Egy új dimenzió nyomában
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Kara kánként folytatom tanításom.
Pénzért vásárolható VIP tagság esetén lehet szerkeszteni.
Ez mondjuk, tehát hogy pénzért jár a szerkesztés, roppant furcsa, tekintve, hogy az SG 10x látogatottabb site, mint mondjuk a HWSW vagy a Prohardver (így a reklámbevétel is hasonló arányban nagyobb lehet), amiknél alapból jár...
Ezt két más megoldással lehetne helyettesíteni, kiváltani:
* Szerkesztési elõnézet (a Wikipédia "Show preview" funkciójához hasonló)
* Egy teszt-topic, külön arra célra fenntartva, hogy a kényesebb (hosszabb, linkeket, makrókat, formázásokat, képeket tartalmazó hozzászólásokat elõször ide lehessen beküldeni). Olyasmi, mint a Wikipédia Sandbox-ja (Homokozó).
Úgy tudom, szerkesztõi elõnézet nincs az SG-n, de viszont van teszt-topic, én is azt használom, mert egyetlen törött link vagy rösszul lezárt makró is teljesen tönkreteheti a hozzászólást.
És akkor ez még mondjuk magyarázható valamilyen egyszerûbb hullámmal, de ahol pl. már fénysebességnél gyorsabb információ-átadódásról van szó, nos ott már érdekesebb a helyzet.
Csak a számodra, mivel félreértelmezed. A dimenzió irányt jelent, nem feltétlenül a hétköznapi fogalmaink szeinti térben.
Mellesleg lehet akár 22 dimenziós is a világ, nem tudhatjuk, legalábbis egyelõre.
"Pedig nekem is szimpatikusnak tünt, mindaddig amig nem származott belölle a sok sületlenség..."
Miféle sületlenségekre gondolsz? Mi alapján mondod valamire, hogy sületlenség?
A valóség egészét meg nem ismerjük, így nem tudjuk eldönteni, hogy egy az elménk (fõleg ha klasszikus fizikában gondolkodik csak valaki) számára ellentmondásnak vagy lehetetlennek tûnõ dolog valóban az-e, csak miután kísérletileg ellenõríztük, vagy néha még akkor sem.
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
Egyébként a "sci-fit" szeretem mint irodalmi mûfajt, csak nem keverem a valósággal, épp úgy mint szépirodalmi, vagy esetleg kommersz mûvet sem...
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
Kara kánként folytatom tanításom.
Különben van ugye a gyerekkor, amikor a fantáziavilág és a valóság összekeveredik a tudatban, aztán muszáj megtanulni a valóságos dolgok felismerését, és a fantázia korlátozását. Ez már a késõ gyerekkor és a serdülõkor feladata.
A felnõttkorban az ember megint megengedhet magának apró kiruccanásokat a fantázia világába, mint az a sportoló vagy zenei virtuóz, akinek már annyira a kisujjában van a szakma, a mûvészet, hogy kis intermezzókkal, capricciokkal színesíti, üdíti, teszi frissé a produkcióját.
Kara kánként folytatom tanításom.
Én csak az áltudományos idõutazásos térugrásos dimezióváltos maszlagokat tagadom!
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
Kara kánként folytatom tanításom.
A kvantumechanika adja a választ, ugyanis az elektron csak meghatározott mennyiségekben (kvantumokban) vehet fel energiát, ezért ha egy olyan hullám energiáját veszi fel ami pont 1 foton akkor azt az energiát teljes egészében felveszi, másik elektron már nem veheti fel.
Ezért amikor észlelünk 1 db fotont, mindig csak 1 helyen lehetséges, mégha ha hullám is egyébként, ebböl következik, a foton vagy terjed a térben éppen mint hullám, vagy észleljük, egyszerre egy idõben nem lehetséges, mert az észlelés felemészti az energiáját!
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
Pedig a valóság leíráshoz használhatjuk a 3 térdimenziót és az idõt.
Az "és" a fontos, (and <> or) tehát kell az idõvel foglakozni, de a 4D szerencsétlen terminológia...
Rossz következtetésekhez vezethet! Pedig nekem is szimpatikusnak tünt, mindaddig amig nem származott belölle a sok sületlenség...
Mint ez a cikk mutatja!
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
Igen és most is kell ilyen sok...
Tehát a kvantum elmélet nem rossz, de nem mindenben egyezik a valósággal!
Ezt a fizikusok is tudják, már leírtam, hogy a valóságot közelíti az elmélet!
