(itt előre is bocs a hosszért - nem folyamatosan írtam és rettentő terjedelmes lett a végére -, de némi bemutatásra azért szorul szerintem a helyzet, nem egy PL v egy LaLiga)
Alaphelyzet: Az Északír klubfutball nem áll túl fényesen mostanság, a játékban (alap adatbázissal) elérhető bajnokságok közül a legrosszabb koefficienssel rendelkeznek, 49. helyen tanyáznak, épp csak a feröer szigeteket és még 1-2 hasonló futballnagyhatalmat maguk mögé utasítva. 1 bl helyet azért nyújt persze az első osztály, ezt pedig a Linfield foglalta be az utóbbi években. Ők az egyetlen profi együttes, mindenki más semi-pro még a legfelső ligában is tehát, ez kicsit aggasztott is, de ott még nem tartunk... Saját csapatom a harmadosztályú Sport&Leisure, egy alap ismeretlen kis semmilyen klub, de utolsónak várták őket és megtetszett a nevük, így nagy kedvvel vágtam bele a dologba.
Első év (2011-12)
Ritka fos (és szűk) keret, emlékeim szerint ~1k fizetési sapka, így gyors könnyes búcsú néhány játékostól (főleg azoktól akik kerestek és nem amatőr szerződésük volt). Szépen hoztunk jónéhány játékost, bár eleinte kissé döcögősen ment, lévén hogy ugye Nagy-Britannia, nem eu-soknak kell a munkavállalási engedély, amire 0 esély (nyilván nem 50szeres válogatott brazilok jönnének el...). Így jöttek a főleg félig francia spílerek (meg Scali, ó igen). Sok-sok keresgélésbe tellett, de az itt megvett játékosokból bizony még most a 4. évemben is (fontos) szerephez jut egy-kettőjük.
Sikeres erősítés volt tehát, bár erre a szintre tényleg csak erősíteni lehet...
A ligakupában első meccsünkön első meccsünkön a linfieldet kaptuk, le is nyomtak, de ezt csúnyán megbosszultuk később az igen rangos steel&sons kupa döntőjében B csapatuk ellen. Ez volt az első serlegünk.
A bajnokságot simán behúztuk:

