki mit gondol erről? -
#4
Jómagam úgy vélem, nem egy olyan helyzet adódik akár nap mint nap, hogy még az eutanázia a leg"humánusabb" megoldás a haldoklóval szemben. Számomra igazából a kérdés az, hogy mikor és kinek van joga erről dönteni. (Korántsem olyan egyszerű a kérdés, mint elsőre tűnik: Hát persze! A haldoklónak. De ha nem beszámítható? Ha nincs eszméleténél, de őrületes fájdalmai vannak, és már nincs esély a javulásra? Stb. Stb.) -
Nuki #3 Köszönöm szépen!
Én azért bízok mindenkiben ;)
-
#2
Most szólok, hogy az idejáró társaság ritkán alkalmas ilyen mélységű témák kultúrált megvitatására. Megnyugtatásképpen betettem favba, aztán majd rendet rakok, ha kell. Peace! -
Nuki #1 Üdv!
Kissé morális témának indul, igazából mindenki véleményére kíváncsi lennék a témával kapcsolatban.
Az a helyzet, hogy nem tudok semmi konkrétat: itthon lehetséges-e az, hogyha a beteg kéri, akkor átsegíthessék őt a másvilágra, vagy sem?
Ezzel kapcsolatban hallottam egy kis sztorit:
Egy tanárúr és tanárnő boldog házasságban éltek, míg a feleségben diagnosztizáltak rákos megbetegedést. A férj nem adta fel, és gondozta élettársát amíg csak lehetett, ám a szervezete megadta magát, és meghalt. Idővel a férjnél is diagnosztizáltak rákbetegséget. Egy napon azt mondta, elmegy valamiért. Vett egy jegyet, elutazott Svájcba és ott eutanáziával örök nyugalomra tért.
Nem túl vidám téma, de kíváncsi lennék az itteni fórumozók őszinte véleményére, lehetőleg minimális veszekedéssel és vitatkozással, fogadjuk el kérlek a másik emberek véleményét!
Köszönöm!