Ezért nem baj ha kérdéseket teszünk fel, és nem csont nélkül hiszünk el mindent!
Tehát szép elmélet az õsrobbanás, de kell feltennünk kérdéseket, és nem szabad hitként kezelni! Ha kérdéseket teszel fel, és a válaszok nem dogmatikusok, akkor talán valaki válasza közelebb visz a valósághoz!
Nem szabad olyan választ elfogadni ami csak a dogmán alapszik és nem logikus!
Azon kívül én nem szeretek személyeskedni (maximum a kijelentést minõsítettem szamárságnak, azt ugyanis néha okos emberek is tesznek, így nem sértõ).
Én nem hiszem, hogy csak nekem lehet igazam, de azt sem, hogy mások tévedhetetlenek, a vita pedig hasznos, ha érvekkel folyik!
A témához:
A fizikai világ megismerésének korlátjai vannak: idõ, méret, és elvi, ezt tudomásul kell venni!
Elmélet nagy számban létezik, több kevesebb pontosággal írják le a világot!
Ezeket állandóan felül kell bírálni, mert másként megáll a fejlõdés!
A logikailag ellentmondó dolgokat kell leginkább megvizsgálni egy elméletben, majd amikor már nem tartalmaz olyan sok ellentmondást összevetni a valósággal!
A 3D-nél nagyobb D számú tér ellentmondás rejt!
Az õsrobbanás ellentmondást rejt!
Az idõutazás (visszafelé) szintén!
Az õsrobbanásról szinte semmit nem tudunk, csak a nyomait véljük felfedezni, ami lehet más is, lehet hogy volt egy hasonló jelenség, de nem az egész univezumra terjedt ki, stb.....
De meg kell szüntetni az elméletben rejlõ elentmondást (nem dogmákkal), egyébként el vesztené a létjogosultságát, amikor egy új elmélet születik...
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
Kinyilatkoztatásokat tettél, semmit nem támasztottál alá.
Kara kánként folytatom tanításom.
"Jött pár ember, aki elõállt mindenféle agyament teóriával, persze rögtön hozzátették, hogy annak ellenére, hogy ez biztosan úgy van, mégsem ismerhetõ meg."
Ez is egy alaptalan, elnagyoló kijelentés, van benne némi igazság, de persze valótlanság is. Nesze semmi, fogd meg jól!
Az elméletek gyártása - mintha ez lenne a fõbûn. Jaj, Istenem!
Szegény barlanglakó õsünk, aki unalmában, vagy esetleg mágikus céllal, elkezdett bölényeket, tulkokat, meg más vadakat rajzolgatni a sziklafalra. Biztos sokan kiröhögték, ugyanis a festett bestiákat biztos nem lehetett megsütni vacsorára.
És akkor el is jutottunk a modellekhez, a szimbolisztika egy vállfajához.
Sok modell van, sok jól is mûködik. A számítógépes modellek tették lehetõvé, hogy az a gép, amelyen ezeket a sorokat írom, mûködjön. Akkor minek kötekedni. A tökéletesség lehet ugyan cél, de elérni nem lehet, és meg kell elégedni azzal, ami épp rendelkezésre áll. Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Bizony.
Ami meg a filozófiát illeti, hát van róla véleményem. Annál is inkább mert magam is valamikor az akartam lenni, talán épp a tudatalattim ezért vett rá, hogy azt a nikket válasszam, ami van.
De legyünk õszinték: a filozófia csak loholni tudott mindig a tudományok után. Nagy nehezen kiokoskodott stabilnak tûnõ rendszereket (pld. a XIX. sz. végi pozitivizmus), amelyek a tudományos fejlõdés által keltett rengések következtében aztán szépen összeomlottak. willcox kezet foghatna a marxista filozófusokkal, ugyanis õk kötötték az ebet a karóhoz, hogy márpedig a világegyetem és az idõ végtelen, olyan, hogy genetika vagy kibernetika nem is tudomány, hanem csak burzsuj huncutság, stb. stb.
Na, én is elálmosodtam.
Kara kánként folytatom tanításom.
Ha mindketten ránézünk egy zöld kockára, akkor mind a ketten egy zöld kockát fogunk látni, de mégsem ugyan azt a kockát.
Ha érvet akarsz, lásd pl. #324 eleje.
Itt picit úgy érzem, hogy dez-el nem értek egyett, hiszen azért a hit-nek is van szerepe a világban.
