Rímfaragás
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
aki nem számít
szívem vetületén
Kicsi lány,
merre jársz,
mégsem jöttél...
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
csak álom, hogy ott légy,
ami most az én helyem,
hiába követeled,
hiába képzeled,
akárhogy nem hiszed,
ezt el nem veszed.
Régi az én nevem,
régebbi a becsületem,
közelembe nem érsz,
engem egy lélek véd,
burok az éj alatt
ami ki nem szakad
s egyetért könny
egyetért öröm
s vígasz alatt
Nevem neved elõtt van,
elõtt volt
és ott marad.
mikor válok azzá,
mint te -
s helyedet nem
átveszem, egy
elme leszünk,
te vagy Elõjelem.
curse the stars with vertigo!
sose veszed át helyemet!
Kevés vagy nevemhez,
nem érsz fel szívemmel,
én nem lehetsz,
nem úgy szeretsz,
mint én szeretek,
elõbb voltam,
mint te leszel.
konkurencia?
mindenki kivan?
megy otthon a rinya?
vagy hová lettetek
régi arcok
mindent megettetek?
végetértek a harcok?
u dont have to listen anybody else but me
amint egyszer felragyog
a Hold fénye.
curse the stars with vertigo!
elkéstél,
hisz tudod jól:
egy senki vagy.
Szavaid üresek,
rózsáid bûzlenek.
curse the stars with vertigo!
hogy csak én maradok
magányosan éjeken.
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
ma itt leszek, mikor
az idõ kilencen jár.
Piros rózsával hintem
az utat,
aztán életre kel a szirom
egyetlen perc alatt.
Minden lehullot rózsa
amit leszedtem énekel
édes bókokat neked,
kicsi lány,
hát itt leszel?
<#rolleyes>
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
ideje henyélni,
puha ágyba térni.
Álmodhatsz már,
remélem szépeket,
nem is eztet,
hanem azt,
álmodban az vagy,
aki lenni akarsz.
Kicsi lány, nekem az vagy
itt is, a valóságban
Álmodj gyönyörû álmokat!
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
s annak melyik varázsát?
Talán a Japán fogott meg,
ha tanulod a nyelvet.
(Körül néztem ám :))
Érdekes ország,
ahova csak kacsint,mindig
rejtelmes ködöt int
a halandóra,így
õrízve varázsát,
nem igaz kicsi lány?
Ettem már pálcikával,
mulatság, nem vitás,
te talán mestere vagy már :)
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
s te már nem vagy itt,
kicsi lány, Lázálom
nevem az álom
szüntelen játéka
szívemben.
Megosztom veled,
ha fogadni mered
sorait lelkemnek.
Kicsi lány, könnyed
jutalom,
csak szívvel lehet
sírni,
s az õszinteség
nem csak ártalom,
ne szégyeld
most kérlek
ha álmodsz,
álmodj, míg
van miért,
míg álmodsz,
remélek.
Kiszemeltelek,
soraid rímei
tetszettek meg.
A bennük rejlõ életed,
kicsi lány, féltelek,
engedd, hogy védjelek,
hacsak szóval is,
de itt vagyok,
és kicsi lány!
Én maradok,
ha akarod.
Én maradok.
<#papakacsint>
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
most meg háromszor
leadta
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
ismételni vagyok kénytelen,
de fárasztó... :
Ha fájásod van,
menj dokihoz
Malkavian
<#sniffles>
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
ismételni vagyok kénytelen,
de fárasztó... :
Ha fájásod van,
menj dokihoz
Malkavian
<#sniffles>
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
menj dokihoz
Malkavian
<#sniffles>
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
nem találtalak.
Álmos lettem nagyon,
aludni megyek, álmom
vár engemet
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
mi okod, hogy elmaradsz?
Nem számon kérem dolgodat,
csak tudni vélem: írogatsz?
Úgy értem, tudni vélem,
ide még írogatsz majd?
Mert megkérdezném,
Lázálom alkotta név
mit jelent? Mért ez
ami határoz jelenleg?
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
öltenek holdszín
formát, a bókokon
túl szóltam :)
curse the stars with vertigo!
ez nekem még nem elég,
alakom nincs kész,
de a bókot köszöni
szívem
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
azt hittem éppen,
hogy már nem is tudok
rímbe szállni
ám azért látni,
még itt vagyok,
mond csak bátran,
mirõl írhatok
válaszomban
mely hozzád szól?
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
s tárt karokkal köszönt
a bölcs végtelen :)
curse the stars with vertigo!
a mondatok mestere
sem lehetsz -
térj inkább nyugovóra,
s hallagss végre.. <#gun>
curse the stars with vertigo!
