Edzői pályafutásom kiteljesedett. Hazám nemzeti csapatát dirigálni és a világ jelenlegi legsikeresebb klubcsapatát irányítani, a csúcsok csúcsa. Innen nincs feljebb. De nem lazsálhattunk, mert az elvárások igen igen magasak. De ebben csak saját magamat hibáztathatom. Kellett nekem minden megnyerni folyamatosan?! Tavaly nem tudtuk elhódítani a portugál kupát és nyavalyogtak a maximalisták. Szerencsére csak az igazgatótanács tagjai között volt egy pár kritikus, akit az elnökön gyorsan helyretett. A szurkolók és a médiumok csak az elért eredményeinkkel foglalkoztak. Volt is mivel. A rajongók folyamatosan ünnepeltek. Nem volt olyan időszak az évben, hogy ne adjunk nekik okot a tivornyára. Mellettük a legnagyobb nyertesei a szárnyalásunknak a vendéglátó egységek, akik ennyi alkoholt a sziget kialakulása óta nem adtak el, valamint a turisztikai cégek voltak. A mieink utaztatása igen jövedelmező vállalkozássá nőtte ki magát, de a hozzánk érkező külföldi szurkolók is rengeteg új munkahelyet teremtettek a városban. Még a Maritimó szimpatizánsok életszínvonala is emelkedett.
A klub feneketlen pénztárcája lehetővé tette, hogy a megnövekedett igények kielégítése érdekében bővítsük a stadionunkat 9102 hellyel, 27306 fősre. Érkezésem óta ez a második expanziós munkálat és nagyon büszkék vagyunk a terjeszkedésünkre. A kornak megfelelő, lehető legmodernebb edzőközponttal és infrastruktúrával rendelkezünk és az ifjúsági akadémiánk világhírű. A földkerekség minden pontjáról érkeznek ide fiatal tehetségek, hogy egykoron világsztár váljék belőlük. És erre meg is van minden esélyük, hisz a múltban már bizonyított akadémiánk.
Gazdálkodási adatokban egyébként is híresen jól szerepelünk. A játékosforgalmunk mindig pozitív szaldót mutat. Az említett akadémiánk és a kiépített játékosmegfigyelő rendszerünk számtalan tehetséget ont magából. Nem titkolt céllal, hogy többségükből anyagi hasznot húzzon a klub. Csak a legtehetségesebbek kapnak szerepet a nagycsapatnál, és néhányan világklasszissá fejlődnek és visszautasíthatatlan ajánlattal kopogtatnak hozzánk a milliárdos klubok. Ez a megállapítás ebben az évben csak
Castro esetén volt igaz, a többiek inkább aprópénzért távoztak. Van der Horst étszámon felüli csatár volt, Farkas valamint Mayland pedig nem juthattak szóhoz a portugál kapusaim mellett. Farkasnak mindenképpen el kellett igazolnia, hisz a Magyar Válogatott első számú kapusa, nem koptathatja klubcsapatában a kispadot. És elég szép summát hozott Dimitrijevic újabb klubcseréje.


Így is bajban voltam kapusposzton, mert mindenki legnagyobb megelégedésére, klubrekordnak számító összegért hazahoztam Fábio kapust az Evertontól. Így a portugál válogatott első és második számú kapusa is tőlünk került ki.


Egy nagyon érdekes és számomra új élmény beárnyékolta a főnökömmel fenntartott felhőtlen és baráti viszonyomat. A téli átigazolási időszak vége felé hívatott és az igazgatótanács előtt lehordott hogy a klubvezetés klasszisok igazolását is elvárja tőlem és változtassak a politikámon és hozzak nagy neveket. Valamint közölte, hogy engem megkerülve az utolsó napokban nagyot durrantva, majd ő igazol helyettem. Na pont ez hiányzott. Csak reméltem, hogy nem lő nagyon mellé. Így került a csapathoz a harmincszoros argentin válogatott, középső védő Massachio. Természetesen klubrekordot jelentő összegért. Ezzel többet költött a klub játékosra, mint amennyi befolyt eladásból.
Aktív volt még egy másik fronton is a komám. Mégpedig kerestettem vele egy másik fiókcsapatot is a portugál Camacha mellé. Így került a képbe az Ascoli. Velük kötöttünk szerződést és én rögtön kihasználtam a lehetőséget és a magyarjaimat elirányítottam az olasz B osztályba. Ebből még a válogatott is profitált, mert nálam nem kaphattak elegendő játéklehetőséget, amit az olaszoknál pótolni tudtak.
A felkészülési meccsek után következtek a már megszokott szuperkupa szereplések. Kezdetnek hazai, majd az európai.




Egy meglett, egy meg a legnagyobb riválisnak jutott. Nem volt okom a panaszra.