Alapvetõen hiba azt gondolni, hogy a világ egy objektív hely, ami független tõlem. Igazából minden szubjektív, hisz bármi amit a viláról tudhatunk, az rajtunk keresztül "transzformálódik".
Amúgy nem kellene mindent összekeverni. Határzatlansági reláció ide vagy oda, attól még pár effektus "tettenérhetõ". Hogy egészen pontosan mi történik, az talán nem, de a következménye igen.
Egy nagyobb dobozt akarsz egy kisebbe tenni, és mivel nem sikerül, kijelented, hogy a nagyobb doboz rossz.
Ja, gondolkodásnak nevezhetõ, amikor ezek alapján kijelented, hogy valami eleve hazugság, csak épp értelme nem sok van. (A hajós biztos hazudott, amikor azt állította, hogy megkerülte a Földet.)
Ez kb. olyan, mint amikor a bûvész elõadja a mutatványt, de te nem ellenõrizheted le a kellékeit.
Ezen a ponton (több, mint 100 éve) meg is állhatott volna a dolog (mint ahogy nálad megállt)... Azon az alapon, ahogy te elvetsz itt dolgokat, tehát hogy "az nem lehet". De volt pár ember, aki nem elégedett meg ennyivel. De végülis ez már történelem.
Szerintem pont a kvantumfizika az ami nagyon is érthetõ, ha valaki igazán belegondol a dolgokba, fõleg annak a filozófiai része.
Még régeben #258 -ban írtam neked a rugós példát. Azt olvasd el újra és gondolkodj el rajta. Próbáld meg elfogadni, hogy a világ alapjaiban, elemi szinten teljesen más, mint amit a hétköznapokban megszoktunk. Szavainkkal le sem írhatóak.
Annyi közöm mindenképpen van egy csomó tudományhoz, mint neked. Esetleg több is.
Tudod, a tudomány a miértekre és a hogyanokra keres magyarázatot. Ami deklarálja a megismerhetetlent, és a miérteket meg a hogyanokat figyelembe sem veszi (kvantumfizika meg az õsrobbanás), az az én szememben nem tudomány, hanem egyfajta szélhámosság.
A kvantumfizika meg mindennek az alapja.
Egyébbként meg ha már a Nagy Bumm elõtti dolgok érdekelnek, oda akár Istent is vehetjük, mert az is egy lehetséges válasz.
Jobb volna ha utána olvasnál a dolgoknak és gondolkodnál, és ezzel most nem akarlak megsérteni.
Még annyit, hogy mivel nem tudják megmondani, hogy az a valami honnan volt, így magára az õsrobbanásra sincs semmi szükség"
Na itt a baj, félreérted az egészet. Az õsrobanás elmélet ugyanis nem ezekre próbál meg válaszolni. Pusztán a jelenlegi világegyetemünk keletkezését írja le. De nem foglalkozik sem az elõzményekkel, sem az okokkal.
Mint ahogy ha megválaszolod a naprendszerünk keletkezését, az a válasz sem tartalmazza se a Tejút, se bármely más galaxis keletkezését, mivel a Naprendszer is a Tejút része.
Ha pedig ismernéd a kvantumfizikát, akkor tudnád hogy nem mindig van "ok".
Egyszerûen megfogalmazva: a világegyetem azért van, mert létezésének valószínûsége nagyobb mint nulla.
Az a bajom veled, hogy tulajdonképpen wascox vagy. Ez volt a poénosra vétel. :-))
Te írtad, még egyik elõzõ életedben, hogy a végtelenség mindent megmagyaráz. Nos, a végtelenség nem magyarázza meg az Olbers paradoxont. Ezt gondolom vágod, de ha nem vágnád, akkor felfrissítem a memódat: Ha a világegyetem végtelen lenne, akkor amerre a szemünk ellát a csillagok és galaxisok száma is végtelen lenne, és bármely pislogó haloványak is ezek az objektumok, sok kicsi sokra megy, és fényük összeadódna, mi pedig az éjszakai égboltot is fénylõnek látnánk, nem tök sötétnek (leszámítva az éjszakai égbolton fénylõ égitesteket.)
Tehát: mivel az éji ég nem fekete, így az univerzum nem lehet végtelen.
Várom a gombod!
Kara kánként folytatom tanításom.
"Tõlem függetlenül is úgy van 😊" és "Amíg ezt nem tudod, vagy nem akarod megérteni, addig az Õsrobbanást se fogod" - hú de komoly érvek. Írhattad volna egyszerûen azt is, hogy CSAK. Az sem lett volna komolytalanabb.
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C: