Befejeztem áldásos tevékenységemet az Orlando Pirates csapatánál is.A média a második helyre várta a csapatot.Nagyjából féltávnál így állt a tabella.És a lejátszott meccsek.A Kalózok helyi szinten egy nagyon erős csapatnak számít,túl nehéz dolgom azért nem volt.Elégedett voltam a kapott gólok számával is.Főleg azért, mert ott volt a leggyengébb a játékosanyag.Bár erősen odafigyeltem a taktika beállításánál,hogy hátul senki sem mehet bele a kockázatos passzokba.Jobb helyen van a labda a nézőtér 18.sorában,mint az ellenfél csatáránál.Ami többször is komoly fejtörést okozott,az megint csak a sérülések száma.Jól indult,de december elejére kilenc sérültem is volt egy időben.Szerencsére volt három hét szünet,így januárra nagyjából felgyógyultak.Viszont emiatt az egész első keretben csak hét játékos van,akinek a match fitness értéke megfelelő szinten van.Ez még további sérüléseket helyez kilátásba(mivel nem maradok tovább,már nem érint).A magasra húzott training workload azért megtette a hatását,mert már gyakorlatilag elértük a 100%-os taktikai szintet.Mivel klasszis, taktikailag érett játékosok itt nincsenek,túl sok következtetést nem tudtam levonni,de azért onnantól már fel-fel csillant valami a tanultakból.Itt már néhány nagy gólarányú győzelem is összejött,ami a Cruz Azul-nál még nem sikerült.Nagyjából elmondható,hogy nem volt rossz itt játszani.Arra pedig emlékezni fogok,hogy itt szereztem az FM 14-ben az első trófeámat.Nem tudom milyen kupa ez,de közel 1M€-t hozott a klubnak.
A következő úti célnak Kolumbiát tervezem,de ezt még egyszer átgondolom.