12
  • bakagaijin
    #12
    Szerintem az a para, hogy eszerint a tizenéves (legalábbis 20%) azon álmodozik, hogy 50 éves gyermekkel nem rendelkező (milyen kifezés ez már, Freud befigyel? :)) üzletember legyen. De hogy hogyan, miért vagy egyáltalán, arról semmi nincs. Az álmodozást pl. hol olvastad a cikkben? Ugyanis pontosan ennek a hiányáról ír, zéró álom, valamit elérni akarás, valamit tenni akarás. Kőgazdag akarok lenni, pont, és itt ki is fújt.

    A cikkből nekem legalábbis ez jött le. Valóságtartalmáról fogalmam sincs, arról Te tudsz mondani valamit :).
  • exatly
    #11
    akinek 2-300 felett vannak az ismerősei, a többi az kamu mert tele van ilyen meg olyan csoportokkal ami mögött nincs ismert személy. vagypedig olyanokat is bejelöl, akire egyszer ránézett.
    szóval sztem az alapján hogy milyen szám van valaki neve mellett az iwiw-en nem lehet semmi következtetést levonni a kamuregek miatt(ezt egy statisztikagyártó nem nagyon tudja leszűrni). meg én mondjuk 300-nál több nevet meg se tudnék jegyezni :)

    Exen: nem csak a felsőoktatás káosz, hanem inkább majd ha kilépsz belőle. sajnálatosnak tartom, hogy a felnőttek nem túlzottan foglalkoznak a fiatalok beillesztésével egy munkahelyre és elsődleges az ők saját pozíciójuk és fizetésük ugye.

    "magyar tizenévesek ...minden szabadidős tevékenység gyakorlásában elmaradnak a kelet- és közép-európai átlagtól"
    no én ezt párhuzamba vonnám a társadalmi problémákkal. mert hogy néz ki egy iskolás hétköznapja aki mondjuk szeretne valamit elérni: hazajön kettőkor csinál házit 2-3 órán át, ezután természetes, hogy nem sok kedve van már másba belefogni, úgyhogy marad az msn meg a tv sorozatok.
  • Ford Prefect
    #10
    A cikk nem ferdít - a netes ismeretségek nem sokat érnek, gyak. szinte semmit, legfeljebb az iwiw ismerősök az áhított 1000-es határ fölé tornászására jó, ami kétes dicsőség mert rengeteg bratyizós, jópofizós haver sem ér fel néhány igazi baráttal.

    Whoa
    :)
  • Dying Soul
    #9
    ha az igazi kapcsolatok rovására megy, akkor baj.
  • Exen
    #7
    Áh, ez nagyon el van ferdítve! Nemsoká leszek 18, szóval javában beletartozom ebbe a korosztályba. Ha belegondolok, hogy a cikk alapján most mit gondolhat egy gyerekkel nem rendelkező 50 éves üzletember a mai fiatalságról, hát az elég tré lehet... Egyrészt miért baj az, ha nem tartozunk az átlaghoz? Én pl. rühellnék mindenben átlagos lenni, az az egyik legrosszabb életforma szerintem.

    Bár elég sok hibája van a mai oktatásnak, és úgy általában az emberekbe nevelt világképnek, akár a jelen politikai, gazdasági, stb. helyzete akár a múlt miatt, de Én azért hiszek ebben a generációban. Épp a cikkben oly bűnnke tartott sok netenzés miatt, ugyanis épp ennek köszönhetjüök sok ember szélesebb látókörét és kreativitásának egy részét, illetve a végeredményeit.

    Jah, és hogy "álmodozunk, de konkrét terveink nincsennek". Ez azért nem teljesen igaz, a felsőoktatás jelenleg egy kisebb fajta káosz, és Én is egy fél éve tudom hogy villamosmérnök leszek, de ez nem baj, mert mire választanom kellett, addigra sikerült eldöntenem tök egyszerűen. A világképünk a jövőre pedig nem ennyire gyerekes, mint azt afelmérés mutatja. Álmodozni pedig nem árt, hiszen álmok nélkül soha nem jutnánk sehová.
  • juzosch
    #6
    Ez önmagában nem baj, ha nem más kárára történik. De sajan általában igen.
  • raingun
    #5
    "terrorizmus miatti aggodalom és a sorban ötödik az inflációtól való félelem"
    Miért parázik egy tizenéves ezek miatt, mert ha tényleg akkor komolyan el van baszva valami.
    (persze ez a terrorizmus is egy eléggé felfújt dolog)
  • Csaba42
    #4
    Én sem értem, ez miért lenne baj. Előbb-utóbb úgyis találkoznak, vagy ha nem, az sem baj. Az a lényeg, hogy jól kijönnek egymással (szerintem ez a fontos), és nem akarják egymás torkát átharapni.
  • Ajnasz
    #3
    Az emberi kapcsolatokon sokat változtathat akár egyetlen való életbeli találkozás is. Az internetnek megvan az az előnye és egyben hátránya, hogy anélkül lehet mondani bármit is, lehet hazudni, hogy a másik szemébe kellene nézni. Gyakran még a valódi nevet sem kell felvállalni és sokszor teljesen más ember benyomását is lehet kelteni a személyes kontaktus hiányának köszönhetően.
    A személyes kontaktus legtöbbször meggátolja az embert abban, hogy orbitális hazugságokat mondjon. Ilyenkor az ember viselkedése teljesen más, mint egy chatszobában ülve.
  • gabore
    #2
    "Magyarországon a városi lakosságot reprezentáló mintán készült a felmérés."
    A vidéken élőkről nem készitenek statisztikát, pedig lehet h javitana az eredményeken (Mizu, vidéki vagy??)
  • Bendeguz94
    #1
    " A régióban a magyar fiatalok rendelkeznek a legtöbb virtuális, azaz olyan ismerőssel, akivel valójában soha nem találkoztak még, csak chat-szobákban, fórumokon, esetleg blogokon futottak össze "
    És? Ez baj?