De a ráadás csak ezután jött, mivel jobbnál jobb meccseket vívva végül az északír kupa döntőjébe jutottunk, hogy aztán be is húzzuk. A linfield számomra érthetetlen módon kissé tartalékosan állt fel (mondjuk azért nem B csapattal). Meccsek első és második fele. Jöhetett tehát a másodosztály és az EL !
Második év (2012-13)
Jött is. A másodosztályról annyit, hogy már előre is látszott, hogy kb ugyanolyan gyenge mint a harmad, 1-2 csapattól eltekintve. Ennek örülhettem, mivel sajnos hiába nyertük meg a harmadosztályt az országos kupával együtt, reputációnk alig növekedett, így az átigazolásokkal némi gondunk akadt (pénzt sem kaptunk sokkal többet
). Mindössze néhány valódi erősítést jelentő játékost sikerült elcsábítani, míg a maradék alap"játékos" nagyja úgy határozott, máshol próbál szerencsét (értsd: kik*rtam őket).
Barátságosokra alig volt idő, mert már jött is az EL és a Ventspilis. Bár a média nem meglepő módon litván hengerlésre számított, mi tudtuk hogy nem kell félni, első meccsünkön max a végén izgulhattunk kicsit, de az is felesleges volt, mert a visszavágón simán lenyomtuk őket. Mondjuk 4 ccc-ből egyet lőhettek volna, de az mindegy. Jött a sorsolás és a Spartak Moszkva... Első meccsen bár tosztunk gyorsan kettőt, onnantól sok közünk nem volt hozzá. A visszavágóra bizakodóan mentünk Moszkvába, elvégre csak 1 hatost kellett hinteni, és meglepetésre 1 pontot el is hoztunk. Védőm 2 pontrúgásból duplázott, majd második gólöröme közben elgondolkodott arról, hogy amíg ő ünnepel az ellenfél kapus kb. meg is keresi az ő heti bérét. De a lényeg, hogy simán kiestünk és rájöttünk hogy hosszú még az út, de legalább kaptunk némi pénzt, ami (minimum) jól jött. A hazai fronton aztán volt néhány kupa, végül több kupameccset játszott a csapat, mint bajnokit (!):
A ligakupát idén már behúztuk - döntő
A kupában idén még gyilkosabb sorsolással is diadalmaskodtunk - döntő - a kapufa elvitte extra timeig
Nyertünk egy ilyet is.
Illetve indultunk az All Ireland Cup-ban is, amiben Írország és Észak-Írország legjobbjai csapnak össze és igen jó reputációja (többi kupához képest). 1 ír meg 1 hazai csapatot kiütve döntőig meneteltünk, ahol aztán végre a Linfield teljes kezdője ellen mérkőztünk, sajnos nekünk ellenben több sérültünk is volt, de esélyünk jóformán nem. Eléggé meg voltam lepve a vereségen, de azon még jobban, hogy a döntőig jutásért több mint 1 milliót (euró) kaptunk ! Ennek fontossága majd később.
A bajnokság végül nem okozott komolyabb gondokat:
Ezzel az évet 4 trófeával zártuk, és jöhetett a nagy Premier Division és ismét az EL !
Harmadik év (2013-14)
Tehát a harmadik szezonunkat már a legfelső szinten kezdtük, és bizony a másodosztályhoz képest ez hatalmas ugrás. A kupákban ugyan többször is lenyomtunk már erős első osztályú csapatokat, de igazán könnyű meccset ritkán vívtunk velük, plusz volt 1 Linfield, akik ugye elég csúnyán elvertek minket nemrégiben.
Reputációnk továbbra sem ugrott meg igazán, még a legtöbb másodosztályú csapat feljutásom és kupaszerepléseim ellenére is megelőzött minket.
Pénzt ellenben ugye az All Ireland Cup adott dögivel, így az eddigi 2-3 ezre fizetési sapkából közel 20 ezres lett, de végül sokkal kevesebbre mentem vele, mint hittem. Nevetséges hírnevünk miatt szinte teljesen feleslegesnek bizonyult ugyanis hogy végre akár másfél ezret is tudtam ajánlani játékosoknak (eddigi 200 helyett). Átigazolásaink ehhez képest lehet mást mondanak, de a megvett spílerek harmada 1 db meccsig sem jutott (amatőr szerződéssel jöttek csak), a másik harmada alapból csak félévkor jött, a harmadik harmadából is csak 2-3 került be a kezdőbe. Sikerült bizony mellényúlni elég rendesen egy-két névvel, de a scouting range kibővítését hiába kértem 20x a kedves tulajdonosoktól az utóbbi 2 évben, továbbra sem tudok még európába sem megfigyelőt küldeni... Helyette órákat nézegethettem az afrikai csapatokat, egyenként ajánlgatva játékosaikért... így 20 ezres büdzsémből végülis alig 5 ezer lett kihasználva a nyár végére (a premier divisionben egyik legkevesebb). Nehéz szezonnak ígérkezett.
Na akkor gyorsban:
EL:
Az Ekranason túlmákoltuk magunkat első párharcunkban, majd jött az Anderlecht... Első meccsen viszonylag jól taktikáztunk, valódi ziccerig nem jutottak a 'belgák', bár mi meg teljesen feladtuk a gólszerzés legtávolabbi esélyét is. De az eredmény kedvezett, így a második mérkőzésen megpróbáltuk a lehetetlent: dominálni és elverni az Anderlechtet. Akár sikerülhetett is volna, de ahhoz jóval több szerencse kellett volna...
Hazai színtéren első döntőnk a Co Antrim Shield döntője volt, ahol ismét elpicsázott a Linfield.
A ligakupában ellenben egy fasza sorsolással a meglehetősen izgalmas fináléban sem álltunk le.
A kupát a döntőben buktuk tizikkel. Megint a linfield... még mázlijuk is volt.
Az All Ireland Cup-ból ezúttal idő előtt búcsúztunk egy érdekes első meccs miatt. De még így is kaptunk szűk 1 milliót, amit aztán végképp érdekesnek gondolok... Elég nagy cheat ez a torna, de örülni kell neki.
EL+Bajnokik és másik fele
Ez így sajnos csak egy (betonbiztos) második helyre volt elég, a Linfield elég durván vitte végig a szezont, mi néha elvesztettük a fonalat:

Scali és Guichard - 2 játékosom, akiket még a harmadosztályban szereztünk és végig kulcsemberek maradtak - statjaikon is látszik. Mindketten ikonok lettek 3 év alatt a klubnál (én edzőként legenda), és tervezem őket megtartani akkor is, ha szép lassan azért kinőjük őket. Mondjuk Guichard többet volt sérült és szépen megkoptak skilljei mostanra, így a 4. évben már nem kezdő, de azért jó csere a kupákra.
És akkor igen-igen hosszú beszámolóm végére egy kép az eddig trófea-kollekciómól, finom piros kerettel jelölve azt az egy serleget, amit nem az én irányításom alatt szerzett a csapat:


Hajrá Sport&Leisure!! (remélem nem bsztam el sok képet )