A VÁLOGATOTTAL egészen a VB pótselejtezős, második helyig jutottunk. Ott a nem éppen kedvező sorsolás következtében, Franciaországgal kellett megmérkőznünk a VB szereplés reményében.
2-0nál minden mindegy alapon átálltam a Nacionalnál bevált 4-2-2-2es hadrendre, ami nem várt eredményt és hangos sikert hozott.



Meglepetésgyőzelmünk révén, hatalmas lépést tettünk az uruguayi torna irányába. De még hátravolt egy igen nehéznek ígérkező visszavágó. Semmit sem bíztunk a véletlenre, és egy nyílt sisakos, támadó játékkal 32 év után újra VB résztvevő lett MAGYARORSZÁG!!!



Azt hiszem valami ilyesmi sikert várt tőlem a szövetség. Hatalmas volt az öröm országszerte, én pedig kellemesebben éreztem magam, mint a brazilokkal aratott VB győzelem után. Piros-fehér-zöld a vérem!

A világbajnoki csoportkörünk beosztása nagyon könnyűre sikeredett és áldottuk a sorsolást végző személyek kezét. USA ellen kezdtük a szereplésünket és közepes teljesítményt nyújtva sikerült győzelemmel indulnunk. Majd kikaptunk Ausztráliától, ami említést sem érdemel. És a csoport utolsó meccsén jött a házigazda Uruguay. Ott egy nagyon küzdelmes és izgalmas meccsen sikerült nyernünk és várhattuk a Spanyolország elleni kieséses fordulót. Ami egyúttal a végállomást is jelentette számunkra, hiszen a hispánok ellen nem jött össze a csoda.
Összességében a mutatott játékkal, a hozzáállással és az eredményekkel maximálisan elégedettek lehettünk. A nemzeti sajtó is mögénk állt és kritikus szavak nélkül, dicsőítette a válogatott teljesítményét. Reméltük, hogy a pozitívumok sora a nagyon nehéznek ígérkező, Európa bajnoki selejtezők alatt is ki fog tartani.

Jöhetett a klubfutball, teljes elánnal. A portugál Kupa küzdelmei során a lehető legnehezebb sorsolással kellett szembenéznünk. Ahhoz, hogy eljussunk a döntőbe, át kellett verekednünk magunkat a Portón idegenben, a Sportingon idegenben, és az elődöntőben a Benficán otthon.
Ezek után már sétagalopp volt a végső ütközet.



Majd jött a dicsőséges téli hadjáratunk a felkelő nap országában. Mindenféle megerőltetés nélkül jutottunk túl az elődöntőn, hogy az Afrika Bajnokkal mérkőzhessünk meg a döntőben.



A bajnokság ismét igen simának tűnt, egészen a 24. fordulóig. Akkor érkezett a Banfica a kibővített katlanunkba és egy fergeteges első félidő után, agyonvert minket. Ezzel az eredménnyel borzasztóan összesűrűsödött az élmezőny és megtippelhetetlen volt a végső sorrend. Bár én ekkor egy jelentősebb összeget tettem a saját sikerünkre, gondoltam a pluszbevételből vehetek egy nyaralót Bora-Borán. Mert ott jó és szép. Kár, hogy nincs focijuk. Oda ingyen is mennék. A következő két fordulóban győztesként hagytuk el a pályát, de a konkurencia sem nagyon tudott rontani, így maradt a szoros eleje. A 27 fordulóban a Sportinghoz látogattunk. Végig jobban játszottunk és örültünk, hogy nem sérült le tőlünk senki. Győzelmünk megérdemelt volt. A tabellán hárompontosra nőtt az előnyünk, amit már nem tudtak az ellenfeleink behozni a hátralevő fordulókban. Ezzel zsinórban hatodszor lettünk bajnokok. Szép volt fiúk!



A Bajnokok Ligája sorsolásunk nem volt éppen szerencsés, de inkább sírjanak az ellenfeleink a mi láttunkon. Csoportgyőztesként léptünk az egyenes kieséses szakaszba, ahol a Liverpoolt győztük le a vártnál nehezebben. Majd a negyeddöntőben a Juventust a vártnál könnyebben.
Az elődöntőben a Milan következett egy erős 6 percnek köszönhetően. És egy hasonló 6 percet produkáltunk a döntőben is. Valójában teljesen izgalommentesen nyertük meg a BL zsinórban ötödször. Szép volt fiúk!



A szezonban nyújtott kimagasló teljesítménye révén ugyanazon három játékosom bekerült mind a BL, mind a bajnokság legjobb csapatába.
Ismét egy remekül sikeredett szezon, mely révén mi is rengeteget hozzátettünk a már említett szeszesital fogyáshoz. De még részegen is csak előretekintettünk és mindent meg akartunk nyerni.