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
titogzatos éji kobold?
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
írásod kedvelem
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
de a szavad halkan riad
ha Lázálom mestered
lesöpri a színpadról
a riadt szemetet
<#nyes> <#nyes> <#nyes>
<#nyes> <#nyes> <#nyes>
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
mindenhol kilógott gondolat.
Keresi lelkét szökött
könnyekbõl lopott igék között,
de csak ígéret láza mindnek,
s nem falak mögött.
Kérlel színlelést a reggel.
Õszíntén ölelve estém, tagadom
szövevénybe rozzant gondolatom
tagadom újra nappalom
de soha nevemet!
Csurog torkomon szakadt hangokon
sápadt arca morajának,tágult
tüdõm mégse szakad a
színpadon marad.
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
gyerünk, húzd magad karóba <#gonosz3>
curse the stars with vertigo!
Szarsz, hogy beszólsz?
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
a fényben,
csak sóváran
suttogott szó
a dérben,
csak szürke sorok
egy láp vizében..
curse the stars with vertigo!
hallgatag lettél hírtelen,
eddig írtál mindig mindenkinek.
Írsz nekem?
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
pofam leszakad, ezer bocs, hogy offolok, de a masidok kep betutipusat pls!
(dont hear, just read!)
sry
járják körtáncukat,
átölelve az alkonyi
önnön magukat..
curse the stars with vertigo!
kicsi lány, ajnándék az neked
ne vesd meg!
Késõ nem lehet a varázslat,
varázséjnek alkonya vezetett
utamon könnyeidhez Jennyfer,
s arcodat ismerem belõlük
lelkedtõl lelkedig merengve
tévedek egyre jobban beljebb
szívedbe -ha engeded
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
álltam,
s a ködbõl bûneim
mint rém-alakok
léptek elém:
nem volt ez éj,
s nem volt nappal,
mit õriztem
kacagva vitték,
akár a rongyos hajnal..
és a sínek közt,
mint vásott gyermek
szaladtam tova,
ki tudja hova,
ki tudja hova..
curse the stars with vertigo!
én ugyanott lakom.
Csak én sietek,
az idõ is neveti
léptemet.
Korai hajnalom hagyom
késõi ítélet, elvetem
megkopott nevem helyett,
hisz csak az állandó.
Bánat a korság, öszvér
örömét tépi a hazugság,
de csak lépni kíván
rövid árnya a homálynak
tompán múló vígaszára
Csak a szó tûnik el,
a lélek lapja untalan
zakatol, halld szava
akár a vonat sikolya.
De élsz.
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
világítottak akkor,
magam is siettem
a vibráló fények közt:
s egy mellékutcán
láttam,
hogy a Csönd
a Hold álarcát
viseli.
curse the stars with vertigo!
Ki lehet?
Folytatom utamat,
bár szívem megremeg
Ki lehet?
Aztán egy fájdalom átrezzen
megfáradt arcomon
s megrévedek utamon
Jaj ég,az én sikolyom.
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
a szélbe írom,
ha az alkony közeleg,
hogy csak te lásd,
csak te értsd,
mi mindent jelent -
s túl minden városon,
túl a kéklõ
távolságon,
eljut hozzád
minden egyes éjjelen..
és sosem talál egyedül
már engem sem
a végtelen.
curse the stars with vertigo!
költõhöz méltón,
Malkavian, neved marad
szívem alatt
ha zúg a város
tompa hangokat,
neved marad szívem felett,
ha a Hold rámnevet,
neved marad, csak nekem,
Malkavian,
bûvöletem vedd,
de csókot még ne lopj,
ne hidd, könnyelmû vagyok!
Ezekért a sorokért
a köszönet kevés,
de csupán kezdeti keret,
vajon az életre is kész?
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
Kevés az, hogy köszönöm.
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
ódón rém-utcákon
oly sokáig vártalak,
s annyira izzón,
hogy féltem,
semmi sem marad
nekem belõled -
s most éles fényben állok
elõtted, kezemben
tétova sorok,
hisz én vagyok,
hisz én vagyok..
curse the stars with vertigo!
hogy felkeljek és adjak,
vonj ki unalmamból
meglepetéseddel,
írj olyat nekem,
amit még sosem,
oly szavakkal, hogy
ne ismerjem fel,
már láttam, vagy sem.
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
jobban tetszik,
mint egy levél,
mivel a szél
táncot játszik.
curse the stars with vertigo!
tetszik nekem,
jó választás,
gratula!
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!